Vay Sándor
| Vay Sándor | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1857. május 21. Pest |
| Elhunyt | 1918. május 23. (61 évesen) Lugano, Svájc |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | D'Artagnan, Vayk |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vay Sándor témájú médiaállományokat. | |
Gróf vajai és laskodi Vay Sándor, születési nevén: Vay Sarolta Zsófia Lilla Róza Johanna grófnő (Pest, 1857. május 21.[1][2][3] – Lugano, Svájc, 1918. május 23.) író, újságíró; Gróf Vay Péter író, üszkübi (szkopjei) címzetes püspök, világutazó testvére.
Családja és származása[szerkesztés]
A magyar református vallású főnemesi vajai és laskodi gróf Vay család sarja. Apja gróf vajai és laskodi Vay László (1823–1884) Máramaros vármegye főispánja, honvédezredes, József főherceg főudvarmestere, földbirtokos, édesanyja beniczi és micsinyei Beniczky Sarolta (1837-1913) volt.[4]
Szülei első gyermeküket, Sarolta bátyját, Lászlót, aki 1856 márciusában született,[5] még abban az évben elvesztették, ahogy húgát, az 1860-ban született Juditot is 1861-ben. Egyetlen, felnőtt kort megért öccse, Péter 1863-ban[6] született és annak ellenére, hogy protestáns arisztokrata fiatalemberré lett, később katolikus papként XIII. Leó pápa megbízásából missziós szolgálatot vállalt a római katolikus egyház javára az Ó- és az Újvilágban egyaránt.[7][8]
Apai nagyszülei vajai és luskodi gróf Vay Ábrahám (1789-1855), királyi tanácsos, Máramaros vármegye főispánja, földbirtokos és kazinczi Kazinczy Zsófia (1794-1843) voltak; Kazinczy Zsófia tulajdonképpen Kazinczy Ferenc elsőfokú unokatestvére volt.
Az anyai nagyszülei beniczi és micsinyei Beniczky Adolf (1807-1871) Bihar vármegye bizotmányának tagja, földbirtokos és tolcsvai Bónis Johanna (1813-1881) voltak. Beniczky Adolfnak a húga farádi Veres Pálné beniczi és micsinyei Beniczky Hermin (1815–1895), a magyar nőnevelés úttörője, a 19. század iskolaalapító magyar nagyasszonya, az Országos Nőképző Egyesületnek alapítója volt.
Vay Sarolta grófnő apai nagynénje, gróf Vay Eulália (1812–1873), akinek a férje őrgróf Pallavicini Roger (1814–1874), nagybirtokos, az őrgróf Csáky-Pallavicini család megalapítója.
Vay Sarolta grófnőt a pesti Kálvin téri református templomban keresztelték meg 1857. június 1-jén; keresztszülei Tóth Sámuel ügyvéd Debrecenből, őrgróf Pallavicini Roger, gróf Vay Lilla asszony, özvegy Komáromy Györgyné, valamint bábai Nemecsek Erzsébet voltak. A szülei Csegén, az akkoriban úgynevezett városligeti Lechner majorban laktak.
Pályája[szerkesztés]
Krúdy Gyula Vayról szóló írásai és Richard von Krafft-Ebing könyvének 12. kiadása (ebben, azaz csak 1908-ban jelent meg először „Vay Sarolta esete”, önvallomásai – amik sokszor, mint születési dátuma is, hamisnak bizonyulnak – ) alapján, illetve más életrajzi ismertetések is kiemelték, hogy apja tizenkét éves koráig fiúnak nevelte,[9] akinek a megbízásából egyes helyeken 1867-tól 1868-ig, más forrás szerint 1863−1864 között[10] Kászonyi Dániel nevelte a kisgyermeket, akit megtanított vívni és lovagolni, mindarra amire akkoriban egy fiúnak szüksége volt.[11][12] A nevelő 1868-ban német nyelven megjelent emlékiratában így fogalmazott első találkozásukról: „Kislánya pedig, akit szintén Saroltának hívtak...”.[13][14] A hetvenes években édesapja német iskolákba küldte, ahova nagyanyja és ahogy maga szólította „Dani papa” is elkísérte. Utóbbi a nyolcvanas évek elején egy radikális újságnál, a Verhovay Függetlenség című lapnál dolgozott, ami szerkesztőségébe bevitte s ott lassan rákapatott az írásra - jegyezte fel magával kapcsolatban egy írásában, azonban 1881-ben már nagyobb terjedelmű írásai is megjelentek.[15][16] Tanult Lipcsében, Drezdában és Berlinben. Egyetemet végzett Budapesten, utána újságírással foglalkozott. 1883-ban Nyíregyházán tudósítóként részt vett a hírhedt tiszaeszlári vérvád tárgyalásán.
A Sándor nála nem csupán írói álnév volt, hiszen férfiként élt, férfiként viselkedett és öltözködött, nőkkel volt szerelmi viszonya, sőt „házasságot” kötött, először Eszéki Emma színésznővel, majd Engelhardt Máriával (egyszer egyik női szerelméért még párbajozott is). Csak akkor derült ki, hogy nő, amikor őrizetbe vették egy csalása miatt. A rendőrségi eljárás során Richard von Krafft-Ebing osztrák igazságügyi orvosszakértő és pszichiáter vizsgálta meg, erről részletesen beszámol a Psychopathia sexualis című művének 166. sz. esettanulmányában.[17]
| „ | „Gondos nevelésben részesült, nagyobb utazásokat tett atyjával, természetesen mindenütt mint fiatal férfi, korán emancipálta magát, kávéházakba járt, sőt kétes hírű helyektől sem idegenkedett, s nem átallott azzal dicsekedni, hogy egyszer a lupanarban is utroque genu puella ült. Gyakran részeg volt, kedvelte a férfisportot, igen ügyes vívó volt. Vonzódott színésznőkhöz vagy más egyedülálló, lehetőleg nem egészen fiatal nőkhöz. »Legszívesebben csúnya, jelentéktelen kinézésű férfiakkal mentem női társaságba, hogy ezek ne homályosítsanak el; […] A szellemességet többre becsültem a nőnél, mint a szépséget. […] Szeretem, ha a nő szenvedélye költői fátyol igéző leple mögül nyilvánul meg. A szemérmetlenséget undorítónak találtam a nőnél.«” | ” |
| – Richard von Krafft-Ebing,Psychopathia Sexualis, 166. sz. esettanulmány | ||
Krúdy Gyula így írt róla a „Kérek egy feketét!” című írásában: „A feketekávé szakértője, Vay Sándor (Sarolta) grófnő, aki férfiruhában, vasalt nadrágban és félrecsapott keménykalapban járta itt egykor a világot, a jó feketekávéról azt mondta: – Többet kell neki tudni, mint a bornak. Még a legzavarosabb embert is meg kell okosítani neki.”[18]
A Vay Sándor gróf néven kívül D'Artagnan és Vayk álnév alatt jelentette meg írásait. Svájci tartózkodásakor tüdőgyulladást kapott és egy luganói szanatóriumban meghalt.
Temetéséről a Pesti Hírlap gondoskodott.[19]
Művei[szerkesztés]
Kezdetben inkább verseket írt, később áttért a prózára. Emlékezéseinek, romantikus korképeinek anyagát a vidéki nemesi kúriák világából merítette. Sok hangulatos rajzot adott közre a 18. és a 19. század Pest megyei nemesi családok életéből. Irányát és tárgyait tekintve Eötvös Károlyhoz hasonlították.
Verseiből szülővárosa önálló kötetet jelentetett meg (Vay Sándor/Sarolta: Virág borul minden rögre, 2009). Alakját Rakovszky Zsuzsa VS című regényében (2011) elevenítette fel.
Clair Vilmossal együtt lefordította Alexandre Dumas (1802-1870) egyik regényét: Ainsi soit-il!,[20] magyar címe: Kisasszony feleség (I-II).
- Régi nemesurak, úrasszonyok. Históriák, legendák, virtusos cselekedetek. Budapest, 1900
- Régi magyar társasélet. Írta D’Artagnan. Budapest, 1900
- D’Artagnan meséi. Budapest, 1903
- Pestvármegyei históriák. Budapest, 1907
- Gróf Vay Sándor munkái. Tíz kötet. Budapest, 1909
- I. A régi világból
- II. A mikor még postakocsin jártak
- III. Lavotta szerelme és egyéb elbeszélések
- IV. A királyné poétája és más elbeszélések
- V. Udvari dámák leveleiből és más elbeszélések
- VI. Megfakult írások
- VII. A palatinus huszárok
- VIII. Erzsébet királynéról és más krónikás följegyzések[21]
- IX. Elpusztult urak
- X. Ősökről – unokáknak
- Régi magyar társasélet; vál., szerk., jegyz., utószó Steinert Ágota; Magvető, Bp., 1986 (Magyar Hírmondó)
- Európa bál. Tárcák és elbeszélések; vál., előszó Szávai Géza; Pont, Bp., 2006 (Csintalan múzsa sorozat)
- Virág borul minden rögre. Versek; szerk. Kapui Ágota, Valentyik Ferenc; Grafilux Kft., Dabas 2009
- Az Andrássyak; Nemzeti Örökség, Onga, 2012
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ familysearch.org Pest-Kálvin téri református egyházközség keresztelési anyakönyve 1857. év.
- ↑ Richard von Krafft-Ebing: Psychopathia Sexualis, 166. sz. esettanulmány (angolul)
- ↑ Kolozsvár, 1889. július-december (3. évfolyam, 149-302. szám) 1889-11-14 / 264. szám - ("Mivel a gróf Vay Sándor, illetve Sarolta kora mindeddig kétséges, erre nézve azon értesítés küldetett, hogy a keresztlevél szerint a grófkisasszony már 32 éves múlt, mert 1857. tavaszán született.")
- ↑ macse Beniczky Sarolta adatlapja. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 10.)
- ↑ Vay László grófot nagy öröm érte; Pesti Napló 7. évfolyam 1815. szám, 1856. március 21. (adt.arcanum.com)
- ↑ Gyóni református egyházközség keresztelési anyakönyve 23/1863.
- ↑ Petrovay György: A Vayak és az Ibrányiak (Második közlemény.), Turul (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye), arcanum.com - 1910.
- ↑ Körössy László: Világutazó magyar püspök – Átfogó forrásmunka gróf Vay Péter életéről, küldetéséről, magyarkurir.hu – 2023. június 4.
- ↑ Török Zsuzsa: A férfiruhás írónő Vay Sarolta/Sándor és az átöltözés társadalomtörténete.. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
- ↑ A. L.: Kászonyi Dániel, Pesti Napló 37. évfolyam 132. szám, 1886. május 13. (adt.arcanum.com)
- ↑ Márkus László: Kászonyi Dániel (tanulmány). 1977.
- ↑ Vay Sarolta/Sándor a Kiegyezés korából. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
- ↑ Pogány György: Vay Sarolta Dabason, Pest Megyei Hírlap 38. évfolyam 289. szám, library.hungaricana.hu - 1994. december 9.
- ↑ Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka, Szépirodalmi Könyvkiadó, antikva.hu - 1977
- ↑ Gróf Vay Sándor. Kászonyi Dániel Pesti Hírlap 26. évfolyam 155. szám, 1904. június 5. (adt.arcanum.com)
- ↑ Vasárnapi Ujság XXVIII. évfolyam 6. szám 1881. február 6.
- ↑ A Psychopathia sexualis 14. kiadásában (1912) ez a 173. sz. esettanulmányként szerepel, 320. o.
- ↑ Krúdy Gyula: KÉREK EGY FEKETÉT!. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
- ↑ Gróf Vay Sándor — Vay Sarolta — D’Artagnan (képpel) Az Érdekes Ujsag 6. évfolyam 22. szám, 1918. május 30. (adt.arcanum.com)
- ↑ Ennek a műnek van színpadi változata is, Madame de Chamblay. A. Dumas műveinek angol nyelvű adatbázisa Archiválva 2011. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Erzsébet királynéról és más krónikás följegyzések. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
Források[szerkesztés]
- Hanzl Péter, Nagy Sándor – Az üldöztetéstől a büszkeségig / A magyar LMBTQ emberek története a kezdetektől az ezredfordulóig (Háttér Társaság, 2023) ISBN 978-615-5707-27-8
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és színmű / Hagyományőrző elbeszélők / Elbeszélők és színműírók c. fejezet (Arcanum Kiadó)
- Borgos Anna (2007). Vay Sándor/Sarolta: Egy konvencionális nemiszerepáthágó a múlt századfordulón. Holmi. (Hozzáférés: 2012. április 21.)
További információk[szerkesztés]
- Gróf Vay Sándor munkái – tíz kötetének teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban
- Márkus László: Kászonyi Dániel (tanulmány), a Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka (fordította Kosáry Domokos; a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket Márkus László írta). Budapest, 1977
