Tod bicsig írás

A tod bicsig (halha mongolul: Тод бичиг, tudományos átírás: tod bičig, jelentése: világos írás) egy írás, melyet 1648-ban Zaja Pandit, egy buddhista szerzetes alakított ki az ujgur-mongol írás felhasználásával. Az írás kialakításával az írott nyelv közelebb került a beszélt nyelvi alakokhoz, a hétköznapi kiejtéshez és megkönnyítette a tibeti és a szanszkrit nyelv átírását is.

Az írást 1924-ig használták az oroszországi kalmükök. Ekkor áttértek a ma is használatos cirill alapú ábécéjükre. Ezzel szemben a kínai xinjiani ojrátok még ma is használják, sőt Kína-szerte tanítják is.