Wikipédia:Állatok műhelye/A magyar állatnevek helyesírása a Wikipédiában

Ezen oldal célja közös irányelvek, ajánlás elkészítése a Wikipédiában használandó magyar állatnevekről, a kettős nevezéktan alkalmazásról, a magyar taxonnevek helyesírásáról. Ha az egyes kérdésekről ezen az oldalon sikerül közösen megfogalmazott irányelveket kialakítanunk, akkor ez az oldal allapról átmozgatandó főlappá és bekerülhet a Wikipédia helyesírási súgóoldalai közé, a vita pedig áthelyezhető az oldal vitalapjára. – Adapa 2007. november 7., 19:24 (CET)

A másik nagy kérdés, a magyar Wikipédiában követendő rendszertani felosztások eszmecseréjét lásd itt: Követendő állatrendszertan a magyar Wikipédiában

(Remélt) közreműködők

Az eszmecserében minél több a helyesírási kérdésekben, illetve az állatos cikkek írásában, figyelésében az utóbbi időkben aktív szerkesztő közreműködésére volna szükség.

• Adam78 - helyesírási kérdésekkel foglalkozó szerkesztők (aki lemaradt, írja fel magát!)
• Attis, Bence2003, DenesFeri, Lily15, Mathae, M.e., Patko erika, Pásztörperc (=P/c), VC-s, Vil0443 - állatos cikkeket író szerkesztők (aki lemaradt, írja fel magát!)
• Azay, Piri, Unicornis - rég nem látott állatos szerkesztők :-(
• Pipi - a vitánk által szintén érintett növényes szócikkek szerkesztője
• Adapa, Burumbátor, Dani, Kontos, Mami, Mercilessz, Pasztilla, Sasa, SyP, Winston - az állatos cikkeket (is) szakmai vagy helyesírási szempontból figyelő szerkesztők (aki lemaradt, írja fel magát!)

Problémafelvetés

• Problémás internetes források: Az állatos szócikkek szaporodásával egyre nagyobb gondot okoz a helyes taxonnevek megtalálása, mind a fajok és alfajok, mind a magasabb rendszertani kategóriák szintjén. A cikkeinket általában az Internetről ollózzuk össze vagy az angol WP-ből fordítjuk és a különlegesebb fajoknak az Internetről keresünk valamilyen magyar nevet. Az Interneten pedig lesújtó állapotok uralkodnak, gyakorlatilag mindenki azt ír az egyes magánhonlapokon, amit csak akar, sem szakmai, sem helyesírási kontroll nincs.

• Problémás nyomtatott források: Ha valaki esetleg nyomtatott szakirodalmat is használ, ott is csak helyesírási szempontból jobb a helyzet. Az egyes szerzőknél ugyanis gyakran eltérő elnevezések szerepelnek, és a magyar szakirodalom nem képes követni a genetikai alapra helyezett és túl gyorsan változó új korszerű rendszertant, amely az angol WP-ben és a Wikispeciesben található. Családokból alcsaládok lesznek, rendekből családok, új közbülső taxonkategóriák jelennek meg stb.

• Konfliktus: E káosz miatt a Wikipédiában rendszeresen olyan problémákba ütköznek, amelyeket egyedül nem tudunk megoldani. Jelenleg már konfliktusig is fajult a dolog, pl. legtermékenyebb entomológiai cikkírónkat Pásztörpercet úgy tűnik sikerült a névadási vitánkkal (kettős nevezéktan kontra helyesírási következetesség) a Wikipédiából elűznöm, amit nem akartam. :-(

A tisztázatlan kérdéseket, amelyekben szerintem közös döntést kellene hoznunk, a következőkben látom:

1. Hiányzó források: Nincsenek olyan korszerű magyar nyelvű forrásaink, amelyekre szakmai és helyesírási szempontból támaszkodhatnánk. Ha esetleg vannak is szakmailag mérvadó honlapok az Interneten, azokat nem szedtük közösen össze, mint ajánlott forrásokat.
2. Új állatnevek: Nem tisztázott, hogy mit csináljunk, ha csak bizonytalan hitelességű, láthatóan zűrös, rossz helyesírású források vannak egy faj magyar nevéről, illetve ha egyáltalán nem található magyar név. Adhatunk-e jószándékkal logikus, helyesírási és rendszertani szempontból helytálló magyar neveket? (Saját kutatás problémája)
3. Új rendszertani elvek: Ugyanez a helyzet a fajnál magasabb taxonok elnevezésével. Alkalmazhatunk-e a Wikipédiában logikus új magyar névadási elveket? (Ismét a Saját kutatás problémája). Jelenleg már következetesen alkalmazzuk a praktikus -alakúak, -alkatúak, -szerűek, -félék, -formák rendszert (lásd pl. Verébalakúak, amit a szakirodalmi források nem támasztanak teljesen alá.
4. Kettős nevezéktan: Nem tudjuk, hogy mihez igazodjunk a fajok, alfajok névhasználata terén. A szakirodalomban úgy tűnik két irányzat van, az egyik a kettős nevezéktan következetes magyar nyelvű alkalmazását ajánlja, a másik nézet szerint a magyar névadást nem kell ilyen módon megkötni, a névadás ugyanolyan változatos lehet, mint pl. az angol nyelvben. A kettős nevezéktan alkalmazását ismertető segédanyag: Simon László: A magyar állatfajnevek helyesírása
5. Hiányzó helyesírási és nevezéktani szabályok: Egyéb helyesírási problémák a magasabb szintű taxonok elnevezésénél, pl. Hegyes szárnyú tarkamolyfélék, de: Zöldszárnyú díszmolyfélék? A rendszertani nemek esetleges magyar megfelelője zűrzavarosan szerepel, hol egyesszámú, mint a tudományos forma és pl. az angol WP-ben, hol többesszámú, mint pl. a német WP-ben; mi melyiket kövessük? (Pl. gorilla vagy gorillák?) Stb.

--Adapa 2007. november 7., 22:03 (CET)

Korábbi vélemények, viták az ügyben

Egy példa az angolból fordított új magyar név alkotására:

Szia, Attis! Jelen pillanatban a wikin szereplő madárszócikkek címe hemzseg a helyesírási és nevezéktani következetlenségektől. Ha van időd, kérlek, majd olvasd el az amazonasi réce vitalapjára belinkelt tanulmányt, egy madarász-nyelvész csávó írta a magyar állatnevek helyesírásáról. A baj leginkább az angolból fordított nevekkel van. A Mauritian shelduckot például nem tudom, ki fordította Mauritius ásólúdra, ez magyarul helyesen mauritiusi ásólúd. ... Pasztilla (User_vita:Attis#Magyar állatnevek)

Példa a nehézségeinkre rendszertani zűrzavaroknál:

Nem akartam, hogy nagyon féloldalas legyenek az állatok, meg egyébként is már nem ártott egy kis változatosság, átkeveredtem a előbb a halakra, később az emlősök közé is. A madaraknál viszonylag egységes volt a magyar elnevezés, a rendekhez (-formes) az alakúak társult, az alrendekhez a (-nae) a formák, a családokhoz (-dae) a félék. Ezekben úgy ahogy biztos vagyok, a -szerűek most nem ugrik be de azt hiszem az alcsaládokhoz tartozik. Hiába keresem, az én könyveimben így nincs leírva az interneten pedig nem találom. Az emlősöknél és a halaknál össze-vissza használják, nemcsak itt, az a összes magyar internetes oldalon is. ... Következő: az Egérfélékhez tartozik a pocokfélék, hogy tartozhat egy család egy másik családba? A Ragadozók rendje jól hangzik de csak azért mert a hozzá tartozó családokat máshogy hívják, viszont Kutyaalakúak (Caniformia) és a Macskaalakúak (Feliformia) az alrendjei, tehát az alrend nem lehetne -alakú. ... Átalakítanám én, csak valami megerősítést szeretnék kérni, hogy jó-e az elgondolásom, lehet itt is egységesíteni, vagy hagyjam az különböző többesszámú nevet és ahol nincs oda nem írunk semmit? Ha tudnál segíteni, te vagy valaki más azt nagyon megköszönném. VC-s (User vita:Adapa/Archív5#Szia, szeretném a segítségedet és vagy a tanácsodat kérni)

Egy példa arra, hogy megfelelő szakirodalmi nevek hiányában, hogyan szoktunk vívódni, hogy mi legyen egy taxon magyar neve a Wikipédiában:

Szia. Átgondolva tényleg lehet, hogy igazad van a nilgau antilop és a nilgau antilopok kérdéskörben. Valószínűleg a Boselaphini név lesz a jó. Eredetileg is az volt, azért neveztem át nilgau antilopokra, mert jobbnak tűnt ha magyar neve van a szócikknek. A csavartszarvú antilopok és a tulkok viszont jó magyar név a nemzetségeknek és források is akadnak rá. Néhány amit beírtam a keresőbe és kidobta: [1], [2], [3] Úgyhogy szerintem a tulkok és a csavartszarvú antilopok maradhatnak. A nilgau antilopokat meg légyszi nevezd át te, mert én már egyszer átneveztem. Üdv. Attis (User vita:Adapa/Archív6#Nilgau antilopok)

Végül részletek abból a vitából, amely most távozásra késztette Pásztörperc-et:

Írhat-e bármi lényegest Wikipédista saját eddigelé publikálatlan kútfőből? Egy-egy taxon magyar nyelvű el- vagy átnevezése - szerintem - bőven kimeríti a saját kutatás fogalmát, és így a tilalmát is. Még akkor is, ha szebben hangzik, vagy hívebben követi a helyesírást az "új" név, mint a forrásokban talált bármelyik förmedvény. Mercilessz

Kedves Merci! Neked ebben maradéktalanul igazad lenne, ha teljesülne három feltétel (amelyeknek azonban eszük ágában sincs az ilyesmi). Az első, hogy a szakirodalomban legyen az adott taxonoknak kialakult, elfogadott magyar nevük — de nincs. A második, hogy a wikiben következetesen elfogadjuk a szaknyelvi formákat — de mi éppenhogy következetesen átírjuk őket olyanokra, amiket rajtunk kívül senki se használ. A harmadik pedig, hogy az itt 'adott' név jobban eltérjen a burjánzó szaknyelvi formáktól, mint azok egymástól. ... A mostani egybe-különírások azonban vígan a szaknyelvi változatok "természetes szórásán" belül maradnak. P/c

Kedves Adapa! ... A wikis nevezéktannal nem azért hozakodtam elő, mintha meg akarnám azt változtatni. Mint írtam már, elfogadom ennek egyedi sajátosságait, mert az így elért konzekvencia ellensúlyozza számomra azt, hogy nem felelnek meg a következetlen szaknyelvi alakoknak — de azokban az esetekben, amelyekben van köznyelvi név (lásd a Brassicaceae, valamint a barnamedve ügyet) azoknak adok elsőbbséget. Azért hozakodtam elő vele, hogy demonstráljam: a wiki nyíltan és a szembefordulást vállalva tér el a hivatalos nevezéktantól a következetesség érdekében. Ebben a konkrét ügyben azért nem mondható, hogy én is ezt tettem volna, mert ezeknek a lepkéknek, illetve rendszertani kategóriáiknak egész egyszerűen nincs hivatalos neve. Ezeket a kérdéseket természetszerűleg szívesen megvitatom akár az Állatok műhelyben (ami ellen nincsenek elvi kifogásaim, csak nem jöttem rá a téjékoztatóból, hogyan kell műhelybe jelentkezni), akár bárhol másutt. Mint láthatod, szívesen elbeszélgetek ezekről a dolgokról, aztán meglátjuk, mi jön ki belőle, és el tudom-e azt fogadni. P/c

Az egész vitát érdemes elolvasni P/c vitalapján: User vita:Pásztörperc

Vélemények

Ide írjátok véleményeteket a magyar állatnevekkel kapcsolatos egyes kérdésekben. A könnyebbség kedvéért előre megcímeztem az egyes véleményre váró problémákat (+ha gondoljátok, adjatok hozzá további kérdéseket!)

1. A magyar állatnevek forrásai

Javaslatom:

1. Itt, az Állatok műhelyében fel kellene sorolnunk azokat a magyar kézikönyveket, lexikonokat, illetve honlapokat, amelyeket valamennyien elfogadunk hiteles forrásnak a Wikipédiában használt magyar állatnevekre.
2. Ha ez megvan, akkor attól kezdve csak a felsorolt forrásokban szereplő állatneveket (fajok és magasabb szintű taxonok) használjuk a magyar Wikipédiában. Valamennyi olyan taxonnál, amelynek neve az általunk elfogadott forrásokban nem szerepel, a Wikipédiában a taxon tudományos nevét használjuk magyar név helyett. (Még akkor is, ha ez nem olyan szép, mint a magyar név.)

Ez tehát azt jelentené, hogy a kizárólag valamely ellenőrizhetetlen internetes honlapról származó magyar taxonnevet nem fogadnánk el a Wikipédiában. A már meglevő szócikkekben visszamenőleg is átellenőriznénk, és az elfogadott forrásainkban nem szereplő taxonneveket kijavítanánk. Természetesen a forráslistánk közös megegyezéssel bármikor bővíthető lenne újabb tételekkel, ilymódon később új magyar taxonnevekkel is bővülhet a Wikipédia, de mindig a hiteles szakmai forrásainkkal igazolhatóan. Támogatjátok ezt a javaslatot? --Adapa 2007. november 17., 22:26 (CET)

1. A vita korai szakaszában kiderült már, hogy gyakran éppen az a probléma, hogy a szakirodalom számtalan különböző magyar nevet használ. Az is probléma, hogy a magyar nyelv szabályaitól sok esetben eltérnek ezek. Kénytelenek vagyunk-e elfogadni egy nevet akkor is, ha az hibás, és esetleg csak a „hiteles névadó” hiányos nyelvtani ismeretei miatt olyan, amilyen?
2. Ez rendben is van, de kell majd egy bot, ami cseréli a nevet, ha találtatik magyar. – Winston 2007. november 17., 22:40 (CET)

Winstonnak:

1. Az első lépés az lenne, hogy egyáltalán összeszedjük, mely könyvek, honlapok azok amelyeket hiteles szakmai forrásoknak tekintünk. Azután ha egy adott taxonnál ezekben a forrásokban több különböző név is van, elvileg mindegyik elfogadható lenne. Azt hogy a taxonról szóló szócikk címe melyik név legyen, mindig annál az adott taxonnál kellene megvitatni. A helyesírásról: lent a FORRÁSOK!!! szakaszban javaslatot tettem arra, hogy készítsünk egy útmutató lapot az állatnevek helyesírásáról a Wikipédiában. Azokat az állatneveket, amelyek az általunk elfogadott hiteles szakmai forrásokban a szerző „hiányos nyelvtani ismeretei miatt a magyar nyelv szabályaitól eltérnek” mi az útmutató lapunk szabályai alapján a helyesírásilag megfelelő formában alkalmaznánk a Wikipédiában. Ez elsősorban egybe- és különírással vagy kötőjellel kapcsolatos változattásokat fog jelenteni.

Mivel nem szakmai alapon veszek részt a vitában, az utolsó két mondat számomra a lényeg, illetve az, hogy e tekintetben egyértelmű szabályokat fektessünk le. (Lásd Pásztörperc javaslatait + 1-2 megjegyzésemet alant). Hogy konkrétan mi a neve egy állatnak, az engem kevéssé érdekel, csak helyesen legyen írva, ha magyar. – Winston 2007. november 17., 23:13 (CET)

1. Bottal ezt nem nagyon lehetne szerintem, szép fokozatosan anélkül is meg tudnánk csinálni az állatos szócikkeink vissszamenőleges ellenőrzését. --Adapa 2007. november 17., 22:58 (CET)

2. Új magyar állatnevek

VC-s véleménye

Valamelyik nap, keresés közben egy megdöbbentő oldalt találtam, de sajnos nem találom újra. 1995-ben összesen 2500 madárnak volt elfogadott magyar neve és a hivatalos névvel nem rendelkezők között szerepelt olyan faj is ami Magyarországon is honos! Mostanában viszont igény jelentkezett, hogy olyan fajoknak is adjanak magyar nevet ami idáig nem volt elnevezve, tehát az a tendencia, hogy ritka fajokat is elneveznek nem wiki kezdeményezés. Ha egy fajnak a latinneve feketenyakú, az angol neve feketenyakú, a német neve is feketenyakú és semmilyen magyar vonatkozása nincs, és ilyen néven nem szerepel madár a magyar elnevezések között, szinte biztos, hogy az lesz a neve, hogy feketenyakú. VC-s 2007. november 7., 22:57 (CET)

•  ellenzem hogy saját magunk új magyar állatneveket kitaláljunk. (Saját kutatás tilalma!) Csak a hiteles szakmai forrásokkal alátámasztható magyar állatneveket használjunk. Azokat az állatneveket, amelyeknek nincsen megfelelő forrással igazolható magyar neve, a tudományos nevükön használjuk. Az ilyen állatneveket az eddigi szócikkeinkben is írjuk át a tudományos nevükre - lásd a javaslatomat az előző pontban. --Adapa 2007. november 17., 22:40 (CET)

3. Új magyar nevezéktani elvek

VC-s véleménye

Unikornis sajnos már március óta nem szerkeszt, de hozzáértését én elfogadom, ezt írta egy vitalapra: A magyar elnevezésekben a -félék végződés szerepel a családoknál, és az -alakúak végződés a rendeknél, már ha ilyesmire nyelvileg szükség van. A ragadozókra például van a magyarban megfelelő szó gyűjtőnévként, ott tehát nem kell ragadozó-formájúakat írni. A Didelphimorphia csoportnál azonban ilyen gyűjtőnévvel nem rendelkezik a magyar nyelv, ezért kell egy jellemző csoportot kiválasztani, aminek van rendes magyar gyűjtőneve, és kiterjesztő végződéssel (-alakúak) ellátni. .... Unicornis 2007. március 25., 14:28 (CEST)

• Leírnám, hogy ezt én, hogy értelmezem.
• nem kell ragadozó-formájúakat írni, ezt én úgy értelmezem, hogy lehet, de nem kell, de lehet.
• jellemző csoportot kiválasztani, aminek van rendes magyar gyűjtőneve, és kiterjesztő végződéssel (-alakúak) ellátni - tehát ha van egy alcsaládunk aminek nem tudjuk a magyar nevét, megkeressük a latinnév alapján a csoportot aminek van rendes magyar gyűjtőneve, és kiterjesztő végződéssel (-formák) ellátjuk, akkor nem saját kutatást végzünk, hanem egy elfogadott, de lehet, hogy még használható forrásként, nem megtalálható alakot adunk meg neki.

Ha azt írjuk le, hogy bojtosúszójú hal, ez így rendszertanilag bármi lehet, alosztály, a rend, család, nem és faj is. Forrással alátámasztva.

Ezt az irományt, csak gondolatébresztőnek szántam, remélem egy értelmes vita bontakozik ki belőle. VC-s 2007. november 7., 22:57 (CET)

•  ellenzem VC-s javaslatát, szerintem az kimeríti a saját kutatás fogalmát. Kivéve azt az esetet, ha szakmai forrással is alá lehet támasztani azt, hogy ezeket a -formák -félék típusú új magyar állatneveket valóban ilyen szabadon létre lehet hozni. --Adapa 2007. november 17., 23:09 (CET)

Ebbe a cikkben [4] - készítője Bálint Zsolt a biológiai tudományok kandidátusa A névnek tükröznie kell a tudományos nevek által is kifejezett rokonsági viszonyokat és a tudományos névvel kompatibilisnek kell lennie. Az új nevek megalkotása közben következetesen, mindenhol használja a -formájúak, a -félék és a -formák toldalékot. VC-s^üzenet 2007. november 24., 20:19 (CET)

Köszönöm, ilyesféle forrásokra gondoltam. Bár azért elég muris új névalkotások is vannak itt, azt sem ártana megnézni, hogy ezek az új nevek már elterjedtek-e, vagy csak egy elvetélt kísérletről van-e szó. --Adapa 2007. november 24., 22:18 (CET)

Illusztrált ellenvetésem legalul, a „Hogy néz ki ez a gyakorlatban?” cím alatt olvasható: P/c 2007. november 24., 23:29 (CET)

•  támogatom Szerintem ez nem saját kutatás. Ha például a Choreutidae (-idae) család magyar neve levélmolyfélék (-félék), és ezen család egyik alcsaládja Choreutinae (-inae), akkor annak nyilván levélmolyformák (-formák) lesz a magyar neve. Ez nem saját kutatás. Tegyük fel, hogy holnap feltalálja valaki az összeadást. Arra a következtetése jut, hogy 2 meg 2 az egyenlő 4-gyel, és ezt publikálja is, az összeadás műveletének leírásával együtt. Egyértelmű, hogy ha azt mondom 3 meg 5 az 8, akkor nem beszélhetünk saját kutatásról, még akkor sem ha ezt korábban senki nem mondta ki. Ugyanez a helyzet a levélmolyformákkal is; hiába keressük, sehol nem találjuk ezt a magyar elnevezést, sem szakirodalomban, sem máshol - nem volt még senki olyan aberrált, hogy a levélmolyformákkal ilyen behatóan foglalkozzon. - De ha mi vagyunk olyan elvetemültek, hogy esetleg írunk róluk egy szócikket, miért ne használnánk a magyar nevét? - Kontos ^vita 2008. október 24., 12:02 (CEST)

4. Kettős nevezéktan a magyar neveknél

Átfutottam a belinkelt Simon-írást, és alapvetően olyan benyomásom támadt, mint boldogult németnyelv-tanulmányaim idején: több a kivétel, mint a szabálynak megfelelő alak. Erre egyébként (a népnevekkel, mint faji jelzőkkel kapcsolatban) a szerző is utal:

„Tapasztalataim szerint azon újonnan alakult fajnevek esetében, amelyek helyesírását a fenti szabálypont hivatott rendezni (mivel faji jelzőként népnév jelenik meg), az egyetlen – jelentéktelennek azonban nem mondható – problémát az okozza, hogy úgy tűnik, mintha mindegyikük a „de” kötőszó után álló kivételek sorát kívánná gyarapítani.”

Ugyancsak a kivételek szaporodását szolgálja az, hogy a Simon által idézett egyik szabályzat tételesen felsorol bizonyos jelzőket, ahol (mondván „hagyomány”) kötelező az egybeírás:

„Amennyiben a vándorpatkány, törpekérész, smaragdpoloska stb. esetében az egybeírt forma olyannyira meggyökeresedett, hogy ezen változtatni nem lehet, még mindig lehetnek ezek a fajnevek a kivételek, ahol a faji jelző és a nemi név szóösszetételt alkot. Az 5. c) alatti tizenkét faji jelző után nem szerepel az „stb.”, így a szabálypont bizonytalanságban hagy, miként járjunk el, ha egy fajnévi szókapcsolatban ugyanezt a funkciót a topáz, gyémánt, zafír stb. szó tölti be.”

Én magam ugyan lehetőség szerint ragaszkodom a helyesírási szabályokhoz, azonban még inkább a józan észhez, és ez esetben számomra úgy tűnik, egy igencsak ellentmondásos és bizonytalan „szabályzat” nevében akarnak erőszakot tenni a nyelven (fő okként hivatkozva a – nem magyar nyelven szültetett – kettős nevezéktanra), aminek amúgy fő funkciója, hogy a változatos valóságot rugalmasan kifejezze.

A népnevek tárgyalásánál kérdi a szerző:

„Vajon az állatfajok neveinek tekintetében meddig beszélhetünk népnévi bővítményű minőségjelzős szókapcsolatról – amelyet írásképileg két, egymástól különírt szó testesít meg –, hol az a határvonal, amelyen „túl” egy új összetétel előtagjának tekintjük a jelentésparadigma-hiányos népnevet, és így egybeírjuk az utótaggal?”

Meglátásom szerint – itt utalnék a User:Pásztörperccel folytatott vitámban kifejtettekre – azzal, hogy beemelünk egy jelzőt a fajnévbe, elérjük azt a határvonalat, „amelyen „túl” egy új összetétel előtagjának tekintjük”. Azaz alkalmazható a következő logika: vannak medvék, amelyek barnák, ezek a barna medvék, és vannak medvék, amelyek a barnamedve nevű fajhoz tartoznak, ezek a barnamedvék. Tudom, hogy ezzel a saját kutatás határait feszegetem (ha ugyan át nem lépem), de megkérdezem: nemde a szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért? Nem kellene elsősorban azt szem előtt tartani, hogy a helyesírási szabályzat a nyelv pillanatnyi állapotát rögzíti, nem pedig meghatározza a nyelvet? Konkrétan: ha a bíboratkát azért írjuk egybe, mert „hagyomány”, akkor vajon nem tehetjük-e meg, hogy ilyen alapon az ominózus barnamedvét bátran egybeírjuk? Hiszen valaha a bíboratka sem volt hagyomány. Illetve (hangsúlyozottan ebben a speciális esetben, azaz a fajneveknél), amennyiben (nyelvészek által elismerten) tökéletesen bizonytalan és az egyéni nyelvérzék által meghatározott a külön- vagy egybeírás, nem dönthetünk-e úgy (mi, wikipédisták), hogy a többlettartalmat kifejező egybeíráshoz ragaszkodunk? (Mint ahogy tesszük azt hasonló logika mentén a -félék, -formák stb. esetében.)

Winston 2007. november 8., 00:27 (CET)

Majd jövök később, a fentiekkel maximálisan egyetértek, most gyorsan csak arra utalnék, hogy a binómenklat és a magyar helyesírás kibékíthetetlen konfliktusa nemcsak az idézett, "egyszerűbb" fajneveknél figyelhető meg (barna medve vs. barnamedve, cigány réce vs. cigányréce), de ezeknél is: sárgacsőrű esőkakukk (vs. sárga csőrű esőkakukk), barnahasú pusztaityúk (vs. barna hasú pusztaityúk) stb., azaz ha helyesírás, hát legyen mindenhol az, és vice versa, ha binómenklat, hát legyen mindenhol az. Pasztilla 2007. november 8., 23:46 (CET)

A kettős nevezéktan alkalmazásának elvére már van egy komoly szakirodalmi forrásunk: Simon László: A magyar állatfajnevek helyesírása. A kérdésem, hogy ezen elv ellenzői - pl. Winston - tudnak-e hasonlóan komoly szakirodalmi forrást megadni arra, hogy a kettős nevezéktan elvét nem kell alkalmazni a genus és species típusú magyar állatneveknél? (Amennyiben nincs ilyen szakirodalmi forrás, akkor szerintem magánvéleményről, személyes ízlésről, következésképpen „saját kutatásról” van szó.)

Ha a kettős nevezéktan szakmai forrással is alátámasztott elvét itt a Wikipédiában el tudnánk fogadni, akkor a javaslatom az volna, hogy - az 1. pontban szereplő javaslatomhoz kapcsolódóan szigorúan a szakirodalmi forrásokat használva - a forrásokban szereplő taxonnevek közül a Wikipédia szócikkek címeként és a szócikkekben alapértelmezetten használt taxonnevekként azokat válasszuk ki, amelyek a kettős nevezéktan szabályának megfelelnek.

Pasztillának: Szerintem az általad említett esetekben nincs szó a nevezéktan és a helyesírás konfliktusáról. A sárga csőrű esőkakukk és a barna hasú pusztaityúk nemcsak a kettős nevezéktan, hanem a magyar nyelv szabályai szerint sem volna helyes. Itt ugyanis a jelző már nem egyszerű állítást fejez ki, hanem egy név része, így jelentésmódosulás megy végbe. (A magyar nyelv szabályai szerint a jelentésmódosulás a két szó egybeírásához vezet (pl. úti cél, de útitáska). Nem egyszerűen azt állítom, hogy egy adott pusztaityúknak barna a hasa, hanem ez ennek a fajnak a neve. Ennek megvilágítására mondok néhány példát:

• nagy hasú - de nagyhasú ha jelentésmódosulásról vagy tulajdonnévről van szó, pl. nagyhasú szódásüveg, Rubert Burns A nagyhasú flaskó című verse, Nagyhasú Gyurka, nagyhasú csikóhal (fajnév!)
• széles tenyerű - de Szélestenyerű Fejenagy A helység kalapácsá-ban
• rőt szakállú - de Rőtszakállú Frigyes, stb. --Adapa 2007. november 25., 13:00 (CET)

Úgy van, úgy van! Igazából ebből indult az egész vita, és ha ezt elfogadjuk, én már elégedett leszek, még ha a barna medvétől továbbra is hasogatni fog a szemem. Winston 2007. november 27., 14:15 (CET)

5. Hiányzó helyesírási és nevezéktani szabályok

Lásd a 4. pontban írottakat, és Pásztörperc vitalapját. Winston 2007. november 8., 00:29 (CET)

A megoldás szerintem a saját Wikipédiás helyesírási szabályzatunk összeállítása. Erről lásd a FORRÁSOK!!! szakaszt lejjebb! --Adapa 2007. november 17., 23:04 (CET)

Egynémely szerény javaslat

Elvi alapvetés

Úgy vélem, fölállítható egy olyan, jól követhető és viszonylag következetes rend, ami mindent (a wiki eddigi gyakorlatát és a legkülönfélébb szaknév-rendszereket egyaránt) sért, de mindent csak az elengedhetetlen (minimális) mértékben. Valamik sérelme nélkül ugyanis a konzekvencia nem teremthető meg. Hogy mennyire nem, azt kiválóan érzékelteti Simon, aki számos más, rendszerszemléletű megállapítása mellett azt is leszögezi, hogy Gozmány (1994) állatnév-rendszerében nem ugyanazokat a jelzős szókapcsolatokat íratja egybe, mint Priszter (1985) a növényeknél.

Még az egyes rendszertani csoportokat taglaló szaknévrendszerek sem egyeztethetők össze egymással. Az utóbbi időben meglehetősen sokat molyoltam lepkékkel, és ennek általános tanulsága, hogy a lepkészetben nincs két olyan mű, amely azonos módon nevezné meg a rendszertani egységeket (szinte bármely két művet összevetve találunk egyezéseket, ezek azonban véletlenszerűek: bármely két-két művet összevetve más és más egyezéseket fogunk találni). Szükségképpen bárhogyan is nevezzük őket, ezek a nevek mindenképpen különbözni fognak a szakirodalom számszerű többségének gyakorlatától.

Gyakorlati javaslatok

1. Azokban az esetekben, amikor:

• valamely rendszertani egységnek van elfogadott szak- és köznyelvi neve,
• ami nem egyezik egyetlen más (a hierarchiában alatta vagy felette álló) rendszertani egység nevével sem,

azt változtatás nélkül vegyük át (pl. ragadozók).

2. Azokban az esetekben, amikor:

• valamely rendszertani egységnek van elfogadott szaknyelvi neve,
• de az megegyezik más (a hierarchiában alatta vagy felette álló) rendszertani egység(ek) nevével,

azt lássuk el az eddigi gyakorlatunknak megfelelő utótagokkal (-félék, -formák stb.)

3. Azokban az esetekben, amikor:

• valamely rendszertani egységnek nincs elfogadott szaknyelvi neve (egyáltalán nincs magyar neve vagy a szakirodalom több névváltozatot használ egyidejűleg),

saját képzési szabályainkkal adjunk neki nevet.

3.1. Ha nincs magyar neve, akkor ez az eredeti (élőhelye szerinti), vagy ha az nem állapítható meg, akkor angol nevének fordítása legyen. 3.2. Ha a szaknyelvi változatok bősége miatt kell saját nevet adnunk, akkor az lehetőleg a szaknyelvi változatok többségéhez közeli, de nyelvtanilag korrekt név legyen.

Mindkét (3.1., 3.2.) esetben a Gozmány-féle, a „nemi névvel” kötelezően egybeírandó „faji jelzők" rendjének alapvető átdolgozását ajánlom Simon észrevételeit messzemenően figyelembe véve.

A) Nem fogadok el semmiféle, az egybeírandó jelzőket bezárólagosan, taxatív jelleggel felsoroló listát, csak az egybe-, illetve külön írandó jelzők típusait.

B) Elfogadom egybeírandó, faji jelzőnek mindazokat, amelyeket egyéb kapcsolataikban is rendszerint egybeírunk a jelzett szóval (pl. ál-).

C) Elfogadom egybeírandó, faji jelzőnek az anyagneveket (arany-, ezüst-, gyémánt-, topáz-, gránit- stb.-), függetlenül attól, hogy a szín, minta vagy egyéb tulajdonság érzékeltetésére használják-e.

D) Nem fogadom el kötelezőn egybeírandó, faji jelzőnek a kizárólag szín, méret, alak, illetve egyéb tulajdonság jelölésére szolgáló jelzőket (fehér, tarka, kis, óriás, hegyes, sarlós stb.).

E) Nem fogadom el kötelezőn egybeírandó, faji jelzőnek a jószág életmódjára, illetve rendszeres tevékenységére utaló szavakat (remete, vándor, csörgő stb.)

Miért is? Vándorsólyom, vándohangya, vándorantilop, ásóbéka, hangyászsün stb. de: levélvágó hangya. Szerintem az egytagúakat egybe, a többtagúakat külön. – Winston 2007. november 17., 20:41 (CET)

Idáig gondolkodtam, de nem találtam benne gubancot. Teljesen okésnek tűnik: P/c 2007. november 27., 15:26 (CET)

F) Teljesen bizonytalanul ítélem meg a hamis- előtagot.

Itt újólag leszögezem, hogy az elfogadott alakoknak (rögzült összetételeknek) szigorúan előnyt adok az új képzésekkel szemben. Tehát remeterák, vándorpatkány, csörgőkígyó stb.

Ebből az ajánlatsorból teljesen kimaradt két problémás eset:

4. amikor van elfogadott szaknyelvi változat, de az különbözik a jószág köznyelvben használt nevétől;

Ez a legegyszerűbb, a szaknyelvi név átirányít a közhasználatúra, azon keresi mindenki. – Winston 2007. november 11., 18:22 (CET)

jogos — P/c 2007. november 11., 18:56 (CET)

5. amikor van elfogadott szaknyelvi változat, de az jelentősen eltér a magyar nyelv általános képzési szabályaitól.

Ezekben az ügyekben (4-5.) meglehetősen bizonytalan vagyok. (Vagy nem is?)

P/c 2007. november 11., 12:41 (CET)

A nap képe

Eképpen hosszú csápú tőrösmoly, de: smaragdfényű tőrösmoly.

P/c 2007. november 14., 10:29 (CET)

OK, de akkor ez: Hosszúcsápú molyfélék nem maradhat így. ;-) Winston 2007. november 17., 21:07 (CET)

1—>2

Ha jól látom, nem jutottunk itt egyről a kettőre. Mivel ilyen esetekben automatikusan azok álláspontja érvényesül, akik felülírják a saját álláspontjukkal másokét, eddigi felfüggesztett kiszállásomat részlegesre változtatom: hanyagolom az állatokat és növényeket, visszatérek a wiki egyéb részeibe.

Pedig a molyokat szerettem volna befejezni (és utánuk áttérni a nagylepkékre): P/c ^vita 2007. december 8., 20:55 (CET)

Konklúz

Akkor ez most elfogadható így, vagy nem? — P/c 2007. november 16., 17:04 (CET)

Most sietek, holnap még írok hozzá. – Winston 17:57, 16 november 2007 (CET)

Alapvetően rendben van, azért az alább listázott szakirodalmat jó volna megismerni. – Winston 2007. november 17., 21:17 (CET)

Elnevezések

Pellinger Attila válaszolt a kérdésemre, hogy szóljon hozzá a vitához, de mivel én sem értek a lepkékhez, megköszönném, ha valaki küldene valamelyik szakinak egy e-mailt. Ha senki nem küld, előbb-utobb elküldöm én, de az odébb lesz egy kicsivel.

Válasz e-mail:

Helló! A témában csak közvetíteni tudok, mivel rovarokkal nem foglalkozom. De egyrészt Dr. Hadarics Tibor sitke@t-online.hu másrészt Sáfián Szabolcs lepkeved@yahoo.co.uk lepkészek a segítségedre lesznek üdv Attila VC-s^üzenet 2007. november 16., 17:42 (CET)

Források!!!

Mártonfi Attila, az OH. egyik szerzője írja Rumci néven az Index egyik nyelvi fórumában (835. sz. hozzászólás):

Hozzá kellett volna még fűznöm, hogy az OH.-ban az 1509. lapon hivatkozott Gozmány 1994, Jávorka et al. (szerk.) 1995/2000 és Priszter 1998 tételek adják a részletes szabályzatokat (állatnévügyben még haszonnal, de némi kritikával forgatható az 1507. lapon hivatkozott Gozmány 1979, kisebb haszonnal és nagyobb kritikával az 1508. lapon hivatkozott Jolsvay et al. 1977), tömör, laikusok számára első közelítésből talán kielégítő zanzát adunk a növény- és állatnevek írásáról a 138. lapon (ezek szigorúan a fent említett források alapján készült kivonatok). Ennek alapján látható, hogy nincs szó olyan törekvésről, hogy a fajnevek mindig egybeíródjanak.

Tehát az alábbi három kötetről van szó:

• Gozmány László 1994. A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Folia Entomologica Hungarica – Rovartani Közlemények, 55. 429–445. másik linken
• Jávorka Levente – Fábián Pál – Hőnyi Ede (szerk.) 1995/2000. Az állatfajtanevek helyesírása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 44. 465–470. = Acta Agraria Kaposváriensis, 4. 82–86.
• Priszter Szaniszló 1998. Növényneveink. Budapest, Mezőgazda Kiadó.

Ádám ✉ 2007. november 17., 17:43 (CET)

Szuper! Megvannak valakinek ezek a kiadványok? :) SyP 2007. november 17., 20:21 (CET)

A véleményem az, hogy a fenti három mű alapján készítsünk egy helyesírási útmutató lapot a témáról a Wikipédiában. De van egy fontos dolog: ezt a helyesírási útmutatót semmiképpen ne használjuk új magyar nevek létrehozására! Az útmutatót kizárólag arra használjuk, hogy a hiteles tudományos forrásokban szereplő neveket a helyesírásilag megfelelő formában alkalmazzuk a Wikipédiában, ha esetleg a forrásokban nem a mi szabályaink szerinti formában szerepelnének. A hiteles tudományos források alkalmazásáról szóló javaslatomat lássátok feljebb a Vélemények szakasz 1. pontjában (A magyar állatnevek forrásai). Kérlek, ha támogatjátok a javaslatomat, ott jelezzétek. Üdv, --Adapa 2007. november 17., 22:35 (CET)

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Demonstrációs jelleggel végigkerestem a sodrómolyfélék (avagy sodrólepkefélék — Tortricidae) családneveit a lepkészeti szakirodalom interneten fellehető (tehát csekély) részében, és be is írogattam őket a szócikkbe. Van kilenc autentikus nevünk, mivel 1 db nyilvánvaló tévedést („sarlósmolyok” egy diákköri munkában) természetesen figyelmen kívül hagytam. Roppantul valószínű (jóformán bizonyos), hogy az irodalom csak nyomtatott részében további változatok (sodrópillefélék, sodrólepkefélék) is előfordulnak, kötőjellel avagy anélkül. A mostani gyűjtés előtt használt irodalomban az általam képzési szabályainxerint családnévként feltüntetett két változat egyike sem szerepelt; a 3–6. hivatkozásoknak megfelelő alakokból dolgoztam. A keresés előhozta az „én” alakjaimat — és további 3 "új" nevet, így lett kilenc. Ha a Révai lexikonban szereplő nevet túlhaladottnak vesszük, azt mondhatjuk, hogy jelenleg a család legalább nyolc nevét használja a szakma párhuzamosan.

Nem lényegtelen megjegyeznünk, hogy a sodrómolyokat azért (is) választottam erre a kísérletre, mert ez egy szokatlanul egyszerű nevű család: azt, hogy „sodrómoly” bizosan egybeírjuk. A „sarlós ajkú”, „hegyes szárnyú” stb. molyfélék sokkal bonyolultabb esetek.

Nomármost:

1. „Saját kutatás” volt-e a képzési szabályok alkalmazása az ezeket az alakokat tartalmazó cikkek megkeresése előtt?
2. „Saját kutatás”-e a képzési szabályok alkalmazása most, hogy találtam hozzájuk irodalmat?
3. „Saját kutatás” lenne-e a képzési szabályok alkalmazása, ha pl. a sodrólepkefélék egyetlen hivatkozását nem találtam volna meg?
4. Van-e értelme egyáltalán saját kutatásról beszélni olyankor, amikor az ember egyszerű, és egyáltalán nem általa „feltárt”, illetve „kutatott” nyelvtani szabályokat alkalmazva rendet próbál vágni az ezekre a szabályokra fittyet hányó elnevezések özönében? Biztosra vehetitek: vannak családok tucatnál több, egyidőben használt „hivatalos” névvel!

Melegen ajánlom a szócikk megtekintését:

P/c 2007. november 24., 23:20 (CET)

Köszi a példát. Szerintem csak az nem saját kutatás, ha a szócikk címeként és a szócikkben alapértelmezetten használandó névként a szakirodalomban szereplő elnevezések közül kiválasztjuk azt, amelyik leginkább megfelel 1) a nevezéktani praktikus rendszerünknek (tehát, hogy a családok -félék végződést kapjanak - amennyiben ez a szakirodalomban is alátámasztást nyer!), 2) a magyar helyesírási szabályoknak. A Sodrómolyfélék példa esetében a következőket találtad:

• sodrómolyok
• sodrómoly-félék
• sodrópillék
• sodrólepkék
• sodrómolylepkék
• iloncák
• a Révait már ne vegyük figyelembe

Amikor ezek után a szócikk címének és benne használt fajnévnek a sodrómolyfélék nevet választottad, helyesen jártál el, és nem történt saját kutatás. Ugyanis 1) a szakirodalomban talált nevek közül kiválasztottad a nevezétani szempontjaink szerint legoptimálisabbat (sodrómoly-félék), 2) kijavítottad a helyesírásilag nyilvánvalóan hibás írásmódot a helyes egybeírt sodrómolyfélék alakra („6 szótagos szabály”). Viszont ha a szakirodalomban talált nevek között nem szerepelt volna -félék végű, akkor szerintem a jelenlegi szócikkcím már saját kutatás lenne, tehát akkor a szakirodalomban szereplő alakok közül kellett volna valamelyiket választani és lemondani a -félék végződésről. (Ehhez lásd a #1. A magyar állatnevek forrásai szakaszban tett javaslatomat!)

Két további megjegyzés:

• Szükséges lenne valamilyen szakirodalmi forrás arra is, hogy a -félék valóban a családok ajánlott utótagja a magyar nevezéktanban. Ugyanis néha más rendszertani kategóriáknál is találkozni lehet ezzel a végződéssel.
• A dolog akkor lenne igazán kerek, ha nem csak az Interneten keresnénk esetleges forrásokat egy faj nevéhez, hanem a legfontosabb viszonylag újkeletű magyar nyelvű szakirodalmi kézikönyvekben is. Ehhez nem ártana, ha ezekről a kézikönyvekről valamennyi különböző állatcsoportra összeállítanánk egy listát magunknak. Üdv, --Adapa 2007. november 25., 12:38 (CET)

Szép, szép, de nem jó. Mint fentebb írtam, nem a használt forrásokban szereplő alakok közül választottam a "jó" neveket, hanem azok később kerültek elő. A példa erejét éppen ez adja: bármely más családnál bármikor előkerülhet a nyelvtanilag és képzési szabályainxerint "helyes" név — vagy nem. Ez utóbb lehetőség fokozottan áll a fajokra, ahol a családnév változatainaxámát mintegy hárommal méxorozni kell — vehetjük úgy, hogy egy-egy fajnak átlagosan úgy harminc neve „lehet forgalomban”.

Bizony, hasznosak lennének a nyomtatott alapművek — de én pl. egészen biztosan nem férek hozzájuk. P/c 2007. november 25., 14:09 (CET)

Az „ívelt szárnyú tarkamolyfélék” kiválóan példájázzák, hogyan kerülsz a gyakorlatban ellentétbe saját érveléseddel. A szakirodalom az alábbi alakokat hozza:

• Íveltszárnyú tarkamoly-félék (Szigetköz lepkéi)
• Íveltszárnyú tarkamolyok (NKFP 4_012_04 Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program)
• Íveltszárnyú-tarkamolyfélék (Mátra Múzeum)

1. a szakirodalomban talált nevek közül kiválasztottam a nevezéktani szempontjaink szerint legoptimálisabbat (íveltszárnyú-tarkamolyfélék , illetve íveltszárnyú tarkamoly-félék);
2. kijavítottam a helyesírásilag nyilvánvalóan hibás írásmódot a helyes különírt „ívelt szárnyú tarkamolyfélék” alakra;
3. visszajavítottad az egybeírt és nyelvtanilag nyilvánvalóan helytelen „íveltszárnyú” változatra (ekkor hagytam abba a molyolást).

Nomármost akkor hogyan van ez? Önálló kutatás, tehát felülírandó-e a helyesírás javítása?

P/c 2007. november 26., 11:35 (CET)

Szerintem itt az NKFP hozta a helyesírásilag pontos alakot, a másik kettőnél pedig hibás a kötőjel használata. (Kötőjel akkor kellene, ha volna egy íveltszárnyú tarkamoly nevű faj és erre utalna a család neve, ebben az esetben viszont a névnek így kellene kinéznie: íveltszárnyútarkamoly-félék.) Nevezéktani szempontból ugyanakkor valóban a Szigetköz lepkéi és a Mátra Múzeum névváltozatait kellene választanunk, ha elfogadjuk szabályként, hogy amennyiben a családok nevére találunk -félék végződésű alakot a szakirodalomban, akkor mindig ezt használjuk. A módosításod viszont annyiban nem volt helyénvaló, hogy a két alaknál csupán a kötőjel volt hibás, az íveltszárnyú egybeírva viszont tényleg jobb, mint az ívelt szárnyú különírva, mivel itt névről van szó. Ezzel kapcsolatban lásd fentebb, a #4. Kettős nevezéktan a magyar neveknél szakaszban Pasztillának írt helyesírási fejtegetésemet (nagy hasú - nagyhasú stb.) Mindenesetre az ilyen típusú egybeírás-különírás problémájáról User:Adam78-cal kb. két hete írtunk a Magyar Nyelvtudományi Intézet Közönségszolgálatának egy tanácskérő levelet, amelyre még nem válaszoltak. Most újra elküldtem a levelet, kíváncsi vagyok a válaszukra. Üdvözlettel, --Adapa 2007. november 26., 20:59 (CET)

Kedves Adapa!

Álláspontjaink különbözősége ott tűnik kibékíthetetlennek, hogy Szerinted az „ívelt szárnyú” összetétel jelentése módosul pusztán attól, mert névként használjuk, és ezért egybe akarod íratni. Ezt az álláspontot kis hazánkban elég sokan képviselik következetesen ahhoz, hogy a példák özöne elrettentsen (v.ö.: országos tejdemonstrációelőkészítő-bizottság — hogy jelezzem: nem csak az állat- és növénynevekkel van ez így). Nem: attól, hogy valamit névként használunk, még nem kell egybeírni. Az „ívelt szárnyú” közönséges jelzős szerkezet, amiben a jelzőt nem írjuk egybe a jelzett szóval — ahhoz a jelentésnek önállósulnia is kéne, aminek itt nyoma sincs: lásd vitalapomon a sarlós ajkú molyokról Winstonnak írottakat. — P/c 2007. november 26., 21:53 (CET)

Mivel mi már bőségesen kitárgyaltuk a témát, nem hozom fel újra az érveimet, csak annyit kérdezek: ívelt-e a szárnya azoknak a fránya molyoknak? Mert ha nem, akkor nem nevezhetjük őket ívelt szárnyúnak, különírva. Sarlós ajak dettó. Winston 2007. november 27., 14:22 (CET)

SZVSZ ez egy mellékes kérdés: annak, aki elnevezte őket, bizonyára íveltnek tűnt (ez jutott róla az eszébe). Lehet, hogy Te és én is íveltnek látnánk valamennyit. Aztán holnap találna vki egy úgy fajt, aminek rendszertanilag itt a helye, és olyan a szárnya, mintha vonalzóval húzták volna. Nem, ettől még nem kell másnaptól egybeírni: ez az ismérv életszerűtlen.

P/c 2007. november 27., 15:30 (CET)

P/c-nek: Ha a nevek duplajelzős előtagját szerinted nem kell egybeírni, akkor mi a helyzet a Gyorslábú Akhilleusz vagy a Ferdeszájú Boleszláv, Kékfogú Harald, Véreskardú Erik, Rőtszakállú Frigyes típusú nevekkel, stb. stb.? Ezeket is külön írnád: "Rőt Szakállú Frigyes"? --Adapa 2007. november 27., 15:44 (CET)

Természetesen nem, méghozzá triplán nem. Legelőször is azért, mert ezek tulajdonnevek: ezeket az illetőket magyarul így hívjuk. Másodszor azért nem, amiért így hívjuk őket: mármint hogy ezek rögzült összetételek. Harmadszor pedig részlegesen: a fenti 3. pontomban részletezem A-tól F-ig, mi a véleményem a faji jelző és a jelzett szó egybeírásáról olyankor, amikor kvázi nevet kell adnunk vminek.

Épp az imént fogadtam el ugyanott a 4. pontban Winston javaslatát: P/c 2007. november 27., 16:08 (CET)

Itt szerintem nem az a kérdés, hogy tulajdonnév vagy köznév-e, hanem hogy név vagy pedig nem név. A név mindig rögzült összetétel, akár tulajdonnév, akár köznév. (Pl. az úti cél nem név, de az útikönyv név, ennek a típusú könyvnek a neve.) Ha a jelző egy név része, akkor az azonosítást szolgálja, ha nem név, akkor pedig csak egy állítást tartalmaz. Pl. Rőtszakállú Frigyes, de Edward, a rőt szakállú aktfestő. Az állatnevek az azonosítást szolgálják és nem állítást tartalmaznak. Az íveltszárnyú molyok nem azt jelenti, hogy az ide tartozó fajoknak ívelt szárnyuk van, hanem csupán a csoport más csoportoktól való elkülönítésére szolgáló rögzült össszetétel. A taxonómiai nevekre is az egyéb rögzült összetételekre vontakozó szabályoknak kell vonatkoznia. --Adapa 2007. november 27., 16:38 (CET)

Igen, hát mondom én, hogy ez alapvető nézetkülönbség: ez van. (Szerintem az egybeírások germanizmusok és ettől függetlenül is maximálisan kerülendők, mert nehezik az olvasást, a szöveg megértését.) — P/c 2007. november 29., 07:18 (CET)

hibás nevek, jó nevek

Sziasztok, az egyik problema az, hogy sok csoport neve kifejezi a rendszertani (taxonomiai) hierachiában betöltötött rangot is. Mivel pedig az, hogy mondjuk egy konkrét csoport rend v. alrend rangot kapjon, nemcsak a tényektol, de az adott taxonomiában követett alapelvektol (és mas szubjektiv elemektől) is függ, ezért nem fogunk soha egységes rendszert használni. Törekedni kell a modern és jó szakirodalmat követni, ennyi.

A fent emlitett Gozmány könyv, a Simon-cikk jó kezdet. Ma a legtobb hazai tudomanyegyetemen a "Papp L. 1997. Zootaxonómia egységes jegyzet" az állatrendszertani kurzusok alapja. Sajna ez nehezen megszerezhető, de 2008 végére talán boltokban lesz az új zootaxonomia tankönyv (Kossuth kiadó). De abban sem lesz benne minden faj - mert olyan könyvet nem lehet írni.

Szerintem magyar neveket mi ne vezessünk be a Wiki-n, mert az nem erre való. Legalábbis én nem tettem, mikor megírtam pl. a Carnus hemapterus-t, aminek nincs magyar neve és kész.

Egyet soha ne csináljatok: soha nem szabad lefordítani az állatnevet más nyelvekból. Mindig ki kell keresni a hozzávaló latin nevet, majd kikeresni, hogy ahhoz a latin névhez milyen magyar név tartozik. Például: amit a magyar "réti cankó"-nak hív, az az angolnak "wood sandpiper=erdei cankó", amit a magyar "erdei cankó"-nak hív, az az angolnak "green sandpiper=zöld cankó". Mondanom sem kell, hogy egyik sem zöld, és egyik sem kifejezetten erdőben vagy réten él. Tekintsétek a faj (vagy taxon) neveket rendszámnak, és a rendszámok közti egyértelmű átjárásra használjátok a latin neveket. --Lajos.rozsa 2007. december, 3., 16:38 (CET)

•  támogatom --Adapa 2007. december 3., 19:35 (CET)
•  támogatom — P/c ^vita 2007. december 8., 20:50 (CET)

A Nyelvtudományi Intézet állásfoglalása

Kedves Mindenki!

Megjött a Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatának ([5]) állásfoglalása. Idézem a tanácskérő levelemet, majd a választ:

Tisztelt Közönségszolgálat!

A www.wikipedia.hu szerkesztői nevében kérem segítségüket egy kialakult helyesírási vita kapcsán. Van néhány növény- és állatnév, amelyeknél az Osiris-féle Helyesírás alapján sem tudjuk egyértelműen kideríteni, egybe- vagy különírásra van-e szükség. Többek közt az alábbi neveknél merült fel a kérdés:

fényes szárnyú molyfélék, ... vastag csápú díszmoly;

de: hosszúcsápú molyfélék, ... sárgamintás zöldmoly.

Az OH. 138. oldalán lévő eligazítás csupán körvonalaz valamelyes tendenciákat az ilyen jellegű nevek első tagjának egybeírására onatkozóan. Ezenkívül az OH-ban szerepelnek is egyes példák, mint pl. "dússzőrű törpezanót", "fogaslevelű bükköny" és "feketenyakú bíborcincér". Pontosan megfogalmazott szabály azonban mégsem található ezekre a típusú állat- és növénynevek első tagjának egybeírására, így más eseteket nem dönthetünk el csupán ezen példák alapján.

Az OH. példái alapján néhányan arra is gondoltunk, hogy az ilyen típusú állatneveknél esetleg azért az egybeírás a helyes, mert ezekben az esetekben a jelző már nem egyszerű állítást fejez ki, hanem egy név része, így jelentésmódosulás megy végbe. Azt pedig tudjuk, hogy a jelentésmódosulás a jelző és a jelzett szó egybeírásához vezet. Nem egyszerűen azt állítjuk, hogy egy adott bíborcincérnek fekete a nyaka, hanem ez ennek a fajnak a neve. Hasonló példák: nagy hasú - de Nagyhasú Gyurka; széles tenyerű - de Szélestenyerű Fejenagy; rőt szakállú - de Rőtszakállú Frigyes.

Tudnának-e valamilyen megbízható szakirodalmi forrást ajánlani az ilyen típusú nevek első tagjának egybeírási szabályáról?

Szíves válaszukat előre is köszönjük!

Aláírás, dátum: 2007. október 30.

És a válasz:

Tisztelt Szerkesztő úr!

A növény- és állatnevek írásának bonyolult külön- és egybeírási szabályaival kapcsolatban mi is elég nehéz helyzetben vagyunk, mert megfelelő szakismeretek nélkül, csak a köznyelvi helyesírás logikája alapján nem lehet ezeket a kérdéseket eldönteni.

Hogy a besorolásban mi számít fajtának, mi nemnek vagy nemzetségnek, ennek eldöntése ugyanis nem nyelvészeti kérdés.

Az említett esetekre nézve logikus a gondolatmenetük. Általában igaz, hogy a jelentésváltozás fontos szempont, és itt különösen fontos a fajtanévjelleg, az is indokolja az egybeírást, de nem biztos, hogy ez a szakmai helyesírási gyakorlattal megegyezik. Ezeket ellenőrizni kellene, itt nem elegendő sem a helyesírási szótárakra, sem a szabályzatra való hivatkozás. Segítségül biológus, állattanos szakemberekkel (egyetemi oktatókkal) való folyamatos konzultációt ajánlunk, és a következő, nyelvészeti szempontból is megbízható szaknyelvi helyesírási munkákat. Talán nem mindegyiket ismerik.

1. Priszter Szaniszló: Növényneveink. Bp. 1999. (növénynevek tudományos szótára)
2. Vörös Éva: Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára (az utóbbi években jelent meg, nyelvész munkája, olvasható a MEK-ben is)
3. Egy korábbi összefoglalás: A magyar állatnevek helyesírási szabályai. (Közzétette az MTA Zoológiai Bizottsága.) In. Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Szerk. Timkó György. Nyomdaipari Egyesület, Bp. 1971. (Közzétette az MTA Zoológiai Bizottsága.)
4. Simon László: A magyar állatfajtanevek helyesírása (in: Magyar Nyelvőr 2004/3.)

Szíves köszöntéssel:

Heltainé dr. Nagy Erzsébet

a Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Osztály tudományos főmunkatársa

dátum: 2007. december 13.

Eggyel előreléptünk

NyTI-szakvélemény összegzése

A Nyelvtudományi Intézet szakvéleménye tehát a következő:

• Az állatok és növények tudományos neve nem nyelvészeti kérdés! A köznyelvi helyesírás logikája alapján nem lehet a helyes névalakokat eldönteni. A magyar elnevezéseket alkalmazásánál nem elegendő sem a helyesírási szótárakra, sem a helyesírási szabályzatra való hivatkozás.
• A helyes nevek megállapítása a szaktudományok feladata. A wikipédisták számára egyrészt a biológus, állattanos szakemberekkel (egyetemi oktatókkal) való folyamatos konzultációt ajánlják, másrészt a nyelvészeti szempontból is megbízható szaknyelvi helyesírási munkák forrásként való használatát. Az NYTI szakértője négy ilyen művet sorol fel, ezek közül kettő vonatkozik az állatnevekre:

1. A magyar állatnevek helyesírási szabályai. (in: Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Szerk. Timkó György. Nyomdaipari Egyesület, Bp. 1971. Közzétette az MTA Zoológiai Bizottsága.)
2. Simon László: A magyar állatfajtanevek helyesírása (in: Magyar Nyelvőr 2004/3.)

Lajos.rozsa szakvéleményének összegzése

Ezenkívül User:Lajos.rozsa biológus szerkesztőtársunk is írt egy szakmai véleményt (lásd fentebb), amit nem árt figyelembe vennünk. Az álláspontja a következő:

• A taxonómiai hierarchiák és alapelvek állandó változása miatt nem érdemes egységes magyar nevezéktani elveket követnünk. Ehelyett a modern és jó szakirodalmat használjuk forrásként. Ilyen irodalomként ajánlja a következő három művet:

1. Gozmány László 1994. A magyar állatnevek helyesírási szabályai, 1994. (Folia Entomologica Hungarica – Rovartani Közlemények, 55. 429–445.)
2. Simon László id. m.
3. Papp L.: Zootaxonómia egységes jegyzet, 1997.

• Ellenzi, hogy új magyar állatneveket vezessünk be a Wiki-n. Soha nem szabad más nyelvekből sem magyarra fordítani a taxonneveket. Ha a mérvadó tudományos forrásokban nem szerepel az adott taxon magyar neve, inkább használjuk a tudományos nevét.

Új irányelvjavaslat

A fenti két szakvélemény alapján tehát a következő irányelveket fogalmazhatjuk meg:

• A Wikipédián soha ne alkossunk új magyarneveket.
• A Wikipédiában a magyar taxonnevekre ne használjunk semmilyen köznyelvi forrást (honlapok, népszerűsítő művek), hanem csakis a következő négy mű valamelyikét:

1. A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Szerk. Timkó György, 1971.
2. Gozmány László: A magyar állatnevek helyesírási szabályai, 1994.
3. Papp L.: Zootaxonómia egységes jegyzet, 1997.
4. Simon László: A magyar állatfajtanevek helyesírása, 2004

• Amennyiben a taxon neve a fenti művekben nem szerepel, a tudományos nevet használjuk. A szócikkekben legyen megjelölve a forrás. Ha a forrás nincs megadva, vagy a fentiektől eltér, a taxon nevét bárki átnevezheti a fenti művekben szereplő alakra.
• A Wikipédiában ne érvényesítsünk a fentebbi művekben nem szereplő nevezéktani elveket, még akkor se, ha azok logikusabbnak, használhatóbbnak tűnnek, mint a szakirodalomban szereplők.

Támogatjátok-e a fenti irányelveket? --Adapa ^vita 2007. december 15., 20:57 (CET)

• Már maga a felvetés is felháborít. Szerintem a Wiki alapjait megtámadó gondolat. Bármelyik támából kiválasztani 4 darab valamit és megállapítani, hogy ami abban nem szerepel az nem létezik, ez a legsötétebb inkvizíciós középkort juttatja az eszembe. Több 1000 becsületesen megírt honlap és könyv kerül a megbízhatatlan források közé. A én olvasatomban a Wiki a hírmorzsákból ír értéket. A minden témában a források nagy része vagy bizonytalan vagy jogvédett, a szerkesztők ezek közt lavírozva hozzák létre a cíkkek nagyon nagy részét, más témákban egyértelműen utalnak is rá, hogy melyik Wikiből lett fordítva. Ha a teljes Wikiben is bevezetnék, hogy ami a 4 hiteles forrásban nem szerepel az a történés meg se történt, az a személy nem is létezik, még a kalapács sem létezne, mert Gozmány nem írt róla. Ebben a történésben feltételezve van, hogy Attis és én rosszindulatból, teljesen fals szövegek begépelésével töltöttünk több mint egy évet. Volt olyan név ami, már csak egy hiányzott egy családból, több hetet töltöttem a megkeresésével, de mivel nem számoltam a középkori sötétséggel, nem írtam fel, hogy hol találtam, ezt egy delete nyomással megsemmísited.
• Érdemes megnézni a pirostorkú karakara és a füstös karakara taxoboxát, egy átlagember számára melyik ad több információt.

Ha ezt így bevezetetítek, helyettem kereshettek egy másik állatot. – VC-s^üzenet 2007. december 15., 21:45 (CET)

Kedves VC's! Ez csak egy párbeszéd. Épp azért vetettem fel, hogy pl. a Te véleményed is kiderüljön. Az óriási munkád ellenére, igenis hiba, ha nem mindig írod be a szócikkekbe a forrásaidat, amit magad is beismersz. (Eszembe sem jutott a munkádat "megsemmisíteni". Én sem vagyok egyelőre különb nálad e téren.) Épp ezen az állapoton szeretne változtatni ez a javaslat. Mi is fejlődhetünk, nem kellene így felháborodnod szerintem. A "Ha ezt így bevezetetitek, helyettem kereshettek egy másik állatot" felkiáltásod azt mutatja, hogy a Wikipédiát úgy tekinted mint valamiféle szervezett közösséget, amiben Te nem vagy benne. Pedig nincs ilyen közösség. Csak olyan aminek Te is egyforma tagja vagy. A javaslatom szerintem azért értelmes, mert nekünk igenis csak szakszerű forrásokkal alátámasztható cikkeket kellene kiadnunk a kezünkből. Egyébként egyáltalán nem csupáncsak ez a négy forrásmű lenne felhasználható. Azért ezeket írtam, mert eddig csak ezek kerültek elő. Nyugodtan írj hozzá továbbiakat is, pl. amelyekből Te dolgozol. Ezenkívül a jövőben újabb szakkönyvek is megjelenhetnek, tehát valóban középkori dolog lenne valamilyen kánont készíteni. De erről szó sincs. És itt most különben is csak a magyar taxonnevek megválasztásának forrásairól beszélünk. Azt tehát nem mondtam, hogy szócikkeket írni ne lehessen bármilyen forrásból, így az Internetről is. (De azért a forrásokat érdemes volna mindig megadni.) És abban viszont igazad van, hogy a Wiki alapjait támadná, ha bárki bármit is kényszeríteni próbálna. Ezek itt is csak irányelvek lennének, ahogy a Wikipédia sok más területén is vannak ilyenek. Ha van egy irányelv, a szerkesztő vagy betartja, vagy nem. Legfeljebb átjavítják. --Adapa ^vita 2007. december 15., 22:48 (CET)

Kedves Adapa! Ez nem egy párbeszéd. Itt többen beszélgetünk, a párbeszéd pedig két ember beszélgetésének a neve.

Ezért hívják párbeszédnek: P/c ^vita 2007. december 15., 23:10 (CET)

VC-s kollégával mélyen egyetértve le kell szögezzem, hogy ez az irányelvcsomag éppen a kiinduló problémánkról nem mond semmit. A mi problémánk ugyanis (amint ezt megítélésem szerint kellőképp sokrétűen dokumentáltam) nem az volt, hogy egyes fajoknak nem volt magyar nevük, hanem az, hogy egyes fajoknak "a modern és jó szakirodalomban" annyi magyar nevük volt, ahány munkában előfordultak.

Ettől egyáltalán nem függetlenül megállapítom azt is, hogy a felkérő levél meglehetősen tendenciózus volt, és az abban szereplő, védhetelen gondolatmenet, miszerint attól, hogy valami név, önálló jelentésre tesz szert, alaposan félrevitte a válaszoló főmunkatársat. Sajna, itt tisztáznom kell, miért is védhetetlen ez az állítás. Azért, mert az ég adta világon minden köznév név, mint erről a szófaj neve is kellőképp eligazít. Magától értetődő módon név marad akkor is, ha különféle bővítményekkel látjuk el, és eszünk be nem jutna egybeírni. A „fából készült asztal” a fából készült asztal neve, és nem írjuk fábólkészült asztalnak stb. stb.

Teljesen elfogadhatatlan az az elv, hogy ha valaki megjelentet egy publikációt az állatnevek (stb.) helyesírásáról, akkor annak elsőbbséget kell adni az általános nyelvtani szabályokkal szemben. Saját szakmámban a publikációk durván negyven százaléka masszív hülyeség, alapvető módszertani és tárgyi hibákkal — és semmi okom feltételezni, hogy ez az arány más szakmákban jobb lenne. Olyan esetekben, amikor valaki (mint a lepkész Gozmány) elhagyja a szakmát, és helyette nyelvészkedni kezd, az efféle tévedések esélye rohamosan nő.

Minden szempontból elvetendőnek tartom azt a tézist, hogy "nem érdemes egységes magyar nevezéktani elveket követnünk". Éppen a nevezéktani koherencia volt az az érték, ami miatt képes voltam elfogadni a Wiki nwvwzéktanának sajátosságait.

P/c ^vita 2007. december 15., 23:06 (CET)

Maximálisan egyetértek, különösen az Akadémia munkatársától hajmeresztő olyat hallani, ami lényegében azt jelenti, hogy azért ne kövessük a helyesírás általános alapelveit, mert a zoológusok (vagy bármely szakma követői) nem veszik figyelembe (nem ismerik) azokat.

Ps: azért a párbeszédes kukacoskodás nem kellett volna. ;-) – Winston ^vita 2007. december 15., 23:38 (CET)

Nem tagadom, hogy volt bennem némi egészséges kajánság, de SZVSZ egy nevekről szóló vitában kimondottan ildomos helyes neveket használni. P/c ^vita 2007. december 15., 23:58 (CET)

Kedves P/c!

1. A „párbeszédet” már mint az eredeti jelentését elvesztett, önálló jelentésre szert tett főnévként értelmeztem, de akkor mondjunk inkább eszmecserét.
2. Nem csak a szakirodalmi nevek sokfélesége, hanem sok esetben a hiánya is probléma. A javaslat mindkét esetre megoldást kínál.
3. A levelem miért volt tendenciózus? Nem hiszem, hogy egy szakembert egy laikus valótlanság elfogadására tudna befolyásolni. Épp azt mutatja a válasz, hogy nem is akkora hülyeség ez a meglátás a nevekről.
4. Ha a nevet bővítményekkel látjuk el, a bővítmények nem lesznek részei a névnek. A „fából készült asztal” esetében a név csupán az asztal, a „kerek asztal” esetében is. Viszont van „kerekasztal” (= egyenrangú eszmecsere).
5. Maga a NYTI állásfoglalása tartalmazza, hogy a szakmabeliek műveinek elsőbbséget kell adni az általános nyelvtani szabályokkal szemben. Ha a felsorolt műveket esetleg szakszerűtlennek tartod, miért tartod annak? Szerintem az azért jelez valamit, hogy az egyiket Lajos.rozsa is a figyelmünkbe ajánlotta, aki nem nyelvész, hanem biológus. De ha megindokolod (lehetőleg forrással), hogy pl. Gozmány művét nem fogadják el általánosan a szakmában, akkor igazad van.
6. A nevezéktani koherencia nekem is szimpatikus, de szerintem összhangba kell hoznunk a Wikipédia saját kutatás elleni tilalmával. Ez a probléma is úgy oldható fel szerintem, ha tudunk találni olyan szakmai forrást, amely meghatározza az egységes magyar nevezéktani elveket. Vagy ezzel nem értetek egyet?

Üdvözlettel, --Adapa ^vita 2007. december 15., 23:40 (CET)

Kedves Adapa! Ha Neked Gozmány általános el nem fogadására nem elég bizonyíték az, hogy kilenc szakmunka a sodrómolyfélék nyolc(!) névváltozatát használja, feladom a küzdelmet. E távolról sem magányos tény több mint kellőképpen mutatja meg, hogy a lepkészetben, Gozmány lexűkebb szakterületén a kutya se törődik az ő nyelvészeti iránymutatásával.

Egyébként is elég nehéz boldogulni Veled, mert az álláspontjaid legalábbis képlékenynek tűnnek. A fából készült asztallal például a Kékfogú Harald stb. példáidra válaszoltam: ezeknél szögezted le kikezdhetetlen magabiztossággal, hogy semmi jelentősége annak, hogy a te példáid tulajdonnevek; a bővítmény igenis része a névnek, akkor is, ha az nem tulajdonnév...

A leveled azért volt tendenciózus, mert a nevek bősége (tehát pontosan az a probléma, ami miatt állítólag írtad) még utalásként sem fordul elő benne. Egyebekben pedig tendenciózusnak az olyan összesítéseket nevezzük, amelyekben az egyik fél álláspontját argumentálják, a másikra pedig csak utalnak.

Nos, a Te leveled ennek tankönyvi példája lehetne: P/c ^vita 2007. december 15., 23:58 (CET)

„Ha Neked Gozmány általános el nem fogadására nem elég bizonyíték az, hogy kilenc szakmunka a sodrómolyfélék nyolc(!) névváltozatát használja, feladom a küzdelmet.”

Ha van kilenc szakmunka, és nyolcféle névváltozatot használnak, az még nem jelenti azt, hogy a Gozmány-kötetre ne lehetne építeni (hacsak nem mondasz valami még hivatalosabbat). Ha mondjuk a kilencből nyolc 1, azaz egyféle másik alakot használna, Gozmány viszont egy különbözőt, arra valóban mondhatnánk, hogy nem fogadják el. Abból viszont nem lehet kiindulni, hogy figyelmen kívül hagyják: ez sokkal inkább lehet nemtörődömség, mint bármi céltudatos elzárkózás jele. – A másik eset elvileg az lehet, ha netán van valami másik konkrét útmutató, amit bizonyos források igenis figyelembe vesznek (ehhez persze jó lenne tudni, hogy van-e, és ha igen, mi ez, és milyen alapon kéne ezt alapul vennünk).

Azzal egyetértek, hogy egy levél lehet tendenciózus, sőt azzal is egyetértek, hogy egy levél nézőpontja befolyásolhatja a válaszadást (sajnos!). Azzal viszont nem értek egyet, hogy okvetlenül ki kellett volna térni a sokféle alakra: a hibás, az állatok nevezéktanát figyelmen kívül hagyó név akkor is hiba, ha sokféleképpen tévesztik el, és akkor is, ha egyféleképpen. Vagy másképpen: ha egy nevet következetesen mindig ugyanúgy írnának, attól még ugyanúgy lehetne hibás, ha nincs összhangban a nevezéktani elvekkel és a többi név írásmódjával. Nem hiszem, hogy a két helyzet másfajta választ igényelne, így nem gondolom azt sem, hogy a mostani helyzetet (az előforduló sokféleséget) szükséges lett volna megemlíteni. Ádám ✉ 2007. december 16., 00:19 (CET)

Sziasztok!

• Valahogy rábukkantam a vitátokra a magyar állatfajnevekkel kapcsolatban.
• Dr. Hadarics Tibor vagyok, állatorvos és zoológus. A magyar madárfajnevekkel foglalkoztam sokat, de ennek kapcsán persze a Gozmány-féle helyesírási szabályzatot is jól ismerem, annak jó oldalaival és néha következetlenségeivel együtt.
• A magyar fajnevek megfelelő helyesírásnak eldöntéséhez (ez többnyire a faji jelző és a nemi név egybe vagy külön írásának kérdése, egyes esetkben meg kötőjeles az írásmód). A probléma az, hogy az egybe vagy külön írást nemcsak a faji jelző nyelvtani tulajdonságai (szófaja) befolyásolja, de tekintettel kell lenni a kérdéses taxon rendszertani besorolására is. Ezért is írták már itt, hogy a kérdés nemcsak nyelvi, hanem rendszertani kérdés is.
• A madarak tekintetében már kidolgozásra kerültek (az MME Nomenclator Bizottsága által)egyes csoportok "hivatalos" magyar nevei. Tehát ezekben az esetekben ezeket célszerű használni (ezt kötelezően előírni nem lehet, de azért dolgoztunk, hogy egységes legyen a magyar fajnévhasználat.
• A Magyarországon már előfordult fajoknak mind van "hivatalos" magyar neve. Ezekre a legjobb forrás:
• Magyar G., Hadarics T., Waliczky Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Magyarország madarainak névjegyzéke. KTM Természetvédelmi Hivatal - Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - Winter Fair, Budapest - Szeged. 202 pp.
• Most készül az új bővített és aktualizált kiadás, várhatóan 2008-ban megjelenik. Valaki írta, hogy még a hazánkban előfordult madárfajok között is van olyan, aminek nincs rendes magyar neve. Nos, ez egyáltalán nem igaz. Nem tudom, honnan származott ez a téves információ.
• A Nyugat-Palearktiszban (nagyjából Európa, Észak-Afrika, Közel-Kelet) akár csak egyszer is előfordult madárfajoknak is vannak "hivatalos" neveik (ugyancsak az MME Nomencklator Bizottság jóvoltából). Ezek publikálva is lettek:
• Waliczky Z., Magyar G., Hadarics T., Kovács G. Schmit A., Bankovics A., Nagy T., Oláh J., Sós E. & Végvári Zs. (2000): A Nyugat-Palearktiszban előfordult madárfajok magyar nyelvű névjegyzéke. Aquila 105-106., p. 9-34.
• Ezek a nevek használatosak pl. a Svensson & Grant Madárhatározó című könyvében, onnan nyugodtan kiírhatók (talán sokaknak megvan). A Nyugat-Palearktisz madárfajainak a nevei használatosak a www.birding.hu madarász oldalon is, ahol a hazai fajlista "hivatalos" nevekkel szintén megnézhető.
• Azután egyes madárrendek esetében megalkottuk (MME Nomenclator Bizottság) a rendnek a világon előforduló valamennyi fajának a magyar neveit. Ezek azok a rendek (lúdalakúak, sólyomalakúak, lilealakúak) amelyek fajai a leggyakrabban fordulnak elő könyvfordításokban, illetve ismeretterjesztő filmekben. Ez szintén publikálva lett:
• Magyar G., Hadarics T., Schmidt A., Sós E., Oláh J., Nagy T., Végvári Zs. & Bankovics A. (2004): A Föld lúdalakú, nappali ragadozó- és lilealakú madarainak magyar nevei. Aquila 111., p. 145-165.
• Továbbá a Nomenclator Bizottság dolgozta ki a Cites-rendeletben (271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet), a védett állat- és növényfajokról szóló rendeletben (13/2001. (V. 9.) KöM rendelet), valamint a Natura 2000 rendeletben (275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet) szereplő madárfajok magyar neveit. A védett fajokról szóló, illetve a Natura 2000 rendeletben szereplő magyar madárnevek a fent már idézett publikációkban benne vannak, egyedül a CITES rendelet tartalmaz számos olyan egzotikus fajt, amelyek magyar neve még nem lett publikálva. Mindenesetre e rendeletek is használhatók a magyar nevek forrásaiként.
• Az MME Nomenclator Bizottsága egyébként azon van, hogy a magyar nyelvben is alakuljon ki egységes fajnévhasználat a világ valamemmyi madárfajára. Ez azonban óriási munka, és lassan halad. Van egyébként egy Bankovics Attila által összeállított fajlista, amely a világ valamennyi madárfajára ad meg magyar nevet, de ez sok helyen még korrigálásra szorul, nem is lett publikálva. Tulajdonképpen a Nomenclator Bizottság ezt kiindulási alapnak tekinti. Itt több forrást is megadtam, néhány faj esetében elképzelhető, hogy az egyes cikkeben a magyar fajnév annak ellenére különbözik, hogy mindkettőt a Nomenclator Bizottság írta. Ez azért van, mert időközben finomodott a koncepció.
• Én szívesen segítek ezekben a kérdésekben, mert szívügyem a magyar fajnévhasználat egységessé tétele. Viszont a Wikipédia állandó ilyen értelmű figyelésére nincs időm. Ha valaki összeszedi, hogy milyen madárfajok magyar neveire van szükség, és elküldi e-mailen (mondjuk egy Excel táblázatban), akkor szívesen beírogatom a helyes magyar neveket, valamint a későbbiekben is ha felmerül egy-egy madárfaj (vagy a fajnál magasabb taxon) esetében a megfelelő magyar név szükségessége, akkor bátran írjatok e-mailt, gyorsan válaszolok.
• Még annyit, hogy a díszmadarak (főleg a papagájok) nevében vannak még brutális dolgok, aminek az az oka, hogy a díszmadártenyésztés mint olyan elsősorban a német nyelvterületről jött be hozzánk a szakszavaival együtt, és egy rakat fajnevet a németből fordítottak, ráadásul a díszmadarasok elég fafejűek, és ragasszkodnak a rosszabbnál rosszabb, de meggyökeresedett nevekhez (pl. kragenpapagáj).
• Tehát mégegyszer mondom szívesen segítek, nem kell ezerfelé leveleznetek, én ezzel a kérdéssel évek óta foglalkozom, persze főleg a madarak vonatkozásában. De más állatcsoportok esetében is tudok szerintem segíteni, ha máshogy nem akkor ismerem az adott csoport hazai szakemberét és vele is lehet konzultálni.
• E-mail címem, amire írhattok ez ügyben
• sitke(kukac)t-online.hu
• Dr. Hadarics Tibor
• állatorvos-zoológus
• (Sopron)

Tisztelt Hadarics Tibor Úr, először is megköszönnénk a segítségét, szívesen írok e-mailt is, de azért lenne szerencsésebb, ha itt tudna válaszolni, mert egy esetleges későbbi megbeszélés, vagy vita esetén erre az oldalra könnyebb lenne hivatkozni! Először általános segítséget kérnénk. Azt szeretném megkérdezni, hogy az a gyakorlat elhibázott-e, hogy a különböző taxonok magyar nevéhez hozzá társítjuk a taxon magyar toldalékát például a Passeri verebet jelent. a rendnél a toldalék az alakú azaz verébalakúak, az alrendnél a toldalék alkatú azaz verébalkatúak, az öregcsaládnál a toldalék szerű azaz verébszerűek ezek így szabályosak-e, használhatóak vagy csak akkor ha ezek az alakok elterjedtek már. Hogy a kérdést általánossabbá tegyem egy idegen példát is hoznák. a Cyprinus azaz a pontynál, nincs információm róla hogy az alcsaládját, hogy hívják, a latin neve Cyprininae erre használhatóm-e a pontyformák kifejezést, úgy hogy tudom a latin tő jelentését és hozzá rendelem az alcsalád magyar toldalékát.

Nekem egy excel táblázatban meg van az összes általam ismert madár besorolása, latinneve és az általunk tudott magyar neve, de ez majdnem 10000 faj jelent. Válaszát előre köszönöm. VC-s^üzenet 2007. december 16., 16:34 (CET)

Kedves Tibor!

Fügedi Ubul vagyok, geokémikus. Köszönjük, hogy foglalkozol a problémáinkkal, és reméljük, hogy hozzá tudsz segíteni valamiféle megoldáshoz. Amint itt föntebb VC-s írta, egyik jelentős problémánk a toldalékolás, ami annak eredménye, hogy nem lexikonszerű dolog a rendszertani hierarchia különböző helyein azonos nevű taxonokat szerpeltetni.

Ez a konkrét vitánk az egybe-, illetve különírás kérdéséről robbant ki, és az álláspontok (sajna) merevedni látszanak, mivel két, össze nem békíthető értékrend képviselői vínak egymással. A vita alapja, hogy taxonok sokaságának (a konkrét esetben lepkékről volt szó) nincs egységesen használt neve; pontosabban a taxon nevének nincs egyértelmű írásmódja (egybe-, illetve külön, toldalékkal vagy anélkül, kötőjelekkel a több tagú összetétel legkülönfélébb tagjai között stb.) A különféleképpen írt alakokból szinte mindig kiderül, hogy melyik rendszertani egységről van szó, de az írásképp módfelett változatos tud lenni.

A nézetek különbségét durva közelítéssel úgy foglalhatnánk össze, hogy az egyik álláspont szerint a taxon nevében (a lexikon címszavában) fontosabb a binomiális nevezéktan honosítása a magyar nyelv általános szabályainál (tehát jelzős, határozós stb. bővítmények tömegeit egybe kell írni), míg a másik álláspont szerint épp ellenkezőleg (tehát jelzős, határozós stb. bővítmények tömegeit külön kell írni).

Ha veszed a fáradságot, elolvasod és véleményezed nekünk az itt föntebb, "Egynémely szerény javaslat", illetve "Új irányelvjavaslat" címszók alatt összegzett koncepciókat, alighanem örök hálára kötelezel minket. (Hát még ha a vitájukon is átrágod magad...)

Előre is nagy kösz: P/c ^vita 2007. december 16., 17:15 (CET)

A magyar nevezéktan szabályai

Sziasztok!

Először is legjobb szerintem ha tegeződünk.

A genus (nem) latin neve egyes szám alanyesetben álló latin főnév, ami mindig nagybetűvel kezdődik. A nem magyar neve is mindig egyes számban áll, és kis kezdőbetűvel írandó (pl. Passer - veréb)

A nem (genus) feletti rendszertani kategóriák végződései a következők:

nemzetség (tribus): latin végződés -ini, magyar végződés nincs, de annak a genusnak a magyar nevét, ami a tribus névadója lehet többes számba tenni (pl. Tringa - cankó, Tringini - cankók)

alcsalád (subfamilia): latin végződés -inae, magyar végződés -formák, azaz annak a genusnak a magyar nevéhez, amelyről az alcsalád a nevét kapta, hozzátesszük a -formák végződést (pl. Charadrius - lile, Charadriinae - lileformák)

család (familia): latin végződés - idae, magyar végződés - félék azaz annak a genusnak a magyar nevéhez, amelyről a család a nevét kapta, hozzátesszük a -félék végződést (pl. Charadrius - lile, Charadriidae - lilefélék)

öregcsalád vagy családorozat (superfamilia): latin végződés -oidea (de nem mindig), magyar végződés - szerűek, azaz annak a genusnak a magyar nevéhez, amiről a családsorozat a nevét kapta hozzátesszük a -szerűek kifejezést (a madártanban nem nagyon használatos rendszertani kategória ez)

alrend (suborder): latin végződés -ina (de nem mindig), magyar végződés - alkatúak, azaz annak a genusnak a magyar nevéhez, amiről az alrend a nevét kapta, hozzátesszük az -alkatúak végződést (pl. Charadrius - lile, Charadrii - lilealkatúak)

rend (order): latin végződés - formes (de nem mindig), magyar végződés -alakúak, azaz annak a genusnak a magyar nevéhez, amelyről a rend a nevét kapta, hozzátesszük az -alakúak végződést (pl. Charadrius - lile, Charadriiformes - lilealakúak)

öregrend vagy rendsorozat (superorder): latin végződés -oidea (de nem mindig), magyar végződés -formájúak, azaz annak a genusnak a magyar nevéhez, amelyről az öregrend a nevét kapta hozzátesszük a -formájúak végződést (a madártanban nem használatos ez a kategória)

alosztály (subclassis): egységes latin végződés nincsen, magyar végződés - szabásúak

osztály (classis): egységes latin végződés nincsen, magyar végződés -idomúak

törzs (phylum): sem latin, sem magyar végződése nem egységes

A magasabb rendszertani kategóriákban nem következetes a végződések használata, sok esetben egyszerűbb és hétköznapibb szavak jelölik az adott kategóriákat, pl. az Aves osztály egyszerűen csak madarak (nem pedig valamilyen-idomúak).

Megint mondom, ahhoz, hogy egy-egy állatcsoportban megfelelő és megfelelően írt magyar nevet használjunk az adott állatcsoport rendszertanával is némileg tisztában kell lenni.

Az előbb pont a saját írásomat felejtettem ki a cikkek ajánlásából:

Hadarics T. (2005): A magyar madárnevek helyesírása. Békászó sas, fekete rigó és társaik. Madártávlat 12. 5., p. 23-25.

Sajnos a neten nincs fenn, a Madártávlatnak csak későbbi számai vannak fenn pdf formátumban. De ha kéritek, akkor bemásolom ide. Azt elolvasva szerintem egy csomó most még kérdéses dolog meg fog világosodni mindenkiben.

Ja, a 10000 fajos Excel táblát nem kérem (egyelőre legalábbis nem). Gondolom nem mind a tízezer taxon van fenn a Wikipédia oldalain. Azoknak az átnézésére gondoltam, amik fenn vannak, és amik folyamatosan kerülnek majd fel a későbbiekben.

És hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak, a gerincesek rendszertanában általában szokták használni a megfelelő latin és magyar végződéseket a faj feletti kategóriáknál, de többnyire csak a család és a rend (ritkábban az alcsalád) használatos.

Üdv Hadarics Tibor

No idemásolom a cikket, remélem, hogy egyes kérdések ez alapján tisztázódnak (persze az is lehet, hogy más kérdésekben pedig nőni fog a káosz, mert a dolgok itt sem feketék és fehérek természetesen):

A magyar madárnevek helyesírása Békászó sas, fekete rigó és társaik

Nem véletlen, hogy a cikk címében éppen ez a két madárfaj szerepel. Az Élet és Tudomány 2003. évi 49. számának Szerintem… rovatában rövid írás jelent meg, melyben a szerző nagyrészt az 1998-ban megjelent Magyarország madarainak névjegyzéke című kötet magyar madárneveinek írásmódját illeti kissé bántó kritikával, többek között a békászó sas és a fekete rigó példáján keresztül. A cikk szerzője értetlenségét fejezi ki, hogy többen ezt a művet tekintik a madárnevek írásmódját illetően mérvadónak. Megnyugtathatok mindenkit, hogy a könyv valamennyi magyar neve megfelel a magyar helyesírás szabályainak, így bármely sajtótermék szerkesztői tekinthetik azt mérvadónak. Az igaz, hogy az MTA Helyesírási Bizottsága nem vizsgált át minden egyes fajnevet (nem is hiszem, hogy ez a feladata lenne), így áldását sem adhatta rá, de – amint ez a könyv bevezetőjéből is kiderül – a fajnevek helyes magyar írásmódjának kérdésében (különös tekintettel a faji jelzők egybe- vagy különírására) a névjegyzék igazodik az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága és Zoológiai Bizottsága által egyaránt 1993-ban jóváhagyott szabályzathoz, amely 1994-ben meg is jelent a Rovartani Közleményekben (Gozmány L.: A magyar állatnevek helyesírási szabályai). A békászó sas, mivel faji jelzője melléknévi igenév – mint a későbbiekben látni fogjuk – természetesen különírandó. Annak, hogy régebben bizonyos helyeken (pl. az 1984-es Nomenclatorban is) egybeírták az a magyarázata, hogy e fajt egykor kis békászósasnak, a nagyon közel rokon fekete sast pedig nagy békászósasnak hívták (ebben az esetben az egybeírt békászósas név tulajdonképpen nemi névnek felelt meg, amely mindig egybeírandó, továbbá indokolta az egybeírást, hogy a fajnevek soha nem állhatnak kettőnél több szóból). A fekete rigó az állatnevekre vonatkozó érvényes akadémiai szabályok szerint ugyancsak különírandó (a faji jelző melléknév). Kétségtelen, hogy A magyar helyesírás szabályai legújabb kiadásának szótárában e fajnév egybeírva – feketerigó – szerepel, mivel a 107. b) pont szerint a minőségjelzős összetételeket egybeírjuk, mert az összetétel együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének egyszerű összegzése (azaz nem egy fekete színű rigó, hanem a feketerigó faj). Tulajdonképpen minden fajnévnél elmondható, hogy az összetétel (a faji jelző és a nemi név együttese) többletjelentést hordoz. E logika alapján – ha csak az általános helyesírási szabályokat vennénk figyelembe – valamennyi fajnevet egybe kellene írni, viszont az állatnevekre vonatkozó speciális szabályok ennél jóval árnyaltabbak és sokrétűbbek. Ennél a fajnál egyébként a már említett cikk szerzője is ellentmondásba keveredik saját magával, hiszen ő sem ellenezné – a helyesírási szabályzat ellenében sem –, hogy e fajnév külön íródjék (fekete rigó).

Nemek és fajok

Az állatok tudományos elnevezésében szokásos binominális nevezéktan – melyet Linnaeus alkotott meg a XVIII. század közepén – elvein ma már senki sem csodálkozik. A közeli rokon fajok (species) azonos nembe (genus) tartoznak, van egy nagy kezdőbetűvel írandó nemi nevük, s ehhez kapcsolódik egy második név, a mindig kis betűvel kezdődő fajnév. Kiemelném, hogy a zoológiában a genus rendszertani kategória magyar megfelelője a nem, nem pedig a sokszor tévesen használt nemzetség (utóbbi egy magasabb kategória, a tribus magyar megfelelője, ugyanakkor a botanikában a genust magyarul nemzetségnek mondjuk). A kettős nevezéktan a legtöbb nemzeti nyelvben is jellemző, azaz a közel rokon vagy valamely tulajdonságukban hasonló fajoknak van egy nemi neve és egy ahhoz kapcsolódó (a magyarban eléje írt) faji jelzője (a gyakori és közismert fajoknál persze a faji jelző használata nem szükségszerű). Jó lenne, ha a nemzeti nyelv nemi neve következetesen megfelelne a fajok rendszertani genusba sorolásának, ez azonban az állandó rendszertani változtatások (nemek szétválasztása vagy összevonása, új nemek felállítása) miatt a legtöbb nemzeti nyelvben szinte keresztülvihetetlen (a növényneveknél viszont a rájuk vonatkozó szabály kimondja, hogy a magyar nemzetségnevek a latin genusneveknek felelnek meg). A magyar állatnevek esetében a magyar nemi név nem következetesen azonos a genusokkal. Ennek az az egyik oka, hogy az ismert állatoknál a magyar név jóval korábban kialakult, mint ahogy a faj pontos rendszertani besorolása megtörtént, de előfordulhat az is, hogy a fajt időközben más genusba sorolták, egy addig sok fajt tartalmazó nemet, több különböző nemre osztottak. Előfordulhat, hogy a magyar nemi név tágabb értelmű egyetlen genusnál, azaz több genusnak is azonos a nemi neve. A réce nemi név például számos nem (Aix, Anas, Marmaronetta, Aythya, Melanitta stb.) fajainál használatos, hasonlóképpen a pacsirta nemi név is több nem (Ammomanes, Alaemon, Chersophilus, Ramphocorys, Lullula, Alauda stb.) fajainál fordul elő. Az ilyen esetekben is általában van egy nem, amelyikkel a nemi név szorosabb kapcsolatba hozható (réce – Anas; pacsirta – Alauda), illetve nem ritka, hogy ezen fajok egykor rendszertanilag azonos genusba tartoztak, csak később választották szét a nemeket. Mind a récefélék, mind a pacsirtafélék között vannak olyan nemek, amelyek önállóságát, a többitől való különbözőségét egy egybeírt jelzős nemi név használatával jelezzük (üstökösréce – Netta, pehelyréce – Somateria, kerceréce – Bucephala; illetve bozótpacsirta – Mirafra, verébpacsirta – Eremopterix, szikipacsirta – Calandrella, fülespacsirta – Eremophila). Fordított eset is előfordulhat, azaz egy genuson belül többféle magyar nemi név is lehet. Például a Falco nemben a magyar nyelv a kisebb termetű fajokat vércsének, a nagyobb termetűeket sólyomnak nevezi. Ugyanígy az Acrocephalus nemben a magyar a nagyobb fajokat nádirigó, a kisebbeket nádiposzáta nemi névvel illeti, sőt még a kisebbeken belül is van egy faj, amelyiknek a nemi neve más (sitke). Ezen esetekben gyakran előfordul, hogy a magyar nemi nevekkel ily módon elkülönített fajok valamely régebbi rendszertani beosztásban külün genusba tartoztak, s e nemeket később összevonták. Már a fentiekből is nyilvánvaló, hogy a magyar madárnevek pontos helyesírásának eldöntéséhez nemcsak nyelvi, nyelvészeti és nyelvtani, hanem rendszertani, különösen madárrendszertani ismeretekre is szükség van. A továbbiakban tekintsük át a magyar állatnevek helyesírását, mégpedig oly módon, hogy az egyes szabályszerűségekre csak a madarak (itt is lehetőleg hazai vagy európai fajok) közül hozunk példákat (megjegyzendő azonban, hogy e szabályok természetesen a többi állatfaj magyar neveire is egyaránt vonatkoznak, sőt van számos olyan szabálypont is, amelyekre a madarak közül nem is lehet példát hozni).

Nemi nevek

A magyar nemi nevek mindig egyszavasak és mindig egyes számú főnevek, továbbá szinte mindig kis kezdőbetűvel írandók. Lehetnek egyszerű főnevek (gém, gólya, lúd, sas, lile, cankó, sirály, bagoly, pacsirta, pityer, rigó, poszáta, cinege, sármány), egyszerű főnevesült melléknevek vagy melléknévi igenevek (bukó, billegető). A nemi nevek lehetnek összetettek, ezek általában egybeírandók, de kötőjelesek a hat szótagnál hosszabb többszörös szóösszetételek (sarlóscsőrű-kolibri), valamint azok, amelyek előtagja tulajdonnévből alakult (Gould-amandina). A tulajdonnévből származó, de köznevesült nemi neveket kis kezdőbetűvel írjuk (sitke), a köznevesülés megállapítása a szaktudomány, jelen esetben az ornitológia illetékességi körébe tartozik. Az összetett egybeírandó nemi nevek között vannak olyanok, amelyek elő- és utótagja is egyelemű főnév (vészmadár, halfarkas, fülespacsirta, hantmadár, tücsökmadár); vannak olyanok, amelyek előtagja egyelemű melléknév vagy melléknévi igenév, utótagja egyelemű főnév (ásólúd, rétihéja, vízicsibe, fülesbagoly, nádiposzáta, sivatagipinty); vannak olyanok, amelyek előtagja egyelemű főnév, az utótag egyelemű melléknév vagy melléknévi igenév (partfutó, víztaposó, rozsdafarkú, légykapó); továbbá vannak olyanok, amelyek elő- és utótagja is egyelemű melléknév vagy melléknévi igenév (tokoscsőrű, szarvascsőrű), utóbbiaknál gyakran a madár utótagot is hozzáfűzzük még a névhez (ollóscsőrűmadár). Ha a név előtagja melléknév vagy melléknévi igenév, akkor az írásmód (egybe- vagy különírás) mindig elárulja, hogy nemi vagy faji névről van-e szó, hiszen az összetett nemi neveket egybeírjuk, a melléknév vagy melléknévi igenév szófajú faji jelzőket viszont a nemi névtől mindig külön (főnévi előtag esetén – mivel az mindkét esetben egybeírandó – csupán az írásmódból nem következtethetünk a rendszertani helyzetre). Az előző mondatot néhány példával illusztrálva: a vízirigó, a kövirigó vagy a sárgarigó neveket látva azok egybeírásából rögtön következtethetünk arra, hogy e fajok nem a rigó (Turdus) nembe tartoznak (valójában a vízirigó és a sárgarigó még csak nem is a rigófélék családjába), viszont a vándorrigó névből ilyen következtetést nem tudunk levonni, mert ezt akkor is egybe kell írni, ha a faj a rigó (Turdus) nembe tartozik (mint ahogy így is van); a függőcinege vagy a barkóscinege nevek egybeírásából szintén tudható, hogy ezek nem a cinege (Parus) nembe tartoznak (tulajdonképpen nem is a cinegefélék családjának a tagjai), viszont a széncinege vagy a barátcinege névből ez nem következtethető ki, mint ahogy az ellenkezője sem (e faj a cinege nembe tartozik).

Faji jelző nélküli fajnevek

Gyakori vagy közismert madárfajoknak már régóta használt egyszerű vagy összetett fajneveik vannak, melyekhez nem járul faji jelző. Ez általában nem zavaró, mert sok madárfajnak vagy egyáltalán nincsenek azonos nembe tartozó rokonai (halászsas, gémlile, hajnalmadár), vagy a rokon fajok nagyrészt más állatföldrajzi régióban élnek (rétisas, gyöngybagoly, jégmadár, vízirigó, hantmadár, zöldike, csíz). Ezek a nevek többnyire nemi névként is használatosak, oly módon, hogy a nálunk ismert, gyakori faj neve egyszerűen a faji jelző nélküli nemi név – hantmadár, gyurgyalag, rétisas –, a rokon fajok magyar nevei pedig e nemi névből és egy eléje tett faji jelzőből állnak: déli hantmadár, sivatagi hantmadár stb., zöld gyurgyalag, smaragdgyurgyalag stb., illetve lármás rétisas, fehérfejű rétisas stb. Természetesen olyan szövegkörnyezetben vagy fajlistákban, ahol szükség van az adott faj másutt élő rokonfajoktól való egyértelmű megkülönböztetésére a nálunk gyakori vagy ismert fajok esetében is használhatunk a fajnév előtt faji jelzőket: közönséges hantmadár, európai gyurgyalag, eurázsiai rétisas stb. (az angol nevezéktanban nemrég vezették be ezen jelzők – common, European, Eurasian – állandó használatát), de a hazai szabályzat ezt nem teszi kötelezővé, így a hivatalos fajnevek e fajoknál faji jelző nélküliek. A faji jelző nélküli fajnevek gyakori vagy közismert madárfajoknál lehetnek egyszerű (nem összetett) főnevek (bakcsó, héja, fürj, szárcsa, daru, túzok, bíbic, csüllő, kakukk, uhu, szalakóta, csuszka, szajkó, szarka, seregély, tengelic), vagy egyszerű főnevesült melléknevek és melléknévi igenevek (süvöltő). A nemi nevekhez hasonlóan (hiszen nemi névként is használatosak) a faji jelző nélküli fajnevek lehetnek összetettek, ezek általában egybeírandók, de a nemi neveknél említett esetekben kötőjelesek is lehetnek. A faji jelző nélküli összetett fajnevek között vannak olyanok, amelyek elő- és utótagja is egyelemű főnév (viharfecske, pásztorgém, pehelyréce, darázsölyv, saskeselyű, halászsas, gólyatöcs, lilebíbic, sárszalonka, jégmadár, molnárfecske, ökörszem, hantmadár, fenyőszajkó); vannak olyanok, amelyek előtagja egyelemű melléknév vagy melléknévi igenév, utótagja egyelemű főnév (üstökösgém, kanalasgém, jegesréce, rétisas, bukázósas, vízityúk, székicsér, billegetőcankó, talpastyúk, gatyáskuvik, sarlósfecske, búbosbanka, szikipacsirta, partifecske, vízirigó, vörösbegy, kékbegy, kövirigó, sárgarigó, kékszarka, köviveréb, havasipinty); vannak olyanok, amelyek előtagja egyelemű főnév, az utótag egyelemű melléknév vagy melléknévi igenév (csigaforgató, sárjáró, kőforgató, csonttollú, keresztcsőrű, meggyvágó); továbbá vannak olyanok, amelyek elő- és utótagja is egyelemű melléknév vagy melléknévi igenév (kékfarkú).

Jelzős fajnevek

A fajnevek többsége a nemi névből és az eléje tett minőségjelzőből áll (a nemi név nem szükségszerűen genus rangú taxonon alapul). A faji jelzőt az egyszerű vagy összetett nemi névtől általában különírjuk, ha a faji jelző egyelemű vagy összetett melléknév (búbos vöcsök, nagy kócsag, fekete gólya, afrikai marabu, nyári lúd, barna rétihéja, gatyás ölyv, széki lile, nagy goda, kis sirály, füsti fecske, sárga billegető, fekete rigó) vagy melléknévi igenév (csörgő réce, békászó sas, sisegő füzike). A kétszavas nevezéktannak megfelelően az összetett faji jelzőt akkor is egybeírjuk, ha egyébként a köznyelvi helyesírás szerint különírandó volna (fehérkarmú vércse, feketeszárnyú székicsér, piroslábú cankó, vékonycsőrű póling, küszvágó csér, barnahasú pusztaityúk, csíkosfejű nádiposzáta, tövisszúró gébics, sárgacsőrű kenderike). Ugyancsak a nemi névtől különírjuk a faji jelzőt, ha az népnév (perzsa kárókatona, arab túzok, örmény sirály, mongol pityer, török csuszka), de ebben az esetben számos kivétel is akad (cigányréce, kaffersas, eszkimópóling, cigánycsuk, szerecsensirály). A faji jelző és a nemi név egybeírandó, ha a faji jelző főnév (királyalbatrosz, zátonykócsag, apácalúd, barátréce, kerecsensólyom, heringsirály, lócsér, macskabagoly, barázdabillegető, fenyőrigó, barátposzáta, citromsármány). Bizonyos faji jelzők, melyeknek melléknévi és főnévi jelentése is van (ál-, arany-, bíbor-, ezüst-, hamis-, karmazsin-, közép-, óriás-, remete-, smaragd-, törpe-, vak-, vándor-) a szabályzat értelmében a nemi névvel egybeírandók (aranylile, bíborcsiröge, ezüstsirály, karmazsinpirók, középkócsag, óriásalka, remetecankó, smaragdgyurgyalag, törpesármány, vándorsólyom). Az ily módon egybeírandó fajneveket akkor is egybe írjuk, ha a nemi név összetett szó (óriásrétisas, törpevízicsibe, vándorpartfutó, gyémántrozsdafarkú, apácahantmadár), természetesen hat szótagnál hosszabb többszörösen összetett nevek esetén a faji jelzőt kötőjellel kapcsoljuk (szerecsen-csigaforgató, óriás-sárszalonka). Kötőjellel kapcsoljuk a nemi névhez a faji jelzőként használt földrajzi neveket (Atlasz-küllő, Razo-pacsirta, Atlasz-poszáta), valós személyek vagy mitológiai alakok tulajdonneveit (Eleonóra-sólyom, Feldegg-sólyom, Temminck-partfutó, Wilson-víztaposó, Bonelli-füzike). Az ilyen fajnevek nagy kezdőbetűvel írandók, kivéve, ha az összetétel már köznevesült (a közenevesülés megállapítása a szaktudomány, jelen esetben az ornitológia illetékességi körébe tartozik), ilyenkor a nevet kis kezdőbetűvel kezdjük és egybe írjuk (terekcankó). A tulajdonnév előtagú neveknél mindenképpen kerülendő az angolban nagyon elterjedt és régebben nálunk is használt birtokos szerkezet (Temminck partfutója, Bonelli füzikéje).

Nem feletti taxonok nevei

A magyar állatnevek helyesírási szabályai című munka a nem (genus) feletti rendszertani kategóriák helyesírására is ad útmutatót, azaz egységesíti az egyes kategóriákat jelölő kifejezések végződéseit. Röviden ezeket is érdemes áttekinteni (az alacsonyabbtól a magasabb szintek felé haladva), mert nagyon gyakran rosszul használják őket. A különböző taxonómiai kategóriák rendszertani szintjét nemzetközileg megállapított egyezményes végződések jelölik, így ezeknek megfelelően a magyar neveknél is meghatározott, az alapnévvel egybeírandó – hat szótagnál hosszabb többelemű kifejezések esetében kötőjellel kapcsolandó – utótagok használandók, melyek mindig többes számban állnak. Az alcsaládok tudományos nevének végződése -inae, a magyar alcsaládnév végződése -formák (Anatinae – réceformák; Perdicinae – fogolyformák). A családok tudományos nevének végződése -idae, a magyar családnév végződése -félék (Anatidae – récefélék; Turdidae – rigófélék; Remizidae – függőcinege-félék). Az öregcsaládok tudományos nevének végződése -oidea, a magyar nevének végződése -szerűek (Corvoidea – varjúszerűek; Passeroidea – verébszerűek). Az alrendek tudományos nevének végződése többnyire –ina (de az újabb rendszertani munkákban, különösen a madaraknál ez már változó lehet), a magyar alrendnév végződése -alkatúak (Ciconiae – gólyaalkatúak; Sagittarii – kígyászkeselyű-alkatúak; Falcones – sólyomalkatúak; Passerina – verébalkatúak). A rendek tudományos nevének végződése -formes, a rend magyar nevének végződése -alakúak (Charadriiformes – lilealakúak; Apodiformes – sarlósfecske-alakúak; Passeriformes – verébalakúak). Az öregrendek tudományos nevének végződése -oidea, magyar nevének végződése -formájúak. Az alosztályok és osztályok esetében a tudományos neveknek egységes végződése nincs, az alosztályok magyar nevének végződése -szabásúak (Paleognathae – futómadár-szabásúak; Neognathae – újmadár-szabásúak), az osztályok magyar nevének végződése pedig -idomúak, de ismertebb osztályoknál ezt szükségtelen kiírni (madarak).

A magyar nevek szükségessége

A tudományban a nemzeti nyelv használatára és ezzel összefüggésben a nemzeti szaknyelv kialakítására tett első kísérletek hazánkban a XIX. század elejére tehetők. A nyelvújítás korában is nagyon sok, sokszor nevetségesnek tűnő és mára már elfeledett állatnév született. A hazai gyakori vagy közismert állatoknak (különösen a madaraknak) persze számos, vidékenként sokszor eltérő népi neve alakult ki. Chernel István és Hermann Ottó volt a két úttörő ornitológus, akik a XIX. század végén és a XX. század elején összegyűjtötték e neveket és kiválasztották közülük minden fajra azokat, melyek a legtalálóbbak voltak és egyben a madárrendszertanba is egységesen illeszkedtek, ily módon létrehozva az egységes logikai rend szerint felépülő hivatalos magyar madárneveket. Chernel Istvánnak köszönhetjük a nem európai madarak magyar neveinek egy jelentős részét is, ő fordította ugyanis magyarra a „nagy Brehm” madaras köteteit. A nem európai madarak magyar nevei közül legtöbbet az Urania Állatvilág sorozat Madarak című kötete tartalmazza, e magyar nevek a fordító, Keve András munkásságához köthetők. Az utóbbi évtizedekben egyre sürgetőbbé vált a hazai és európai madárfajokon túl a világ más területein élő madaraknak is hivatalos magyar nevet adni, hiszen e fajok egyre gyakrabban fordulnak elő ismeretterjesztő vagy tudományos könyvekben, folyóiratokban és természetfilmekben, neveik gyakran többféle változatban és sokszor szörnyű tükörfordításban olvashatók. Ezt a munkát a Magyar Madártani Egyesület Nomenclator Bizottsága vállalta magára. A magyarországon előforduló madarak nyelvi szabályoknak megfelelő magyar nevei már hozzáférhetők (Magyarország madarainak névjegyzéke, 1998), de elkészült és meg is jelent a Nyugat-Palearktiszban előforduló madarak hivatalos magyar neveinek jegyzéke is (Aquila, 1998–1999), sőt a világ madarai közül is megvannak már néhány közismert, és kiadványokban, filmekben gyakrabban előforduló rend (lúdalakúak, lilealakúak, sólyomalakúak) magyar fajnevei.

Dr. Hadarics Tibor (MME Nomenclator Bizottság)

Ajánlott irodalom:

• CHERNELHÁZI CHERNEL I. (szerk.) (1918): Nomenclator avium Regni Hungariae. A Magyar Birodalom madarainak névjegyzéke. M. Kir. Ornithologiai Központ, Budapest. 76 p.
• GOZMÁNY L. (szerk.) (1994): A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Folia Entomologica Hungarica 55., p. 429–445.
• KEVE A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungriae. Madártani Intézet, Budapest. 89 p.
• KEVE A. (1980): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungriae. Akadémiai Kiadó, Budapest. 100 p. /Biológiai Tanulmányok 11./
• KISS J. (1984): Magyar madárnevek (Az európai madarak elnevezései). Akadémiai Kiadó, Budapest. 363 p. /Nyelvészeti tanulmányok 28./
• KISS J. (1985): A pingvintől a kolibriig. Egzotikus madarak magyar nevei. Akadémiai Kiadó, Budapest. 63 p. /Nyelvtudományi értekezések 120./
• M. O. K. (MAGYAR ORNITHOLÓGIAI KÖZPONT) (1898): Nomenclator avium Regni Hungariae – Magyarország madárfajainak elnevezései. Franklin-Társulat, Budapest. 80 p.
• MAGYAR G. & HADARICS T. (1996): Magyarország madarainak jegyzéke. Túzok 1. (1.), p. 42–48.
• MAGYAR G., HADARICS T., WALICZKY Z., SCHMIDT A., NAGY T. & BANKOVICS A. (1998): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungriae. KTM Természetvédelmi Hivatal – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – Winter Fair, Budapest – Szeged. 202 p.
• PRISZTER SZ. (1986): A magyar növénynevek helyesírási szabályai. In: PRISZTER SZ.: Növényneveink. Magyar–latin szógyűjtemény. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,183–191. p.
• SCHENK J. (1939): A történelmi Magyarország madarainak névjegyzéke. Aquila 42–45., p. 9–79.
• SIMON L. (2002): A zoológiai szaknyelv nevezéktani és helyesírási problémái. A bantu réce, a tasmán albatrosz és a Bering-sirály. Szakdolgozat (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Mai Magyar Nyelvi Tanszék), Budapest. 71 p.
• SZÉKESSY V. (szerk.) (1973): Aves – Madarak. Akadémiai Kiadó, Budapest. /Magyarország állatvilága – Fauna Hungariae XXI./
• WALICZKY Z., MAGYAR G., SCHMIDT A., HADARICS T., KOVÁCS G., BANKOVICS A., NAGY T., OLÁH J., SÓS E. & VÉGVÁRI ZS. (2000): A Nyugat-Palearktiszban előfordult madárfajok magyar nyelvű névjegyzéke. Aquila 105–106., p. 9–34.

Hozzászólások

Kedves Tibor! Köszönet a segítségedért!!! A magyar nevezéktani szabályokkal kapcsolatban rengeteg mindenre választ kaptunk. Csak néhány kérdésem maradt:

• Ha egy távoli földrész madárfajának az itt felsorolt tudományos publikációk egyikében sem szerepel a magyar neve, csak pl. egyes ellenőrizhetetlen forrású hobbihonlapokon vagy ha mondjuk egyáltalán nem található magyar név, akkor szerinted adhatunk-e jó szándékkal mi magunk logikus, helyesírási és rendszertani szempontból helytálló magyar neveket?
• Ha egy fajnál magasabb szintű taxonnak nincs még magyar neve (pl. mert az angol Wikipédia taxonómiai besorolása már tükröz egy újabb genetikai alapú kutatási eredményt, de a magyar szakirodalom még nem), akkor alkothatunk-e mi magunk új magyar taxonneveket a fenti tanulmányban ismertetett magyar nevezéktani szabályok alapján (-alakúak, -alkatúak, -szerűek, -félék, -formák stb. hozzáadása a tudományos névből azonosítható magyar nemi névhez)?
• Ha az előző kérdésre igen a válasz, akkor a nemnél magasabb szintű taxonok magyar névadásánál összetett faji jelző esetén ugyanazt az egybeírási szabályt kövessük, mint amit a fentiekben a fajok névadásánál láthatunk? (A kétszavas nevezéktannak megfelelően az összetett faji jelzőt akkor is egybeírjuk, ha egyébként a köznyelvi helyesírás szerint különírandó volna: fehérkarmú vércse, ...) Pl. családoknál a zöldszárnyú díszmolyfélék vagy hegyes szárnyú tarkamolyfélék típusú írásmódot kövessük? Ugyanis - ahogy Ubul/User:P/c fentebb jelezte - elképesztő sokféleség található a szakirodalomban, és mivel többnyire a magyar helyesírás szabályainak megfelelő különírt forma is fellelhető, logikusnak tűnik azt választanunk.
  Üdvözlettel -- Adapa ^vita 2007. december 16., 21:19 (CET) (Botta Ádám, informatikus, idegenvezető :-)

Kedves Mindenki!

Remélem hasznára voltam hozzászólásaimmal a vitához. Azt is remélem, hogy végig lehetett olvasni a mondandómat, mert utólag nézve elég sokat koptattam a billentyűzetet. - - De hát olyan kérdés vetődött fel, amire mint látjátok nem lehet néhány mondattal válaszolni. - - Remélem írásom sok dolgot tisztázott, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy minden problémát nem old meg. - - Ha valamely konkrét névvel, annak írásmódjával, vagy az elnevezés miértjével gond van, akkor nyugodtan forduljatok hozzám e-mailben (elsősorban a madarak vonatkozásában): - - sitke(kukac)t-online.hu - - Jut eszembe, a hazai emlősfajok neveit megtaláljátok a most megjelent "Magyarország emlőseinek atlasza" című könyvben (Kossuth Kiadó). - - Üdvözlettel - - Dr. Hadarics Tibor - - állatorvos-zoológus

Sziasztok!

A magyar név adását semmiféle szabály nem tiltja. De azért ezt nem ártana azokra bízni, akik az adott taxonnal foglalkoznak, értem ez alatt pl. hogy a madarak magyar nevét lehetőleg ornitológusok adják. A legtöbb egzotikus madárnév az Uránia Állatvilág madaras kötetében szerepel, az egyébként nyugodtan használható, hiszen a neveket Keve András adta, ezeket a neveket mi is kiindulási alapnak tekintettük a munkánk során.

A magyar név adásánál számos olyan szempontot kell figyelembe venni, amit csak az tud, aki az adott csoporttal foglalkozik. A névnek kifejezőnek és az adott fajra jellemzőnek kell lenni. A névadás alapja a faj valamilyen jellemző tulajdonsága, morfológiai tulajdonság, szín, jellemző hang vagy viselkedés, utalhat a jellemző élőhelyre, esetleg az elterjedésre (szigeti endemizmusok esetén célszerű az elterjdési területről elnevezni a fajt). Fontos ismerni a többi rokon fajt is, nehogy olyan magyar nevet válasszunk, ami egy másik hasonló fajra még jobban illik, netán egy másik fajnak már az a neve.

Az angol vagy más nyelvű nevek szolgai fordítását mindenképpen kerülni kell, bár ha a faj latin nevében, angol és német nevében is ugyanaz a tulajdonság jelenik meg, akkor azért valószínűleg ez a magyar névben is meg kell, hogy feleljen. A szolgai fordításnak nevetséges következményei lehetnek, és kavarodást is okozhat. Ráadásul az angol nevek között rengeteg a személynévből képzett birtokos szerkezet, ami magyarul kerülendő. A személynevet ugyan lehetne kötőjellel kapcsolni faji jelzőként a nemi névhez, de ez az alakulat szinte semmit nem mond a madár kinézetéről vagy életmódjáról, esetleg elterjedéséről, legfeljebb arra utal, hogy ki vagy kiről nevezte el az adott fajt. Ezért jobb a faj valamilyen tulajdonságáról elnevezni azt, mert így már magából a névből következik az, hogy milyen lehet a kérdéses állat.

A faj feletti rendszertani kategóriák esetében simán képezhető magyar név a megadottak alapján, persze lehetnek bonyolultságok. A madaraknál vigyázni kell esetleg arra, hogy a Sibley-Monroe-féle rendszertanban (ez készült a DNS-hibridizáció alapján) egészen mások a rendszertani szintek, mint a klasszikus rendszertanban, több a szint és nem feleltethetők meg az egyes szintek (vagy csak részben) a klasszikus rendszertan hierarchikus szintjeinek.

A magasabb rendszertani kategóriák tekintetében is vannak szabályok a Gozmány cikkben, jó lenne ha ezt el tudnátok olvasni, és utána beszélnénk róla. Mindenesetre én a Gozmány-szabályzat alapján a felmerült két családot így írnám: zöldszárnyú-díszmolyfélék és hegyesszárnyú-tarkamolyfélék.

A családok magyar nevében külön írnadók a hamis, az igazi a tulajdonképpeni és a valódi szavak mint minőségjelzők. Ha az utótag összetett szó, akoor az édesvízi, a folyami, a mocsári, a tengeri, a földi és a vízi minőségjelzőket is külön kell írni.

A családnál magasabb rangú taxonokban, egybe, kötőjellel és külön írva is lehetséges név, ennek is vannak a Gozmány-szabályzatban szabályai, nem egyszerűek.

A gerincesek rendszertana nem túl bonyolult, és faj sincs túl sok, itt még jól alklamazhatók ezek a szabályok. Az ízeltlábúaknál viszont olyan nagy a fajok és a magasabb rangú taxonok száma is, hogy ott már ember legyen a talpán, aki a kevésbé közismert taxonoknak megpróbál helyes nevet adni (mindazonáltal gondolom ez sem lehetetlen).

Tehát azt mondom minden állatcsoport esetében konzultálni célszerű az adott csoportot jól ismerő kutatóval, lehetőleg olynnak, aki rendszertani és nevezéktani kérdéskkel is foglalkozik.

Mint mondtam a madarak tekintetében fordulhattok hozzám bizalommal, de a többi gerinces csoprothoz is hozzá tudok azért szólni.

A gerinctelenek már rázósabb téma e tekintetben.

Üdv

Dr. Hadarics Tibor

Összegzés

Kedves Tibor! Köszönet a segítségért.

1. Akkor tehát a javaslatod lényege az, hogy használjuk a felsorolt szakkönyveket a névválasztáshoz, és ha olyan taxonra akadunk, amelynek nincs tudományos forrással igazolható magyar neve, akkor a fenti nevezéktani elvek alapján találjunk ki neki nyugodtan magyar nevet mi magunk, de csak azután kezdjük használni, ha előbb egy szakemberrel véleményeztettük. És Te felajánlod, hogy közvetítesz a megfelelő szakember felé, ha nem a te területed az adott taxon. Így van? Egy példa:
Van a Hominidák szócikk. Ezen a taxonon belül az utóbbi években genetikai alapon nagy taxonómiai átrendezés volt, ami az angol WP-ben már megjelenik, de a magyar névadás még nem követte. A következő taxonok neve hiányzik (...-tal jelölöm):

• Ponginae alcsalád - ...
• Homininae alcsalád - ...
  • Gorillini nemzetség - ...
  • Hominini nemzetség - ...
    • Panina öregnem - ...
    • Hominina öregnem - ...
      • Homo – ember
      • Homo sapiens - ember

Tehát készítek egy tervet:

• Ponginae alcsalád - Orángutánformák
• Homininae alcsalád - Emberformák
  • Gorillini nemzetség - Gorillák
  • Hominini nemzetség - Homininák (e csoportnak, amely a csimpánzokat is tartalmazza, az emberek nevet inkább nem adnám :-)
    • Panina öregnem - Csimpánzok
    • Hominina öregnem - Emberek

Na most ezt elküldeném neked az email-címedre, Te továbbítanád egy illetésenek, az tegyük fel áldását adná rá, én pedig beírnám a szócikkbe. A szócikk vitalapjára pedig beírnám, hogy a nevek XY nevű szakértővel egyeztetve születtek?

2. A zöldszárnyú-díszmolyfélék és hegyesszárnyú-tarkamolyfélék írásmód hogyan született? A Gozmány-féle tanulmányból ezt meg lehet érteni? A fajnál magasabb taxonok nevének képzésénél egyébként mindig egy genusnév az alapnév, fajnév nem lehet? A zöldszárnyúdíszmolynak és hegyesszárnyú-tarkamolynak tehát egy-egy genusnak kellene lennie? Ha igen, akkor itt rögtön zűr van, mert ezek nem éppen genusnévből képzett neveknek néznek ki, inkább fajnevekből. --Adapa ^vita 2007. december 19., 22:55 (CET)

Nem, kedves Adapa, a dolog inkább úgy néz ki, hogy lehettek valaha az Yponomeutoidea öregcsaládban a tarkamolyfélék (meg még nehány másik család), amíg valaki rá nem jött, hogy hohó, hát itten családszintű különbségek vannak ezen belül, és szét nem vágta a korábban egy családba sorolt társaságot háromfelé (mint a Tótékban). Lett hát:

• tarkamolyfélék családja (Plutellidae),
• ívelt szárnyú tarkamolyfélék családja (Ypsolophidae),
• hegyes szárnyú tarkamolyfélék családja (Acrolepiidae).

Hasonképpen fűrészelhettéxét a Gelechioidea öregcsaládban az egykori díszmolyféléket négy részre:

• díszmolyfélék családja (Oecophoridae),
• erdei díszmolyfélék családja (Amphisbatidae),
• rózsás díszmolyfélék családja (Deuterogonidae),
• zöld szárnyú díszmolyfélék családja (Scythrididae).

No, erre mondom én azt, hogy ha ezeket a kilométeres bővítményeket egybe kell írni, azt csinálja más. A magyar nyelv nem német. Förtelmesen megértem, hogy a három négy szótagból álló tudományos nevet (pl. Scythrididae) egy szóba írják. Förtelmesen visszataszítónak tartom, hogy a három szóból álló magyar nevet (pl. zöld szárnyú díszmolyfélék) egy szóba írják.

P/c ^vita 2007. december 19., 23:26 (CET)

Megértelek, elég szörnyen néz ki. Egyébként a még normális kinézetű eredeti "tarkamolyfélék" és "díszmolyfélék" családja genusnévből származott ("tarkamoly" és "díszmoly" nevű nemekből)? --Adapa ^vita 2007. december 20., 13:18 (CET)

Aligha. Az alábbi, magyarul ilyen-olyan tarkamolynak nevezett fajokat találtam úgy sebtiben:

• homályos tarkamoly (Digitivalva pulicariae),
• őszibarack-tarkamoly (Ypsolopha persicella),
• almalevél tarkamoly (S. pyrella),
• ikravirág tarkamoly (Rhigognostisse nilella),

Mint láthatjuk, a négy faj négy különböző nembe tartozik — és nagyon valószínű, hogy mind a négyben vannak olyan fajok, amiket nem valamilyen tarkamolynak hívnak (nem tudom, hogy az S. miből jön).

Hasonló, csak kevésbé dokumentált a helyzet díszmolyilag:

• vastag csápú díszmoly (Carcina quercana),
• kéreglakó díszmoly (Epicallima formosella),
• rózsavörös díszmoly (Deuterogonia pudorina).

A fentebb vázolt folyamat a konkrétan a díszmolyoknál:

„A díszmolyfélék (Oecophoridae) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó Gelechioidea öregcsalád egyik családja. Korábban a jelenleginél is sokkal több fajt soroltak ide, de a közelmúltban külön családokba sorolták a:

• laposmolyféléket (Depressariidae);
• tavaszi molyféléket (Chimabachidae);
• avarmolyféléket (Autostichidae);
• rózsás díszmolyféléket (Deuterogonidae) és az
• erdei díszmolyféléket (Amphisbatidae).

A családban még így is mintegy háromezer faj maradt;”

P/c ^vita 2007. december 20., 14:05 (CET)

Értem, hát akkor ezek a nevek nem felelnek meg a Tibor által vázolt nevezéktani elveknek. :-( Adapa ^vita 2007. december 20., 16:33 (CET)

VC-s összegzése

Kedves Tibor szakszerű, de még érthető leírásából, nekem az a véleményem alakult ki, hogy

• A Myctophum a gyöngyös halak neme, erről van forrás. Tehát, ha jól értelmezem a leírtakat, akkor ebből az ismert névből levezethető, hogy a Myctophidae család a gyöngyöshalfélék névre hallgat, de mivel a rend nevéhez nincs forrás, de a leírtak alapján a rend neve Myctophiformes, tehát ők a gyöngyöshalalakúak névre fog hallgatni. A -formákat, -féléket pedig a latin tő alapján pedig nyugodtan lehet képezni és a félék nem tartozhatnak félékhez.
• A madarak nevei viszonylag egységesek és a madárfajok kategóriájában jól láthatóak, nagyon kevés három tagú szerepel közöttük és azaz érzésem,hogy ami szerepel az nem jó. Úgy, hogy én azonosulok a két tagú nevekkel.
• A hobbi honlapokról pedig nem kívánok vitatkozni, azt egy iszonyatos ötletnek tartom, hogy felírjuk a megbízható honlapok nevét, vagy mindegyik honlapról, könyvről vitatkozzunk melyik szakszerű szerinted, szeritem, szerinte, vagy más szerint. VC-s^üzenet 2007. december 20., 18:42 (CET)

Ha megvan az ajánlatod a gyöngyöshalalakúakra, akkor küldd el Tibornak, aki továbbítja egy szakértőnek, és ő véleményezi. Ezt a szakvéleményt pedig a szócikk vitalapján megemlítenéd. Szerintem így lenne profi. Én azt ellenzem, hogy a hobbihonlapokat, mint a nevek forrását használjuk. A nevek forrásaként javasoltam a szakirodalmi listát, nem a szócikkek tartalmához. A tartalmat végszükség esetén vehetjük hobbihonlapokról is, csak a forrást mindig tüntessük fel. --Adapa ^vita 2007. december 21., 00:37 (CET)

Sokúszós csukák (Polypteriformes)

A fentebbiekben tárgyalt probléma általános. Itt vannak pl. a csontoshalak (Telostei) közül a sokúszós csukák (Polypteriformes). Legalábbis ezen a szép magyar néven szerepelnek Az Ős meséjében (R. Dawkins, Partvonal Kiadó 2006). Nálunk ezek sokúszóscsuka-alakúak néven rombolják az olvasók nyelvérzékét. Mikortól és mit tekintünk "hivatalos" névnek?

P/c ^vita 2008. január 2., 19:41 (CET)

• Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék szerint sokúszóscsuka alakúak - igaz különírva.
• Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara szerint sokúszóscsuka-alakúak egybe.
• Britannica Hungarica szerint sokúszóscsuka-alakúak egybe.
• Ramsari Egyezmény kézikönyve, a vizes területekről szóló egyezményhez szerint sokúszós csuka alakúak - külön. VC-s^üzenet 2008. január 4., 17:29 (CET)
• Brehm. Az állatok világa szerint is sokúszóscsuka-alakúak.

génusz

Érdekesség, a [Madártávlat] c. folyóirat tavaszi számának „Írógépen” rovatában, a 30. oldalon jelent meg.

„A Corvus nemben a nemek közötti különbség nem kifejezett.” – Amennyiben a kedves Olvasó nem érti ezt a mondatot, ne önmagát hibáztassa. Az idézett mondat szakmailag ugyan nem tekinthető hibásnak, az állattanban kevésbé jártas emberek azonban nagy valószínűséggel továbblapoznak, ha egy ilyen mondatba ütköznek. Pedig írhatnánk úgy is, hogy „A Corvus nemzetség fajainál az ivari különbség nem kifejezett.” Igen ám, de ezzel azt kockáztatjuk, hogy a zoológiában jártas kollégák megmosolyognak minket, hiszen a szakmailag képzett szerzőnek azt tudni kell, hogy az állattani szaknyelvben a rokon fajokat magában foglaló rendszertani csoport, a „genus” magyar megfelelője a „nem”. Ugyanezen taxon botanikai megfelelője a „nemzetség”, viszont ezt a szót az állattani szaknyelv egy másik rendszertani szint, a „tribus” magyar megfelelőjeként használja. S ha netán az állattani szigorlaton az egyetemi hallgató össze találná keverni a nemet és a nemzetséget, nagy eséllyel utóvizsgára invitálná oktatója... Kérdés: ragaszkodjunk-e a félreértésekhez vezető kifejezés használatához csupán azon az alapon, hogy ezzel a sok-sok évtizedes hagyományt ápoljuk? Úgy vélem, időszerű lenne felülbírálni a korábbi gyakorlatot, és szakmai berkekben konszenzusra jutni abban a tekintetben, hogy legyen szó akár botanikai, akár zoológiai kiadványról, a „genus” megfelelője ezentúl legyen egységesen a „nemzetség”. A „tribus” kifejezés úgyis olyan ritkán szerepel a publikációkban, hogy miatta nem érdemes elvetni az oly kívánatos egységes szaknyelvhasználat lehetőségét. Akadnak kollégák, akik a „nem” zavaró voltát érzik ugyan, de a „nemzetség” kifejezés használatát – a fentebb említett okok miatt – nem merik kockáztatni; ők a publikációkban előszeretettel alkalmazzák a „génusz” kifejezést. Mi ezzel a megoldással a gond? Egyrészt semmivel sem lesz általa érthetőbb egy kívülálló számára a mondanivalónk, másrészt semmivel sem visz közelebb minket az egységes nyelvhasználathoz. Néha úgy tűnik, mintha a zoológusok és a botanikusok önálló nyelvet használva külön-külön kutatnának saját bolygójukon. Napjainkban külön szabályok érvényesek a növénynevekre, és ezektől számos ponton eltérő szabályok az állatnevekre. A laikus olvasó pedig értetlenül állhat e bábeli zűrzavarban: a növényhatározókban ugyanazt a fogalmat miért szerepeltetik más néven, mint az állathatározókban? Bár jóval ritkábban, de még az is előfordul, hogy egyazon néven a botanikusok és a zoológusok különböző élőlényeket jelölnek. A Prunella például éppúgy lehet növény-, mint madárnem(zetség) – miközben mindkét tudományág művelői fontos nevezéktani szabálynak tartják, hogy egy érvényes latin név csak egy élőlényt jelöljön. Talán ha nemzetközi szinten elmélyültebb lenne a párbeszéd a növény- és az állatrendszertan művelői között, az ilyen következetlenségek is kiküszöbölhetőek lennének. Meglehet, hogy ez még sok időt igényel, egyelőre már az is eredmény lenne, ha legalább a hazai zoológusok egymás között megállapodnának, és a magyar szaknyelvet sikerülne egységesíteni. Ennek egyik eleme lehetne, ha ezentúl a „genus” megfelelőjeként a botanikában és a zoológiában egységessé válna a „nemzetség”. Vagy nem? Ujhelyi Péter

SyP 2008. május 1., 22:21 (CEST)