Szentjánosbogár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szentjánosbogár-félék
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Pattanóbogár-szerűek (Elateroidea)
Család: Szentjánosbogár-félék (Lampyridae)
Latreille, 1817
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú kategóriát.

A szentjánosbogár-félék (Lampyridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Mintegy 2000 fajuk trópusi és mérsékelt égövben él, Magyarországon 3 faj fordul elő.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Fajaik a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatóak, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és trópusi területeken fordulnak elő.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Közepes méretű (5–16 mm), gyengén kitinizált bogarak. Testük lapított, párhuzamos. Fejük a tor alá mélyen behúzódott, így felülről nem látható. A hímek szeme félgömb alakú , majdnem összeér, míg a nőstényeké átlagos fejlettségű. Csápjuk rövid, fonalas. Előtoruk félkörív alakú. Szárnyfedőjük a varratnál gyengén szétállott; a nőstények olykor szárnyatlanok. Potrohuk utolsó szelvényeiben világítószerv. Több fajnál jelentős ivari dimorfizmus megfigyelhető: itt a hímek szárnyasok , míg a nőstények szárnyatlanok, lárvaszerűek.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Lárváik ragadozók; csigákat, apró rovarlárvákat fogyasztanak. Rövid életű imágóik éjszakai állatok voltak, kifejletten nem táplálkoznak. A hímek repülve keresik meg a fűben, avarban rejtőző nőstényeket; az ivarok egymásra találását fajspecifikus fénykibocsátásuk (biolumineszcencia) segíti. Fényt a luciferin nevű pigment oxidációjával bocsátják ki, a folyamatot a luciferáz enzim katalizálta. A sugárzott sárga vagy zöld fény hullámhossza 510 és 670 nanométer közötti volt. Nemcsak az imágók, de a lárvák, bábok és tojások is bocsájtanak ki fényt. A világítás hullámhossza és a felvillanások mintázata fajokra jellemző. Meleg nyári estéken, nedves réteken, erdőkben megfigyelhetjük a fű fölött keringő, s a fűben felvillanó morzejeleket. A szaporodási időszakban és nagy populáció esetén ez mesebeli látványt nyújt. A szentjánosbogarak násza este 9 és 10 óra között zajlik. Az imágók júniustól egészen július végéig láthatók. Június-júliusban van a rajzásuk. A nőstény szentjánosbogár a teljes sötétség beálltakor (Magyarországon este 10 óra körül) kapcsolja be lámpását. Általában mozdulatlanul ül a talajon, legfeljebb a növényekre mászik fel, hogy fénye észrevehetőbb legyen. Potrohát néha jobbra-balra csóválja vagy felgörbíti, ez még inkább megkönnyíti a hím dolgát, mely repülve, a fényt figyelve keresi a nőstényeket; hatalmas, lefelé irányuló szeme éppen erre szolgál, és a nőstényt akár 50 méterről is észreveszi. Ha egy élőhelyen több szentjánosbogár faj is előfordul, ott a nőstények csak a számukra „érthető” szignálra válaszolnak. A hímek számára a fény ereje is nagyon fontos információ, melynek jobb láthatósága érdekében a nőstények potrohukat még meg is emelik. Ezek a kódolt üzenetek nagyon fontosak a szaporodási időszakban, figyelembe véve annak rövid, akár csupán 2 hetes időtartamát. Mit tehetünk a szentjánosbogarakért: A nagy szentjánosbogár az elterjedési területének peremvidékein (például Nagy-Britanniában) ritka, és állományai lokálisan veszélyeztetettek lehetnek. Magyarországon azonban gyakori. Élőhelyeinek tönkretétele, a rovarirtószerek túlzott használata azonban nyilvánvalóan nem válik előnyére. Megtelepedését és szaporodását elősegíthetjük, ha a növényzet természetességét óvjuk, ez ugyanis a bogáron kívül a zsákmányul szolgáló csigáknak is kedvez. Parkokban, kertekben, temetőkben hagyjunk olyan részeket, ahol őshonos lágyszárúak a maguk kedvére tenyészhetnek. A változatos, mozaikos táj kialakítása a szentjánosbogár hasznára válik. A zárt erdőkben a hímek nehezebben veszik észre a nőstényeket, az egyhangú nyílt területeken pedig a bogarakat és a csigákat is jobban fenyegeti a kiszáradás – a tisztásokkal tagolt erdők vagy a facsoportokkal tarkított rétek azonban pont nekik valók. A nyári estéken egyszerre világító szentjánosbogarak serege megkapó látványosság, melyet eszközként használhatunk a biolumineszcencia, e különös természeti jelenség megismertetésére. Az Alcsúti Arborétum már több éve rendez ilyen hangulatos programot a nyár pontosan meghatározott napjain.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

8 alcsaládot különítenek, ezek mellett 2 génusz helyzete (Oculogryphus és Pterotus) vitatott.

Jelen rendszertanok az Elateroidea-n belül a lágybogárfélék rokonságában helyezik el.

Régebbi rendszerek a Diversicornia (különböző csápú bogarak) had Malacodermata (lágytestű bogarak) családsorozatában tárgyalták.

Magyarországon élő fajok[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]