„Sabbatizmus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Loisbot (vitalap | szerkesztései)
→‎Sabbataj Cvi élete és működése: évszám utáni felesleges pont eltávolítása AWB
Aybeg (vitalap | szerkesztései)
Hozzájárulás és korrekció
 
1. sor: 1. sor:
{{más|Szombatisták}}
{{más|Szombatisták}}
{{más|Szombatosok}}
{{más|Szombatosok}}
A [[Bohdan Hmelnyickij]]-féle zsidóüldözések nyomán nyomasztóvá váló légkörben a [[szefárd]] zsidóságban megerősödött a messiásvárás. Ezt paradox módon táplálták egyes, a világvégét 1666-ra váró keresztény elképzelések (666 a Fenevad száma a Bibliában), illetve a keresztény világban végbement események értelmezése - mindenekelőtt London 1666-os leégése, mint a végítélet lehetséges nyitánya. A 17. századi ukrajnai pogromok okozta sokkból nőtt ki a zsidó misztika két ága: a [[haszidizmus]] és a sabbateánus mozgalom.
A [[Bohdan Hmelnickij|Bohdan Hmelnyickij]]-féle zsidóüldözések nyomán nyomasztóvá váló légkörben a [[Szefárdok|szefárd]] zsidóságban megerősödött a messiásvárás. Ezt paradox módon táplálták egyes, a világvégét 1666-ra váró keresztény elképzelések (666 a Fenevad száma a Bibliában), illetve a keresztény világban végbement események értelmezése - mindenekelőtt London 1666-os leégése, mint a végítélet lehetséges nyitánya. A 17. századi ukrajnai pogromok okozta sokkból nőtt ki a zsidó misztika két ága: a [[haszidizmus]] és a sabbateánus mozgalom.


==Sabbataj Cvi élete és működése==
==Sabbataj Cvi élete és működése==


Ebben a feszült, csodaváró közegben született ''[[Sabbatáj Cévi|Sabbataj Cvi]]'' (1626 – 1676) zsidó álmessiás, a zsidó misztika egyik kora újkori nagy alakja. A zsidó királyság helyreállításának programjával lépett fel, amivel zsidó kivándorlási hullámot indított el Palesztinába - a Zsidó Lexikon emiatt egyenesen a [[cionizmus]] előfutárának nevezi. Gazdag kereskedőcsalád sarjaként született [[Szmirna|Szmirnában]]. Jó nevelésben részesült, olyan korabeli tudósokat is mesteréül tudva, mint ''Joszéf Eskapa''. Cvi korán kitűnt képességeivel és a [[Kabbala|Kabbalában]] való jártasságával, furcsa viselkedése (modern terminológiával kifejezve talán [[bipoláris zavar|mániákus depressziós]] volt) és az általa vallott misztikus nézetek miatt azonban 1648-ban kimondták rá a ''chéremet'', azaz kiátkozták a közösségből.
Ebben a feszült, csodaváró közegben született ''[[Sabbatáj Cévi|Sabbataj Cvi]]'' (1626 – 1676) zsidó álmessiás, a zsidó misztika egyik kora újkori nagy alakja. A zsidó királyság helyreállításának programjával lépett fel, amivel zsidó kivándorlási hullámot indított el Palesztinába - a Zsidó Lexikon emiatt egyenesen a [[cionizmus]] előfutárának nevezi. Gazdag kereskedőcsalád sarjaként született [[İzmir (település)|Szmirnában]]. Jó nevelésben részesült, olyan korabeli tudósokat is mesteréül tudva, mint ''Joszéf Eskapa''. Cvi korán kitűnt képességeivel és a [[Kabbala|Kabbalában]] való jártasságával, furcsa viselkedése (modern terminológiával kifejezve talán [[bipoláris zavar|mániákus depressziós]] volt) és az általa vallott misztikus nézetek miatt azonban 1648-ban kimondták rá a ''chéremet'', azaz kiátkozták a közösségből.


Szmirnából való távozása után bejárta a [[Levante|Levantét]]. 1665-ben [[Gáza|Gázába]] utazott, ahol a helyi nagytekintélyű rabbi, a nála 18 évvel fiatalabb [[Gázai Náthán]] benne vélte felismerni a Messiást. [[Paul Johnson (író)|Paul Johnson]] szerint az egész mozgalom lelke inkább a Cvinél tehetségesebb misztikus Náthán volt, aki folyamatosan kibocsátott vallási állásfoglalásaival igazolta Cvi minden “messiási” cselekedetét.<ref>Paul Johnson, 326-333. old.</ref> Cvi hamarosan kinevezte a 12 törzs vezetőjét, hogy vezessék vissza a hívőket [[Palesztina|Palesztinába]], majd bevonult [[Jeruzsálem]]be. Innen viszont távozni kényszerült, mivel a helyi zsidók elutasították, hogy ő lenne a Messiás - mindenesetre nagy feltűnést keltett a Földközi-tenger térségében és szerte Európában. 1665 szeptemberében visszatért Szmirnába, ahol komoly meghasonlást okozott a hívők között. Cvi leváltotta ''Áron Lapapát'', a szmirnai főrabbit, és helyére ''Chájjim Benvenist''e-et ültette, aki némi vonakodás után ugyan, de hajlandó volt elismerni őt Messiásnak. Cvi a megváltás napját 1666. június 18-ára határozta meg és üzeneteket küldött az európai zsidóságnak, melyben visszatérésre buzdított.
Szmirnából való távozása után bejárta a [[Levante|Levantét]]. 1665-ben [[Gáza|Gázába]] utazott, ahol a helyi nagytekintélyű rabbi, a nála 18 évvel fiatalabb [[Gázai Náthán]] benne vélte felismerni a Messiást. [[Paul Johnson (író)|Paul Johnson]] szerint az egész mozgalom lelke inkább a Cvinél tehetségesebb misztikus Náthán volt, aki folyamatosan kibocsátott vallási állásfoglalásaival igazolta Cvi minden “messiási” cselekedetét.<ref>Paul Johnson, 326-333. old.</ref> Cvi hamarosan kinevezte a 12 törzs vezetőjét, hogy vezessék vissza a hívőket [[Palesztina|Palesztinába]], majd bevonult [[Jeruzsálem]]be. Innen viszont távozni kényszerült, mivel a helyi zsidók elutasították, hogy ő lenne a Messiás - mindenesetre nagy feltűnést keltett a Földközi-tenger térségében és szerte Európában. 1665 szeptemberében visszatért Szmirnába, ahol komoly meghasonlást okozott a hívők között. Cvi leváltotta ''Áron Lapapát'', a szmirnai főrabbit, és helyére ''Chájjim Benvenist''e-et ültette, aki némi vonakodás után ugyan, de hajlandó volt elismerni őt Messiásnak. Cvi a megváltás napját 1666. június 18-ára határozta meg és üzeneteket küldött az európai zsidóságnak, melyben visszatérésre buzdított.


Miután kinevezte Izrael királyának utódait is, Cvi 1665. december 30-án [[Isztambul]]ba hajózott – hívei szerint azért, hogy megdöntse a [[IV. Mehmed oszmán szultán|IV. Mohammed szultán]] uralmát. [[Köprülü Ahmed]] nagyvezír azonban 1666 februárjában elfogatta és meglehetősen kényelmes körülmények között ugyan, de fogságban tartotta: először Isztambulban, majd Gallipoliban. Ez utóbbi helyen rendszeresen felkeresték hívei, ő maga pedig innen keltezett leveleit Istenként írta alá, valamint megváltoztatta a zsidó étkezési előírásokat is. Az őt felkereső lengyelországi ''Nehemia Kóhén'' kabbalista csalónak találta, emiatt feljelentette őt az udvarnál. Cvit 1666 szeptemberében az udvar válaszút elé állította: vagy áttér az iszlámra, vagy kivégzik. Cvi az előbbit választva turbánban jelent meg a szultáni udvarban és felvette az ''Aziz Mehmed Effendi'' nevet. [[Adrianopolisz]]i kényszerlakhelyén azonban folytatta “messiási” tevékenységét - a szultán ekkor 1672-ben ''Albániába'' száműzte Cvit, ahol Cvi az 1676-ban bekövetkező haláláig tartózkodott.
Miután kinevezte Izrael királyának utódait is, Cvi 1665. december 30-án [[Isztambul]]ba hajózott – hívei szerint azért, hogy megdöntse a [[IV. Mehmed oszmán szultán|IV. Mohammed szultán]] uralmát. [[Köprülü Ahmed]] nagyvezír azonban 1666 februárjában elfogatta és meglehetősen kényelmes körülmények között ugyan, de fogságban tartotta: először Isztambulban, majd Gallipoliban. Ez utóbbi helyen rendszeresen felkeresték hívei, ő maga pedig innen keltezett leveleit Istenként írta alá, valamint megváltoztatta a zsidó étkezési előírásokat is. Az őt felkereső lengyelországi ''Nehemia Kóhén'' kabbalista csalónak találta, emiatt feljelentette őt az udvarnál. Cvit 1666 szeptemberében az udvar válaszút elé állította: vagy áttér az iszlámra, vagy kivégzik. Cvi az előbbit választva turbánban jelent meg a szultáni udvarban és felvette az ''Aziz Mehmed Effendi'' nevet. [[Edirne (település)|Adrianopolisz]]i kényszerlakhelyén azonban folytatta “messiási” tevékenységét - a szultán ekkor 1672-ben ''Albániába'' száműzte Cvit, ahol Cvi az 1676-ban bekövetkező haláláig tartózkodott.


==A sabbateánus mozgalom==
==A sabbateánus mozgalom==


A sabbateánus mozgalom azonban tovább élt. Náthán ''[[Jicchák Luria|Luria]]'' Kabbalájából kiindulva azt tartotta, hogy a Messiás kínok közt vállalja magára az eredeti harmónia visszaállítását a földön. Enged a gonosznak, hogy aztán belülről győzze le. Emiatt számos zsidó titokban követte Cvi példáját és látszólag áttért az iszlámra. A Cvi nyomán látszólag áttért, titokban azonban zsidó vallást folytatókat a ''dömne'' névvel illették. Központjuk Szaloniki volt. Egyes vélemények szerint maga [[Kemál Atatürk]] is dömne volt, bár ez nem bizonyított.
A sabbateánus mozgalom azonban tovább élt. Náthán ''[[Jicchák Luria|Luria]]'' Kabbalájából kiindulva azt tartotta, hogy a Messiás kínok közt vállalja magára az eredeti harmónia visszaállítását a földön. Enged a gonosznak, hogy aztán belülről győzze le. Emiatt számos zsidó titokban követte Cvi példáját és látszólag áttért az iszlámra. A Cvi nyomán látszólag áttért, titokban azonban zsidó vallást folytatókat a ''dönme'' névvel illették. Központjuk Szaloniki volt.


Mások a zsidóság keretein belül folytatták Cvi tanainak propagálását. Cvi legismertebb követője a XVIII. században [[Podólia|Podóliában]] fellépő [[Jakob Frank|Jacob Frank]] volt, aki a kereszténység és a judaizmus összeegyeztetésén fáradozott, ami miatt viszont hamarosan őt is kiközösítették eredeti közösségéből. Hitsorsosai ellen Frank ekkor a [[kamenyec]]i püspökhöz fordult segítségért. 1757-ben a püspök jelenlétében tartott, a rabbikkal folytatott hitvitája során el is égették a Talmudot, mivel ő maga azt állította, hogy mind a rabbinikus iratok, mind a [[Talmud]] keresztényellenes kitételeket tartalmaznak. 1759-ben egy Lembergben tartott hitvitán azt igyekezett bizonyítani, hogy a Krisztusban, mint megváltóban való hit a Tórából eredeztethető. A katolikus papság buzdítására ezután ő és több száz híve katolizáltak, Franknak maga [[III. Ágost lengyel király|III. Ágoston lengyel király]] volt a keresztapja. Azonban hamarosan kiderült, hogy Frank és hívei számára az igazi messiás maga Frank, ami miatt Frankot a vallási szabályok megsértése miatt 1772-ig a [[Częstochowa|chenstochowai kolostorba]] zárták. Paul Johnson szerint az [[ortodox kereszténység]]be is betért.<ref>Paul Johnson, 333. old.</ref> Szabadulása után Ausztriában és Németországban próbálta meg elterjeszteni sajátos zsidó-keresztény hitét.
Mások a zsidóság keretein belül folytatták Cvi tanainak propagálását. Cvi legismertebb követője a XVIII. században [[Podólia|Podóliában]] fellépő [[Jakob Frank|Jacob Frank]] volt, aki a kereszténység és a judaizmus összeegyeztetésén fáradozott, ami miatt viszont hamarosan őt is kiközösítették eredeti közösségéből. Hitsorsosai ellen Frank ekkor a [[Kamjanyec|kamenyec]]i püspökhöz fordult segítségért. 1757-ben a püspök jelenlétében tartott, a rabbikkal folytatott hitvitája során el is égették a Talmudot, mivel ő maga azt állította, hogy mind a rabbinikus iratok, mind a [[Talmud]] keresztényellenes kitételeket tartalmaznak. 1759-ben egy Lembergben tartott hitvitán azt igyekezett bizonyítani, hogy a Krisztusban, mint megváltóban való hit a Tórából eredeztethető. A katolikus papság buzdítására ezután ő és több száz híve katolizáltak, Franknak maga [[III. Ágost lengyel király|III. Ágoston lengyel király]] volt a keresztapja. Azonban hamarosan kiderült, hogy Frank és hívei számára az igazi messiás maga Frank, ami miatt Frankot a vallási szabályok megsértése miatt 1772-ig a [[Częstochowa|chenstochowai kolostorba]] zárták. Paul Johnson szerint az [[ortodox kereszténység]]be is betért.<ref>Paul Johnson, 333. old.</ref> Szabadulása után Ausztriában és Németországban próbálta meg elterjeszteni sajátos zsidó-keresztény hitét.


==Magyar vonatkozások==
==Magyar vonatkozások==
21. sor: 21. sor:
Cvinek elsősorban a budai zsidóságban volt sok követője. Magának Cvinek első írásos említése 1667-ből, ''Eszéki István'' [[nagybánya]]i iskolamester ''Jézus Messiás'' című drámájából való. Cvi nyomán Magyarországon is támadt álmessiás, a ''kismartoni'' ''[[Mardokáj|Mordechai Móchiach]]'' személyében (1678-83).
Cvinek elsősorban a budai zsidóságban volt sok követője. Magának Cvinek első írásos említése 1667-ből, ''Eszéki István'' [[nagybánya]]i iskolamester ''Jézus Messiás'' című drámájából való. Cvi nyomán Magyarországon is támadt álmessiás, a ''kismartoni'' ''[[Mardokáj|Mordechai Móchiach]]'' személyében (1678-83).


==Török vonatkozások==

A Török Köztársaság megalakulása után [[Mustafa Kemal Atatürk|Kemál Atatürk]] ellen [[İzmir (település)|İzmir]]ben elkövetett merénylet egyik vezetője egy Mehmed Cavid Bey nevű dönme volt,<ref>Andrew Mango, ''Atatürk'', John Murray, 1999, 448-453 old.</ref> az Unió és Haladás Bizottságának (İTC) egyik alapító tagja és az [[Oszmán Birodalom]] korábbi pénzügyminisztere.{{Sfn|Kieser|2018|p=215}}<ref>Ilgaz Zorlu, ''Evet, Ben Selânikliyim: Türkiye Sabetaycılığı'', Belge Yayınları, 1999, 223 old.</ref><ref>Yusuf Besalel, ''Osmanlı ve Türk Yahudileri'', Gözlem Kitabevi, 1999, 210 old.</ref><ref>Rıfat N. Bali, ''Musa'nın Evlatları, Cumhuriyet'in Yurttaşları'', İletişim Yayınları, 2001, 54 old.</ref> A kormányzati vizsgálat után elítélt Cavid Beyt 1926. augusztus 26-án [[Ankara|Ankará]]ban felakasztották.<ref>{{cite web|url=https://www.jewishvirtuallibrary.org/javid-cavid-bey-mehmed |title=Javid (Cavid) Bey, Mehmed |access-date=2022-04-08 |archive-url=https://web.archive.org/web/20210616024609/https://www.jewishvirtuallibrary.org/javid-cavid-bey-mehmed |archive-date=2021-06-16 }}</ref>

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{jegyzetek}}


30. sor: 35. sor:
* Paul Johnson: A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 2001. {{ISBN|9630770342}}
* Paul Johnson: A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 2001. {{ISBN|9630770342}}
* {{ZsidLex copy|1|038|0148}}
* {{ZsidLex copy|1|038|0148}}
* {{Citation|last=Kieser|first=Hans-Lukas|title=Talaat Pasha: Father of Modern Turkey, Architect of Genocide|date=26 June 2018|publication-date=2018|publisher=Princeton University Press|isbn=978-0-691-15762-7}}


== Kapcsolódó szócikkek ==
== Kapcsolódó szócikkek ==
* - [[Kabbala]]
* [[Kabbala]]
* - [[Zóhár]]
* [[Zóhár]]
* - [[messiás]]
* [[messiás]]
* - [[cionizmus]]
* [[cionizmus]]
* - [[pogrom]]
* [[pogrom]]
* - [[antiszemitizmus]]
* [[antiszemitizmus]]
* - [[gólem]]
* [[gólem]]


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==
* Internetes linkek gyűjteménye Sabbataj Cviről: https://web.archive.org/web/20141110122614/http://vallasezoteria.phpbb8.de/shem-mephorash-f4/jezus-sabbataj-cvi-parhuzama-t33.html
* - Kemál Atatürk állítólagos zsidó voltáról: http://ek.eotvos.elte.hu/ek/ek2/abstracts/Visi_Tamas.html
* - Internetes linkek gyűjteménye Sabbataj Cviről: https://web.archive.org/web/20141110122614/http://vallasezoteria.phpbb8.de/shem-mephorash-f4/jezus-sabbataj-cvi-parhuzama-t33.html
[[Kategória:Zsidó csoportok, irányzatok]]
[[Kategória:Zsidó csoportok, irányzatok]]

A lap jelenlegi, 2023. december 28., 12:05-kori változata

A Bohdan Hmelnyickij-féle zsidóüldözések nyomán nyomasztóvá váló légkörben a szefárd zsidóságban megerősödött a messiásvárás. Ezt paradox módon táplálták egyes, a világvégét 1666-ra váró keresztény elképzelések (666 a Fenevad száma a Bibliában), illetve a keresztény világban végbement események értelmezése - mindenekelőtt London 1666-os leégése, mint a végítélet lehetséges nyitánya. A 17. századi ukrajnai pogromok okozta sokkból nőtt ki a zsidó misztika két ága: a haszidizmus és a sabbateánus mozgalom.

Sabbataj Cvi élete és működése[szerkesztés]

Ebben a feszült, csodaváró közegben született Sabbataj Cvi (1626 – 1676) zsidó álmessiás, a zsidó misztika egyik kora újkori nagy alakja. A zsidó királyság helyreállításának programjával lépett fel, amivel zsidó kivándorlási hullámot indított el Palesztinába - a Zsidó Lexikon emiatt egyenesen a cionizmus előfutárának nevezi. Gazdag kereskedőcsalád sarjaként született Szmirnában. Jó nevelésben részesült, olyan korabeli tudósokat is mesteréül tudva, mint Joszéf Eskapa. Cvi korán kitűnt képességeivel és a Kabbalában való jártasságával, furcsa viselkedése (modern terminológiával kifejezve talán mániákus depressziós volt) és az általa vallott misztikus nézetek miatt azonban 1648-ban kimondták rá a chéremet, azaz kiátkozták a közösségből.

Szmirnából való távozása után bejárta a Levantét. 1665-ben Gázába utazott, ahol a helyi nagytekintélyű rabbi, a nála 18 évvel fiatalabb Gázai Náthán benne vélte felismerni a Messiást. Paul Johnson szerint az egész mozgalom lelke inkább a Cvinél tehetségesebb misztikus Náthán volt, aki folyamatosan kibocsátott vallási állásfoglalásaival igazolta Cvi minden “messiási” cselekedetét.[1] Cvi hamarosan kinevezte a 12 törzs vezetőjét, hogy vezessék vissza a hívőket Palesztinába, majd bevonult Jeruzsálembe. Innen viszont távozni kényszerült, mivel a helyi zsidók elutasították, hogy ő lenne a Messiás - mindenesetre nagy feltűnést keltett a Földközi-tenger térségében és szerte Európában. 1665 szeptemberében visszatért Szmirnába, ahol komoly meghasonlást okozott a hívők között. Cvi leváltotta Áron Lapapát, a szmirnai főrabbit, és helyére Chájjim Benveniste-et ültette, aki némi vonakodás után ugyan, de hajlandó volt elismerni őt Messiásnak. Cvi a megváltás napját 1666. június 18-ára határozta meg és üzeneteket küldött az európai zsidóságnak, melyben visszatérésre buzdított.

Miután kinevezte Izrael királyának utódait is, Cvi 1665. december 30-án Isztambulba hajózott – hívei szerint azért, hogy megdöntse a IV. Mohammed szultán uralmát. Köprülü Ahmed nagyvezír azonban 1666 februárjában elfogatta és meglehetősen kényelmes körülmények között ugyan, de fogságban tartotta: először Isztambulban, majd Gallipoliban. Ez utóbbi helyen rendszeresen felkeresték hívei, ő maga pedig innen keltezett leveleit Istenként írta alá, valamint megváltoztatta a zsidó étkezési előírásokat is. Az őt felkereső lengyelországi Nehemia Kóhén kabbalista csalónak találta, emiatt feljelentette őt az udvarnál. Cvit 1666 szeptemberében az udvar válaszút elé állította: vagy áttér az iszlámra, vagy kivégzik. Cvi az előbbit választva turbánban jelent meg a szultáni udvarban és felvette az Aziz Mehmed Effendi nevet. Adrianopoliszi kényszerlakhelyén azonban folytatta “messiási” tevékenységét - a szultán ekkor 1672-ben Albániába száműzte Cvit, ahol Cvi az 1676-ban bekövetkező haláláig tartózkodott.

A sabbateánus mozgalom[szerkesztés]

A sabbateánus mozgalom azonban tovább élt. Náthán Luria Kabbalájából kiindulva azt tartotta, hogy a Messiás kínok közt vállalja magára az eredeti harmónia visszaállítását a földön. Enged a gonosznak, hogy aztán belülről győzze le. Emiatt számos zsidó titokban követte Cvi példáját és látszólag áttért az iszlámra. A Cvi nyomán látszólag áttért, titokban azonban zsidó vallást folytatókat a dönme névvel illették. Központjuk Szaloniki volt.

Mások a zsidóság keretein belül folytatták Cvi tanainak propagálását. Cvi legismertebb követője a XVIII. században Podóliában fellépő Jacob Frank volt, aki a kereszténység és a judaizmus összeegyeztetésén fáradozott, ami miatt viszont hamarosan őt is kiközösítették eredeti közösségéből. Hitsorsosai ellen Frank ekkor a kamenyeci püspökhöz fordult segítségért. 1757-ben a püspök jelenlétében tartott, a rabbikkal folytatott hitvitája során el is égették a Talmudot, mivel ő maga azt állította, hogy mind a rabbinikus iratok, mind a Talmud keresztényellenes kitételeket tartalmaznak. 1759-ben egy Lembergben tartott hitvitán azt igyekezett bizonyítani, hogy a Krisztusban, mint megváltóban való hit a Tórából eredeztethető. A katolikus papság buzdítására ezután ő és több száz híve katolizáltak, Franknak maga III. Ágoston lengyel király volt a keresztapja. Azonban hamarosan kiderült, hogy Frank és hívei számára az igazi messiás maga Frank, ami miatt Frankot a vallási szabályok megsértése miatt 1772-ig a chenstochowai kolostorba zárták. Paul Johnson szerint az ortodox kereszténységbe is betért.[2] Szabadulása után Ausztriában és Németországban próbálta meg elterjeszteni sajátos zsidó-keresztény hitét.

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

Cvinek elsősorban a budai zsidóságban volt sok követője. Magának Cvinek első írásos említése 1667-ből, Eszéki István nagybányai iskolamester Jézus Messiás című drámájából való. Cvi nyomán Magyarországon is támadt álmessiás, a kismartoni Mordechai Móchiach személyében (1678-83).

Török vonatkozások[szerkesztés]

A Török Köztársaság megalakulása után Kemál Atatürk ellen İzmirben elkövetett merénylet egyik vezetője egy Mehmed Cavid Bey nevű dönme volt,[3] az Unió és Haladás Bizottságának (İTC) egyik alapító tagja és az Oszmán Birodalom korábbi pénzügyminisztere.[4][5][6][7] A kormányzati vizsgálat után elítélt Cavid Beyt 1926. augusztus 26-án Ankarában felakasztották.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Paul Johnson, 326-333. old.
  2. Paul Johnson, 333. old.
  3. Andrew Mango, Atatürk, John Murray, 1999, 448-453 old.
  4. Kieser 2018, 215. o.
  5. Ilgaz Zorlu, Evet, Ben Selânikliyim: Türkiye Sabetaycılığı, Belge Yayınları, 1999, 223 old.
  6. Yusuf Besalel, Osmanlı ve Türk Yahudileri, Gözlem Kitabevi, 1999, 210 old.
  7. Rıfat N. Bali, Musa'nın Evlatları, Cumhuriyet'in Yurttaşları, İletişim Yayınları, 2001, 54 old.
  8. Javid (Cavid) Bey, Mehmed. [2021. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 8.)

Források[szerkesztés]

  • Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. Történeti Kézikönyvtár. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. ISBN 9632600991
  • Esther Benbassa – Aron Rodrigue: A szefárd zsidók története. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 9633895871
  • Simon Dubnov: A zsidóság története. Gondolat Kiadó – Bethlen Gábor Kiadó. Ford.: Szabó Bence. Budapest, 1991. ISBN 9637426000
  • Világvallások. Akadémiai Lexikonok.Szerk.: Görfzöl Tibor – Máthé-Tóth András. Akadémiai Kiadó, 2009. ISBN 9789630587082
  • Paul Johnson: A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 9630770342
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 038. o.  Online elérés
  • Kieser, Hans-Lukas (26 June 2018), Talaat Pasha: Father of Modern Turkey, Architect of Genocide, Princeton University Press (published 2018), ISBN 978-0-691-15762-7

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]