Válide szultána
A válide szultána (oszmán-törökül: والده سلطان – szó szerint: „a szultán anyja” –, válide szultán vagy szultán nagyasszony) oszmán főhatalmi cím, melyet a szultán anyja viselhetett. A hárem és a szultáni szeráj (a Topkapı) irányítója, az asszonyok vezetője a birodalomban. Válide hiányában ezt a szerepet általában a haszeki szultána, vagyis a szultán felesége töltötte be.[1] A címet először I. Szulejmán szultán édesanyja, Ajse Hafsza szultána viselte (1520-1534), a korábbi anyaszultánák a mehdi ülja címmel rendelkeztek.[1]
A tisztség elnyerése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A háremhölgyek általában rabszolgák voltak, és nem kötöttek házasságot az uralkodóval, de gyermekeik törvényesnek minősültek, ha az apjuk elismerte őket.[2] Ennek ellenkezőjére először Hürrem szultánával került sor, ugyanis I. Szulejmán nem csak felszabadította, hanem feleségül is vette. A hercegek közt gyakran kegyetlen harc folyt a trónra kerülésért, és amelyik háremhölgynek fia volt, az igyekezett mindent megtenni, hogy a fia hatalomra kerüljön (az elterjedt tradíció a trónra nem került hercegek meggyilkolása vagy életfogytiglani bezárása volt). Ez a legügyesebb cselszövőknek kedvezett, így a válide pozícióját általában intelligens, jó politikus, intrikákban jártas asszony töltötte be, aki fiának a későbbiekben is hasznos tanácsadója lehetett.
A tisztséggel járó hatalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Muszlim tradíció szerint az „anya joga Isten joga”,[3] így a válide a szultán után a legfontosabb személy volt a birodalomban. A hárem úrnőjeként, legfőbb parancsolójaként saját lakrésszel rendelkezett a fiáé mellett, és saját személyzettel is. Ügyeibe a szultánnak sem volt közvetlen beleszólása.[1] A gyengekezű vagy kiskorú szultánok mögött gyakran a válide állt, mint a hatalom gyakorlója. Ez különösen a 17. században volt jellemző, amikor alkalmatlan vagy gyermekkorú szultánok egész sora került trónra, így a válide, a válide hiányában pedig a haszeki szultána pozíciója még jelentősebbé vált. Ez az időszak, melyet a nők szultanátusának neveznek,[4] a nagy hatalmú Hürrem szultánával, I. Szulejmán feleségével kezdődött. Szulejmán mellett Hürrem éppen az uralkodó ereje miatt válhatott oly befolyásossá, és nem pedig a szultán gyengekezűsége miatt. Bár ő maga sosem volt válide szultána, mivel Szulejmán előtt halt meg. A korszakot 1683-ig, Turhan Hatidzse szultána haláláig számítják.
Válide szultánák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A válide szultánák listájához lásd a Válide szultánák listája cikket!
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 Davis, Fanny (1986). "The Valide". The Ottoman Lady: A Social History from 1718 to 1918. ISBN 0-313-24811-7.
- ↑ Montgomery-Massingberd, Hugh, ed. (1980). "The Imperial Family of Turkey". Burke's Royal Families of the World. Vol. Volume II: Africa & the Middle East. London: Burke's Peerage. 238. o. ISBN 978-0-85011-029-6.
{{cite book}}:|volume=has extra text (súgó) - ↑ "Muslims can celebrate Mothers Day because honoring your mother comes right after worshipping God". Beliefnet.com. 2011. február 17. Hozzáférés: 2015. május 15.
- ↑ Peirce, Leslie P., The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire, Oxford University Press, 1993, ISBN 0-19-508677-5 (paperback)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Leslie P. Peirce (1993). The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire. Oxford University Press. ISBN 978-0-19-508677-5.
- Yavuz Bahadıroğlu [in török] (2007). Resimli Osmanlı tarihi. Nesil yayınları. ISBN 978-975-269-299-2.
- Valide Sultans
