Terecseny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terecseny
Közigazgatás
TelepülésBoldogasszonyfa
Irányítószám7937
Népesség
Teljes népesség92 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Távolság a központtól6,2[2] km

Terecseny (korábbi nevén Terecsenypuszta) Boldogasszonyfához tartozó településrész Baranya vármegye Szigetvári járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Terecseny festői szépségű völgyben fekvő törpefalu Baranya és Somogy vármegye határán, a Zselicségben, a 67-es főúttól 1 km-re. Távolsága a legközelebi falutól, Bőszénfától 3, Boldogasszonyfától 6, Szigetvártól és Kaposvártól pedig egyaránt kb. 20 km.

Története[szerkesztés]

A település már egy 1183-as oklevélben szerepel Terecső néven, mint a vátyi székely ispánsághoz tartozó falu.[3] Feltételezhető, hogy egészen a török uralomig lakott volt, és a török hódítás idején vagy a felszabadító háborúk alatt néptelenedett el.[4] A 18. században már csak pusztaság. Lakóházak ekkor már nem voltak, viszont egy Aligvár nevű csárda épült a területen 1760 körül.[5] A puszta ekkoriban a Batthyányak hatalmas kiterjedésű baranyai és somogyi uradalmainak részét képezte egészen 1856-ig, a birtok eladásáig, onnantól kezdve pedig a bécsi illetőségű Biedermann bankárcsalád volt e terület tulajdonosa.[6]

A 19. század második felében német ajkú zsellérekkel népesült be. A betelepülők jelentős része a szomszédos Németlukafapusztáról érkezett, miután ott megszűnt a Dunántúl egyik utolsó erdei üveghutája.[6] Az összetartó, szorgalmas sváb közösség hamarosan virágzó kistelepülést hozott létre a pusztaságon.

Terecseny a 20. század első felében élte fénykorát. A századfordulóra épült meg a Kaposvár–Szigetvár vasútvonal, amelynek a falu egyik megállója lett.[j 1] A falu ebben az időszakban volt a legnépesebb. Noha közigazgatásilag sohasem volt önálló – ekkoriban még Almamellékhez tartozott –, a század első négy évtizedében töretlenül fejlődött. 1930-ban 147 magyar és 99 sváb lakta.[7] A harmincas években elemi iskolája és szatócsboltja is volt.

A II. világháborút és a földosztást követően a falu fejlődése megtorpant, a lakosságszám stagnált. 1950-ben az egész Szigetvári járással együtt Terecsenyt is átcsatolták Somogytól Baranya megyéhez.[8] 1960-ban a településen is megalakult a termelőszövetkezet, »Petőfi« néven, de csak egy évig működött önállóan, majd beolvadt az almamelléki mgtsz-be.[9] 1970 körül megindult a lakosság elvándorlása, főleg a környékbeli városokba (Kaposvár, Szigetvár, Pécs). 1973-ban megszűnt az általános iskola. További nagy törést jelentett a helyi vasútvonal felszámolása 1976-ban, miáltal a terecsenyi állomás funkció nélkül maradt.[10]

Napjainkban[szerkesztés]

Terecsenynek 2001-ben 92 fő lakosa volt.[11] A lakosságszám azóta tovább csökkent. Munkaalkalom a faluban gyakorlatilag nincs, csak a turizmusra építő vendéglátás kínál némi megélhetési lehetőséget.[j 2] A tiszta levegőjű, csendes környezet a külföldieket is vonzza: az utóbbi években hollandok és németek is vettek itt házat.[7]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Harangláb 1894-ből
  • II. világháborús hősök emlékkeresztje
  • Pintér Árpád tanító emléktáblája az egykori iskola falán

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Boldogasszonyfa. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  2. Boldogasszonyfa. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 20.)[halott link]
  3. Pakuts Károly: A szentlászlói „Búzakalász” mgtsz története 1949–1974. Pécs, 1975. 7. p.
  4. Pakuts, 1975. 7. p.
  5. Borsos Kinga (szerk.): Szigetvár és vidéke. Dél-Zselic Többcélú Kistérségi Társulás, Szigetvár, 2009. 43. p.
  6. a b Pakuts, 1975. 8. p.
  7. a b Borsos, 2009. 43. p.
  8. Borsos, 2009. 184. p.
  9. Pakuts, 1975. 45-47. p.
  10. Borsos, 2009. 19. p.
  11. Boldogasszonyfa és településrészei lakosságszáma. In: A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.. (Hozzáférés: 2011. február 20.)[halott link]
  1. A Szigetvár–Kaposvár vasútvonalat 1900. november 8-án adták át. Megépítése óriási lehetőséget jelentett a Zselicség kis falvainak, így Terecsenynek is, hogy kitörjenek elszigeteltségükből. Bősze Sándor: Mezővárosból község, községből kisváros (1849–1914). In: Bősze Sándor – Ravazdi László – Szita László (szerk.): Szigetvár története. Szigetvár Város Önkormányzata, Szigetvár, 2006. 247–248. p.
  2. A település kedvelt állomása a bakancsos turistáknak, ugyanis a közelben (7 km-re) halad az Országos Kéktúra útvonala. Boldogasszonyfa ismertetője Dél-Zselic Többcélú Kistérségi Társulás hivatalos honlapján. (Hozzáférés: 2011. február 20.)

Források[szerkesztés]

  • Aligvártól Terecsenyig. In: Vargha Károly – Kis Dániel (szerk.): Régi regék Zrínyi földjén. Szigetvári Várbaráti Kör, Szigetvár, 2006 (49–51. o.)
  • Vonyóné Szabó Réka: A mi vidékünk – értékeink. Szigetvári Takarékszövetkezet, Szigetvár, 2003 (9., 14–15. o.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]