Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov
| Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov | |
 | |
| Született | 1848. augusztus 16. Orosz Birodalom, Telšiai |
| Meghalt | 1926. február 2. (77 évesen) Weimari köztársaság, Berlin |
| Sírhely | Berlin-Tegel Russian Orthodox Cemetery |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | orosz |
| Fegyvernem | lovasság |
| Rendfokozata | vezérkari főnök |
| Csatái | Orosz–török háború (1877–78) |
| Kitüntetései | (a teljesség igénye nélkül) Szent György-rend 4. osztálya Szent Vlagyimir-rend 4., 3. és 2. osztálya |
| Iskolái | Nikolaevskaya Cavalry school |
| Civilben | hadügyminiszter |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov témájú médiaállományokat. | |
Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov (oroszul: Владимир Александрович Сухомлинов; Telšiai, 1848. augusztus 16. [régi orosz naptár szerint augusztus 4.] – Berlin, 1926. február 2.) orosz lovassági tiszt, tábornok. Előbb az orosz hadsereg vezérkari főnöke, majd hadügyminiszter.
Élete[szerkesztés]
Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov orosz tábornok 1848-ban született, az Orosz Birodalom területén. Szentpétervárra járt lovassági iskolában és 1867-ben már a királyi ulánusoknál szolgált. 1874-ben diplomát szerzett. Katonaként részt vett 1877-78-as Orosz-török háborúban, ahol kiérdemelte a Szent György kereszt 4. fokozatát.
1883 és 1886 között egy dragonyos ezred parancsnoka. 1886-tól egészen 1897-ig a Szentpétervári lovas iskola vezető tisztje. Eközben, 1890-ben tábornoki rangot kapott. 1897. után egy ideig a 10. Lovashadosztály vezetője. 1899-től a kijevi katonai körzet vezérkari főnöke, majd 1904-től annak a parancsnoka. 1908-ban ő lett az új hadügyminiszter.
Új posztján Szuhomlinov megpróbálta átszervezni a hadsereget. Az első világháború során nem tudta kellő módon irányítani csapatait. 1915-ben meggyanúsították, hogy ő felel az egész orosz hadsereget érintő lőszerhiányért. Emiatt lemondásra kényszerült, utódja Alekszej Andrejevics Polivanov orosz tábornok lett. Később perbe fogták a lőszerhiány miatt, de végül megszüntették az eljárást.
1917-ben a cár bukásával és az Ideiglenes kormány hatalomra jutásával ismét letartóztatták és korrupció és csalás vádjával perbe fogták. Bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A bolsevikok hatalomátvételével szabadlábra került, ez után emigrált Finnországba. 1921-ben megírta emlékiratait. 1926. február 2-án halt meg Berlinben.
Főbb kitüntetései[szerkesztés]
- Szent György-rend 4. osztálya
- Szent Vlagyimir-rend 4., 3. és 2. osztálya
- Szent Anna-rend 1. és 2. osztálya
- Alekszandr Nyevszkij-rend
- francia Becsületrend
- Ferenc József-rend
Források[szerkesztés]
- A SZTE egyetem első világháborús honlapja: Életrajzok - Vlagyimir Szuhomlinov (hozzáférés: 2012. szeptember 30.) (magyarul)
- Az 1922-es Encyclopædia Britannica Szuhomlinovról szóló cikke (hozzáférés: 2012. szeptember 30.) (angolul)
- First world war.vom: Vladimir Sukhomlinov (hozzáférés: 2012. szeptember 30.) (angolul)
- Galántai József: Az első világháború története, Gondolat, 1980, ISBN 963 280 498 8
.svg){kind=small}
