Vita:Élet

Ez a szócikk témája miatt a Biológia-műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Bővítendő Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Kenadra (vita), értékelés dátuma: 2017. október 4.

Biológia témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Élet definíciója

(Homokozóból áthozva --TG® 2005. szeptember 14., 20:51 (CEST))

Az élet eredetének kutatása talán a legizgalmasabb ága a természettudományoknak. Az a legnagyobb gond vele, hogy még az élet fogalmának definíciója sem éppen univerzális. Ezért próbálok egy áttekintést nyújtani, mi lehet szükséges az élethez:

• autonómia : Ez tekinthető az alap feltételnek, mivel képesnek kell lennie a rendszernek az önállóságra.
• reprodukció, szaporodás : Azonban a bozottűz is replikálódik, sőt még a vírus is, habár nem a saját, hanem a gazdasejt genetikai rendszerét használja erre
• anyagcsere : Egyes állatok (pl. békafajok) képesek rendkívül alacsony hőmérsékleten lelassítani, utána pedig újraindítani életfolyamatikat, viszont a folyamat egésze során élőnek tekintendők.
• táplálkozás : A hurrikán is táplálkozik, hiszen anyagot vesz fel és növekszik általa, mégsem tekintjük élőnek.
• komplexitás, szerveződés : Lényeges lehet, de nem esszenciális.
• növekedés és fejlődés : A kristály is képes erre, mégsem élőlény.
• információtartalom : Kizárólag aspecifikusak lehetnek az örökítőanyagok.
• hardver-szoftver keveredés : A szoftver és hardver, azaz a nukleinsav és a fehérje szoros kapcsolata elengedhetetlen.
• állandóság és variáció: Mivel a darwini kényszer alatt áll egy élőlény, ezért tudnia kell alkalmazkodni, különben a környezeti változások miatt elpusztul.

Ezen tényezőket figyelembe véve, az élet definiciójára azt lehetne mondani, hogy az anyagcsere, szaporodás és variáció képessége tűnik esszenciálisnak.

Kérdésem: mit szóltok hozzá? Még nem mertem élesben helyettesíteni az élet szócikkben lévőkkel, de vélemények és a szerző engedélye után megtenném, és még tovább fogom építeni a témát, de valahol el kell indulni.

Előre is köszi!

NCurse 2005. szeptember 14., 20:18 (CEST)

Mint egykori biológushallgató, a szöveget szakszerűnek ítélem, a stílussal, nyelvi megfogalmazással vannak (jelentéktelen) gondjaim (hogy ti. vázlatos), de majd közösen kilyavíccsuk, bővíttyük. Gubb ✍ 2005. szeptember 14., 21:31 (CEST)

Hello!

Biosz tanárunk (egyetemi) szerint az élet definíciója:

- fenotípusos def: komplex rendszer
- funkcionális def: olyan rendszer, amely fenntartja önmagát, változik és öröklődni képes

üdv: Mesi

Erről szól a cikk is, mármint a funkcionális definícióról, az ma a legelfogadottabb elmélet. A fenotípusos definícióra nem értem, miért van szükség. Nem fejtenéd ki? NCurse _üzenet 2005. december 16., 16:00 (CET)

Ennek örülök :)

Kicsit olvasmányosabbá fogom változtatni, nemsoká felrakom vitára. Meg már gondolkodom az élet eredetének cikkén. Ha van javaslat, piszkozat, mutassátok, mert össze lehetne ebből hozni valami érdekeset és értelmeset.

Hajrá!

NCurse 2005. szeptember 14., 21:37 (CEST)

A rossz hírem, hogy jelenleg te vagy a legaktívabb biológus szerkesztőnk, tehát ha te nem csinálod meg, senki. Remélem, ez nem veszi el a kedvedet. Vannak egyébként más "biológusok" is (nem végzettségüket, hanem itteni cikkeiket tekintve biológusok), pl. Gnomon, aki inkább természetvédelemmel foglalkozik, illetve Gomba, de ők most nincsenek itt. Egyszóval nem vagy teljesen egyedül, viszont a cikkeket mégis magadnak kell írnod sajnos. Én is sokáig így voltam mint matematikus: teljesen az én felelősségem volt minden mat-cikk írása. Ez ma már szerencsére nem így van ... na de miért is mondom ezt, miért beszélek már megint magamról? ja, igen. Szóval remélem, ez nem riaszt el a Wikipédiától, ahogy engem sem riasztott. Szóval javaslatokra, vagy sok segítségre egyelőre ne számíts, valszeg te vagy a Főbiológusunk. Gubb ✍ 2005. szeptember 14., 21:50 (CEST)

Nekem éppenhogy túl olvasmányosnak tűnik, valahogy nem igazán lexikonszerű. Az egyes szám első személyt szvsz kerülni kéne, meg valahogy olyan kusza... egy felsorolásban szerintem ne legyen keverve a használható és a nem használható szempont. Az is jó lenne, ha kiderülne, hogy ez kinek a véleménye (nem fontos konkrét személy szintjén, csak úgy körülbelül, mennyire általános, mennyire elfogadott, milyen irányzathoz tartozik), ez a bárki által szerkeszthető Wikipédiában mindig egy fontos szempont. Szvsz érdemes az angol cikket megnézni mintának.

A tartalmához laikusként sajnos nem nagyon tudok hozzászólni. Viszont szerintem nem érdemes óvatoskodni ilyen kérdésekben. Ha látod, hogy a cikk hiányos, vagy nincs túl jól megírva, bővítsd bátran, ha lesz valakinek kifogása, majd ő leírja a vitalapon. Általában nyugodtan írj át kérdés nélkül, hacsak nem valamilyen vitatott témáról szóló vagy aktívan karbantartott cikkről van szó. --TG® 2005. szeptember 14., 22:09 (CEST)

Kis betűs rész

• Az a megjegyzés, az a memetikára vonatkozik, melyről fogok csinálni egy új szócikket, és bocs, hogy megint rákérdezek, de nem merem mások írását törölni: letörölhetem? Hisz úgyis pótolni fogom a memetikával.
• Másrészt nem látom értelmét leírni, vagy egyáltalán mély beleolvasással utánanézni, mi volt az élet fogalma a dialektikus matematika vagy a reneszánsz szerint. Szerintem nem része a célnak, de ha másként látjátok, szóljatok.
• Helyettük betenném az élet eredetéről alkotott nézeteket, melyekből van bőven.

Köszi

NCurse 2005. szeptember 14., 22:35 (CEST)

Nyugodtan törölj, ha jónak látod. Két dologra érdemes figyelni: az egyik, hogy a szerkesztési összefoglalóba írd bele, hogy nagyjából mit változtattál, a másik, hogy a ha nem magától értetődő, hogy miért töröltél valamit, akkor a vitalapon írd le. (Utólag is elég, nem kell jóváhagyásra várni vagy ilyesmi.) Ha egyértelmű, pl. lecseréled bővebbre, akkor még azzal sem érdemes fáradni. --TG® 2005. szeptember 14., 22:49 (CEST)

Javaslat

Sztem jobb lenne, ha "Élőlény" v "Élet (biológia)" címen futna cikk. Ugyanis semmilyen hivatkozás nincs filozófiai/teológiai kérdésekre, megközelítésekre. Leginkább az "élőlény" cím lenne jó, mert kimondottan az élőlények tulajdonságaival foglalkozik. --ballli 2005. szeptember 18., 18:55 (CEST)

Szia! Abban igazad van, hogy teológiai/filozófiai hivatkozás nincs benne, ezt én is csak most vettem észre, így az élet(biológia) mellett vagyok, de az élőlény szerintem csak úgy állná meg a helyét, ha közben az élet címen is futna, mert nem az élőlényekkel, hanem az élő-élettelen határával, tehát az élettel fogllakozik. Én így látom. Mit szólsz? NCurse 2005. szeptember 18., 19:00 (CEST)

Az "Élet (biológia)" cím jó nekem is. Sztem mozgassuk át. --ballli 2005. szeptember 21., 15:48 (CEST)

Miért nem fér el ezen a lapon a filozófiai, teológiai kérdések tárgyalása? Miről szólna az a rész pontosan? -- nyenyec ☎ 2005. december 16., 16:34 (CET) Ez specifikusan a biológiai, genetikai értelmezésről szólna, arra gondoltunk lehetne belőle élet(biológia) és élet(filozófia) stb, mert elég nehéz lenne a teljesen különböző megközelítéseket összakötni egy cikkben. Ezek, mármint a szempontok külön cikkeket érdemelnek. Ugyanis az életről lehet filozófiailag spekulálni és tényekre támaszkodva, tudományosan is értekezni. Ezért van ez így. Mit gondolsz? NCurse _üzenet 2005. december 16., 16:38 (CET)

Jaaa. Ilyesmire gondoltok: en:Personal life? -- nyenyec ☎ 2005. december 21., 23:33 (CET)

Személy szerint kissé filozófikusnak találom az oldalt (mint a természettudományokat kedvelő lénynek), de ez talán nem baj, egy ilyen lap jó, ha többféle álláspontot képvisel. Azonban vannak megállapítások, melyekkel vitába szállnék:

• igencsak pongyola az a meghatározás, hogy a "hangya nem képes szaporodni"! Kétszer is elolvastam, mire rájöttem, vajon mire gondol, aki ezt írta (az segített, hogy az öszvérrel egy sorban van.)
  • pongyola, nyugodtan írd át, a lényegére utaltam, mi szerint akkor így mondom nem képes közvetlenül szaporodni. Hiszen persze, h szaporodik.
• szintén nem tetszik a "darwini kényszer" fogalma. Kit, mire kényszerít Darwin?
  • kifejezés, számos helyen olvastam már evolúciós szakirodalomban. A Darwin által lefektetett evolúciós hajtóerő elvei irányította folyamatokra mondjuk, h hat rájuk a darwini kényszer. Szakzsargon.
• Még ide (az élet fogalmához) tartozna szerintem az információcsere, mely legalább olyan fontos, mint az anyagcsere. (Később van róla szó, hogy fontos a környezet változásaira való reagálás, ezt már itt előre lehetne bocsátani.)
  • Bizony, bizony. De nem vagyok informatikus, hátha megírja vki. Információról igazi bejegyzés ebbe a cikkbe még nem született. Kíváncsian várom.
• A hurrikánt, kristályt nyilván senki nem tekinti élőnek, hiszen pl. olyan alapvető kritérium hiányzik, mint a szaporodás! Ugyanakkor súlyos hibának tartom (itt, a kristálynál) a "növekedés" és a "fejlődés" fogalmak összemosását! Nem (nagyon nem !) ugyanaz!
  • Nem tekinti élőnek senki, nem is arról van szó a felsorolásban, h ezek lehetnének élők, hanem ezeket kell átgondolni, ha az előről beszélünk. Nem (nagyon nem !) ugyanaz! Mit tekintesz fejlődésnek? A bonyolultság nővekedését? Mert akkor fejlődik a kristály is. Tudod te is, h a fejlődés fogalma igen nehezen definiálható. Próbáltam vele a cikkben a lehető legóvatosabban és legkevesebbszer dobálózni.
• Számomra nem derül ki, hogy a fogalmazó szerint a vírus élőlény-e, vagy sem?! Szerintem nem jelentene állásfoglalást ebben a vitában, ha kihangsúlyoznánk, hogy élőnek és élettelennek kb. itt van a határa (tkp. a vírusnál - vagy vegyük bele a viroidokat, virionokat is?).
  • Számodra nem derült ki, ami azt jelenti, h kihangsúlyoztam, h nem lehet eldönteni. Nem a fogalmazónak kell döntenie a kérdésben. Egyébként meg még napjainkban is megy a vita a dologról. A vírus magában valljuk be nem élőlény, de gazdasejtben az. Úgyhogy tényleg ez a határ.
• Az idézeteknél tényleg jó lenne a forrást minden esetben megjelölni. (Más kérdés, hogy nem minden meghatározással értek egyet.)
  • Nagy részük az angolból van, ott sem volt mindenütt forrás, a többihez hetek óta kereem az igazi forrást. Nehéz dolog ez.
• Néhány használt fogalom meghatározása igen szükséges volna, pl.: „szén-sovinizmus”, Homeosztázis, entrópia (ezt sem biztos, hogy mindenki érti, de a "negentrópia" fogalom számomra is zavaros...), disszipatív rendszer
  • Ezért kellenek lelkes segítő biológusok, informatikusok, akik besegítenek végre a cikkbe, mert még messze nincs kész. Az élet eredetét már írom.

NCurse és balli fenti eszmecsréjét átmenetileg "megoldottam" azzal, hogy az Élőlény lapot ide átirányítottam. (Később - ha lesz időm - ígérem próbálok majd konstruktívabb lenni!)

Üdv: Gtopor 2005. december 23., 10:58 (CET)

Az átirányításokkal gondok lesznek, azért nem kezdtünk bele, mert lehet, h élet (biológia) cikkre kell majd átnevezni. Majd eldöntjük. A megjegyzéseket én írtam bele mondandódba. Köszönöm, h hozzászóltál, és ne haragudj, ha néhol túl szarkasztikus voltam, nagyon sokat dolgoztam, h legalább így nézzen ki a cikk, ne úgy ahogy azelőtt, és néhány helyen túlzottnak érzem a kritizálásodat. De hát ilyen ez, ha magáénak érzi az ember a cikket, a témát (abszolút hibásan persze). :) NCurse _üzenet 2005. december 23., 12:16 (CET)

Az "élet" szócikket mindenképpen meg kell tartani. Ami most benne van, az részben jó és megőrzendő. De ha gondoljátok, további dolgokat is bele kellene tenni, és esetleg át kellene egy kissé szerkeszteni. Szívesen tennék ezekre javaslatot, mint biológus, ha jónak vélitek. Hol tegyem meg ezt: itt a vitalapon, a homokozóban vgy a szócikkben (én itt a vitalapon gondolnám a leghelyesebbnek)? --kissjano 2006. január 5., 15:23 (CET)

Az "élőlény" szócikk szintén szükséges, de ha átirányítjuk, akkor inkább a "szervezet" szócikkre kellene. Ezt már megírtam a "szuperorganizmussal" együtt. --kissjano 2006. január 5., 15:43 (CET)

Egyetértek: az élőlény mehet a szervezet cikkre, a javaslataid pedig itt vesd fel legyél szíves, aztán megvitatjuk. :) NCurse _üzenet 2006. január 6., 15:49 (CET)

Javaslatok

Maga az "élet" kifejezés több szempontból is értelmezhető koncepció. A leginkább az élő szervezetekkel és a biológiával kapcsolatban szokták használni; de vannak más értelmezései is. Pl.

• Gyakran használják nyílt végű kifejezésként mondatokban; pl. "örök élet", "mesterséges élet", "Földön kívüli élet".
• "Élet"-nek nevezik a filozófiában az egyén szubjektív létezését is.
• A "személyes élet" az olyan napról napra zajló történések és jelzések összessége, amelyek egy személynek jelentenek valamit. (Ez az előbbinek személyes vonatkozása.)
• Sok nyelvben "élet"-nek nevezik a kenyérgabonát és a belőle készült táplálékot is (ennek történelemszociológiai okai vannak.)

A biológiai értelmezéshez

Az "élet" valóban a biológia legbonyolultabb koncepciója, ám azért a legegyszerűbb megfogalmazástól kezdve lépésről lépsre egyre bonylultabb felé haladva mégis modani kell róla valamiket.
Így először is: Az élet a biológiai rendszerek közül a szervezetek (organizmusok) sajátos létezési módja (és nem a fehérjetesteké, ahogy Engels vélte); csakis a szervezetek élnek; de ennek következtében a szervezetekből (egyedekből) felépülő rendszerek is élnek. A szervezetek pedig azért élnek, mert életműködéseket folytatnak, aminek következtében ezek az élő rendszerek megfelelnek az életkritériumoknak. Életkritériumokat pedig azért célszerű felállítani, mert az élet bonyolultsága miatt egyetlen - akármilyen összetett - mondatban nem definiálható (a korábbi "definíciók" jó esetben csak hasonlatok, metaforák voltak évezredeken át, amikkel a tudomány nem sokat tud kezdeni; ezeket persze idézetekként feltüntethetjük). Mivel léteznek az élő szervezetek és a belőlük felépülő egyedek fölötti szerveződések, ezért Gánti Tibor nyomán célszerű abszolút és potenciális életkritériumok szerint megítélni egy lehetséges rendszerről, hogy vajon biológiai-e (azaz élő-e) vagy sem. Az életkritériumoknak igen alapvetőknek és kellő számúaknak kell lenniük, hogy "igen" vagy "nem" alapján a segítségükkel eldönthessük a vizsgált természeti rendszerről, hogy mutatja-e az élet jeleit vagy sem.
Nos: az élet tehát azon nyílt, disszipatív és kémiai alapú rendszerek létezési módja, amelyek kielégítik az életkritériumokat. (Mindezért a "molekuláris biológia" valójában félreértelmezés, mert a molekuláris szinten még nincsen élet, de a szervezetek sajátos kémiai rendszerek, amelyeket természetesen lehet kémiailag is vizsgálni; ám e kémiai vizsgálat még nem az "élet" vizsgálata, cak a fehérjéké, nukleinsavaké stb. Ezt úgy fogalmazta érdekes módon Lucien Cuénot, hogy "Az élőlényekben semmi sem élő külön-külön, csak a szervezet egésze.") Az élet lényege az élőket alkotó molekulák kölcsönhatási rendszere, az anyagcsere folyamata, amely nagyon komplex struktúrákhoz kapcsolódik a szükséges rengeteg kényszerfeltétel miatt. De az anyagcsere önmagában nem elég, további megfelelések is szükségesek: az anyagcserét jelentő (bio)kémiai reakcióhálózat - bár különböző erősségű kölcsönhatásokkal részekre tagolható - mégis egységes egészet alkot, amlynek a részletei mégis állandó kapcsolatban vannak egymással. Ráadásul ez a biokémiai reakcióhálózat úgy van megszerveződve, hogy a környzetéből általa felvett legkülönfélébb hasznosítható anyagokból állandóan a saját anyagait és a ajtá belső kölcsönhatásait gyártja (állítja elő). Így aztán - bár reagál az őt ért környezeti hatásokra (ingerekre), azaz ingerlékeny - mégis megőrzi az önazonosságát ezen ingerhatások módosító effektusai ellenére is - legalábbis bizonyos idő- és térbeli meg intenzitású határok között. Vagyis ezeket a hatásokat eltűri (tolerálja) a saját önazonosságának megszűnése nélkül. Ezt az önazonosság-megőrzési képességet nevezte el Walter Bradford Cannon "homeosztázis"-nak. Ez csak hasonlít az egyszerűbb nyílt rendszerek egyensúlyára vagy stabilitására, de annál jóval komplikáltabb (ezért kellett új terminus technicust kreálni a leírására). A homeosztázis megszűnése azonos a pusztulásaal, a halállal. Minden élő homeosztatikus képességekkel rendelkezik, amíg él.
Ennek a homeosztázisnak a lehetségessége sok dologból adódik:

• Először is az anyagcsere reakciói egyrészt körkörösen szerveződnek (ciklusosak) - csak a reakcióciklus képes önmagába visszatérni, ami elengedhetetlen a homeosztázishoz. Ha egy bonyolultabb rendszerben szintén lehetséges anyagok körkörös átalakítása, az elvben akár lehetségessé is teszi ama rendszer homeosztázisát. Így lehet, hogy élő egyedekből álló természetes életközösség is lehet homeosztatikus, mert anyagáramlásai körkörös jellegűek (szervetlen anyagokból szervesek képződnek, azok szétosztódnak a táplálékhálózatokon az egyedek anyagaivá, majd a lebontók ismét szervetlen anyagokká alakítják át a valamikori élőkből a szerves anyagokat). Ha egy anyagátalakítási rendszerben nincs reakcióciklus, az elvben sem lehet homeosztatikus, így élő sem.
• Az egyes biokémiai reakciókat specifikus katalizátorok gyorsítják sokszázezerszeresére vagy akár többmilliószorosára. Ennek azonban - a közhiedelemmel ellentétben - nem a gyorsítás a lényege önmagában, hanem az, hogy csak az így meggyorsított reakciók tudnak lejátszódni, a nem katalizált, de lehetséges folyamatok az ilyen rendszerben nem rúgnak labdába. Ez biztosítja, hogy körfolyamatok egyáltalán lehetségesek legyenek, és egy A vegyület biztosan csak B-vé tudjon átalakulni, miközben kémiailag lehetséges lenne akár a C-vé, D-vé, stb. alakulása is, de a homeosztatikus rendszerben csak a B-vé alakulás biztosíthatja, hogy az anyagok áramlása valóban visszaérjen a kiindulási ponthoz. Ezért, az élőkben a citromsav a citrátciklusban nem alakulhat mássá, csakis izocitromsavvá, mert a többi lehetséges sokszáz reakciót nem katalizálják specifikus katalizátorok, így azok az izocitromsavvá alakulás mellett lényegében "nem is léteznek". Ha ezen specifikus katalizátorok működése romlani kezd (akár a specificitásuk romlik, akár a gyorsítási képességük), akkor egyre kevésbé biztosítható, hogy az A kiindulási anyagból a ciklus végére ismét A anyag keletkezzék, mert egyre inkább jellemző lesz az elcsorgás más irányba; de akkor az ilyen rendszer már nem saját magát gyártja (azaz a homeosztázisa romlik). Egy kritikus szint után a rendszer homeosztázisa megszűnik, az élő elpusztul.
• A homeosztázist lehetővé tevő következő működés, hogy a specifikus katalizátorokat is maga az anyagcsere reakcióhálózatai állítják elő: a mostani élővilágban a biokémiai reakciók létrehozta aminosavak fehérjékké (enzimekké) kapcsolódnak. vagyis a szabályozókat is maga az anyagcsere hozza létre. Ráadásul a szabályozókat is szabályozzák, a fehérjék átalakulásait is katalizálhatják más fehérjék (enzimek).
• A reakciókat katalizáló enzimek képződnek és lebomlanak; ez lehetővé teszi, hogy az esetleg elromlott katalizátorokat újakkal helyettesítsék az élő rendszerek. Sőt, még bizonyos javító mechanizmusok is léteznek, de végül is a nem javítható katalizátorok lebomlanak és újakkal pótlódhatnak.
• Az enzimek szintéziséhez azonban az aminosavak pontos és biológiailag értelmes sorrendbe történő összekapcsolása szükséges. Ehhez az információt az örökítő anyag (a DNS) nukleinbázis-sorrendje szolgáltatja. Tehát arra is van külön (genetikai) információ, hogy hogyan kell összeszerelni azokat a katalizátorokat, amelyek biztosítják a saját anyagok létrehozását. Ezt az információt egy, az anyagcserétől viszonylag elzárt konzervatív struktúra, egy hatalmas makromolekula hordozza. Ez az információ azonban kizárólag az anyagcsere reakciót katalizáló enzimek szintézisén és a szintézisek szabályozásan keresztül tudja kifejteni a hatását; önmagában ő sem élő, csak az anyagcserére az enzimeken át hatva tud hozzájárulni a homeosztázishoz. Ráadásul az élő szervezetek az általuk létrehozott utódokba is át tudják adni e DNS-nek egy vagy több másolatát, amivel biztosítják, hogy e "tervrajz" birtokában az utód(ok) is ugyanolyan anyagcsere-szerveződésű(ek) legyen(ek), mit ez elődjük (elődeik) volt(ak). Ezért a DNS nemcsak a szervezet homeosztázisának egyik jelentős biztosítéka, hanem az öröklődés információjának hordozója is.
• Persze a DNS javítgatásához, lemásolásához szintén egy seregnyi sajátos enzim kell, amelyek viszont a DNS-től függnek; a DNS megőrződése és az utódokba átadódása pedig ezektől az enzimektől. Ennélfogva az élő rendszerek önépítő és önszervező gépek (Humberto Maturana kifejezésével: autopoietikus gépek). Ha rendelkeznek az alap DNS-sel és az alap enzimkészlettel, akkor a meginduló anyagcserehálózatuk automatikusan biztosítja, hogy szerveződésük azonos legyen a rájuk ható környezeti hatások módosító effektusai ellenére, akár azonos, akár az utód testében vannak is. Ezt jelenti az autonómia megléte.
• Ám a DNS nukleinbázis-sorrendjének változatlanságát a másolások igen-igen nagy pontossága és az anyagcsere-rakcióktól való viszonylagos védettsége és a javító mechanizmusok ellenére mégsem lehet garantálni. A nagy ritkán fellépő megváltozásai a mutációk, amelyek az élővilág változatosságának végső forrásai (sok más mellett). Így a DNS nemcsak az önmegőrzés letéteményese, hanem egyben az evolúció végső lehetővé tevője is, mert a mutációval létrejött változatainak egy része átjut az utódokba is. Ezért az utódok - bár igen-igen hasonlók az elődeikhez, de - valamilyen kisebb vagy nagyobb mértékben mégiscsak eltérnek tőle (vagy tőlük). Ez a magyarázata a faj nagyfokú konzervativizmusának, de ugyanakkor mutabilitásának is. A faj tehát eléggé állandónak tűnik egy ember megfigyelése számára, de a földtörténeti időskálán nézve mégiscsak variábilis valami. Ez teszi lehetővé az élővilág evolúcióját.

Mindezek fényében úgy kell megfogalmazni az életkritériumokat, hogy az abszolútaknak egy szervezet állandóan meg tudjon felelni, de a potenciálisoknak csak az egyedek fölötti szerveződések keretein belül legyen értelme; viszont az egyedek fölötti szerveződéseknek eleget kell tenniük e potenciáluis életkritériumoknak, hogy ők is élők lehessenek (egyébként csak az őket alkotó szervezetek lennének élők, a belőlük felépülő magasabb rendű rendszerek automatikusan még nem).

Remélem, eme eszmefuttatásból látszik, hogy miért nem lehetséges egyetlen mondatban összfoglalni az élet lényegét. De ezen az úton elindulva talán köelebb lehet jutni a lényegéhez, ami ezek szerint nem a DNS-ben van, nem is az egyes enzimekben, hanem a teljes élő rendszerben.

Ennyit elsőre. A vita nyomán talán majd tisztábbak lesznek azok a fogalmak is, amelyeket itt a wikipediában meg kell fogalmaznunk. Üdv --kissjano 2006. január 6., 17:25 (CET)

vitatott

Az életet eddig meghatározni miért nem sikerült:

(feltehetőleg a megvalósító rendszer komplexitása következtében); ez eddig adott "meghatározások" többnyire csak hasonlatok, legföljebb költői metaforák, vagy az élet valamelyik jellegzetességének túlhangsúlyozásai a többiek rovására.

hát ez nem minden alap nélküli, de azért így ebben a formában erős túlzás. Szvsz. Az élet "definíciói" puszta metaforák lennének? ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. március 23., 14:43 (CET)

szimbiota/szimbionta

Szerintem szimbiota. Magyarul igy helyes, legalabbis en igy tanultam. Ki hogy tudja, ismer-e valaki szakirodalmat, ahol megnezhetne?

: Garli 2006. május 4., 18:54 (CEST)

Rövid ó-val semmiképp sem helyes. ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. május 4., 19:06 (CEST)

Az egyetemen mindkét verziót használták. Amúgy, a középiskolai biológia tankönyvben található a kanonizált változat. --Gnomon 2006. május 5., 09:01 (CEST)

Nem hittem volna, hogy az ekezettelensegbe kot bele valaki :) de vegulis jogos. Mit ertesz az alatt, hogy "a kanonizalt valtozat", es ha mar megtalalhato, akkor aruld el kerlek azt is, hogy _mi az?_

Garli 2006. május 19., 22:44 (CEST)

A két szóalak közül a második talán helyesebb, mert benne az "onta" (= a "létezők") lelhető fel, vagyis a szimbionta olyan létezők, akik együtt léteznek (ld még "ontológia"). Ezt a változatot támogatja a ma élő élőlényekkel foglalkozó biológiai tudományok "biontológia" (és nem biotológia) elnevezése is. --kissjano 2006. május 22., 15:27 (CEST)

"a kanonizalt valtozat"

Az a szabály, hogy ami középiskolai tananyag, azt magyaros helyesírással írjuk, ami e "feletti", az marad színtiszta latin. --Gnomon 2006. május 23., 13:28 (CEST)

Ezek szerint a szimbionta is latin eredetű, és a szimbióta csak a magyarosítás (szerintem amúgy rendkívül degenerált) szokása révén jött létre? Mert akkor marad a szimbionta, ha rajtam múlik. Ezt támasztja alá kissjano hozzászólása is.

Garli 2006. május 25., 01:09 (CEST) Jézus Krisztus az élet.Amik vannak, minden Őrá nézve, és benne teremtetett.

Az élet Maga!

Az élet nem pusztán egy biológiai folyamat, és nem is csak egy állapot. Az élet (és az élet forrása) egy személy. Mindenki aki van, Ő benne van, mozog, cselekszik. Neve: Názáreti Jézus-a Messiás, Isten egyszülött fia. Közel 2000 éve emberként megszületett azért, hogy az embereket megszabadítsa (kiváltsa) a bűnöktől, és a bűn következményétől-ami a halál és az Örök kárhozat. Helyettesítő áldozatként engedte hogy brutálisan kivégezzék. Ez is a büntetés része volt, amit a bűnök miatt szenvedett el, miattunk emberekért. Meghalt és a testét eltemették. (Ezt eddig minden ember esetében már megszokhattunk) Viszont a 3. napon feltámadt a halálból. Megelevenedett, kijött a sírból és megjelent több száz ember szeme láttára. A szelleme lement a büntetés helyére, a pokolba. (Szintén az emberek bűnei miatt.) De visszajött onnan, ahonnan előtte még senki nem jött vissza.

A húsa, a csontja, az egész teste újra megelevenedett, sőt a testével történt valami más, minőségi változás is: nem a vér éltette mint azelőtt hanem teljes mértékben a szelleme, és a fizika törvényeit meghazudtoló módon tudott közlekedni. Mi történik a halál után? A választ annál kell keresni aki onnan már visszajött. Soha többet nem temették el újra! Akkor hol van MOST, hol van MA!? A kérdés teljesen jogos! Ma is él! Fent van az Atya jobbján. Mindazok akik vele személyes kapcsolatba kerülnek,(igen, ez lehetséges és itt nem valami vallásos hóbortról van szó) annak megadja ugyanezt! Aki kéri Őt, és elismeri a saját felelősségét-bűnösségét, és teljes szívéből megtér hozzá; azt felmenti a (jogos)halálos ítélet alól. Senki nem képes önmagától Isten előtt igaz emberként megállni-mert mindenki vétkezett! A jó hír viszont az, hogy azóta van lehetőség kibékülni Istennel. Aki megbánja Isten előtt a bűneit, és elfogadja Jézust Urának és Megváltójának és hiszi hogy Jézus kifolyt vére kifizette a bűnei árát, az megmenekül. Nincs más út Istenhez csak Jézus Krisztus. Mindenkinek döntenie kell, hogy akarja-e az életet vagy sem. Vagy élet, vagy halál. Ez a két alternatíva létezik minden ember számára. Nincs semleges terület. Aki nem akar dönteni, az már döntött. A lényeg (ami egyértelmű), hogy az élet jobb mint a halál. Istennel jobb jóba lenni mint rosszba. Azt hiszem,ez nem túl bonyolult. Te hogy döntesz? Dönts az Élet mellet! Dönts az örök (boldog) élet mellett! Ne légy hitetlen, és ne légy vallásos! Egyszerűen békülj meg Istennel, mert Ő annyira szeretett téged, hogy az egyszülött fiát is képes volt feláldozni azért, hogy Te megmenekülhess!

Tényleg nem bonyolult. Egyszerű ostobaság.Tenzing ^vita 2011. december 23., 11:11 (CET)

Vajon tényleg ostobaság?

letisztítás

IMHO a szócikket át kellene dolgozni, mert jelenleg vannak benne ismétlődő részek.--Mazarin^{(itt meggyónhatsz)} 2007. október 7., 11:41 (CEST)

Az élet fogalma fejezet alatt azt idézzük, hogy az élet fenntartásához az élőlény az energiát tápanyagaik kémiai átalakításával nyerik. Ez persze nem exklúzív: a növények jó része a nap energiáját használja LouisBB ^vita 2008. június 7., 10:50 (CEST)

prion

Ha a prion képes fertőzés formájában terjedni, ergo: önmagát reprodukálni, és fehérjékkel kapcsolódni, akkor ez is élet, egyszerűbb a vírusnál. Talán az élet legegyszerűbb formája; hiszen csak egy fehérje – és mégis! MZ/X ^vita 2011. július 2., 22:07 (CEST)

A reprodukciós képesség önmagában nem élet: a tankönyvi példa a tűz, amely képes önmagát reprodukálni (szikra mint "csíra/spóra" formájában átterjedhet a szomszédos fűcsomóra és ott egy új lángpéldány növekszik), vagy egy kristálycella, amint egy oldatból "növeszti önmagát". De az olyan bonyolult, biomolekulákból álló mesterséges önreprodukáló rendszereket sem fogadták el végül élőlénynek, mint pl. az Oparin-testecskék (van valami görög nevük, de már nem emléxem rá). És akkor a számítógépes vírusokról ne is beszéljünk: aligha nevezné őket bárki is élőnek, pedig tagadhatatlan (és nem is akármekkora) az önreprodukáló képességük. Vagy a matmematika önreprodukáló sejtautomatáiról, mint pl. az életjáték egyes alakzatai ... (bár a játék neve életjáték, ez inkább csak metafora). Azonkívül a prion önreprodukciós képességéről beszélni egy kicsit csalás, pongyolaság: valójában nem maga a molekula, hanem csak a molekula "fertőzött" állapota (egy térbeli atomkonfiguráció) reprodukálódik, nem sokkal több ez, mint amikor egy hullámhegy új hullámhegyet hoz létre egy hajócsavar nyomán, és ez végigterjed a folyó partjáig. ♥♥♥ Kerge Kísértet ✍ 2012. március 11., 23:18 (CET)

Rudolf Steiner elmélete

A cikkből kivettem, a tudományos konszenzuson és materialista definíciókon alapuló szöveg mellé nem való ez az inkább metafizikai , ezoterikus elmélet. Mert ha ennek is helye lenne itt, akkor az összes vallási életdefiníciót fel kellene tüntetni a cikkben legalább ilyen jelentőséggel és terjedelemben. Javaslom, ennek a szakasznak itt alább, készüljön új cikk, ahol mindenki tanulmányozhatja ezt az elméletet. Ogodej ^vitalap 2013. február 10., 10:01 (CET)

Az élet antropozófiai megközelítése,

Élet

Rudolf Steiner, az antropozófia atyja szerint az élet a fizikai léttől független princípium, létszféra, amelyfizikai érzékszervekkel és műszerekkel nem érzékelhető.

Az élet olyan szervező mozgások, többnyire bonyolult áramlások összessége, amely nem a fizikai létből keletkezik, de a fizikai létben képes megragadni az anyagot és belülről hatva kifejteni biológiai szervező hatását. Abban az esetben, ha képes az egyébként élettelen anyagot élővé alakítani, akkor a fizikai-anyagi létben működik, egyébként pedig csak érzékfeletti módon (= fizikai feletti módon), anélkül, hogy fizikailag kimutatható volna. Ha ún. élő anyagot vagy élőlényt észlelünk, akkor nem közvetlenül az élőt észleljük, hanem az élet működését, az élet hatását az anyagban vagy az élőlényben. Az életet a maga közvetlen módján csak eleven műszerekkel lehetne megfigyelni. Ezek híján kénytelenek vagyunk a fizikai létben kifejtett működésének megfigyelésére hagyatkozni, amely egyébként az élet működő jelenléte nélkül teljesen élettelen volna.

Az antropozófusok úgy tartják, hogy az antropozófia életre vonatkozó minden megállapítása jobb magyarázatot ad a fizikai életre, mint a természettudomány jelenleg érvényes magyarázatai. Szerintük minden fizikai megfigyelés, kutatási tény jobban megérthető az élet antropozófiai értelmezésével, mint a biológia jelenlegi értelmezéseivel.

A földi élet keletkezése

A földi életet nem a fizikai-anyagi létben zajló bonyolódás, nem a fizikai és kémiai változások biológiai szintre emelkedése hozta létre, hanem az, hogy az élet mint szféra mintegy magába kebelezte a Földet mint alakuló fizikai-anyagi testet. Sőt, kezdetben csak szerves anyag létezett, ebből vált ki a későbbiek során egy rész, ami ezáltal élettelen, szervetlen anyag lett. Minden létezés a szellemiből jött és jön létre[1]. A szellemi előbb lelkit, majd élőt, és végül élettelent hozott létre magán belül, így jött létre a lét sokszínűsége. Az élet előbb létezett, mint az élettelenség. Az élet már a Föld ún. „fortyogó”, forró állapotában élőlényeket szervezett az anyagban. Kezdetben azonban csak a hőt szervezte, majd a légnemű, folyékony és végül a szilárd halmazállapotú anyagokat is. Így keletkeztek az első élő szervezetek, amelyek tisztán hőből álltak, majd olyanok is, amelyeket hővel átjárt légnemű anyagok alkottak. Utóbbiakat nevezhetjük az első élőlényeknek.

Élet a fizikai testben

Az antropozófiai nézet szerint élő minden olyan fizikai test, amelyben a belső szerveződéséből fakadóan egyedi élet működik.

Az élet – érzékfeletti módon – az egész Földet áthatja, de a fizikai, tárgyi megismerés számára csak a legalább légnemű és folyékony halmazállapotú anyagokat is tartalmazó lényekben figyelhető meg a hatása életfolyamatokként. A biológia egyelőre csak a fizikai-anyagi hatásaiban megjelenő életet képes kutatni, mivel közvetlenül nem figyeli meg az életet, csak amit az élet okoz a fizikai testekben. Kutatási területe az életműködés fizikai következményei.

Minden élőlénynek nemcsak fizikai, hanem életformája is van, amit az antropozófia többnyire élettestnek(vagy étertestnek, képzőerőtestnek) nevez. Egységes élet hatja át az egész Földet, de ezen belül minden élőlénynek elkülönült, egyedi életteste van, amely érzékfeletti életáramlásokkal az egységes élethez is kapcsolódik. Minden földi élőlény életét alapvetően az egyed életteste határozza meg, miközben minden élettest az egységes földi életszférába tartozik és az egyedi fizikai élet megszűnése után ebbe az életbe tagozódik.

Az élettestek fajspecifikusak és fajmeghatározóak. Minden élőlénynek van egy fajára, rendszertani besorolására jellemző életteste. Az élőlény fizikai formáját is az élettest határozza meg. Az élettest valójában fizikailag formáló test. (Például egy elefánt életteste más formájú, mint egy zsiráfé.) A növények életteste igen szorosan kapcsolódik az egész Föld élettestéhez, az állatok kevésbé, az embereké a legkevésbé. Az élettestben lévő életerők működése szabályozza az élő egyed fizikai testben zajló életét, életfolyamatait, génjeit, hormonjait stb., és ezeken keresztül a fizikai test egészségi állapotát, alakját. Az élettest működésének legszembetűnőbb eredménye, hogy életben tartja a fizikai testet, vagyis megtartja a fizikai test fajhoz illő formáját, és bizonyos ideig nem engedi a fizikai testet felbomlani. Amint az élettest elválik a fizikai testtől, a fizikai test abban a pillanatban elkezd részeire esni, oszlani. Amint a fizikai test sérülés, elhasználódás vagy egyéb okok miatt kikerül az életből, halottá válik. Az élettest fizikai testtől történő elválását a kozmoszban lévő lelki és szellemi erők ritmikus és egyéb erői szabályozzák. Például az évelő növények őszi elhalását, a fásszárúak hervadását az élettest ritmikus földbe húzódása okozza. Az egynyári növények életteste viszont nemcsak visszahúzódik a földbe, de végleg el is szakad a növény fizikai testétől, ezért a fizikai növény mint élő egyed végleg elpusztul. A magokban, sőt a fizikai magok közvetlen környezetébe is kiterjedően, esetenként a növény egyéb részeiben azonban visszamarad az élettest, amit rendszerint tavasszal felvesz magába a Föld élete, aminek következtében egy új, hasonló formájú növény fejlődhet ki: vagyis kibontakozhat egy új növény hasonló élettesttel a Föld életén belül a kozmosz, a Nap éltető erőinek kívülről jövő támogatása mellett. Mivel az embernek nemcsak élete van, hanem lelke és szelleme is, ezért az ő halálakor az élettel együtt a lélek és a szellem is eltávozik a fizikai testből, aminek életére vonatkozó következménye a holttest oszlása, a fizikai test formáinak felbomlása.

Az élettest képes részlegesen is távozni a fizikai testből. Ha például az ember lába elzsibbad, és ez nem vezethető vissza idegműködési rendellenességre (amit persze szintén okozhat az élettest!), akkor a fizikai lábból átmenetileg kiemelkedő élettestben találjuk a jelenség okát. Amikor a zsibbadás kezd múlni, akkor előfordul, hogy ún. „hangyázó érzést” tapasztalunk, aminek az az oka, hogy az élettest a fizikai testbe pontszerűen kapcsolódik, amit ilyenkor érezni lehet. Az amputált végtagoknál fellépő fantomfájdalmak/fantomérzések oka nem a fizikai végtag korábbi "beidegzettségére" vezethető vissza, hanem arra, hogy a fizikai végtag elveszésével az életbeli végtag továbbra is az ember része és a benne végbemenő életfolyamatok egy részét a tudat érezni képes. Az antropozófia minden élettel összefüggő jelenséget a fizikaiságot átható érzékfeletti élet fizikailag érzeékelhetetlen működésével magyaráz, a fizikai életfolyamatokat pedig ennek megfelelően okozatként értelmezi, de minden materiális megfigyelést elfogad.

Az élet és a tudat

Minél bonyolultabb egy élőlény, annál bonyolultabban működik az élete. Az anyagi szerveződés foka éppenséggel közvetlenül a bonyolultabb élettest hatásának köszönhető. Az élet működése nyilvánvalóan függ az anyagtól, a fizikai testtől, attól, hogy az élet mekkora ellenállásra talál benne, de jelentősen függ a lelki és szellemi élettől is. A növények lelki és szellemi élet híján egyszerűbb életet élnek, mint a lelki élettel rendelkező állatok, és az állatok élete egyszerűbb, biológiailag kevésbé szervezett, mint az embereké, akiknek nemcsak lelki, hanem szellemi életük is van. Általános szabályként kijelenthető, hogy a tudatosság az élet ellen hat. Ez abban is megmutatkozik, hogy a növények például a leszakított leveleik helyén mindenféle lelki akadályozottság nélkül képesek kinöveszteni új leveleiket. Minél kisebb tudati élettel rendelkezik egy állat, többnyire annál reproduktívabb. (A tetvek szaporodása során sokkal több utód születik, mint például az egér szaporodásakor. A gyík még ki tudja növeszteni a levágott farkát, de a kutya már nem.) Az állatokban és az emberben a lelki élet az életet használja a lelki-tudati működéshez, ezért az élet e működésnek bizonyos fokig alá van rendelve. Minél bonyolultabb, minél intenzívebb a lelki (és szellemi) élet, annál több életet használ el az anyagban zajló vegetatív működésre is fordítható életerőből, pontosabban - legalábbis az embernél - az élet során a fizikai életre fordított életerőkből egyre több szabadul fel a tudat, a lelki-szellemi működés által felhasználható módon. Az állatoknál és az embereknél az alvás szerepe legfőképpen az, hogy a tudati élet által megzavart, lecsökkent, elhasznált életerők az éber tudat hatásaitól mentes állapotban felfrissüljenek, rendeződjenek.

Az élet legfőbb sajátossága az ismétlés elve, ami nyomon követhető az élő természet ciklusaiban, ritmusaiban és fraktálalakzataiban. Emiatt hozza a növény egyik levelét a másik után; emiatt nőnek a fa fiatalabb ágai a meglévőkből csak bizonyos szögben, emiatt kering a vér újra és újra azonos pályán az érrendszerben stb.). E sajátosság miatt létezik azemlékezés is, amely olyan lelki képesség, amely az egyszer elraktározott élményt, képzetet képes újra a tudatba emelni, mintegy megismételni. Az antropozófia szerint az emlékek nem a fizikai testből, hanem a folyton mozgékony élettestből kerülnek felidézésre.

Az élet organizációja az antropozófia szerint

Az életnek alapvetően hétféle szervező ereje, működése létezik, amely lényegében minden élőlényben megtalálható, legföljebb rendkívül eltérő módon.

1. Befogadás: hő vagy/és valamilyen halmazállapotú anyag felvétele. (Például lélegzés, táplálékfelvétel.)
2. Hasonítás: a felvett szubsztanciák szervezethez igazítása, szervezethez hasonlóvá tétele. (Például a szilárd táplálék nyállal keverése; a táplálék, levegő felmelegítése vagy lehűtése; a kortyolás mértékének és ritmusának szabályozása stb.)
3. Visszaszorítás (eliminálás): a hasonított szubsztanciák külvilági (környezeti) jellegének megszüntetése. (Például az emésztés során a 37 fokos folyékony anyag kémiai elemekre bontása, anyagok megsemmisítése; a tüdőbe felvett levegő használható és nem használható részekre bontása.)
4. Kiválasztás: az életműködés legfőbb szabályozása ritmusokban.
   1. Testre irányuló kiválasztás: a test építése érdekében anyagok, szükséges hőállapotok létrehozása. (Például emésztőnedvek, epe stb. termelése, megfelelő helyre juttatása; a test számára hasznosítható tápanyagok létrehozása a szétrombolt külvilági anyagok „romjain”, és ennek vérbe, szükséges helyekre juttatása.)
   2. Belső kiválasztás: kiválasztást végző szervekre irányuló szabályozás. (Például a belső szekréciós mirigyek hormontermelése, megfelelő helyre juttatása; vegetatív idegrendszer neurohormonjainak termelése.)
   3. Külvilágra irányuló kiválasztás: a test védelme érdekében a szükségtelen anyagok rombolása, leépítése és eltávolítása. (Például széklet, húgy, verejték előállítása és eltávolítása a szervezetből.)
5. Megtartás: a testre irányuló kiválasztással a testbe továbbított anyagok és hő megtartása, regenerálása. (Például oxigén felvétele a vérbe, tápanyagok szelektált felvétele az egyes szervekbe.)
6. Növekedés: a test anyagainak szaporítása. (Például a testarányok megváltozása, súlygyarapodás, magasságnövekedés stb.)
7. Létrehozás (reprodukció): új test, utód teremtése szaporodás útján.

Felmerülő kérdések

• Hogyan kezdődött az élet?
• Az élet egy kozmikus jelenség?
• Az élethez szükséges feltételek vékony vagy széles határok között mozognak?
• Miért fejlesztették ki a biológiai rendszerek az ivaros szaporodást?
• Mi vezérli a sejtek, szervezetek méretét? Hogyan jött létre az élet, teremtés vagy spontán nemzés és evolúció következtében?

Az élet eredetének kutatásával kerülhetünk közelebb a válaszokhoz.

N.Dávidtól - Javaslat

Az élet szócikknek első töredékében van egy ilyen rész: "Jelenleg nem rendelkezünk az élet olyan tömör, pontos meghatározásával, amelyet a tudományos közösség egyöntetűen elfogadna, de érdemes megvizsgálni azt a meghatározást, mi szerint az élet nem más, mint a világ fejlődési folyamata."

Steiner nagyon jó meglátást közölt, a baj az, hogy a biológia mostanában több irányban kutat és sajnos az élethez, mind elhagyja a fizikai és mind elhagyja a matematikai tudományágakat.

Én szeretnék javaslatot tenni, hogy a "de" szócska utáni részt vagy írjuk át, vagy töröljük ki. Ugyanis: "Az élet nem más mint a világ fejlődési folyamata." Véleményem szerint az inkább az evolúció és nem pedig az élet. A világ létezhet élet nélkül is és egy bolygó méretű titán darabkából általában nem szokott élő valami lenni.

A világban van az idő és az időnek egy jó pár nyila - kozmológiai nyíl, pszichológiai nyíl... vagyis, azt tapasztaljuk, hogy az idő előre halad és nem visszafelé. Ezzel egyetemben, tapasztalunk egy idővel párhuzamos romboló hatást - azaz az entrópiát. Tehát időben előre haladva az entrópia nő, tehát az asztalra letett paradicsom megrohad 2 hét múlva; a ház összedől 60 év múlva, ha nem akkor 160 év múlva dől össze, de akkor is összedől.

Szóval a kezdeti kiindulási pont, az rendezettebb állapotban volt, mint amiben most van. Ebből kifolyólag az életnek nehéz azt a definíciót adni, hogy a fizikával ellentétes építési folyamat lenne - mivel nem, hiszen a fejlődés az maga az evolúció és az csupán jellemzi az élő dolgokat, nem pedig magát az életet alkotja. Pláne nem a "világ fejlődési folyamata". Tehát: az élet megnyilvánulása a fizikai testben általában időben előre haladva evolúcióval, fejlődéssel jár.

Időben visszafelé haladva nyilván inverz-evolúcióval jár, (amint tudjuk 1935 óta Van Stockum leírta a múltba való időutazást.).

Első szakasz vége, most jön részemről a második szakasz:

Amennyiben a húrelmélet és a többi elmélet bebizonyítja, hogy az univerzum is él (van ilyen jellemzője) és a 4 dimenziós téridő fölötti terekben (21 dimenziós hipertér vagy 11 dimenziós hipertér) is létezik élő valami (mondjuk elektromos hullámok életszerű megnyilvánulása), akkor helytállónak tartom azt a kijelentést, hogy az élet az a világ fejlődési folyamata - de ez esetben is időben előre haladva nagyon nagyon öregszik és valahogy a "halálhoz" tendál, tehát a végső teljes rendezetlenséghez - maximális entrópiához ("afféle hőhalál"), valószínűleg minden univerzumban - és a bránvilág szerint, ciklikusan kezdődik előről.

Ennek ellentmondhat az, amennyiben az életet egybevesszük picit a hittel és a fizika másik területével, azaz ha előtérbe helyezzük azt, hogy igenis a dimenziók és egyéb kiterjedések, alapvetően meghatározzák az életet. Úgy tűnik ez helytálló kijelentés, hisz 3 dimenzió alatti dimenziókban eddig még nem láttunk életet - fölötti dimenziókban viszont könnyen lehetnek olyan többszörösen magasabb rendű élő valamik, amiknek akár nincs is fizikai kiterjedésük, mégis élnek, és mint afféle "szellemvilág; lelkek.." (elektromágnesesség meg nem tudom még micsoda) hatnak a náluk alacsonyabb dimenziókra - így a 4 dimenziós téridőnkben is okoznak "bizonyos jelenségeket", akár magát a fizikai életet és evolúciót, akár "szellemjárást".. stb.

Összefoglalóan, azt a mondatot, hogy "Az élet nem más mint a világ fejlődési folyamata." én többszörösen elutasítom, és szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, aki szívesen foglalkozik ezzel, legyen biológus, vagy bárki, hogy amíg nem tudjuk megmondani, hogy egy rakás fehérje mitől, miért kezdett el öntudatra ébredni aztán "élni" pár millió évvel ezelőtt addig jól tesszük, ha ráhagyatkozunk olyan tartópillérekre, mint a fizika, amely többszörösen bizonyítható; illetve a fizikából eredendően bizonyításra kerülő dolgokra. Tehát, ha a fizika kijelenti, majd 100 év múlva, hogy "a szellemek léteznek", ők is az élet valamiféle megnyilvánulása, akkor azt illik elfogadni, ha mást jelent ki, azt is.

Ugye semmiféle fizikai törvény nem tiltja, hogy teljesen más megnyilvánulású élet is legyen. Azért meg mert mi kb. csak egyfélét tapasztalunk a Földön (jó, maximum kétfélét), attól sincs még kizárva ez. Vannak olyan komoly elméletek, amelyek kutatása bizonyos érdekek miatt megszakadt, viszont amelyekben leírásra kerültek olyan absztrakt, de nem lehetetlen élet-kompozíciók, mint például az antianyag-világ élete.

Tehát létezhet olyan univerzum, amely egésze antianyagból van, és létezhet olyan fehérje, amely a mi fehérjéink kémiai részecskéinek anti-párjaiból állnak, így miért ne létezhetne ott is evolúció, afféle antianyag valamik.. (Az viszont fizikai törvény, hogyha antianyag találkozik a mi világunkban levő valós anyaggal, akkor megsemmisül, tehát energiává alakul és mondjuk fotonok formájában eloszlik, "így ténylegesen nehéz megfigyelni, egy valós anyagból készült távcsővel egy antianyag világban bármit is.."; de nem lehetetlen, a technika időben előre haladva, eléri ezt a szintet is. Másik példa: ugyanúgy az sem lehetetlen, hogy pár bolygót elvontassunk máshova, csupán egy nagyon jó technikai kérdés, de fizikai törvény ezt sem tiltja.)

Ez már igazából az élet szakasz bővítése lenne, de egyelőre maradjunk annál az életnél, amiben mi vagyunk; de okot adok a sokkal tágabb látótér használatára.

Szeretném, ha a gondolatom teljesen jogvédett volna, ugyanis az egyik tanulmányom írom ezzel kapcsolatban - sokkal absztraktabban.

Esetleges választ várok szívesen, illetve akkor megegyezés szerint a lap módosítását. Megjegyzés: tudom, hogy az életet sokan nem szeretik tág látókörűen megpróbálni leírni, de hát amíg a biológia sem ad rá mindent felölelő normális választ, addig mit várunk..?..

David1519 2013. szeptember 11., 11:07 (CEST)

A materialista világnézet szerint??

A szócikk jelenlegi nyitómondata: "Az élet – a materialista világnézet szerint – az anyag legmagasabb rendű szerveződése."

Ezzel az állítással a cikk elején két súlyos gond van:

• 1) Téves,
• 2) Ha nem téves, akkor ettől a szócikk sérti a NPOV elvét.

Rögtön megjegyzem, hogy nem akarok senkit hibáztatni, támadni miatta, csak meg akarom indokolni, hogy miért kell megváltoztatni.

1) Téves, mivel az az állítás, hogy az élet "az anyag legmagasabb rendű szerveződése", ebben a formában nem a materialista világnézet sajátja. Több meghatározó nem-materialista világnézet (többek között a keresztény) is teljes mértékben egyet tud érteni ezzel az állítással (és utána a szócikk lényegében összes állításával), amennyiben úgy értjük a mondatot, hogy az anyagnak a legmagasabb rendű szerveződése annak élő állapota. Más szóval hogy "ha az életet természettudományos szemszögből vizsgáljuk, akkor az az anyag <ilyen és ilyen> állapota". A vita (és így a különbség) a materialista és nem-materialista álláspontok között nem abban van, hogy az anyagnak az élet-e a legmagasabban szervezett formája, hanem hogy az anyag ezen állapota létrejöttének mi a magyarázata. Az lenne materialista állítás, ha úgy értenénk a mondatot, hogy az élet semmi más, mint az anyag legmagasabban szervezett állapota. Ámde a szócikk – helyesen – nem ennek az utóbbi problematikának a kifejtésével foglalkozik.

2) Ha viszont ragaszkodnánk a mondatnak ehhez az utóbbi értelmezéséhez (aminek kifejezéséhez persze meg kellene változtatni a fogalmazást, mert jelenleg nem egyértelműen ezt jelenti), akkortól kezdve a szócikk sértené a NPOV irányelvét, tehát nem lenne többé semleges nézőpontú, mivel egyetlen álláspontot választ ki, és nem sorolja fel a más jelentős álláspontokat az élet értelmezésének tekintetében.

Ezért a két súlyos problémát egyszerre megoldandó azt javaslom, hogy a szócikk nyitómondatát változtassuk meg erre a pontosabb szövegezésre:

"Az élet – a természettudományok nézőpontjából – az anyag legmagasabb rendű szerveződése."

Ezzel a mondat állítása helyessé válik, és kikerüljük azt a kérdést, hogy más megközelítésekről miért nem beszélünk a szócikkben ugyanolyan terjedelemben, mint "a materialistáról" - mivelhogy valójában a cikkben nem a materialista, hanem a természettudományos megközelítés van kifejtve. (A közgondolkodásban gyakran összekeverik a kettőt, pedig messze nem azonosak.)

(A változtatás esetén persze a természettudomány szócikkre mutató link a következő mondatból előre kell hogy kerüljön ebbe a mondatba.) Ragold ^vita 2017. augusztus 21., 14:55 (CEST)