Thunnus tonggol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Thunnus tonggol
Kifogott példány Pakisztánból
Kifogott példány Pakisztánból
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Thunnini
Nem: Thunnus
South, 1845
Alnem: Neothunnus
Faj: T. tonggol
Tudományos név
Thunnus tonggol
(Bleeker, 1851)
Szinonimák
  • Kishinoella rara (Kishinouye, 1915)
  • Kishinoella tonggol (Bleeker, 1851)
  • Neothunnus rarus (Kishinouye, 1915)
  • Neothunnus tonggol (Bleeker, 1851)
  • Thunnus nicolsoni Whitley, 1936
  • Thunnus rarus Kishinouye, 1915
  • Thynnus tonggol Bleeker, 1851
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Thunnus tonggol témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Thunnus tonggol témájú médiaállományokat és Thunnus tonggol témájú kategóriát.

A Thunnus tonggol a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Thunnus tonggol előfordulási területe az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati felén van. A Vörös-tengertől és Kelet-Afrikától kezdve Új-Guineáig található meg. Elterjedésének északi határát Japán, míg déli határát Ausztrália képezi. Újabban Új-Zéland vizeiben is észlelték.

Megjelenése[szerkesztés]

Az átlagos mérete 70 centiméter, de 145 centiméteresre is megnőhet. Az eddig kifogott legnehezebb példány 35,9 kilogrammos volt. 39 csigolyája van. A kisméretű tonhalak egyike. A második hátúszója magasabb, mint az első. A mellúszói rövidek vagy közepesen hosszúak. Az úszóhólyagja hiányzik, vagy kezdetleges. Az oldalai és hasi része ezüstös-fehérek, néhány áttetsző, ovális folttal, melyek vízszintes sorokba rendeződnek. A hátúszók, a mellúszók és a farok alatti úszó feketések; a második hátúszó és a farok alatti úszó végei sárgák. A fekete farokúszó sárgászöldes mintázatú.

Életmódja[szerkesztés]

Ez a tonhal a nyílt óceánok lakója; kerüli a zavaros és brakkvizeket. Általában 10 méteres mélységben tartózkodik. A 28 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. A rajai különböző korú és méretű egyedeket is magukba foglalhatnak. Tápláléka kisebb halakból, kalmárokból és különböző rákokból és azok lárváiból áll.

Felhasználása[szerkesztés]

Ezt a tonhalat ipari mértékben halásszák. Főleg frissen, szárítva vagy sózva árusítják, de fagyasztva, füstölve vagy konzervdobozba téve is kapható. A sporthorgászok is kedvelik.

Források[szerkesztés]