Tengerparti mamutfenyő
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tengerparti mamutfenyők a Redwood Nemzeti Parkban
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Sequoia sempervirens (D. Don) Endl. | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 A tengerparti mamutfenyő elterjedési területe
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tengerparti mamutfenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerparti mamutfenyő témájú médiaállományokat és Tengerparti mamutfenyő témájú kategóriát. |
A tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens) a Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője és egyben a típusfaja is. Egyéb nevei: örökzöld mamutfenyő vagy parti mamutfenyő.
Régebben a lombhullató mocsárciprus (Taxodium) nemzetséghez sorolták, a sempervirens (örökzöld) nevet megkülönböztetésül kapta. Az angol redwood nevet – amit az óriás mamutfenyőre is használnak, és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. Először Juan Crespi ismertette – ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő, a cseroki törzshöz tartozó Sequoyahról a Sequoia nevet kapta.
Származása, elterjedése
Őshonos állományai az USA nyugati partjainál, Oregon állam délnyugati csücskében és Kaliforniában, a Nagymedve esőerdőben maradtak fenn kb. 1000 m tengerszint feletti magasságig.[1] Védelmükre 17 nemzeti parkot hoztak létre. A Humboldt Redwoods Állami Parkban élő Hyperion nevű fa a Föld ma ismert legmagasabb növénye.
Megjelenése, felépítése
A 2–2,5 cm hosszú, örökzöld tűlevelek felül sötétzöldek, a fonákjukon két világos színű sáv húzódik végig. A levelek két oldalt állnak a hajtáson, ezért a hajtás lapos.
Az összes környező fenyőfaj közül a mamutfenyők toboza a legapróbb. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. A tengerparti mamutfenyő ugyanis nem tudja ledobni a tobozait – ehhez kell a mókus és a bogár. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végigsöprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja.
 |
 |
Életmódja, termőhelye
Csapadék- és páraigényes. Tobozai az első évben beérnek. Fagyérzékeny; a Kárpát-medencében ültetni nem ajánlott.
Hasznosítása
Rokonánál, az óriás mamutfenyőnél jóval gyakoribb: bár sokat kitermeltek, nagy, háborítatlan állományai maradtak meg. Ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a telepeseknek egyszerűen nem voltak a hatalmas fák kivágására és feldolgozására alkalmas szerszámai. Fája igen ellenálló (az aranyásók által épített házak közül sok ma is áll), ezért az USA több területén is erdészeti művelés alá vonták: vasúti talpfának, házépítésre, furnér- és papírgyártásra használják. Különösen értékes az Agrobacterium tumefaciens fertőzése nyomán keletkező, rendellenes méretű alvórügyekből (burls) nyerhető, finom rajzolatú faanyag. Valamennyi kontinensen az arborétumok dísze.
Kertészeti változatai
- Henye parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Adpressa'
- Kék parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Filoli'
- Törpe parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Nana Pendula'
Jegyzetek
- ↑ Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 19. old.
Források
- Uránia növényvilág, Budapest, Gondolat Kiadó, 1981.
- Fenyő - fenyo.lapozz.hu
- A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
