Füstös karakara
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Milvago chimango (Vieillot, 1816) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Füstös karakara témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Füstös karakara témájú médiaállományokat és Füstös karakara témájú kategóriát. |
A füstös karakara (Milvago chimango) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe és a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Polyborus nembe Polyborus chimango néven.[2] Egyes szervezetek szerint a Phalcoboenus nembe tartozik Phalcoboenus chimango néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Milvago chimango chimango (Vieillot, 1816)
- Milvago chimango temucoensis W. L. Sclater, 1918[1]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerika déli részén, Argentína, Brazília, Chile, a Falkland-szigetek, Paraguay és Uruguay területén honos.[4] Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi bozótok, száraz területek, magashegységek lejtői, az erdőirtások helyén kialakuló gyér növényzetű tájak, füves puszták és mezőgazdasági területek. Vonuló faj.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 32–43 centiméter, szárnyszélessége 80–99 centiméter; a hím átlagos testtömege 289 gramm, a tojóé 300 gramm.[2] Bár a sólymok közé tartozik, megjelenése a hazai ragadozó madarak közül inkább az ölyvekre vagy kányákra emlékeztet, szárnyai szélesek, evezőtollai a szárnyvégen ujjasan szétállnak. Az egerészölyvnél kisebb, karcsúbb, és erőteljesebb röptű madár.
Teste barna színezetű, de röptében jól látszik a világos farkcsík és szárny háti oldalán egy világos sáv.
 |
 |
Életmódja[szerkesztés]
Rovarokkal, apró gerinces állatokkal és dögökkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. augusztus 9.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. augusztus 9.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. augusztus 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 9.)
