The End (Beatles-dal)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
The Beatles
The End
Megjelent1969. szeptember 26.
Felvételek1969. július 23.–augusztus 20.
StílusRock
Nyelvangol
Hossz2:20
KiadóApple Records
SzerzőJohn Lennon, Paul McCartney
ProducerGeorge Martin
A(z) Abbey Road album dalai
Carry That Weight
(15)		The End
(16)		Her Majesty
(17)
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk A The Beatles együttes daláról szól. Hasonló címmel lásd még: The End (egyértelműsítő lap).

A The End a The Beatles angol rockegyüttes dala az 1969-es Abbey Road albumról. Paul McCartney írta, és Lennon–McCartney szerzeményként jelölték meg. Ez volt az utolsó dal, amelyet mind a négy tag közösen rögzített,[1] és ez az utolsó dal az album második részének nagy részét lefedő zenei egyvelegből.[2] A dal azon kevés dobszólók egyikét tartalmazza, amelyet Ringo Starr saját maga rögzített.

A dal szerkezete, rögzítése[szerkesztés]

McCartney azt mondta a dallal kapcsolatban: "A nagy költő nyomdokain haladva a végére én is odatettem a magam ütős, rímes verspárját."[3] John Lennon egy a Playboynak adott 1980-as interjújában elismerte McCartney szerzőiségét a The End esetében, mondván: "Ez megint Paul dala... Volt benne egy sor: "És a végén a szeretet, amit kapsz, egyenlő azzal a szeretettel, amit adsz", ami egy nagyon kozmikus, filozófiai gondolat. Ami ismét azt bizonyítja, hogy ha akarja, akkor túl tudja gondolni a dolgokat."[4] A Lennon által idézett sor ("And in the end, the love you get is equal to the love you give") valójában a következő: "And in the end, the love you take, is equal to the love you make..."[5]

A dal felvétele 1969. július 23-án kezdődött, amikor a The Beatles egy 1 perc 30 másodperces zenei alapot vett fel, amelyet áthangosításokkal 2 perc 5 másodpercre hosszabbodott. Ekkor a dal munkacíme Ending volt.[6] A dalhoz az első éneket augusztus 5-én, további ének- és gitárhangokat 7-én, a basszusgitár és a dob hangzást pedig 8-án, az Abbey Road-os borítókép készítésének napján rögzítették.[7] Augusztus 15-én a zenekari hangszerelés került hozzáadásra, a zárózongora dallam és az ének pedig augusztus 18-án.[8][9]

A The End zárósora, amely ezt a dísztábla megalkotását ihlette.

Az együttes mind a négy tagjának van egy szólója a dalban, köztük Ringo Starr-nak is egy dobszóló. Starr nem szerette a szólókat, inkább szívesebben dobolt akkor,amikor valaki egy adott előadásban énekelt.[10] Szólóját tizenkét mikrofonnal rögzítették, amelyeket a dobfelszerelése körül helyeztek el. Később azt mondta, hogy Ron Bushy dobjátékának egy részét lemásolta az Iron Butterfly In-A-Gadda-Da-Vida című számából.[11] A felvétel, amelyben Starr szólóját előadta, eredetileg gitár- és tamburin kíséret követte,[6] de a többi hangszert elnémították a keverés során, hogy dobszóló hatása hangsúlyosabb legyen.[12]

McCartney, George Harrison és Lennon három, kétütemes gitárszólót adnak elő.[1][13] Az instrumentális gitárszóló ötlete Harrisontól származik, és Lennon javasolta azt, hogy hárman játsszanak egy-egy részt.[14] A szólók körülbelül a dal 53 másodpercével kezdődnek meg. Geoff Emerick, a Beatles hangmérnöke később így emlékezett vissza a munkálatokról: "John, Paul és George úgy tűnt, mintha visszamentek volna az időben, mintha újra gyerekek lennének, akik együtt játszanak a puszta élvezetért. Mindennél jobban emlékeztettek a fegyverforgatókra, felcsatolt gitárjukkal, acélos tekintetű elszántságukkal, akik elhatározták, hogy felülmúlják egymást. Mégsem volt ellenségeskedés, semmi feszültség – egyszerűen jól szórakoztak."[15]

Az első két ütemet McCartney, a másodikat Harrison, a harmadikat Lennon játssza, majd ez a folyamat még kétszer megismétlődik.[1][16] Mindegyiküknek sajátos stílusa volt, amelyről McCartney úgy érezte, hogy tükrözi személyiségüket. Közvetlenül Lennon harmadik szólója után elkezdődik az „And in the end...” utolsó sor a zongoraakkorddal. Ezután egy zenekari hangszerelés következik egy dúdoló kórussal, ami alatt Harrison egy utolsó gitárszólót játszik és befejeződik a dal.

A The End eredetileg az Abbey Road utolsó száma lett volna, de végül a Her Majesty követte. Habár a The End volt az utolsó ismert felvétel, amelyen az együttes mind a négy tagja közreműködött, mégis az 1970-es Let It Be albumon található I Me Mine dal volt az utolsó olyan felvétel, amelyen az együttes három tagja közösen dolgozott egy stúdiómunka keretén belül (Lennon már nem volt jelen, mert 1969 szeptemberében külföldre távozott).

Az 1996-os Anthology 3 válogatásalbum tartalmazza a The End remix változatát.[17] Ebben a változatban visszaállították az eredeti felvételből eltűntetett tamburin és gitár áthangosításokat, valamint a gitárszólókat és a zenekari hangeffektusok jelentőssé tették.[9] A számot egy hosszú zongoraakkord követi, amely A Day in the Lifevégéből származik és egyben lezárja az albumot.[9] A remixen hallható dobszólót később a Get Back dal elején használták fel a 2006-os Love albumhoz.[18]

Kritikai fogadtatás[szerkesztés]

Richie Unterberger az AllMusic szerkesztője úgy vélte, hogy a "The End" az "együttes sajátos felfogása a '60-as évek végének heavy rockjában megszokott rögtönzött dzsemmelésről, bár szokás szerint a The Beatles ezt sokkal pontosabban csinálta, mint bárki más".[19] John Mendelsohn, a Rolling Stone-tól azt mondta, hogy ez "tökéletes sírfelirat volt a Beatle álomvilágban tett látogatásunkhoz: "The love you take is equal to the love you make."[20]

2007-ben a The End a 7. helyre került a Q magazin The 20 Greatest Guitar Tracks listáján.[21]

A dal öröksége[szerkesztés]

  • A dal a The Beatles: Rock Band videójáték bónuszdalaként szerepel.
  • McCartney második gitárszólóját, Lennon utolsó gitárszólóját és Starr dobszólóját felhasználták a Get Back bevezetőjében a The Beatles Love albumán.
  • Ralph Bakshi 1972-es, Fritz, a macska című filmjében Fritz azt a sort idézi, hogy "a szeretet, amit adsz, egyenlő a szeretettel, amit kapsz", amikor úgy dönt, hogy nem helyez bombát egy atomerőműbe, és elutasítja az erőszakos forradalmi politikát. A karakter megalkotója, Robert Crumb „vörös nyakúnak és fasisztának” minősítette ezt a párbeszédet.[22]
  • A Beastie Boys a Paul's Boutique albumon megtalálható The Sounds of Science című számukhoz felhasználta a The End egy részletét.[23]
  • Chris Farley megkérdezte McCartney-t a Saturday Night Live Chris Farley Show szegmens egyik adásában, hogy igaz-e, hogy "a szerelem, amit elfogadsz, egyenlő azzal a szerelemmel, amit szeretsz". McCartney Farley nagy örömére azt válaszolta, hogy tapasztalatai szerint „minél többet adsz, annál többet kapsz”.
  • Paul McCartney a 2012. évi nyári olimpia játékok nyitóünnepségén előadta a dalt, közvetlenül az esemény zárása előtt a Hey Jude című dala együtt.[24]
  • Peter Brown a dal szövegét felhasználta a The Beatlesről szóló könyvének, a The Love You Make címének.
  • Kathryn Dawn Lang énekel, és Robin Williams (mint Luklász) elmond egy részlete a dalból a Táncoló talpak című film végén.
  • Az "And in the End..." címet viseli a Vészhelyzet sorozatzáró epizódja[25], valamint a Gyilkos Elmék 15. évadának évadzárója.[26]

Feldogozások[szerkesztés]

Közreműködött[szerkesztés]

Ian MacDonald[1] and Kenneth Womack[28] szerint, kivéve ahol említve van:

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The End (Beatles song) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Ian MacDonald. A fejek forradalma, 436. o. (2015) 
  2. ↑ a b Bánosi–Tihanyi. Beatles zenei kalauz, 84. o. (1999) 
  3. ↑ Miles. Paul McCartney, 617. o. (2009) 
  4. ↑ Sheff. All We Are Saying, 204. o. (2000) 
  5. ↑ Hal Leonard. The Beatles – Complete Scores, 252–253. o. (1993) 
  6. ↑ a b Lewisohn. The Complete Beatles Recording Sessions, 181. o. (1988) 
  7. ↑ Lewisohn. The Complete Beatles Recording Sessions, 185–186. o. (1988) 
  8. ↑ a b Lewisohn. The Complete Beatles Recording Sessions, 190. o. (1988) 
  9. ↑ a b c Winn. hat Magic Feeling: The Beatles' Recorded Legacy, Volume Two, 1966–1970, 317. o. (2009) 
  10. ↑ Beatles’ reunion on Larry King interview transcript. (angol nyelven). I read the news today: All Beatle news., 2007. június 27. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  11. ↑ Womack. The Beatles Encyclopedia: Everything Fab Four, 258, 259. o. (2014) 
  12. ↑ Anthology 3 (booklet). Apple Records (1996) 
  13. ↑ The Beatles: Antológia, 337. o. (2001) 
  14. ↑ 100 Greatest Beatles Songs: 'Abbey Road Medley' | Rolling Stone. web.archive.org, 2014. január 22. [2014. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  15. ↑ Womack. The Beatles Encyclopedia: Everything Fab Four, 258–259. o. (214) 
  16. ↑ Winn. That Magic Feeling: The Beatles' Recorded Legacy, Volume Two, 1966–1970, 316. o. (2009) 
  17. ↑ Marsi József. Beatles kódex, 126. o. (2022) 
  18. ↑ Marsi József. Beatles kódex, 280. o. (2022) 
  19. ↑ Unterberger, Richie: Review of "The End", 2007. március 1. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  20. ↑ Rolling Stone : The Beatles: Abbey Road : Music Reviews. web.archive.org, 2006. július 4. [2007. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  21. ↑ Womack. The Beatles Encyclopedia: Everything Fab Four, 259. o. (2014) 
  22. ↑ szerk.: Holm, D. K.: R. Crumb: Conversations, 28. o. (1972) 
  23. ↑ Search. web.archive.org, 2013. május 5. [2013. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  24. ↑ 2012: Olympics: Paul McCartney closes London's opening ceremony - CBS News (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com, 2012. július 27. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  25. ↑ ER: And in The End.... (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  26. ↑ Criminal Minds: And in the End. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  27. ↑ Shaffer, Claire: Tenacious D Cover the Beatles' 'You Never Give Me Your Money' and 'The End' (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 2021. július 1. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  28. ↑ Womack. Solid State: The Story of "Abbey Road" and the End of the Beatles, 169. o. (2019) 
  29. ↑ a b c Babiuk, Andy: The Beatles’ Casinos | Vintage Guitar® magazine (amerikai angol nyelven), 2018. január 17. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
  30. ↑ a b The Abbey Road (Super Deluxe Book). Apple Records, 55. o. (2019) 

Források[szerkesztés]

Angol nyelvű[szerkesztés]

Magyar nyelvű[szerkesztés]

  • Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz. Az együttzenélés és a szólóévek. 1958–1999. Budapest: Anno Kiadó, 1999. ISBN 963-853-895-3
  • Ian Macdonald: A fejek forradalma. A Beatles és a hatvanas évek. (ford. Révbíró Tibor) Budapest: Helikon Kiadó, 2015. ISBN 978-963-227-468-3
  • Marsi József: Beatles Kódex – A Beatles együttes teljes életművének enciklopédiája. (bővített kiadás) Budapest: Könyvműhely, 2022. ISBN 978-615-01-5036-9
  • The Beatles. Antológia. (szerk. Brian Roylance et al., ford. Árokszállásy Zoltán, Béresi Csilla) Budapest: Kossuth Kiadó, 2001. ISBN 963 09 4258 5

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Allan W. Pollack megjegyzései a The End dalhoz


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=The_End_(Beatles-dal)&oldid=26939374”