Tod bicsig írás
A tod bicsig (halha mongolul: Тод бичиг, tudományos átírás: tod bičig, jelentése: világos írás) egy írás, melyet 1648-ban Zaja Pandit, egy buddhista szerzetes alakított ki az ujgur-mongol írás felhasználásával. Az írás kialakításával az írott nyelv közelebb került a beszélt nyelvi alakokhoz, a hétköznapi kiejtéshez és megkönnyítette a tibeti és a szanszkrit nyelv átírását is.
Az írást 1924-ig használták az oroszországi kalmükök. Ekkor áttértek a ma is használatos cirill alapú ábécéjükre. Ezzel szemben a kínai hszincsiangi ojrátok még ma is használják, sőt Kína-szerte tanítják is.
Táblák[szerkesztés]
Példaszövegek[szerkesztés]
 A Miatyánk |
 János 3:16 |
Források[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tod bicsig írás témájú médiaállományokat.
