ez a szerkesztő mindenféle vackokkal matat. semmihez sem ért. minden bogarat közelről megbámul. meg a százlábúakat. meg a fülbemászót. fűszálat dug a tücsöklyukba, hogy előcsalogassa. a virágokat is szereti, mer' azok meg még hagyják is. hogy piszkálják. ez a szerkesztő a mosatlan almát szereti a kertben enni. a kis savanykásat, amit megütött a jég. meg a zöldborsót. meg a sárgarépát. meg a tejes kukoricát nyersen. meg a barackot. annak meg a leve folyik szanaszéjjel. de a lepke rászáll a kezére és nyalogatja a pödörnyelvével. meg a darázs. ez a szerkesztő az akácvirágot is szereti. pedig azt mondják az mérgező. meg eszik egy csomó diót, meg szőlőt szüretkor. meg lekváros kenyeret reggelizik tejjel. meg mézet, csak úgy magában. ez a szerkesztő szereti a fokhagyma, meg a füstölgő avar, meg a lóistálló szagát. meg szereti a tehenet, ahogy bámul. meg hogy olyan nagy és mégse bánt. csak a legyeket hajtja el néha a farkával lustán. de azokban sem tud kárt csinálni. ez a szerkesztő kihúzza a fűszálat a tövéből, hogy a halványzöld, édes szárát rágcsálja. meg a papsajtot. meg feltöri a kajszi magját féltéglával. ez a szerkesztő mindig megfeledkezik az apró betűs részről. pedig tudja, hogy abban van mindaz, ami számít.
