USS Nautilus (SS-168)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a második világháborús amerikai tengeralattjáróról szól. Hasonló címmel lásd még: Nautilus (egyértelműsítő lap).
USS Nautilius
HajótípusTengeralattjáró
NévadóNautilus
ÜzemeltetőAz Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete
HajóosztályNarwhal–osztály
IMO azonosítóSS-168
Pályafutása
ÉpítőMare Island Navy Yard
Építés kezdete1927. augusztus 2.
Vízre bocsátás1930. március 15.
Szolgálatba állítás1930. július 1.
Szolgálat vége1945. június 30.
SorsaÓcskavasként feldolgozták
Általános jellemzők
Vízkiszorítás4050 T
Hossz113 m
Merülés300 m
Önsúly2730 T t
Hajtómű4 Fairbanks-Morse dízel motor
2 Westinghouse elektromos motor
Sebesség17 csomó felszínen
8 csomó víz alatt
Fegyverzet24 torpedó
2 fedélzeti löveg (125 mm)
2 gépágyú (7,62 mm)
Legénység88
A Wikimédia Commons tartalmaz USS Nautilius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A USS Nautilus egy Narwhal–osztályú amerikai tengeralattjáró volt a második világháborúban. A tengeralattjáró tizennégy járőrutat tett meg a csendes-óceáni hadszíntéren, részt vett a Midwayi csatában, a Makini rajtaütésben, Attu inváziójában és a Fülöp-szigetek visszafoglalásában.

A háború előtt[szerkesztés]

A Narwhal–osztályú tengeralattjáró építése 1927. augusztus 2-án kezdődött a kaliforniai Mare-szigeti haditengerészeti gyárban. A hajót, amelynek neve USS V–6, azonosítója SC-2 volt, 1930. március 15-én bocsátották vízre. A tengeralattjáró 1930. július 1-jén állt szolgálatba.[1] 1931 márciusáig különböző merülési teszteken vett részt a Connecticut állambeli New Londonnál. 1931. február 19-én Nautilusnak nevezték át, új egyedi azonosítóját (SS-168) 1931. július 1-jén kapta meg.[2]

1932 végén megérkezett a csendes-óceáni amerikai flotta központjába, Pearl Harborba, és a 12. tengeralattjáró hadosztály zászlóshajója lett. 1935 és 1938 között a San Diego állomáshelyű 13. tengeralattjáró hadosztályba tartozott. 1939 és 1941 között ismét Pearl Harborban állomásozott. 1941 júliusában a Mare-szigeti haditengerészeti javítóbázison felújították dízel motorjait és szellőztető rendszerét, valamint modernizálták rádióját. A munkák 1942 tavaszán fejeződtek be, és 1942. április 28-án a Nautilus visszatért Pearl Harborba.[2]

Midwayi csata[szerkesztés]

1942. május 24-én a Nautilus, William H. Brockman kapitánysága alatt, kihajózott Pearl Harborból első háborús járőrútjára. 1942. június 4-én 7.55-kor, miután fogták egy PBY Catalina felderítőgép rádióadását a japán flottáról, megpillantották a Midway ellen tartó hajókat,[3] de őket is észrevették, és egy japán repülőgép gépágyúval rájuk lőtt.[2] A Nautilus harminc méter mélyre süllyedt, majd folytatta a hajóhad követését. Egy cirkálót és három rombolót figyelt meg, de ismét észrevette egy repülő, és megtámadta. Két romboló közel volt a tengeralattjáróhoz, és mélységi bombákkal próbálták meg elpusztítani.[2]

A hajó nem sokkal később, 8.15 és 8.30 között periszkópmélységig emelkedett, és a japán flotta közepén találta magát. Két torpedót lőtt ki a Kirisima[4] cirkálóra, az egyik besült, a másik pedig mellé ment.[2] Fél kilenckor egy romboló felfedezte, és megtámadta, ezért a tengeralattjáró kénytelen volt ismét a mélybe merülni. 8.40 és 9 óra között ismét felemelkedett, de 9.18-kor újra mélységi bombákat dobott rá egy japán romboló. Tíz óra előtt öt perccel ismét periszkópmélységig emelkedett, de addigra elvesztette a flotta nyomát.[2]

A japán romboló, az Arasi amely hosszú időn át kitartóan üldözte a Nautilust, teljes gőzzel tartott a támadó flotta után. Clarence Wade McClusky korvettkapitány 37 Dauntless zuhanóbombázójával órák óta a japánokat kereste. Amikor McClusky megpillantotta az északnyugatra tartó Arasit, követni kezdte irányát, és rábukkant a hajóhadra. Az amerikai gépek eltaláltak két hordozót, a Kagát és az Akagit, ami eldöntötte a csatát.[5][6]

Brockman kapitány

Részlet Brockman jelentéséből

„Délután a japcsik sokkal pontosabbak lettek, és a mélységi bombák közül sok nagyon közel robbant. Ebben az időszakban olyan hangokat hallottunk, mintha nehéz láncokat vonszolnának a fedélzeten. Azt hittük, hogy a japcsik vezetékeket húznak abban az igyekezetükben, hogy beazonosítsák a tengeralattjáró pozícióját. (...) Még a délután folyamán olyan hangot lehetett hallani, mintha két nehéz tárgyat ejtettek volna a fedélzetre. A hajó ekkor 103 méter mélyen volt. Úgy gondoltuk, elképzelhető, hogy két mélységi bomba eltalálta a hajótestet, de a nyomás miatt nem robbantak.”[5]

Hét perccel dél előtt a Nautilus meglátta a sérült Kagát, amelyet tévesen Szorjuként azonosított. A tengeralattjáró támadó pozícióba manőverezett, majd 13:59 és 14:05 között négy torpedót lőtt a repülőgép-hordozóra nagyjából 2700 méterről, esetleg közelebbről. Az első torpedó beragadt a vetőcsőbe, a második és a harmadik mellé ment. A negyedik telibe találta ugyan a Kagát, de nem robbant fel. A torpedó kettétört, és a vízben evickélő japán tengerészek belekapaszkodtak lebegő darabjaiba, hogy a felszínen maradjanak. Ismeretlen okból a Nautilus legénysége azt jelentette, hogy látták felcsapni a lángokat a találat után. Az akciót követően két japán romboló rátámadt a tengeralattjáróra, amely kénytelen volt órákra lemerülni.[2]

A búvárhajó 16.10-kor ismét felemelkedett. A periszkópon keresztül látták az égő, elhagyott Kagát. „A hordozót sűrű fekete füst borította be, amelynek felhője háromszáz méterrel emelkedett a hajó fölé. A tiszt, aki ezt a megfigyelést tette, a felhőt ahhoz az olajfüsthöz hasonlította, amely a USS Arizonából szállt fel, amikor Pearl Harborban égett” – jegyezte fel Brockman kapitány.[5]

Kevéssel háromnegyed nyolc előtt Brockman kiadta a parancsot, hogy 42 mélységi bombatámadás túlélése után, a Nautilus hagyja el a területet. Brockman később megkapta a Haditengerészeti Keresztet a csatában való helytállásáért.[2]

Június 7-9. között a tengeralattjárót feltöltötték Midwayen, majd folytatta a járőrözést. Június 20-án elérte Honsú szigetét, majd két nap múlva megrongált egy japán rombolót a Szagami-öböl bejáratánál. Június 25-én két torpedóval elsüllyesztette az 1685 tonnás[7] Jamakaze rombolót Jokoszukától 110 kilométerre délkeletre,[4] valamint megrongált egy olajszállítót. Június 27-én a tenger fenekére küldött egy fából készült bárkát, és Nodzsimazakitól keletre[7] elsüllyesztette a Muszasi Maru aknaszedőt. Másnap megrongált egy japán kereskedelmi hajót, és ismét túlélt egy intenzív mélységi bombázást. A támadásban a Nautilus megrongálódott, ezért visszatért Pearl Harborba, ahol július 11-étől augusztus 7-éig javították.[2]

Portyázások[szerkesztés]

Második út[szerkesztés]

A Nautilius japán hordozót támad a Midwayi csatában
A Makin-atoll a periszkópon keresztül
A süllyedő Jamakaze
A Nautilus 1942. április 15-én a Mare-sziget közelében
Bővebben: Makini rajtaütés

Augusztus 8-án a Nautilus, az Argonaut tengeralattjáró társaságában, kilencven tengerészgyalogossal a fedélzetén a Makin-atoll felé indult. A japánok által megszállt szigetet augusztus 17-én a reggeli órákban támadták meg az amerikaiak. A Nautilus fedélzeti fegyvereivel az Ukiangong Pointnál található célpontokat lőtte. A tengeralattjáró lövészeinek sikerült elsüllyeszteniük egy csapatszállító bárkát és egy járőrhajót. Fél 12-kor, majd 12.55-kor légitámadás érte, és a búvárhajó kénytelen volt lemerülni. Augusztus 18-án éjjel legalább száz tengerészgyalogost vett a fedélzetére, és hét nap múlva elérte Pearl Harbort.[2]

Harmadik út[szerkesztés]

1942. szeptember 15-én a Nautilus elindult harmadik járőrútjára. Végighajózott Japán partjai mentén, és a rossz időjárás és a mechanikai problémák ellenére sikerült elsüllyesztenie két szállítóhajót és három fabárkát: szeptember 29-én a Tamon Maru, október 1-jén a Toszei Maru teherhajót torpedózta meg.[7] Október 12-én, egy mélységibomba-támadás után, kiderült, hogy szivárog az olaj, ami egyre fokozódott. Nyolc nap múlva rájöttek, hogy a levegő is szökik. A tengeralattjáró olyan helyre hajózott, ahol kevesebb japán repülő járőrözött, remélve, hogy a szivárgó olaj és a szökő levegő nem árulja el pozíciójukat. A Nautilusnak ilyen körülmények között is sikerült október 24-én, egy teherhajót, a Kenun Marut elsüllyesztenie.[7] Másnap a tenger fenekére küldött egy bárkát.[7] Október 31-én megérkezett Midwayre, ahol ideiglenesen megjavították, majd továbbhajózott Pearl Harborba, ahol november 5-én kötött ki.[2]

Negyedik út[szerkesztés]

A Nautilus 1942. december 13-án elindult negyedi útjára. December 31-én és január 1-jén 26 felnőttet és három gyereket evakuált Teop-szigetről. Január 9-én a Nautilus elsüllyesztette a Joszinogava Maru csapatszállító-hajót Bougainville-től keletre, majd január 19-én megrongálta az Akizuki rombolót,[7] valamint egy tankert és egy teherhajót.[2] Február 4-én az ausztráliai Brisbane-nél partra tette a 29 kimentett civilt.[2]

Ötödik út[szerkesztés]

1943. április 20-án, öt nappal azután, hogy megérkezett Pearl Harborba, a Nautilus ismét kifutott a tengerre. Április 27-én érkezett meg az alaszkai Dutch Harborba, majd 109 felderítőt tett partra május 11-én reggel Attun, alig öt órával a fő támadás előtt. A nyár nagy részét (május 25. és augusztus 17. között) a Mare-szigeti javítódokkokban töltötte.[2][7]

Hatodik út[szerkesztés]

A tengeralattjáró 1943. szeptember 16-án kihajózott Pearl Harborból. Küldetésének elsődleges célja információgyűjtés volt a Gilbert-szigetek környékén. A járőútról október 17-én tért vissza, értékes fényképekkel Tarawáról, Kumáról, Butaritariról, Abemamáról és Makinról, valamint más szigetekről.[2]

Hetedik út[szerkesztés]

1943. november 18-án a tengeralattjáró visszaindult Tarawára, hogy az invázió előtt begyűjtse a legfrissebb időjárási és tengermozgási adatokat. Másnap 21.59-kor a Ringgold romboló tévesen japán hajóként azonosította a Nautilust, és tüzet nyitott rá. A búvárhajó tornyát eltalálta egy lövedék. Ideiglenes javítás után folytatta a küldetést, és a november 20-áról 21-ére virradó éjszaka partra tett 78 felderítőt Abemamán, akik a következő napokban biztosították a gyengén védett szigetet. A tengeralattjáró december 4-én tért vissza Pearl Harborba.[8][2]

Nyolcadik út[szerkesztés]

1944. január 27-én a Nautilus elindult nyolcadik járőrszolgálatára. 1944. március 6-án[7] a Palau- és a Marshall-szigetek térségében elsüllyesztette az Amerika Maru szállítóhajót, és megrongált három másikat. A tengeralattjáró áprilisban több Fülöp-szigeteki gerillaakciót segített.[2]

További portyázások[szerkesztés]

A tengeralattjáró 1944. május 29-én indult kilencedik járőrútjára. Lőszert, üzemanyagot és felszerelést vitt a mindanaói gerilláknak. Tizedik útján, júniusban, hasonló feladata volt a Negros-szigetenen. Következő útjain, nyáron és ősz elején, felderítő egységeket és ellátmányt rakott partra a Fülöp-szigetek különböző pontjain, július 14-én például Lagomán. Október 31-én, tizenharmadik járőrútján azt az utasítást kapta, hogy süllyessze el a megfeneklett USS Darter búvárhajót. A Nautilus torpedói nem találtak, mindegyik a zátonyon robbant. Ezután a fedélzeti löveggel tették menthetetlenné a Dartert. 1945. január 30-án kikötött az ausztráliai Darwinban, és ezzel teljesítette tizennegyedik, utolsó küldetését. Háborús szolgálataiért 14 csatacsillagot kapott.[1] 1945. november 16-án ócskavasként eladták a philadelphiai North American Smelting Companynek.[2]

Kapitányok[szerkesztés]

Kapitányok
Név Szolgálat kezdete Szolgálat vége
Thomas John Doyle 1930. július 1. 1932. június 4.
Alf Ole Ruh Bergesen 1937. július 3. 1940. július
Lloyd Dallas Follmer 1940. július 1941. június 3.
Joseph Phillip Thew 1941. június 3. 1942. március 3.
William Herman Brockman 1942. március 3. 1943. augusztus 26.
William Davis Irvin 1943. augusztus 26. 1944. április 18.
George Arthur Sharp 1944. április 18. 1944. december 17.
Willard de Loss Michael 1944. december 17. 1945. június 30.[7]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b SPI
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Chen
  3. ↑ Costello 292. oldal
  4. ↑ a b WOWS
  5. ↑ a b c Submarine Force Museum
  6. ↑ Costello 295. oldal
  7. ↑ a b c d e f g h i Uboat
  8. ↑ Costello 432. oldal

Források[szerkesztés]

Külső linkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=USS_Nautilus_(SS-168)&oldid=24489084”