Erdei deréce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Erdei deréce
Cleaned-Illustration Epilobium angustifolium.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Ligetszépefélék (Onagraceae)
Alcsalád: Onagroideae
Nemzetség-
csoport
:
Epilobieae
Nemzetség: Füzike (Epilobium)
Faj: E. angustifolium
Tudományos név
Epilobium angustifolium
L.
Szinonimák
  • Chamerion angustifolium (L.) Holub
  • Chamaenerion angustifolium
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei deréce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei deréce témájú médiaállományokat és Erdei deréce témájú kategóriát.

Az erdei deréce vagy (székelyföldi nevén) málnavész-virág (Epilobium angustifolium) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó faj.

Tudnivalók[szerkesztés]

Virágai a legtöbb füzikefaj sugaras szimmetriájú virágával szemben kissé kétoldali részarányos. Ebben hasonlít rá a vízparti deréce (Epilobium dodonaei), ezért ezt a két fajt korábban önálló nemzetségbe sorolták (Chamaenerion).

A nagy, bíborvörös virágok hosszú, kúp alakú, laza fürtökben állnak az alul vöröses száron. Bibéi négykaréjúak.[1] A virágzás idején, a sok erdei deréce tűzpiros foltokat képez. A levelek 1–3 cm szélesek, a fűzfáéhoz hasonlítanak, váltakozó állásúak, szélük visszahajló, fonákjuk kékeszöld színű. A növények magassága 60-150 cm[1] Mészkerülő erdők tisztásain, erdőszéleken, tarvágásokon terem, néhol tömegesen. Virágzás júniustól augusztusig.

Előfordulása, elterjedése[szerkesztés]

Erdei tisztásokon, erdőszéleken, tarvágásokon. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő.[1]

Teája[szerkesztés]

Kellemes lágy és enyhén édeskés íze van, minden házi készítésű teát gazdagít. Enyhe aromája kicsit a zöld tea ízére emlékeztet. A fiatal leveleiből készített főzete helyettesíti a fekete teát. Nagyon kedvelt Kelet-Európában.[2]

Története[szerkesztés]

Egyik nevét, "romvirágocska", a II. világháború után kapta, mert az első növény volt, ami a lebombázott városokban kihajtott.

A középkorban Szent Antalnak, a tűz patrónusának szentelték, azt tartották megvéd a "Szent Antal tüzétől", mely betegséget a mérgező anyarozsgomba által fertőzött rozs okozott és egész országrészeket néptelenített el.[2]

Gyógyhatásai[szerkesztés]

A népi gyógyászatban gyomor-, bél- és húgyúti gyulladások kezelésére használják. Maria Trebennek köszönhetően a prosztata megbetegedések kedvelt gyógyhatású készítményévé vált, azóta a "férfiteákban" is megtalálható.[2]

Alfajai[szerkesztés]

  • Epilobium angustifolium subsp. circumvagum Mosquin
  • Epilobium angustifolium subsp. macrophyllum (Hausskn.) Hultén

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 58. oldal. ISBN 9786155178078
  2. ^ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 59. oldal. ISBN 9786155178078