Alekszandr Fjodorovics Trepov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alekszandr Fjodorovics Trepov
Alekszandr Fjodorovics Trepov
Alekszandr Fjodorovics Trepov
Az Orosz Birodalom 6. miniszterelnöke
Hivatali idő
1916 1917
Előd Borisz Stürmer
Utód Nyikolaj Golicin

Született 1862. szeptember 18.
Pétervár
Elhunyt1928
Nizza
Sírhely Russian Orthodox Cemetery in Nice

Szülei Fyodor Trepov
Foglalkozás
Iskolái Page Corps

Díjak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Fjodorovics Trepov témájú médiaállományokat.

Alekszandr Fjodorovics Trepov (oroszul: Александр Фёдорович Трепов) (Pétervár, 1862. szeptember 18.Nizza, 1928) – orosz államférfi és nagybirtokos (1917 októberéig a Poltavai kormányzóságban 3 000 gyeszjatyina földje volt). Az első világháború során, 1916 és 1917 között, ő volt az Orosz Birodalom miniszterelnöke.

Élete[szerkesztés]

1862. szeptember 18-án született Pétervárott, egy nemesi család negyedik, egyben legfiatalabb fiúgyermekeként. Édesapját, aki Pétervár polgármestere volt, az 1870-es években narodnyik terroristák halálra ítélték. A merénylő, Vera Zaszulics esküdtek általi felmentése a Trepov fivérek terroristák elleni gyűlöletét és határozott monarchista meggyőződését eredményezte. Trepov legidősebb fivére szenátor volt és részt vett az orosz-japán háborúban. Az első világháború alatt az oroszok által elfoglalt osztrák-magyar területek tábornok-kormányzója volt. Másik bátyja a csendőrség különleges egységének vezetőjeként az 1905. októberi sztrájk idején kiadott parancsáról lett híres („Üres sortüzet nem leadni! Töltényt nem sajnálni!”). Harmadik testvére szintén a belügyi erőknél szolgált és ugyancsak szenátor volt. Ő szélsőségesen jobboldali meggyőződéséről volt ismert. Az Államtanácsot el kellett hagynia, mert 1911 áprilisában Sztolipinnek a nyugati kormányzóságokban az önkormányzatok (zemsztvók) létesítésére irányuló tervét akadályozta.[1]

Alekszandr Trepov a pétervári katonatiszti iskola elvégzése után a gárdánál (1880–1883) és gyalogsági ezredeknél (1883–1889) szolgált. 1889 és 1898 között a Poltavai kormányzóság perejaszlavli járásában a nemesség vezetője volt. 1889-ben az Államtanács államtitkárának segítője volt, majd 1899-től ugyancsak betöltötte ezt a szerepet. 1896-ban a Kancellária szolgálatába lépett. 1889 és 1892 között a belügy különleges megbízatású hivatalnoka lett és egyre magasabb pozíciókat töltött be. 1905 februárjában bekerült a Buligin-féle belügyi bizottságba, amelynek feladata a képviseleti intézmények létesítési tervének kidolgozása volt. 1914 januárjában az Államtanács tagjává nevezték ki.[1]

Az első világháború során, 1915 augusztusában a különleges védelmi tanácskozó testület tagja lett, amely az ország gazdasági életének irányítását és kb. 5000, védelmi célokra dolgozó vállalat finanszírozását végezte. 1915 októberében közlekedési és hírközlési miniszterré nevezték ki és ő lett a kormányfői poszt egyik várományosa. Részt vett az összes kormányülésen. 1915 decembere és 1916 májusa között ő töltötte be az úgynevezett „öt minisztérium tanácsának” elnöki tisztségét, amelyet a kiéleződött szociális (főként az élelmezést érintő) problémák megoldására hoztak létre. Trepov igyekezett megoldani a lakosság főbb fogyasztási cikkekkel való ellátását, erőfeszítései azonban sikertelenek voltak. A testületet kevesebb mint egy év múlva feloszlatták. 1916 novemberében Borisz Vlagyimirovics Stürmer helyére Trepovot nevezték ki miniszterelnöknek. A cár őt választotta a liberális beállítottságú és ezért népszerű I. G. Grigorovics helyett. Kinevezése után felkereste a Duma (parlament) elnökét és közölte vele, hogy együtt kíván működni a Dumával.[1]

1916. november 19-én a Dumában felszólalva elvetette a Német Birodalommal kötendő különbéke lehetőségét, és a háborús sikerek esetére pozitív perspektívaként említette a szövetségesek hajlandóságát a Boszporusz és a Dardanellák átadására az Orosz Birodalom részére. Megígérte, hogy elősegíti a mindenkire kiterjedő általános iskolai oktatás bevezetését és a kisebb önkormányzatok (zemsztvók), valamint a városok jogállásáról szóló törvénytervezetek elfogadását. A baloldal (a trudovikok, a mensevikek) kinevezését csak személycserének tartották az általuk szükségesnek vélt szerkezeti (rendszer-) változtatások helyett és obstrukciót (ellenállást) helyeztek kilátásba. Trepov tapasztalt politikusként – az oktobristák és a nacionalisták támogatásával – az ellenzék megosztására semlegesítésére törekedett. A kabinetet jobboldali személyekből akarta összeállítani, kihagyva azonban néhány olyan népszerűtlen személyt, mint a Raszputyin által favorizált Protopopovot.[1]

II. Miklós orosz cár tervei azonban mások voltak. Trepovot csak arra akarta felhasználni, hogy a Dumát bezárassa az úgynevezett „újévi ülésszakra”, utána pedig el akarta távolítani őt a kormányból. Raszputyin meggyilkolása után a cár megerősítette a Raszputyin-tábor pozícióit és Raszputyin hívét, Alekszandr Protopopovot nevezte ki belügyminiszternek, Trepov híveit pedig kiszorította a kormányból. Trepov és maradék hívei a december 27-ei minisztertanácsi ülésen bejelentették lemondásukat. 1917. január 9. után a fővárosban azt híresztelték, hogy Golicin helyére ismét Trepov kerül vissza a kormányfői székbe, de erre a forradalom kitörése miatt nem kerülhetett sor. 1917 után Trepov a fehérek mozgalmának egyik vezetője lett. 1918-ban Finnországba távozott és 1920-tól az emigráció monarchista táborának egyik vezetője lett. 1928-ban hunyt el Nizzában.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Krugoszvet Enciklopédia:Alekszandr Fjodorovics Trepov (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 14.)

Források[szerkesztés]