Transilvania Filharmónia
| Transilvania Filharmónia | |
| Információk | |
| Egyéb nevek | Filarmonica de Stat Transilvania din Cluj |
| Eredet | Románia |
| Alapítva | 1955 |
| Műfaj | komolyzene |
| A Transilvania Filharmónia weboldala | |
A kolozsvári Transilvania Filharmónia (hivatalos román neve Filarmonica de Stat Transilvania din Cluj azaz Kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia) a város 1955-ben alakult komolyzenei intézménye, amely szimfonikus zenekart, kórust, kamarazenekart és vonósnégyest működtet, illetve 1965 óta szervezi a Kolozsvári Zenei Ősz fesztivált.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az intézmény 1955. szeptember 1-jén alakult a Minisztertanács augusztus 15-i 1764. számú rendeletével, Antonin Ciolan vezetésével. A szimfonikus zenekarnak 67, a népi zenekarnak 25 zenész felvételét engedélyezték. 1956-ban alakult a Napoca vonósnégyes, 1967-ben a Pro Camera vonósnégyes, 1971-ben a Concordia vonósnégyes, 1985-ben pedig a Transilvan vonósnégyes. A kamarazenekar 1966. januárban jött létre, és első hangversenyét 1966. február 16-án tartotta Ruha István fellépésével. Az énekkar megszervezésére már 1960-tól kezdve voltak próbálkozások, de csak 1972 őszén jött létre. 1968-ban Cornel Țăranu kezdeményezésére alakult meg az Ars Nova együttes, amely kizárólag 20. századi zeneműveket játszott, ezt 1970-ben követte a barokk zenére specializálódott Ars Antiqua együttes.[1]
1965 óta egy kivétellel minden évben megrendezte a Kolozsvári Zenei Őszt, amely az ország második legfontosabb komolyzenei fesztiválja.[2]
Az intézmény igazgatói Antonin Ciolan karmester, Sigismund Toduţă zeneszerző, Dumitru Mircea író, Rodica Liana Pop muzikológus,[1] Radu Grecu hegedűművész, Adrian Pop zeneszerző, George Dudea hegedűművész, Emil Simon karmester, Denisa Piteiu menedzser és Dorina Mangra hegedűművész voltak;[3] a tisztséget 2017-től 2020-ban bekövetkezett haláláig Marius Tabacu műfordító, televíziós filmrendező, zongorista töltötte be.[4]
Székhelye
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az intézmény székhelye kezdetben a Zeneszerzőszövetség épületében volt, utána a Bocskai téren (akkor Piaţa Malinovski), és 1961-ben költözött az Egyetemiek Házába.[1]
Az előadásokat 1955 és 2002 között az Egyetemiek Háza hangversenytermében tartották. Ekkor azonban az épület felújítása miatt ki kellett költözniük, és a tulajdonos egyetemmel folytatott anyagi jellegű viták miatt évekig nem költözhettek vissza.[5] Az előadásokat a Béke téri Diákművelődési Házban tartották, amely azonban túl szűknek bizonyult.[6] Tervezték egy különálló kulturális központ építését a Magyar utcában,[7] és szóba jött a sétatéri kaszinó épületének átalakítása a filharmónia céljára,[8] de egyik terv sem valósult meg. Az intézmény végül 2012-ben tért vissza a hangversenyekkel az Egyetemiek Házába,[9] de az adminisztráció a Diákművelődési Házban maradt.[10] 2019-ben döntés született egy kulturális központ felépítéséről, amely többek között a filharmóniának is helyet fog biztosítani; az épületnek két év alatt kell elkészülnie.[11]
Tevékenysége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szimfonikus zenekar
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az első évtized alatt a zenekar - amely kezdetben az Állami Magyar Opera és Román Opera zenészeiből alakult, a helyi Zeneakadémia legtehetségesebb végzőseivel töltődött fel, és kialakítva saját állandó repertoárját, a város kulturális életének megkerülhetetlen szereplőjévé vált,[12] emellett miniévadokat tartottak Déván, Vajdahunyadon és Tordán.[1] Első nemzetközi bemutatkozására 1964-ben került sor Jugoszláviában, majd 1966-ban a Szovjetunióban turnéztak. 1970-ben egy olaszországi Beethoven-fesztiválon szerepeltek, ezt követően pedig rendszeresen kaptak nemzetközi meghívásokat, fellépve Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, NSZK, Ausztria, Hollandia, Svájc, Olaszország, Spanyolország, Franciaország előadótermeiben. Az 1980-as években a zenekar nemzetközi jelenléte visszaszorult a kommunista rendszer elszigetelésre törekvő kultúrpolitikája következtében. A rendszerváltást követően a zenekarnak sikerült újraépítenie nemzetközi kapcsolatait és hírnevét.[13]
Állandó repertoárjában leginkább romantikus és klasszikus zeneszerzők szerepelnek, de számos kortárs művet is bemutattak.[14] Noha a zenekar elsődlegesen szimfonikus műveket ad elő, műsorában operák is szerepelnek. Kiemelkedő ezek közül George Enescu Oedipe című operája, amelyet a zeneszerző születésének 100. évfordulójára adtak elő Luzernben, a szatmárnémeti filharmonikus zenekar zenészeivel együtt.[15]
2000-ben a zenekar a Deep Purple együttessel európai turnén vett részt, ahol Paul Mann karmester vezényletével Jon Lord rockzenekarra és zenekarra írt versenyművét adták elő.[16]
Kórus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Vonósnégyes
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kolozsvári Zenei Ősz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Állandó közreműködői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Karmesterek: Antonin Ciolan, Gheorghe Vintilă, Emil Simon, Mircea Cristescu, Emanuel Elenescu, Erich Bergel, Cristian Mandeal,[1] Nicolae Moldoveanu, Mihail Agafiţa,[13] a 2016/17-es évadtól Gabriel Bebeșelea[17]
- Karnagyok: Dorin Pop, Florentin Mihăescu, Cornel Groza[1]
- Szólisták: Ruha István (hegedű), Halmos György (zongora), Dumitru Pop (fuvola)[1]
Diszkográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az évek során az együttes több mint 150 lemezfelvételt készített, elsősorban az Electrecordnál.[18] A külön hivatkozással nem jelzett soroknál a forrás: discogs.com[19] és rateyourmusic.com/[20]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 7 Simona-Mihaela Spiridon: Tradiție și modernitate în viața muzicală românească. Istoricul Filarmonicii de Stat din Cluj (1955-1989). 193.231.20.119. Universitatea „Babeș-Bolyai” Cluj-Napoca (2015) (Hozzáférés: 2019. december 20.) arch [doktori értekezés kivonata]
- ↑ Cel mai vechi festival din Cluj și al doilea cel mai important de muzică clasică din România, peste câteva zile la Filarmonică. actualdecluj.ro (2018. október 5.) (Hozzáférés: 2019. december 20.)
- ↑ Filarmonica: Istoric. filarmonicatransilvania.ro (Hozzáférés: 2019. december 20.) arch
- ↑ Mile Lajos: Marius Tabacu méltatása. Művelődés, LII. évf. 3. sz. (2017) arch Hozzáférés: 2019. december 20.
- ↑ Új székhelyet keresnek a Filharmóniának. Szabadság, XVI. évf. 10. sz. (2004. január 15.) arch Hozzáférés: 2019. december 20.
- ↑ Hangversenyterem: álom vagy valóság? Szabadság, 144. sz. (2012. június 27.)
- ↑ Asztalos Lajos: Művelődési Központ – Szentpéter, fejedelmi kert. Szabadság, XXII. évf. 34. sz. (2010. február 11.)
- ↑ Ma kezdődik a kolozsvári Sétatér és Kaszinó felújítása. Szabadság, XXIII. évf. 85. sz. (2011. április 12.)
- ↑ Nagy-Hintós Diána: Visszatér régi székhelyére a kolozsvári filharmónia. Szabadság, XXIV. évf. 179. sz. (2012. augusztus 7.)
- ↑ Contact. filarmonicatransilvania.ro (Hozzáférés: 2019. december 20.) arch
- ↑ Ördög Béla: Régi műemlék kaszárnyából lesz a filharmónia székhelye. Szabadság, (2019. október 17.) arch Hozzáférés: 2019. december 20.
- ↑ Kulcsár Gabriella: Jubileumi hangverseny: 50 éves a kolozsvári Filharmónia. Szabadság, XVII. évf. 244. sz. (2005. október 18.)
- 1 2 Orchestră. filarmonicatransilvania.ro (Hozzáférés: 2019. december 20.) arch
- ↑ Kolozsvári Filharmonikusok. bmcrecords.hu (Hozzáférés: 2019. december 28.)
- ↑ Pascal Bentoiu: Masterworks of George Enescu: A Detailed Analysis. Lanham-Toronto-Plymouth: The Scarecrow Press. 2010. 265. o. ISBN 978-0-8108-7665-1
- ↑ Fondatorul Deep Purple, Jon Lord, omagiat de Filarmonica Transilvania. www.stiridecluj.ro (2012. szeptember 29.) (Hozzáférés: 2019. december 21.)
- ↑ Nagy-Hintós Diána: Új karmester a kolozsvári filharmónia élén. Szabadság, (2016. szeptember 16.)
- ↑ Filarmonica de Stat "Transilvania" Cluj. www.festivalenescu.ro (Hozzáférés: 2019. december 21.) arch
- ↑ Orchestra Simfonică A Filarmonicii Din Cluj-Napoca. www.discogs.com (Hozzáférés: 2019. december 20.)
- ↑ Filarmonica de Stat Transilvania. rateyourmusic.com (Hozzáférés: 2019. december 20.)
- ↑ Németh G. István: Bartók-allúziók és -idézetek Csíky Boldizsár és Vermesy Péter hangszeres kompozícióiban. zti.hu (2012. november 29.) (Hozzáférés: 2019. december 21.)
