Erdei deréce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Erdei deréce
Cleaned-Illustration Epilobium angustifolium.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Ligetszépefélék (Onagraceae)
Alcsalád: Onagroideae
Nemzetség-
csoport
:
Epilobieae
Nemzetség: Füzike (Epilobium)
Faj: E. angustifolium
Tudományos név
Epilobium angustifolium
L.
Szinonimák
  • Chamerion angustifolium (L.) Holub
  • Chamaenerion angustifolium
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei deréce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei deréce témájú médiaállományokat és Erdei deréce témájú kategóriát.

Az erdei deréce vagy (székelyföldi nevén) málnavész-virág (Epilobium angustifolium) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó faj.

Tudnivalók[szerkesztés]

Virágai a legtöbb füzikefaj sugaras szimmetriájú virágával szemben kissé kétoldali részarányos. Ebben hasonlít rá a vízparti deréce (Epilobium dodonaei), ezért ezt a két fajt korábban önálló nemzetségbe sorolták (Chamaenerion).

A nagy, bíborvörös virágok hosszú, kúp alakú, laza fürtökben állnak az alul vöröses száron. Bibéi négykaréjúak.[1] A virágzás idején, a sok erdei deréce tűzpiros foltokat képez. A levelek 1–3 cm szélesek, a fűzfáéhoz hasonlítanak, váltakozó állásúak, szélük visszahajló, fonákjuk kékeszöld színű. A növények magassága 60–150 cm[1] Mészkerülő erdők tisztásain, erdőszéleken, tarvágásokon terem, néhol tömegesen. Virágzás júniustól augusztusig.

Előfordulása, elterjedése[szerkesztés]

Erdei tisztásokon, erdőszéleken, tarvágásokon. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő.[1]

Teája[szerkesztés]

Kellemes lágy és enyhén édeskés íze van, minden házi készítésű teát gazdagít. Enyhe aromája kicsit a zöld tea ízére emlékeztet. A fiatal leveleiből készített főzete helyettesíti a fekete teát. Nagyon kedvelt Kelet-Európában.[2]

Története[szerkesztés]

Egyik nevét, "romvirágocska", a II. világháború után kapta, mert az első növény volt, ami a lebombázott városokban kihajtott.

A középkorban Szent Antalnak, a tűz patrónusának szentelték, azt tartották megvéd a "Szent Antal tüzétől", mely betegséget a mérgező anyarozsgomba által fertőzött rozs okozott és egész országrészeket néptelenített el.[2]

Gyógyhatásai[szerkesztés]

A népi gyógyászatban gyomor-, bél- és húgyúti gyulladások kezelésére használják. Maria Trebennek köszönhetően a prosztata megbetegedések kedvelt gyógyhatású készítményévé vált, azóta a "férfiteákban" is megtalálható.[2]

Alfajai[szerkesztés]

  • Epilobium angustifolium subsp. circumvagum Mosquin
  • Epilobium angustifolium subsp. macrophyllum (Hausskn.) Hultén

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 58. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 59. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8