Szentjánosbogár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szentjánosbogár-félék
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Pattanóbogár-szerűek (Elateroidea)
Család: Szentjánosbogár-félék (Lampyridae)
Latreille, 1817
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú kategóriát.

A szentjánosbogár-félék (Lampyridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Mintegy 2000 fajuk trópusi és mérsékelt égövben élt, Magyarországon 3 faj volt megtalálható.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Fajaik a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók voltak, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és trópusi területeken fordultak elő.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Közepes méretű (5–16 mm), gyengén kitinizált bogarak voltak. Testük lapított, párhuzamos volt. Fejük a tor alá mélyen behúzódott, így felülről nem volt látható. A hímek szeme félgömb alakú volt, majdnem összeért, míg a nőstényeké átlagos fejlettségű volt. Csápjuk rövid, fonalas volt. Előtoruk félkörív alakú volt. Szárnyfedőjük a varratnál gyengén szétállott; a nőstények olykor szárnyatlanok voltak. Potrohuk utolsó szelvényeiben világítószerv volt. Több fajnál jelentős ivari dimorfizmus volt megfigyelhető: itt a hímek szárnyasok voltak, míg a nőstények szárnyatlanok, lárvaszerűek voltak.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Lárváik ragadozók voltak; csigákat, apró rovarlárvákat fogyasztottak. Rövid életű imágóik éjszakai állatok voltak, kifejletten nem táplálkoztak. A hímek repülve keresték meg a fűben, avarban rejtőző nőstényeket; az ivarok egymásra találását fajspecifikus fénykibocsátásuk (biolumineszcencia) segítette. Fényt a luciferin nevű pigment oxidációjával bocsátottak ki, a folyamatot a luciferáz enzim katalizálta. A sugárzott sárga vagy zöld fény hullámhossza 510 és 670 nanométer közötti volt. Nemcsak az imágók, de a lárvák, bábok és tojások is bocsátottak ki fényt. A világítás hullámhossza és a felvillanások mintázata fajokra jellemző volt.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

8 alcsaládot különítettek el, ezek mellett 2 génusz helyzete (Oculogryphus és Pterotus) vitatott.

Jelen rendszertanok az Elateroidea-n belül a lágybogárfélék rokonságában helyezik el.

Régebbi rendszerek a Diversicornia (különböző csápú bogarak) had Malacodermata (lágytestű bogarak) családsorozatában tárgyalták.

Magyarországi kihalt fajok[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]