Terecseny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Terecseny
Közigazgatás
Település Boldogasszonyfa
Irányítószám 7937
Népesség
Teljes népesség92 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Távolság a központtól6,2[2] km

Terecseny (korábbi nevén Terecsenypuszta) egy Boldogasszonyfához tartozó településrész Baranya megyében, a Szigetvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Terecseny egy festői szépségű völgyben fekvő törpefalu Baranya megye és Somogy megye határán, a Zselicségben, a 67-es főúttól 1 km-re. Távolsága Boldogasszonyfától 6,2 km, a legközelebi falutól, Bőszénfától kb. 3 km, Szigetvártól és Kaposvártól pedig egyaránt körülbelül 20 km.

Története[szerkesztés]

A település már egy 1183-as oklevélben szerepel Terecső néven mint a vátyi székely ispánsághoz tartozó egyik falu.[3] Feltételezhető, hogy egészen a török uralomig lakott volt, és csak a török hódítás idején vagy a felszabadító háborúk alatt néptelenedett el.[4] A 18. században már csak pusztaság. Lakóházak ekkor már nem voltak, viszont egy Aligvár nevű csárda épült a területen 1760 körül.[5] A puszta ekkoriban a nagyméretű baranyai-somogyi Batthyány-uradalom részét képezte egészen 1856-ig, a birtok eladásáig, onnantól kezdve pedig a bécsi illetőségű Biedermann bankárcsalád volt e terület birtokosa.[6]

A 19. század második felében német ajkú zsellérekkel népesült be. A betelepülők jelentős része a szomszédos Németlukafapusztáról érkezett, miután ott megszűnt a Dunántúl egyik utolsó erdei üveghutája.[6] Az összetartó, szorgalmas kis német közösség hamarosan virágzó kistelepülést hozott létre a pusztaságon.

A 20. században[szerkesztés]

Terecseny a 20. század első felében élte fénykorát. A századfordulóra épült meg a Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal, ahol a falunak megállója volt.[j 1] A falu ebben az időszakban volt a legnépesebb, 1930-ban 147 magyar és 99 német anyanyelvű lakta.[7] Bár közigazgatásilag önálló sohasem volt - ekkoriban még Almamellék községhez tartozott -, a század első négy évtizedében töretlenül fejlődött. A harmincas években már elemi iskola és élelmiszerbolt is található volt benne.

A második világháborút és a földosztást követően a falu fejlődése megtorpant, a lakosságszám stagnált. 1950-ben az egész Szigetvári járással együtt Terecseny is átkerült Somogy megyéből Baranya megyébe.[8] 1960-ban a településen is termelőszövetkezet alakult "Petőfi" néven, amely mindössze csak egy évig működött önállóan, majd beolvadt az almamelléki mgtsz-be.[9] 1970-körül megindult a lakosság jelentős részének az elvándorlása főleg a környékbeli városokba, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre. 1973-ban megszűnt az általános iskola. További nagy törést jelentett a Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal felszámolása 1976-ban, mely által a terecsenyi állomás is funkció nélkül maradt.[10]

Napjainkban[szerkesztés]

Terecsenynek 2001-ben 92 fő lakosa volt.[11] A lakosok száma azóta tovább csökkent. Munkalehetőség a faluban gyakorlatilag nincs, bár a vendéglátásra, a turizmusra némiképp lehet építeni.[j 2] A csendes, tiszta levegőjű környezet vonzó a külföldiek számára is. Az utóbbi években több holland és német állampolgár is házat vásárolt itt.[7]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Harangláb 1894-ből
  • A második világháborús hősök emlékkeresztje
  • Pintér Árpád tanító emléktáblája az egykori iskola falán

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Boldogasszonyfa. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  2. Boldogasszonyfa. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  3. Pakuts Károly: A szentlászlói "Búzakalász" mgtsz története 1949-1974. Pécs, 1975. 7. p.
  4. Pakuts, 1975. 7. p.
  5. Borsos Kinga (szerk.): Szigetvár és vidéke. Dél-Zselic Többcélú Kistérségi Társulás, Szigetvár, 2009. 43. p.
  6. a b Pakuts, 1975. 8. p.
  7. a b Borsos, 2009. 43. p.
  8. Borsos, 2009. 184. p.
  9. Pakuts, 1975. 45-47. p.
  10. Borsos, 2009. 19. p.
  11. Boldogasszonyfa és településrészei lakosságszáma. In: A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  1. A Szigetvár-Kaposvár vasútvonalat 1900. november 8-án nyitották meg, és november 10-étől már menetrendszerűen folyt a közlekedés rajta. Megépítése óriási előrelépést jelentett a Zselicség kis falvainak - így Terecsenynek is - abban, hogy kitörjenek területi elszigeteltségükből. Bősze Sándor: Mezővárosból község, községből kisváros (1849-1914). In: Bősze Sándor – Ravazdi László - Szita László (szerk.): Szigetvár története. Szigetvár Város Önkormányzata, Szigetvár, 2006. 247-248. p.
  2. A település kedvelt állomása a bakancsos turistáknak, ugyanis a közelben (kb. 7 km-re) halad el az Országos Kéktúra útvonala. Boldogasszonyfa ismertetője Dél-Zselic Többcélú Kistérségi Társulás hivatalos honlapján. (Hozzáférés: 2011. február 20.)

Források[szerkesztés]

  • Aligvártól Terecsenyig. In: Vargha Károly - Kis Dániel (szerk.): Régi regék Zrínyi földjén. Szigetvári Várbaráti Kör, Szigetvár, 2006. 49-51. p.
  • Vonyóné Szabó Réka: A mi vidékünk - értékeink. Szigetvári Takarékszövetkezet, Szigetvár, 2003. 9. p., 14-15. p.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]