Vexillológia
A vexillológia vagy zászlótan a zászlókkal, lobogókkal, a zászlók történetével, szimbolikájával foglalkozó történeti segédtudomány. A tudományág alapjait, és magát az elnevezést is Whitney Smith amerikai heraldikus alkotta meg 1957 körül. A vexillológiát kezdetben a heraldika egyik ágának tekintették, és ez a nézet máig tartja magát. Mások inkább a szemiotika részének tartják. A történetiségen kívül a vexillológia gyakran kitér a zászlók esztétikájára és szimbolizmusára is. A vexillológia mint tudományág nem azonos a zászlók tervezésével, mint művészi tevékenységgel (vexillográfia), bár gyakran együtt jár vele.
Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.
A zászló története
Már nagyon régi időkben megjelentek az egy- vagy többszínű, vagy olyan ábrával ellátott zászlók, amelyek elsődlegesen a különböző katonai egységek megkülönböztetésére szolgáltak. A középkorban a heraldika elterjedésével igen sokféle színű, ábrákkal ellátott zászló volt használatban (banner, gonfanon, kornéta, standárt…).
A zászló latinul vexillum, németül gonfanon. A zászlón lévő jelvényt signum-nak nevezték. Ez és a katonák közös jelvénye a teljesen zárt sisakok korában egyénivé vált, s a XII. század végén a pajzsra kerülve kialakultak belőlük a címerek. Innentől kezdődően a zászlóra is címer került, a címeres zászló is új nevet kapott. Ez a francia banniére, a német banner, magyaroknál banerium, később banderium. A címer miatt a zászló formája is megváltozott. A gonfanon hosszanti tengelye ugyanis a zászló rúdjával derékszöget zár be, a jelvényeknek pedig fejjel a zászlórúd felé fordulva, a lobogó tengelyében kellett elhelyezkedniük. Ezzel szemben a címeres zászló tengelye a rúddal párhuzamosan fut, s a lapján lévő címerkép, ferdén jobbra fordulva a rúdba kapaszkodik.
Az ezer évvel ezelőtti csaták Draco Standardjai és a mai futballmeccsek zászlószínekre festett arcú szurkolói azonos jelentésűek: mindegyik esetben egy meghatározott embercsoport juttatja kifejezésre a környezet más csoportjaitól való elkülönülését. A zászló vagy lobogó, mint a nemzeti hovatartozás jelképe, a 16. században alakult ki. Elsőként a hollandok használták. A zászlók napjainkban is kiemelt fontossággal bírnak, mint egy-egy nép, katonai szervezet vagy társadalmi csoport jelképei.
A vexillológia módszertana
A zászlók nemzetközileg elfogadott osztályozási és jelölési rendszerét Whitney Smith alkotta meg. A következő szimbólumrendszerrel jelölhető, hogy hol használják, (tengeren vagy szárazföldön) illetve mit fejez ki a zászló.
Használat | Magáncélra | Állami célra | Katonai célra |
---|---|---|---|
Szárazföldön | Polgári zászló | Állami zászló | Hadizászló |
Vízen | Polgári lobogó | Állami lobogó | Hadilobogó |
- Polgári zászló[1] – (más néven: civil zászló) – magánszemélyek használhatják
- Állami zászló[1] – hivatalos állami intézmények használják (középületeken, stb.)
- Hadizászló[1] – a hadsereg használja (katonai épületeken, stb.)
- Polgári lobogó[1] – (más néven: civil lobogó vagy kereskedelmi lobogó) – magánszemélyek hajóin használják
- Állami lobogó[1] – állami tulajdonú, beépített fegyverzettel nem rendelkező hajókon használják
- Hadilobogó[1] – (más néven: haditengerészeti lobogó) – hadihajókon használják
Smitth összesen 63 szimbólumot alkotott amelyekkel leírhatók a zászlók:[2]
A többi szimbólum a zászlóhasználat egyéb aspektusait jelölik, pl. hogy melyik irányból kell a zászlórúdra erősíteni, vannak-e elfogadott változatai stb.
- A zászló törvényesen előírt változata, vagy felvonási iránya.
- Általánosan elterjedt, de nem törvényesített változat.
- Nincs hivatalosan elfogadott változat, az itt látható kép megfigyelés alapján készült.
- A zászló hátoldala.
- A zászló hivatalosan elfogadott alternatív variációja.
- A zászló alternatív változata (nincs törvényesítve).
- A zászló De facto változata.
- A zászló két oldalán eltérő mintázat látható.
- A zászlórúd a megfigyelőhöz képest a zászló jobb oldalán kell, hogy legyen.
- A zászló az adott nemzet államilag elfogadott jelképe.
- A zászlót korábban hivatalos volt, de ma már nem használják (a jel eredetileg nem volt része Smith rendszerének.)
- A zászló hátoldalán a másik oldal tükörképe látható.
- A zászló két oldalán a minta egybevág.
- Nem tudni, mi van a zászló másik oldalán.
- A zászlót függőlegesen is ki lehet tenni, de csak a zászlórúd forgatható el 90°-kal, maga a minta nem.
- A zászlót függőlegesen is ki lehet tenni, és a mintázat is elforgatható.
- Nem ismert a függőleges felhúzás szabálya.
- A zászlót semmilyen módon nem lehet elforgatni.
- Csak függőlegesen lehet kihelyezni.
Színek és jelentésük
A zászlókon szereplő színeknek nincs nemzetközileg elfogadott jelentésük, ugyanaz a szín más-más zászlókon teljesen különböző tartalmakat fejezhetnek ki. Pl. a zöld szín a magyar zászlón a reményt jelképezi, míg Szaúd-Arábiáén mint az iszlám és Mohamed próféta színe jelenik meg. Egyes színkombinációkból következtethetünk a használó (ország, város vagy intézmény) történelmi örökségére, identitására:
- Pán-afrikai színek: vörös, sárga (arany), zöld, fekete. Pl. Etiópia, Jamaica, Benin, Kamerun. Elsőként Etiópia, az egyetlen függetlenségét megőrző fekete-afrikai ország használta őket, de más afrikai népek pl. a mórok zászlóin is felbukkantak. Emiatt vált később az afrikai függetlenségi törekvések jelképévé (a rasztafariánus mozgalom is használta).
- Pánarab színek: fekete, fehér (ezüst), zöld, vörös. Pl. Szíria, Irak, Jordánia. A színek az 1916-os arab felkelés zászlajára utalnak; a színek egyenként a nagyobb arab birodalmakat és történelmi dinasztiákat jelképezik (fekete: a Kalifátus, fehér: Omajjád dinasztia, zöld: Fátimida dinasztia, vörös: Almohád dinasztia).
- Pánszláv színek: vörös, fehér, kék. Pl. Oroszország, Csehország, Szlovákia. Az orosz zászló színeiből erednek, ezzel szimbolizálva a szlávok közös, keleti eredetét.
- Pán-iráni színek:[3] vörös, fehér, zöld. Pl. Irán, Tádzsikisztán, Kurdok. A perzsa Qajar sahok zászlajából ered. Viszonylag kevéssé elterjedt, a legtöbb ilyen színű zászló nem a nemzet iráni eredetére utal.
Hasonló, nem színekkel kifejezett motívum még az "északi kereszt", ami csak a skandináv országok zászlóin szerepel (Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia, Izland, Feröer).
A zászlótervezés irányelvei
Bár nem léteznek olyan írott szabályok, mint a heraldika esetén, egyes kultúrákban pl. a muszlim országokban alkalmaznak bizonyos korlátozásokat a színkombinációkat vagy a színek számát illetően. Más, íratlan szabályokat egyszerűen esztétikai okokból érdemes betartani. Ugyanilyen fontos, hogy a zászló bírjon valamilyen történelmi jelentéssel, hogy kellően reprezentálhassa az országot. Az egyik vezető vexillológus, Ted Kaye 5 pontban foglalja össze a zászlótervezés alapelveit:[4]
1. Egyszerűség: a zászlónak olyan egyszerűnek kell lenni, hogy egy gyerek is le tudja rajzolni fejből.
2. Sokatmondó szimbolizmus: a zászlón szereplő jelképek valóban utaljanak arra, amit kifejezni akarunk.
3. 2-3 szín szabálya: lehetőleg ne használjunk 3-nál több színt. A 3 szín legyen jól megkülönböztethető, kerüljük a különleges árnyalatokat.
4. Ne legyen a zászlón írás vagy pecsét.
5. Egyediség és hasonlóság: a zászló legyen egyedi, a többitől jól megkülönböztethető, de lehetnek hasonlóságok más zászlókkal, ha valamilyen kapcsolatot akarunk kifejezni.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f Flags of the World: Hungarian Flag Terminology (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. február 11.)
- ↑ Flags of the World: FIAV Flag Information Symbols (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. február 11.)
- ↑ http://www.crwflags.com/fotw/flags/ir-index.html#his
- ↑ Archivált másolat. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)