The End (Beatles-dal)
| The Beatles The End | ||||
| Megjelent | 1969. szeptember 26. | |||
| Felvételek | 1969. július 23.–augusztus 20. | |||
| Stílus | Rock | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 2:20 | |||
| Kiadó | Apple Records | |||
| Szerző | John Lennon, Paul McCartney | |||
| Producer | George Martin | |||
| A(z) Abbey Road album dalai | ||||
| ||||
A The End a The Beatles angol rockegyüttes dala az 1969-es Abbey Road albumról. Paul McCartney írta, és Lennon–McCartney szerzeményként jelölték meg. Ez volt az utolsó dal, amelyet mind a négy tag közösen rögzített,[1] és ez az utolsó dal az album második részének nagy részét lefedő zenei egyvelegből.[2] A dal azon kevés dobszólók egyikét tartalmazza, amelyet Ringo Starr saját maga rögzített.
A dal szerkezete, rögzítése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]McCartney azt mondta a dallal kapcsolatban: "A nagy költő nyomdokain haladva a végére én is odatettem a magam ütős, rímes verspárját."[3] John Lennon egy a Playboynak adott 1980-as interjújában elismerte McCartney szerzőiségét a The End esetében, mondván: "Ez megint Paul dala... Volt benne egy sor: "És a végén a szeretet, amit kapsz, egyenlő azzal a szeretettel, amit adsz", ami egy nagyon kozmikus, filozófiai gondolat. Ami ismét azt bizonyítja, hogy ha akarja, akkor túl tudja gondolni a dolgokat."[4] A Lennon által idézett sor ("And in the end, the love you get is equal to the love you give") valójában a következő: "And in the end, the love you take, is equal to the love you make..."[5]
A dal felvétele 1969. július 23-án kezdődött, amikor a The Beatles egy 1 perc 30 másodperces zenei alapot vett fel, amelyet áthangosításokkal 2 perc 5 másodpercre hosszabbodott. Ekkor a dal munkacíme Ending volt.[6] A dalhoz az első éneket augusztus 5-én, további ének- és gitárhangokat 7-én, a basszusgitár és a dob hangzást pedig 8-án, az Abbey Road borítóképe készítésének napján rögzítették.[7] Augusztus 15-én a zenekari hangszerelés került hozzáadásra, a zárózongora dallam és az ének pedig augusztus 18-án.[8][9]

Az együttes mind a négy tagjának van egy szólója a dalban, köztük Ringo Starr-nak is egy dobszóló. Starr nem szerette a szólókat, inkább szívesebben dobolt akkor, amikor valaki egy adott előadásban énekelt.[10] Szólóját tizenkét mikrofonnal rögzítették, amelyeket a dobfelszerelése körül helyeztek el. Később azt mondta, hogy Ron Bushy dobjátékának egy részét lemásolta az Iron Butterfly In-A-Gadda-Da-Vida című számából.[11] A felvételen, amelyben Starr szólóját előadta, eredetileg gitár- és tamburin kíséret szerepelt,[6] de a többi hangszert elnémították a keverés során, hogy dobszóló hatása hangsúlyosabb legyen.[12]
McCartney, George Harrison és Lennon három, kétütemes gitárszólót adnak elő.[1][13] Az instrumentális gitárszóló ötlete Harrisontól származik, és Lennon javasolta azt, hogy hárman játsszanak egy-egy részt.[14] A szólók körülbelül a dal 53 másodpercével kezdődnek meg. Geoff Emerick, a Beatles hangmérnöke később így emlékezett vissza a munkálatokról: "John, Paul és George úgy tűnt, mintha visszamentek volna az időben, mintha újra gyerekek lennének, akik együtt játszanak a puszta élvezetért. Mindennél jobban emlékeztettek a fegyverforgatókra, felcsatolt gitárjukkal, acélos tekintetű elszántságukkal, akik elhatározták, hogy felülmúlják egymást. Mégsem volt ellenségeskedés, semmi feszültség – egyszerűen jól szórakoztak."[15]
Az első két ütemet McCartney, a másodikat Harrison, a harmadikat Lennon játssza, majd ez a folyamat még kétszer megismétlődik.[1][16] Mindegyiküknek sajátos stílusa volt, amelyről McCartney úgy érezte, hogy tükrözi személyiségüket. Közvetlenül Lennon harmadik szólója után elkezdődik az „And in the end...” utolsó sor a zongoraakkorddal. Ezután egy zenekari hangszerelés következik egy dúdoló kórussal, ami alatt Harrison egy utolsó gitárszólót játszik és befejeződik a dal.
A The End eredetileg az Abbey Road utolsó száma lett volna, de végül a Her Majesty követte. Habár a The End volt az utolsó ismert felvétel, amelyen az együttes mind a négy tagja közreműködött, mégis az 1970-es Let It Be albumon található I Me Mine dal volt az utolsó olyan felvétel, amelyen az együttes három tagja közösen dolgozott egy stúdiómunka keretén belül (Lennon már nem volt jelen, mert 1969 szeptemberében külföldre távozott).
Az 1996-os Anthology 3 válogatásalbum tartalmazza a The End remix változatát.[17] Ebben a változatban visszaállították az eredeti felvételből eltűntetett tamburin és gitár áthangosításokat, valamint a gitárszólókat és a zenekari hangeffektusok jelentőssé tették.[9] A számot egy hosszú zongoraakkord követi, amely A Day in the Lifevégéből származik és egyben lezárja az albumot.[9] A remixen hallható dobszólót később a Get Back dal elején használták fel a 2006-os Love albumhoz.[18]
Kritikai fogadtatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Richie Unterberger az AllMusic szerkesztője úgy vélte, hogy a "The End" az "együttes sajátos felfogása a '60-as évek végének heavy rockjában megszokott rögtönzött dzsemmelésről, bár szokás szerint a The Beatles ezt sokkal pontosabban csinálta, mint bárki más".[19] John Mendelsohn, a Rolling Stone-tól azt mondta, hogy ez "tökéletes sírfelirat volt a Beatle álomvilágban tett látogatásunkhoz: "The love you take is equal to the love you make."[20]
2007-ben a The End a 7. helyre került a Q magazin The 20 Greatest Guitar Tracks listáján.[21]
A dal öröksége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A dal a The Beatles: Rock Band videójáték bónuszdalaként szerepel.
- McCartney második gitárszólóját, Lennon utolsó gitárszólóját és Starr dobszólóját felhasználták a Get Back bevezetőjében a The Beatles Love albumán.
- Ralph Bakshi 1972-es, Fritz, a macska című filmjében Fritz azt a sort idézi, hogy "a szeretet, amit adsz, egyenlő a szeretettel, amit kapsz", amikor úgy dönt, hogy nem helyez bombát egy atomerőműbe, és elutasítja az erőszakos forradalmi politikát. A karakter megalkotója, Robert Crumb „vörös nyakúnak és fasisztának” minősítette ezt a párbeszédet.[22]
- A Beastie Boys a Paul's Boutique albumon megtalálható The Sounds of Science című számukhoz felhasználta a The End egy részletét.[23]
- Chris Farley megkérdezte McCartney-t a Saturday Night Live Chris Farley Show szegmens egyik adásában, hogy igaz-e, hogy "a szerelem, amit kapsz, egyenlő azzal a szerelemmel, amit adsz". McCartney Farley nagy örömére azt válaszolta, hogy tapasztalatai szerint „minél többet adsz, annál többet kapsz”.
- Paul McCartney a 2012. évi nyári olimpia játékok nyitóünnepségén előadta a dalt, közvetlenül az esemény zárása előtt a Hey Jude című dallal együtt.[24]
- Peter Brown a dal szövegét felhasználta a The Beatlesről szóló könyvének, a The Love You Make címének.
- Kathryn Dawn Lang énekel, és Robin Williams (mint Luklász) elmond egy részlete a dalból a Táncoló talpak című film végén.
- Az "And in the End..." címet viseli a Vészhelyzet sorozatzáró epizódja,[25] valamint a Gyilkos Elmék 15. évadának évadzárója.[26]
Feldolgozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Phil Collins feldolgozta a zenei egyveleg egy részét (ezenkívül a Golden Slumbers és a Carry That Weight dal szerepelt az egyvelegből) George Martin 1998-as In My Life című albumán.
- A Tenacious D komikus rockduó 2021. július 1-jén kiadta a You Never Give Me Your Money és a The End egyvelegét. A bevétellel a Doctors Without Borders szervezetet támogatták.[27]
Közreműködött
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ian MacDonald[1] and Kenneth Womack[28] szerint, kivéve ahol említve van:
- Paul McCartney – ének, vokál, basszusgitár, zongora, Epiphone Casino típusú gitár[29]
- John Lennon – vokál, ritmusgitár, Epiphone Casino típusú gitár[29]
- George Harrison – vokál, ritmus- és szólógitár, Gibson Les Paul típusú gitár[29]
- Ringo Starr – vokál, dob, tamburin[30]
- George Martin – zenekari hangszerelés[8]
- ismeretlen zenészek – 12 hegedű, 4 brácsa, 1 bőgő, 4 gordonka, 3 trombtia, 1 harsona, 1 basszusharsona[2][30]
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a The End (Beatles song) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 Ian MacDonald (2015). A fejek forradalma. 436. o.
- 1 2 Bánosi–Tihanyi (1999). Beatles zenei kalauz. 84. o.
- ↑ Miles (2009). Paul McCartney. 617. o.
- ↑ Sheff (2000). All We Are Saying. 204. o.
- ↑ Hal Leonard (1993). The Beatles – Complete Scores. 252–253. o.
- 1 2 Lewisohn (1988). The Complete Beatles Recording Sessions. 181. o.
- ↑ Lewisohn (1988). The Complete Beatles Recording Sessions. 185–186. o.
- 1 2 Lewisohn (1988). The Complete Beatles Recording Sessions. 190. o.
- 1 2 3 Winn (2009). hat Magic Feeling: The Beatles' Recorded Legacy, Volume Two, 1966–1970. 317. o.
- ↑ "Beatles' reunion on Larry King interview transcript". I read the news today: All Beatle news. (angol nyelven). 2007. június 27. Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ Womack (2014). The Beatles Encyclopedia: Everything Fab Four. 258, 259. o.
- ↑ Anthology 3 (booklet). Apple Records. 1996.
- ↑ The Beatles: Antológia. 2001. 337. o.
- ↑ "100 Greatest Beatles Songs: 'Abbey Road Medley' | Rolling Stone". web.archive.org. 2014. január 22. 2014. január 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ Womack (214). The Beatles Encyclopedia: Everything Fab Four. 258–259. o.
- ↑ Winn (2009). That Magic Feeling: The Beatles' Recorded Legacy, Volume Two, 1966–1970. 316. o.
- ↑ Marsi József (2022). Beatles kódex. 126. o.
- ↑ Marsi József (2022). Beatles kódex. 280. o.
- ↑ Unterberger, Richie (2007. március 1.). "Review of "The End"". Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ "Rolling Stone : The Beatles: Abbey Road : Music Reviews". web.archive.org. 2006. július 4. 2007. március 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ Womack (2014). The Beatles Encyclopedia: Everything Fab Four. 259. o.
- ↑ Holm, D. K., ed. (1972). R. Crumb: Conversations. 28. o.
- ↑ "Search". web.archive.org. 2013. május 5. 2013. május 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ "2012: Olympics: Paul McCartney closes London's opening ceremony - CBS News". www.cbsnews.com (amerikai angol nyelven). 2012. július 27. Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ "ER: And in The End..." Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ "Criminal Minds: And in the End". Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ Shaffer, Claire (2021. július 1.). "Tenacious D Cover the Beatles' 'You Never Give Me Your Money' and 'The End'". Rolling Stone (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. július 23..
- ↑ Womack (2019). Solid State: The Story of "Abbey Road" and the End of the Beatles. 169. o.
- 1 2 3 Babiuk, Andy (2018. január 17.). "The Beatles' Casinos | Vintage Guitar® magazine" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. július 23..
- 1 2 The Abbey Road (Super Deluxe Book). Apple Records. 2019. 55. o.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Angol nyelvű
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Lewisohn, Mark: The Complete Beatles Recording Sessions. New York: Harmony Books, 1988.ISBN 978-0-600-63561-1
- Sheff, David: All We Are Saying: The Last Major Interview with John Lennon and Yoko Ono. New York: St. Martin's Griffin, 2000. ISBN 0-312-25464-4
Magyar nyelvű
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bánosi György – Tihanyi Ernő: Beatles zenei kalauz. Az együttzenélés és a szólóévek. 1958–1999. Budapest: Anno Kiadó, 1999. ISBN 963-853-895-3
- Ian Macdonald: A fejek forradalma. A Beatles és a hatvanas évek. (ford. Révbíró Tibor) Budapest: Helikon Kiadó, 2015. ISBN 978-963-227-468-3
- Marsi József: Beatles Kódex – A Beatles együttes teljes életművének enciklopédiája. (bővített kiadás) Budapest: Könyvműhely, 2022. ISBN 978-615-01-5036-9
- The Beatles. Antológia. (szerk. Brian Roylance et al., ford. Árokszállásy Zoltán, Béresi Csilla) Budapest: Kossuth Kiadó, 2001. ISBN 963 09 4258 5
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Allan W. Pollack megjegyzései a The End dalhoz