Dmitrij Szaveljevics Suvajev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dmitrij Suvajev
Született1854. október 24.
 Orosz Birodalom
Meghalt1937. december 19. (83 évesen)
 Szovjetunió
Állampolgárságaorosz
Nemzetiségeorosz
Fegyvernemgyalogság
Rendfokozatagyalogsági tábornok
Csatáielső világháború
Kitüntetései
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of Saint Anna, 2nd class
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • Order of Saint Anna, 4th class
  • Fehér Sas-rend
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
  • Order of Saint Stanislaus, 2nd class
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Order of Saint Stanislaus, 3rd class
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Szent Szaniszló-érdemrend
Halál okalőtt seb
GyermekeiAleksandr Shuvayev
IskoláiAlexandrov Military School
Civilbenhadügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitrij Suvajev témájú médiaállományokat.

Dmitrij Suvajev (oroszul: Дмитрий Савельевич Шуваев; 1854. október 24. [régi orosz naptár szerint december 10.] – 1937. december 19.) orosz katonai vezető, tábornok, az Orosz Birodalom hadügyminisztere 1916 végén és 1917 elején.

Élete[szerkesztés]

Dmitrij Szaveljevics Suvajev 1854. december 24-én (a Julián naptár szerint december 10-én) az Orenburgi kormányzóságban, nemesi család sarjaként.

Az Alekszandrovszkij Katonai Iskolát 1872-ben végezte el, majd 1873-1875 között Közép-Ázsiában szolgált. 1879-ben a novocserkasszki kozák kadét iskola adjunktusa, majd 1885 februárjától annak a vezetője. 1905 januárjában már az 5. gyalogsági hadosztály, majd 1908-ban a 2. kaukázusi hadtest parancsnoka.

Ezek után különböző hivatali posztokat töltött be, tevékenyen részt vállalt az orosz hadsereg modernizálási folyamataiban.

1916. március 15-én kinevezték az Orosz Birodalom hadügyminiszterének, Alekszej Polivanov tábornok utódjául. Ezt a posztot 1917. januárjáig töltötte be, de lemondása után is tagja maradt az Államtanácsnak.

Az 1917-es októberi bolsevik forradalom kirobbanása után a Cseka letartóztatta, mint királyi minisztert, de végül szabadon engedték. Átállt a vörösök oldalára és a Vörös Hadsereg egyik katonai iskolájában foglalt el oktatói állást. 1920-ban vezérkari főnöke és a parancsnoka lett a 4. hadseregnek. 1922-ben a petrográdi katonai körzet parancsnoka.

Az 1920-as évek végén nyugállományba vonult és Lipeckben élt. A sztálini tisztogatások őt sem kerülték el. Indokolatlanul letartóztatta az ősz tábornokot az NKVD és nem sokkal ezután koholt vádak alapján elítélték és agyonlőtték.

Suvajev tábornokot később, 1956-ban posztumusz rehabilitálták.

Fontosabb kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]