Válide szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ayşe Hafsa szultána mellszobra Manisában

A válide szultán (والده سلطان – szó szerint: „a szultán anyja” –, válide szultána, válide vagy szultán nagyasszony) az oszmán szultán édesanyja, a szultáni palota (Topkapı palota) és a hárem irányítója.[1] A címet először I. Szulejmán édesanyja, Ayşe Hafsa szultána (1479–1534) viselte, a korábbi anyaszultánák a mehd-i ülya címmel rendelkeztek.[1]

A háremhölgyek általában rabszolgák voltak, és nem kötöttek házasságot az uralkodóval, de gyermekeik törvényesnek minősültek, ha az apjuk elismerte őket.[2] A hercegek közt gyakran kegyetlen harc folyt a trónra kerülésért, és amelyik háremhölgynek fia volt, az igyekezett mindent megtenni, hogy a fia hatalomra kerüljön (az elterjedt tradíció a trónra nem került hercegek meggyilkolása vagy életfogytiglani bezárása volt). Ez a legügyesebb cselszövének kedvezett, így a válide pozícióját általában intelligens, intrikákban jártas asszony töltötte be, aki fiának a későbbiekben is hasznos tanácsadója lehetett.

Muszlim tradíció szerint az „anya joga Isten joga”,[3] így a válide a szultán után a legfontosabb személy volt a birodalomban. A hárem úrnőjeként, legfőbb parancsolójaként saját lakrésszel rendelkezett a fiáé mellett, és saját személyzettel is.[1] A gyengekezű vagy kiskorú szultánok mögött gyakran a válide állt, mint a hatalom gyakorlója. Ez különösen a 17. században volt jellemző, amikor alkalmatlan vagy gyermekkorú szultánok egész sora került trónra, így a válide pozíciója még jelentősebbé vált. Ez az időszak, melyet a nők szultanátusának neveznek,[4] a politikailag befolyásos Hürrem szultánával, I. Szulejmán feleségével kezdődött – bár ő maga sosem lett válide, mivel férje előtt halt meg –, és az 1651-ben meggyilkolt Kösem szultánával ért véget.

A soron következő lista a válide szultánokat sorolja fel a cím első viselőjétől, Ayşe Hafsától. Nem tartalmazza a nála korábban élt szultánok édesanyját, valamint azokat, akik elhunytak fiuk trónra kerülése előtt, de szerepelnek azok, akik viselték a címet annak ellenére is, hogy nem volt szultán a fiuk, mert a szultán vér szerinti anyja már nem élt fia trónra léptekor. Lásd még: Oszmán szultánok édesanyáinak listája. A zárójelben szereplő évszámok arra az időszakra utalnak, amikor betöltötték a pozíciót.

Válide szultánok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Davis, Fanny. The Valide, The Ottoman Lady: A Social History from 1718 to 1918 (1986). ISBN 0-313-24811-7 
  2. The Imperial Family of Turkey, Burke's Royal Families of the World. London: Burke's Peerage (1980). ISBN 978-0-85011-029-6 
  3. Muslims can celebrate Mothers Day because honoring your mother comes right after worshipping God.. Beliefnet.com, 2011. február 17. (Hozzáférés: 2015. május 15.)
  4. Peirce, Leslie P., The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire, Oxford University Press, 1993, ISBN 0-19-508677-5 (paperback)
  5. Turkey4. Web.archive.org, 2006. május 2. (Hozzáférés: 2015. május 15.)
  6. Yavuz Bahadıroğlu, Resimli Osmanlı Tarihi, Nesil Yayınları (Ottoman History with Illustrations, Nesil Publications), 15th Ed., 2009, page 395, ISBN 978-975-269-299-2
  7. Christine Isom-Verhaaren, Royal French Women in the Ottoman Sultans' Harem: The Political Uses of Fabricated Accounts from the Sixteenth to the Twenty-first Century, Journal of World History, vol. 17, No. 2, 2006
  8. Padişah anaları: resimli belgesel tarih romanı - Ali Kemal Meram. Books.google.com, 2005. április 22. (Hozzáférés: 2015. május 15.)
  9. Palmer, Alan, The Decline and Fall of the Ottoman Empire, p.106. Barnes & Noble Publishing, 1992. ISBN 1-56619-847-X
  10. Brookes, Douglass Scott, The Concubine, the Princess, and the Teacher, p.290. University of Texas Press, 2008. ISBN 0-292-71842-X
  11. Brookes, Douglass Scott, The Concubine, the Princess, and the Teacher, p.287. University of Texas Press, 2008. ISBN 0-292-71842-X

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]