Szerkesztő:Pipi69e/Termő
A magház állása:
A fejlődés az ősibb felső állásútól a középáállásún át (a vacok nincs összenőve a termőlevelekkel) az alsóállásúig (itt meg összenőtt).
Részei:
- bibe
- bibeszál
- magház
A termőlevelek összessége a termőtáj (ginőceum vagy günőceum?). Ősi zárvatermőknél szabad (a több termőlevél nem nőtt össze - chorikarp). A fejlettebbeknél (többség) összenőttek (cönokarp). Ez utóbbi lehet synkarp (a termőlevelek szomszédos oldalai nőttek össze, így belső válaszfalak alakulnak ki), vagy parakarp (ekkor a termőlevelek széle nő össze (és belül?)). A válszfalak feloldódhatnak és a "pajzsos termőlevelek középzónája a magház közepén mint centrális placenta található meg (lisikarp termőtáj). A termőlevelek redukciójával látszólag egy termőlevelű magház is kialakulhat (pseudomonokarp). A valódi monomer termőtáj egy termőlevélből alakul ki, a chorikarp pedig egy termőlevéllé egyszerűsödik.
Placentáció (a magkezdemények elhelyezkedése a termőlevélen - placenta=magléc):
- szélén (marginális placentáció)
- felületén (laminális plac. ez az ősibb)
- központi-szögleti (centrális-anguláris -> szinkarp termőben)
- fali (paripetális -> parakarp)
- központi (centrális -> lizikarp)
Az ősibb a sok (meghatározatlan) magkezdemény, levezetett a kevesebb (meghatározott), vagy az egy (pázsitfű).
Lásd még: megtermékenyítés, termés (ezek külön szócikkek lesznek)
Forrás
[szerkesztés]- Uránia növényvilág - Gondolat Kiadó, Budapest 1981