Sabbatáj Cévi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sabbatáj Cévi
(שַׁבְּתַי צְבִי)
Brockhaus and Efron Jewish Encyclopedia e13 783-0.jpg
Született 1626. augusztus 1.[1]
İzmir
Elhunyt 1676. szeptember 17. (50 évesen)[1]
Ulcinj
Állampolgársága oszmán
Foglalkozása rabbi
A Wikimédia Commons tartalmaz Sabbatáj Cévi témájú médiaállományokat.

Sábbátáj Cévi (héberül: שַׁבְּתַי צְבִי), (Szmürna, 1626. augusztus 1.Dulcigno, 1676. szeptember 17.?) újkori úgynevezett zsidó ál-messiás.

Szmürnában született, és már fiatal korában elmélyedt a Kabbala tanaiban. Szép megjelenése és aszketikus élete által meg voltak a képességei, hogy nézeteit hatásosan átadja a tömegeknek. Az 1648-as esztendőre a zsidó miszticizmus kilátásba helyezte a Messiás eljövetelét, Cévi pedig ezt felhasználva önmaga lépett fel messiásként. Szülővárosa rabbi-iskolája tettéért kiátkozta, Cévi pedig Szalonikibe, majd ott ugyancsak a rabbiktól elűzve Moreába ment. Innen Kairóba, később Jeruzsálembe utazott tovább, ahol nagy feltűnést keltett. Azonban Jeruzsálemből is menekülnie kellett, de Kisázsia más városaiban – éppen szülővárosában is – ekkor már Messiásként üdvözölte a fanatizált zsidó tömeg. Az oszmán-török hatóságok végül – nem nézhetve tétlenül az egyre növekvő mozgalmat – 1666-ban Cévit Konstantinápolyba idézték, majd a partra szálló ál-messiást a nagyvezír parancsára vasra verték és Abidosz várába zárták. Híveinek tömegét ez nem tántorította el tőle, ezért IV. Mehmed oszmán szultán maga elé hozatta Drinápolyba, ahol Cévit választás elé állították: válasszon a halál és az iszlám vallás felvétele között. Cévi felvette a muszlim hitet, és Mehmed efendi néven a szultán ajtónállójának lett kinevezve. Áttérésének hírére híveinek egy része kiábrándult, más része viszont továbbra is hitt benne, mivel Cévi levelei és prófétái által azzal biztatta őket, hogy áttérése csak színleges, illetve a megváltás művének egy előre meghatározott, szükséges kelléke. A török kormány értesülve magatartásáról, Albániába száműzte Cévit, aki itt, Dulcignoban elhunyt. Mozgalma halálával sem ért véget: Magyarországon egy Mardokáj nevű kismartoni zsidó toborzott híveket Cévi kultuszának, amely hazánkban, Cseh-, Morva- és Lengyelországban – ugyan a rabbik által átokkal sújtva és folyamatosan üldözve – még a 19. század elején is virágzott titokban. Jakob Frank mozgalma is Cévi nézeteinek egyik folyománya volt. Szalonikiben a 19. század végén is éltek hívei, akik dönméknek nevezték magukat; számuk körülbelül 4-5000 fő volt, hitük az iszlám és a zsidó kabbalai tanok keveredése.

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • a b Holland Életrajzi Portál. (Hozzáférés: 2017. október 9.)