Világító kukuzsó
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az imágó
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pyrophorus noctilucus (Linnaeus, 1758)[2] | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Világító kukuzsó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Világító kukuzsó témájú kategóriát. |
A világító kukuzsó vagy kukujóbogár (Pyrophorus noctilucus) a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a pattanóbogár-félék (Elateridae) családjába tartozó rovarfaj.
Élőhelyeiken tűzbogaraknak, vagy tűzlegyeknek nevezik őket.[4]
Előfordulása[szerkesztés]
Megtalálható a nyugat-indiai szigetek,[5] valamint az amerikai kontinens tropikus területei, beleértve a Karib-térséget (Kuba, Dominikai Köztársaság, Puerto Rico, Kolumbia Venezuela, Guyana, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek) is.[6] Nagyon gyakori Havannában, Brazíliában, Guyanában és Mexikóban.[7]
Élőhelye[szerkesztés]
Erdős területek.[8]
Megjelenése[szerkesztés]
Világosságra szőrrel borított, barna vagy fekete színű,[4] 4 – 4,4 cm hosszúságú bogár.[9] Előtoruk sarkai közelében két kidudorodó viaszsárga világító foltjuk van, mely az élő bogárnál folyamatosan, zöldes fénnyel világít. Villogtatni, vagy kikapcsolni nem tudja, viszont a fényerősségét képes szabályozni.[6] Ennek a fénynek az erőssége 45 millilambert, mellyel a legfényesebb biolunineszcenciával büszkélkedhető élőlény. Közel tartva egy könyvhöz, akár olvasni is lehet a fényénél.[10] Ennek a fénynek a célja valószínűleg a jeladás a fajtársak felé. A hasán is található egy vörös színű világító szerve, melyet a bogár repülésekor időszakosan fel-fel villant, egészen addig, amíg kb. 10 cm-re a föld felszínéhez érkezik, ekkor kikapcsolja.
Teste karcsú, feje lefelé hajló, mélyen a torba süllyesztett. A 12 ízű csápok a szemek előtt erednek. Az elülső és középső lábpár csípői nyitottak, a hátulsókat lemezszerű combfedők takarják. A lábfejízeinek száma öt. Lábai rendkívül rövidek, a bogár a hátára fordulva csak éppen érinteni képes a talajt, így azok segítségével visszafordulni nem tud. Ennek megoldására különlegesre fejlődött a teste. Az izmos, kidomborodó előtorának hasi oldala, hátul rövid tüskével végződik, mely a mellközép elülső szélén lévő bemélyedésbe szorosan beleilleszkedik. Az állat a torát és testvégét erősen az aljzathoz feszíti, hátát megemeli, a melltő tüskéjét erővel a mellközép tövéhez nyomja, majd hirtelen belecsúsztatja. Közben a szárnyfedőinek tövét az aljzathoz csapja, ezzel az ellenlökéssel dobja fel magát, a levegőben megfordul és a talpaira esik. Ha esetleg nem sikerül, újra próbálkozik.
Lárvája hosszú, hengeres alakú, sárga színű, hat rövid lábbal, fekete színű, lapított fejjel. Felsőajka nincsen, alsóállkapcsának külső karéja kétízes.[4]
Életmódja[szerkesztés]
Március és augusztus között aktívak.[11] Sokszor nagy tömegekben láthatóak, ahogy a fákon összegyűlve kivilágítják az erdő egy részét.[8]
A kukujók képesek behajlítani, majd megpattintani a testtájaikat, ezáltal a levegőbe lökve magukat, miközben egy hangos csattanó hangot adnak ki. Ily módon menekülnek el a ragadozók elől, vagy segítenek magukon, ha a hátukra fordulnak. Nevüket is innen kapták: pattanóbogarak.[6]
Táplálkozása[szerkesztés]
Zsákmányszerzése is egyedülálló. A világító foltjai nem csak világítást szolgálnak, zsákocskák találhatóak mögötte, melyek méreggel vannak tele. A fény odavonz más rovarokat, melyek ha megfelelő hatótávolságba kerülnek, a tárolókból méregfelhőt lövell ki a bogár, megbénítva ezzel az áldozatát. Mielőtt az magához térne a kukujó erős állkapcsával összeroppantva megöli, majd még egy adag mérget fecskendez a testébe, ezzel fellágyítva a szöveteit és a külső vázát. Ezután a felpuhult test belső szerveit elfogyasztja, a többi részét otthagyja. Ez a fajta táplálkozási mód rengeteg energiával jár, ezért négy óránként muszáj ennie.[9]
Mindenevő, fogságban (világítás céljából tartják) a kedvenc táplálékával, cukornáddal etetik.[5]
Lárvája is mindenevő, termőföldben vagy fakorhadékban él és élő vagy elhalt növényi részekből táplálkozik. De fogyaszt gombát, fák és bokrok gyökereit, a kerti növényeknek nem csak a gyökerét, de a gumóját is megrágja, valamint állati tetemeket, rovarlárvákat, sőt alkalmanként saját fajtársaikat is megeszik.[4]
Veszélyessége[szerkesztés]
Az általa termelt méreg emberre nem veszélyes, a bőr elég védelmet nyújt, esetleg kisebb égési sérülés, vagy kiütések keletkezhetnek, lenyelve közömbösíti a gyomorsav, viszont szembe kerülve akár vakságot is okozhat.[9]
Károkozása[szerkesztés]
A földben élő lárvái a cukorrépák gyökereit rágják, de jelentősebb károkat általában nem okoznak.[4]
Haszna[szerkesztés]
A szentjánosbogarakkal ellentétben a kukujóbogár folyamatosan világít, nem tudja kikapcsolni ezt a funkcióját, csak a teste alsó részén. Ezt kihasználva az emberek már régóta sűrű szövésű kalitkákba, perforált tökökbe, vagy üvegfalú lámpásokba tették és a kunyhóikban, vagy vándorutak során az utak megvilágításra használták.[5]
Érdekesség[szerkesztés]
A bogár kibírja a fagyasztást. Dokumentáltak már olyan esetet, mikor a leszüretelt gyümölccsel együtt lefagyasztották, majd kiolvadás után elment.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pyrophorus noctilucus. biolib.cz. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ Pyrophorus noctilucus (Linnaeus, 1758). eppo.int. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ Pyrophorus noctilucus (Linnaeus, 1758). gbif.org. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ a b c d e Az állatok világa 16. kötet: Ízeltlábúak. google.hu. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
- ↑ a b c Világító élőlények I. - Különös fények a szárazföldön. mimicsoda.hu, 2017. június 2. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ a b c Fire Beetle. fireflyforest.net. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ Cucuyo (Pyrophorus Noctilucus). usf.edu. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ a b Some interesting Invertebrates from Belize. biological-diversity.info. (Hozzáférés: 2018. március 27.)
- ↑ a b c Fire Beetle (Pyrophorus noctilucus). wikia.com. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
- ↑ Guinness world records, 2018. Főszerkesztő: Craig Glenday. Budapest: Gabo Kiadó. 2017. 41. o. ISBN 978-963-406-507-4
- ↑ a b El escarabajo click, el insecto brillante que odia que lo pongan del revés. elespanol.com, 2016. augusztus 3. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
