Carnus hemapterus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Carnus hemapterus, adult hím
Carnus hemapterus.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Tagozat: Schizophora
Altagozat: Acalyptratae
Öregcsalád: Carnoidea
Család: Carnidae
Nem: Carnus
Faj: Carnus hemapterus

A Carnus hemapterus a rovarok (Insecta) osztályába, a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és a Carnidae családba tartozó, sötét színű, kis testű légyfaj. A Carnidae család lárvái szaprofágok, tehát különféle holt szerves anyagokban fejlődnek, az imágók pedig többnyire dögön, trágyán, vagy ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) virágain táplálkoznak.

A Carnus génusz fajai azonban madárfiókák vérszívói, ektoparaziták. A Carnus hemapterus (nincs magyar neve), az egyetlen hazai faj. E légy mintegy 1,5 mm hosszú, és az északi hideg és mérsékelt égövben széles körben elterjedt. Elsősorban a verébnél nagyobb, fészeklakó madarak fészkeiben él. Gyakori például a gyöngybagoly, vörös vércse, gyurgyalag és seregély fészkeiben, de soha nem él földön fészkelő fajok fiókáin. A nőstények lárvákat szülnek, melyek a fészekanyagban élnek és valószínűleg bomló szerves anyagokkal táplálkoznak. A bábok áttelelnek, majd a tavasszal kikelő legyek fiókás madárfészkeket keresnek. A csupasz madárfiókákon élnek, főként a fiókák testhajlataiban (pl. hóna alatt és combja tövén) rejtőznek, fény elől futva menekülnek a testfelületen újabb sötét zugokat keresve. A fészekaljon belül a nagyobb testű fiókákat preferálják.[1] A fiókákon a kifejlett legyek szárnyas és szárny-nélküli alakjai is gyűjthetők, ez utóbbiak jóval gyakoribbak. A szárnyatlan példányokon látható a szárny töve, de a szárny nagy része letörött (amint a fenti képen is látható). A fiókák kitollasodásakor a legyek eltűnnek, a fészekanyagban rejtett bábok inaktív állapotban várják a következő költési időpontot.[2][3]

A Carnus hemapterus fertőzés rendszerint nem okozza a madárfiókák súlyos, mérhető mértékű károsodását. A gyöngybagoly tojók mégis a hasuk pettyezettségével jelzik a Carnus-fertőzöttséggel szembeni genetikai rezisztenciájukat, a pettyesebb tojók fiókái ellenállóbbak. A fogékonyabb fiókákon táplálkozó Carnus legyek termékenyebbek, mint az ellenálló fiókákon táplálkozók. A hímek párválasztáskor a pettyesebb tojókat preferálják.[4]

A kotló madarak Carnus hemapterus fertőzése a kotlott tojások héján jól látható sötét pöttyöket okoz, ezeket minden bizonnyal a legyek vérrel szennyezett ürüléke okozza. A szennyezés hatására nő a tojáshéj baktérium flórájának mennyisége és diverzitása, ami növeli az embrió elhalásának (a tojás bezápulásának) esélyét. [5][6]

Irodalom[szerkesztés]

  1. Valera F, Hoi H, Darolova A, Kristofik J (2004). „Size versus health as a cue for host a test of the tasty chick hypothesis”. Parasitology 129 (1), 59–68. o. DOI:10.1017/S0031182004005232. PMID 15267112.  
  2. Valera F, Casas-Criville A, Calero-Torralbo MA (2006). „Prolonged diapause in the ectoparasite Carnus hemapterus (Diptera: Cyclorrhapha, Acalyptratae) — how frequent is it in parasites?”. Parasitology 133, 179–186. o. DOI:10.1017/S0031182006009899. PMID 16623966.  
  3. Petrescu A, Adam C (2000). „Carnus Hemapterus Nitzsch, 1818 (Diptera: Carnidae) Parasite On Merops Apiaster L. (Aves: Meropidae) In Southern Romania”. Travaux du Muséum National d’Histoire Naturelle "Grigore Antipa" 42, 221–224. o. ISSN 2247-0735. (Hozzáférés ideje: 2013. január 4.)  
  4. Roulin A, Riols C, Dijkstra C, Ducrest AL (2001). „Female plumage spottiness signals parasite resistance in the barn owl (Tyto alba)”. Behavioral Ecology 12, 103–110. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.beheco.a000371.  
  5. Lopez-Rull I, Gil M, Gil D (2007). „Spots in starling Sturnus unicolor eggs are good indicators of ectoparasite load by Carnus hemapterus (Diptera: Carnidae)”. Ardeola 54, 131–134. o.  
  6. Tomás G et al. (2018). „Ectoparasite activity during incubation increases microbial growth on avian eggs”. Microbial Ecology in press. DOI:10.1007/s00248-017-1140-6.