Ószász nyelv
Az óalnémet vagy ószász nyelv az angelni és szászországi népcsoportok nyelve az írásos hagyományok kezdetétől a korai középkorig.
Megnevezés[szerkesztés]
Mind az ószász, mind az óalnémet kifejezés elterjedt a szakirodalomban és általában ugyanazt jelentik. Az óalnémet ugyanakkor az utóbbi évtizedekben a nyelvtudományban egyre elterjedtebbé vált. Ezen elnevezésnek ugyanakkor sok nyelvész szerint az a hátránya, hogy a német(ség)hez való tartozást szuggerálja, holott ebben a korai korszakban még sem német, sem angol nyelv a mai értelemben nem létezett, hisz a korai német és a korai angol egészen az első ezredfordulóig kölcsönösen érthető volt, sőt még a Hanza idején sem jelentett különösen nagy problémát az alapvető kommunikáció. Megemlítendő továbbá, hogy az óalnémet régebbi szakirodalmakban mind az ószász, mind pedig az óholland nyelveket jelenthette.
Történet[szerkesztés]
Az angolszász már az 5. században kivált az északi germán nyelvek csoportjából, és alakult az idő során óangollá, bár nagyon sokáig megvolt a kontinensen maradt szászokkal a kapcsolat. Ez az oka, hogy a Brit-szigeten élő szászok és angolok nyelvét az óalnémet csoportba sorolják. A kontinensen maradt óalnémet nyelvek a 7. századtól egyre inkább a keleti-frank befolyása alá kerültek, a Német-római Birodalomban aztán a délnémet (hochdeutsch) kancelláriák hatottak az északalföldi nyelvjárásokra.
Rokonság[szerkesztés]
Az ószászhoz nagyon hasonló az óangol és az ófríz. Ezt a három nyelvet északi-tengeri germán nyelvekként is szokás említeni. További rokon nyelvek az óholland és az ófelnémet.
Elterjedés[szerkesztés]
Az ószász kora középkori elterjedési területe bizonytalan, de nagyjából a mai Niedersachsen, Westfalen, Lipperland, Engern és Ostfalen, beleszámítva a ma Sachsen-Anhalthoz tartozó, az Elbától balra elterülő területeket (kb. Halle és Magdeburg). Délen az ószász a frankkal azaz ófelnémettel volt határos, körülbelül Merseburg és Göttingen magasságától a Rajna-vidékig, egészen Groningenig. Az ószász északon az ófrízzel volt határos Groningentől Bremerhavenig, a mai Schleswig-Holstein területén az ódánnal és északkeleten körülbelül Plön vonalában a nyugati szláv nyelvekkel.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Steffen Krogh: Die Stellung des Altsächsischen im Rahmen der germanischen Sprachen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1996, ISBN 3-525-20344-6
- Claus Jürgen Hutterer: Die germanischen Sprachen : ihre Geschichte in Grundzügen. 2. Auflage. Drei-Lilien-Verlag, Wiesbaden 1987, ISBN 3-922383-52-1
- Adolf Bach: Geschichte der deutschen Sprache. 9. Auflage. VMA-Verlag, Wiesbaden