Ugrás a tartalomhoz

Max Reger

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Reger
Életrajzi adatok
Születési névJohann Baptist Joseph Maximilian Reger
ÁlnévMax Reger
Született1873. március 19.
Brand
Elhunyt1916. május 11. (43 évesen)
Lipcse
Sírhelymüncheni Waldfriedhof
Gyermekei
  • Christa Reger
  • Lotti Reger
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora, orgona
Tevékenységzeneszerző, zeneművész, karmester
IPI-névazonosító00025613014
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Reger témájú médiaállományokat.

Max Reger, eredeti nevén Johann Baptist Joseph Maximilian Reger (Brand, 1873. március 19. – Lipcse, 1916. május 11.) német zeneszerző, zongorista, orgonista és karmester.

Életútja

[szerkesztés]

Az oberpfalzi Brandban született és a közeli Weidenben nőtt fel. Már kora gyerekkorától kapott zenei oktatást; később a sonderhauseni és a wiesbadeni konzervatóriumokban, többek között Hugo Riemannál, a híres zeneteoretikusnál tanult. Tanulmányai után katonai szolgálatot teljesített, de ideg-összeroppanás miatt 1898-ban visszatért a szülői házba. Zenei tevékenysége szárnyakat kapott, Weidenben írta hírnevét megalapozó jelentős műveit. 1901-ben családjával Münchenbe költözött, ahol a zenei élet aktív tagjává vált.

1902-ben feleségül vette a protestáns Elsa von Berckent. A család ellenezte a házasságot, ekkor romlott meg kapcsolata testvérével. A századforduló éveiben igen produktív volt zeneszerzőként és koncertező zongoristaként, kamarazenészként. 1905-ben Josef Gabriel Rheinberger utódja lett a hangművészeti akadémián, ám egy évvel később lemondott a tisztségéről, mivel számos dologban nézeteltérése támadt a nagyrészt konzervatív tantestülettel. Tanítványai között szerepelt többek között Joseph Haas, Johanna Senfter, Botho Sigwart zu Eulenburg, Hermann Keller, Hermann Grabner , valamint a későbbi filmzeneszerző, Willy Schmidt-Gentner.

1907-től egyetemi zeneigazgató (1908-ig) és a lipcsei királyi konzervatórium professzora lett, de koncert- és zeneszerzői tevékenységét is tovább folytatta. 1911-ben a Meininger Hofkapelle kapellmeisterének, udvari karmesterének nevezték ki, ezt a tisztséget 1914-ig látta el, röviddel a Hofkapelle feloszlatása előtt mondott fel. 1916-ban egy hangversenykörút során Lipcsében tett állomásán szívelégtelenség következtében hunyt el.

Munkássága

[szerkesztés]

Reger orgonakompozíciói által vált híressé, amelyeket barátja, Karl Straube, a lipcsei Tamás-templom orgonistája vitt sikerre. Straube nem csak mint barát és előadó állt Reger mellett, hanem komponálás közben is gyakran látta el tanácsokkal Regert.

Orgonaműveiben barokk műfajokat, mint a korálelőjátékot, a fantáziát, a fúgát és passacagliát találunk, ezeket azonban újraértelmezte és saját elképzelései szerint fejlesztette tovább. Az orgonairodalom kiemelkedő alkotása a 7 korálfantázia protestáns dallamokra. Orgonaművei a legtökéletesebb alkotások a német késő romantikus orgonákra (W. Sauer, E. F. Walcker, Voit & Söhne, Furtwängler & Hammer, Rieger), csupán ezek a hangszerek rendelkeznek a művek megszólaltatásához szükséges hangszín és dinamikai palettával.

További kiemelkedő alkotásai vannak a kamarazene területén és, a dal-, a kórus-, valamint a zenekari zenében. Zenekari műveinek jellemzője a kifinomult hangszerelés és hangszínkezelés (Böcklin nyomán írt szimfonikus költemények, a Hiller-változatok, a Mozart-változatok, Romantikus szvit).

Reger nagy hatással volt az Új Bécsi Iskolára (Neue Wiener Schule), és az 1920-as években a német nyelvterület egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott zeneszerzője volt. Tanítványa, Paul Hindemith a következőket mondta róla: »A zene utolsó nagy óriása; nélküle nem lennék!«

Reger meiningeni emlékműve

1906-ban, amikor Reger Szentpéterváron adott koncertet, a közönség soraiban a 15 éves Szergej Szergejevics Prokofjev bámulattal hallgatta az előadott G-dúr szerenádot. De nem minden kortársának tetszett Reger zenéje, munkáját ellentmondásosan értékelték: Igor Stravinsky nemcsak zenéjét, de megjelenését is visszataszítónak találta; egykori tanárától, Hugo Riemanntól nézeteltérésüket követően lesújtó bírálatot kapott.

Reger maga is nehéznek titulálta saját zenéjét, nemcsak az előadók, de a hallgatók számára is. Különösen alkotói korszakának közepén keletkezett művei extrém tonalitásúak. Variációi ebben a műfajban Bach, Beethoven és Brahms művei mellett a legjobbak közé tartoznak. Az ellenpontozás területén a kromatikus polifóniával egyedülállót alkotott.

Utolsó éveiben stílusa egyszerűsödött, a lehető legnagyobb tisztaságot és szubtilitást keresve. Reger saját kései stílusát „szabad jénai stílusnak” nevezte (1915-től Jénában élt). Ebben az alkotói korszakban írott művei között megtaláljuk például a Mozart-variációkat op.132 vagy utolsó szerzeményét, az A-dúr klarinétötöst op.146.

Művei

[szerkesztés]

Orgonaművek opusszámmal

[szerkesztés]
  • Drei Orgelstücke op. 7 (1892):
    • Präludium und Fuge C-Dur
    • Fantasie über 'Te Deum laudamus'
    • Fuge d-Moll
  • Suite e-Moll op. 16 "Den Manen Bachs" (1895):
    • Introduktion und Fuge
    • Adagio assai
    • Intermezzo
    • Trio
    • Passacaglia
  • Choralfantasie über 'Ein feste Burg ist unser Gott' op. 27 (1898)
  • Fantasie und Fuge c-Moll op. 29 (1898)
  • Choralfantasie über 'Freu dich sehr, o meine Seele' op. 30 (1898)
  • Erste Sonate fis-Moll op. 33 (1899)
  • Zwei Choralfantasien op. 40 (1899):
    • Nr. 1 Wie schön leucht' uns der Morgenstern
    • Nr. 2 Straf' mich nicht in deinem Zorn
  • Fantasie und Fuge über BACH op. 46 (1900)
  • Sechs Orgeltrios op. 47 (1900):
    • Canon
    • Gigue
    • Canzonetta
    • Scherzo
    • Siciliano
    • Fuge
  • Drei Choralfantasien op. 52 (1900):
    • Nr. 1 Alle Menschen müssen sterben
    • Nr. 2 Wachet auf, ruft uns die Stimme
    • Nr. 3 Halleluja, Gott zu loben
  • Fünf leichte Präludien und Fugen op. 56 (1901)
  • Symphonische Fantasie und Fuge op. 57 (1901)
  • Zwölf Stücke op. 59 (1901)
    • Präludium
    • Pastorale
    • Intermezzo
    • Kanon
    • Toccata
    • Fuge
    • Kyrie Eleison
    • Gloria in excelsis
    • Benedictus
    • Capriccio
    • Melodia
    • Te Deum
  • Zweite Sonate d-Moll op. 60 (1901):
    • Improvisation
    • Invocation
    • Introduktion und Fuge
  • Monologe op. 63 (1901/1902)
  • Zwölf Stücke op. 65 (1902)
  • 52 leicht ausführbare Choralvorspiele für die Orgel zu den gebräuchlichsten evangelischen Chorälen op. 67 (1902)
  • Zehn Stücke op. 69 (1903):
    • Präludium e-Moll
    • Fuge e-Moll
    • Basso ostinato e-Moll
    • Moment musical D-Dur
    • Capriccio d-Moll
    • Toccata D-Dur
    • Fuge D-Dur
    • Romanze g-Moll
    • Präludium a-Moll
    • Fuge a-Moll
  • Variationen und Fuge über ein Originalthema fis-Moll op. 73 (1903)
  • Dreizehn Choralvorspiele op. 79b (1901-1903)
  • Zwölf Stücke op. 80 (1904):
    • Präludium e-Moll
    • Fughetta e-Moll
    • Canzonetta g-Moll
    • Gigue d-Moll
    • Ave Maria Des-Dur
    • Intermezzo g-Moll
    • Scherzo fis-Moll
    • Romanze a-Moll
    • Perpetuum mobile f-Moll
    • Intermezzo D-Dur
    • Toccata a-Moll
    • Fuge a-Moll
  • Vier Präludien und Fugen op. 85 (1904)
  • Zweite Suite g-Moll op. 92 (1905):
    • Präludium
    • Fuge
    • Intermezzo
    • Basso ostinato
    • Romanze
    • Toccata
    • Fuge
  • Introduktion, Passacaglia und Fuge e-Moll op. 127 (1913)
  • Neun Stücke für Orgel op. 129 (1913):
    • Toccata d-Moll
    • Fuge d-Moll
    • Kanon e-Moll
    • Melodia B-Dur
    • Capriccio g-Moll
    • Basso ostinato g-Moll
    • Intermezzo f-Moll
    • Präludium h-Moll
    • Fuge h-Moll
  • Dreißig kleine Choralvorspiele op. 135a (1914)
  • Fantasie und Fuge d-Moll op. 135b (1916)
  • Sieben Orgelstücke op. 145 (1915/1916):
    • Trauerode
    • Dankpsalm
    • Weihnachten
    • Passion
    • Ostern
    • Pfingsten
    • Siegesfeier

Orgonaművek opusszám nélkül

[szerkesztés]
  • Introduktion und Passacaglia d-Moll (1899)
  • Orgelpräludium c-Moll (1900)
  • Variationen und Fuge über 'Heil, unserm König Heil' ('Heil dir im Siegerkranz') (1901)
  • Präludium und Fuge d-Moll (1902)
  • Schule des Triospiels. J. S. Bachs zweistimmige Inventionen, für die Orgel bearbeitet von Max Reger und Karl Straube (1903)
  • Romanze a-Moll für Harmonium, Orgelfassung vom Komponisten (1904)
  • Präludium und Fuge gis-Moll (1906)
  • Präludium und Fuge fis-Moll (1912)
  • Choralvorspiele:
    • O Traurigkeit, o Herzeleid (1893)
    • Komm, süßer Tod (1894)
    • Wer weiß, wie nahe mir mein Ende (1900)
    • Christ ist erstanden von dem Tod (1901?)
    • O Haupt voll Blut und Wunden (1904?)
    • Es kommt ein Schiff geladen (1905)
    • Wie schön leucht' uns der Morgenstern (1908?)

Zenekari művek

[szerkesztés]
  • Symphoniesatz d-Moll (1889)
  • Symphoniesatz d-Moll (1890)
  • Lyrisches Andante (Liebestraum) für Streichorchester (1898)
  • Sinfonietta A-Dur op.90 (1905)
  • Serenade G-Dur op.95 (1906)
  • Variationen und Fuge über ein Thema (aus dem Singspiel "Der Ärndtekranz") von Johann Adam Hiller op.100 (1907)
  • Symphonischer Prolog zu einer Tragödie op.108 (1908)
  • Eine Lustspiel-Ouvertüre op.120 (1911)
  • Konzert im alten Stil F-Dur op.123 (1912)
  • Eine romantische Suite (nach Eichendorff) op.125 (1912)
  • Vier Tondichtungen nach A. Böcklin op.128 (1913), darin N°3: Die Toteninsel
  • Eine Ballettsuite op.130 (1913)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Mozart op.132 (1914)
  • Eine vaterländische Ouvertüre op.140 (1914)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Beethoven, eigene Orchesterbearbeitung von op.86 (1915)
  • Suite im alten Stil, eigene Orchesterfassung von op.93 (1916)

Szólóhangszerre és zenekarra írt művek

[szerkesztés]
  • Zwei Romanzen für Violine und kleines Orchester op. 50 (1900)
  • Violinkonzert A-Dur op. 101 (1908)
  • Klavierkonzert f-Moll op. 114 (1910)
  • Rhapsodie für Violine und Orchester op. 147 (1916, Fragment, vollendet von Florizel von Reuter)
  • Scherzino für Streichorchester und Horn (1899)

Kamarazene

[szerkesztés]
  • 6 Streichquartette d-Moll op. und g-Moll op. 54/1, A-Dur op. 54/2, d-Moll op. 74, Es-Dur op. 109 und fis-Moll op. 121 (1889–1911)
  • Streichsextett F-Dur op. 118 (1910)
  • 2 Streichtrios a-Moll op. 77b und d-Moll op. 141b (1904 bzw. 1915)
  • Klarinettenquintett A-Dur op. 146 (1916)
  • 2 zongoraötös c-Moll oop. und c-Moll op. 64 (1898 bzw. 1902)
  • 2 zongoranégyes d-Moll op. 113 und a-Moll op. 133 (1910 bzw. 1914)
  • 2 zongorahármas h- Moll op. 2 und e-Moll op. 102 (1891 bzw. 1908)
  • 9 hegedűszonáta d-Moll op. 1, D-Dur op. 3, A-Dur op. 41, C-Dur op. 72, fis-Moll op. 84, d-Moll op. 103b/1, A-Dur op. 103b/2, e-Moll op. 122 und c-Moll op. 139 (1891–1915)
  • 4 csellószonáta f-Moll op. 5, g-Moll op. 28, F-Dur op. 78 und a-Moll op. 116 (1892–1910)
  • 3 klarinétszonáta As-Dur op. 49/1, fis-Moll op. 49/2 und B-Dur op. 107 (1900 bzw. 1909)
  • Diverse Werke für Violine, Viola und Violoncello solo op. 42, 91, 117, 131 (Különböző művek hegedűre, brácsára és csellóra)

Zongoraművek

[szerkesztés]
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Johann Sebastian Bach op. 81 (1904)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Ludwig van Beethoven op. 86 für 2 Klaviere (1904)
  • Aus meinem Tagebuch op. 82 (1904-12, 4 Hefte)
  • Introduktion, Passacaglia und Fuge op. 96 für 2 Klaviere (1906)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Georg Philipp Telemann op. 134 (1914)
  • Träume am Kamin op. 143 (1915)
  • 4 zongorára írt szonatina
  • számos más kisebb zongoradarab

Vokális zenedarabok

[szerkesztés]
  • Hymne an den Gesang (Steiner) op. 21 (1898)
  • Gesang der Verklärten (Busse) op. 71 (1903)
  • Der 100. Psalm op. 106 (1908/09)
  • Die Nonnen (Boelitz) op. 112 (1909)
  • Die Weihe der Nacht (Hebbel) op. 119 (1911) für Alt, Männerchor und Orchester
  • An die Hoffnung (Hölderlin) op. 124 (1912) für Alt und Orchester
  • Römischer Triumphgesang (Lingg) op. 126 (1912)
  • Hymnus der Liebe (Jacobowski) op. 136 (1914) für Bariton und Orchester
  • Der Einsiedler (Eichendorff) und Requiem (Hebbel) op. 144 (1915) für Singstimme, Chor und Orchester
  • Requiem für Soli, Chor und Orchester, op. 144b (Text von Hebbel: Seele, vergiss sie nicht)
  • (Lateinisches) Requiem, op.145a (Fragment: Kyrie-Satz, ein Dies-Irae-Satz ist ohne Opuszahl vorhanden)
  • Négy korálkantáta
    • I. Vom Himmel hoch da komm ich her. Choralkantate zu Weihnachten (1903)
    • II. O wie selig seid ihr doch, ihr Frommen. Choralkantate zum Totenfest (1903)
    • III. O Haupt voll Blut und Wunden. Choralkantate zum Karfreitag (1904)
    • IV. Meinen Jesum lass ich nicht. Choralkantate (1906)
  • A-cappella-kórusművek
    • Geistliche Gesänge op. 110 und 138
    • O Maria, sei gegrüsst (dt. Ave Maria), op. 61 n°6
  • több mint 250 zongoradal, többek között Christian Morgenstern, Stefan Zweig, Richard Dehmel, Gabriele D’Annunzio szövegére.

Hangfelvételek

[szerkesztés]

Kották

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Max Reger (német nyelven). Max Reger Institut. [2023. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 19.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Max_Reger&oldid=28401483”