Túlélők földje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Túlélők Földje szócikkből átirányítva)

A túlélők földje (TF) az első magyar kereskedelmi célú levelezős szerepjáték, amelyet Tihor Miklós hozott létre 1992-ben. A játék 2012-ben ünnepelte a 20 éves évfordulóját és így az iparág legrégebbi – megszakítás és tulajdonosváltás nélküli – honi vállalkozása. A játék a hazai szerepjáték-ágazat rövid történelme szempontjából is fontosnak tekinthető, hiszen azon sajátos időszakban készült, amikor a rendszerváltás után – a több évtizedes késéssel – megjelenő szerepjáték első kezdeti lépéseit tette meg Magyarországon az üzleti szektorban. A játékra alapított Beholder Bt. pedig fontos katalizátor volt a szerepjáték népszerűsítésében.

A játék története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A 80-as években az egyetemista Tihor Miklós meghívást kapott egy svédországi programozó versenyre, ahol a házigazdák megmutatták az egyetemüket. Itt ismerték meg az Internetet és a „Multi-user Dungeon (MUD)” játék rendszerrel, ahol a gépek összekapcsolva közös szerepjátéknak adtak elehetőséget. Tihor ekkor elhatározta, hogy Magyarországon is létrehoz hasonlót. Később újra foglalkoztatta a MUD ötlete így - hogy felmérje az igényeket – feladott egy hirdetést az 576 KByte újságban. Közel 150 ember válaszolt a hirdetésre, amit Tihor kevesellt így változtatva tervein egy levelezős játék (angolul: „Play-by-Mail” vagyis PBM) rendszerben kezdett inkább gondolkodni a KJC games által üzemeltetett "Monster Islands" játék alapján (amelynek évekig játékosa is volt egy Fairlight nevezetű karakterrel). Tihor Miklós egy nyaralás alatt felvázolta magában a „Túlélők Földje” fantasztikus világát, ahol egy világégés után a túlélők egy csodálatos mód épen maradt, szörnyektől hemzsegő félszigetre menekülnek és próbálnak boldogulni. Nekilátott a programozásnak is Borland C-ben és 1991 végén már javában készültek a játékelemek (szörnyek, térképek és tárgyak).

A játék menete[szerkesztés]

Tihor Miklós által tervezet levelezős szerepjáték lényege megegyeztek a külföldön már ismert rendszerek alapjaival.

Az első lépésben a játékosok egy formanyomtatványt töltöttek ki, amit levélben küldtek el a játék szervezőjének és befizettek egy meghatározott alapdíjat. Ezen a nyomtatványon megválasztották az általuk irányítani kívánt karakter faját, nemét, kinézetét és nevét. A pontos (technikai) tulajdonságokat – a faji sajátosságokat figyelembe véve – aztán már a játékot vezérlő számítógép generálta véletlenszerűen (pl.: ügyesség, erő stb). Ezeket az adatokat levélben az első gép által generált minta-kalanddal együtt megkapta levélben a játékos.

Ezután a játék rendes menete úgynevezett „fordulókban” történt. A hagyományos postai levelezések sajátosságait figyelembe véve a játékosok 9 naponként végezhettek egy cselekménysorozatot, vagyis fordulót. Ekkor lényegében egy maximált cselekményszámban és adott számú pontokért adhattak ki utasításokat az ún. „Utasítás lapon” (UL),[1] pl.: menj keletre 3 mérföldet, aztán keress kincset. Az utasításokat az UL-en aztán a játékosok postai úton küldte el a feldolgozó központnak. Ott betáplálták a játékot vezérlő számítógépbe, az pedig létrehozta az eredményt, amit kinyomtatva visszaküldtek a játékosnak. A levélhez grafikus térkép, karakterlap és tárgylista is volt mellékelve a kalandok és csaták szöveges leírása mellett.[2] Ez egy forduló ciklusa. A játék különlegességét az adja, hogy egyrészt a kalandozások során véletlenszerűen generált szörny ellenfelekkel a harc végkimenetele számos paramétertől függően (erő, fegyverzet, páncélzat stb.) rendkívül változatos. Másrészt a virtuális világban - az egymástól a való világban távol élő - tagok találkozhattak és bizonyos keretek között közösségi életet élhettek. Ezen felül az egész játéknak volt egy izgalmas kerettörténete is, ami befolyásolja az eseményeket. Mára az online változat adminisztrációja átalakult a technikai lehetőségek következtében.

A kezdetek[szerkesztés]

Habár kollégái úgy tartották, hogy értelmetlen és kudarcra ítélt a projekt, de Tihor folytatta a fejlesztést és hamarosan világossá vált, hogy a fejlesztés teljes embert kíván. 1992-ben Tihor Miklós felmondott a munkahelyén és Mazán Zsolttal megalapították a Beholder Bt.-t. Első gépük egy 386-os PC volt, és a levelezős játék fordulóit egy HP IIIP lézernyomtatóval nyomtatták ki. Elindult a játék éles tesztelése, ami során szűk baráti kör és családtagok kipróbálták a játékot, és a tapasztalatok alapján elvégezték a végső fejlesztéseket is. A több heti, napi 16 órás tesztelés meghozza az eredményt és a játék készen áll az üzemszerű működésre. Írtak néhány levelező partnernek és a korábbi 150 jelentkezőnek, akik még az 576 KByte újságban megjelent hirdetésre válaszoltak. A reakció rendkívül pozitív volt. Szinte mindenki válaszolt, jelentkezett a játékba és befizetett pénzt az első fordulóra, ami a pénzügyi alapját adta az egész vállalkozásnak. Lényegében ezzel létrejött az első magyar levelezős szerepjáték a „Túlélők Földje”. 1992. június 18-án elkezdődött az első fordulók betáplálása, de a terhelés véget ezt fokozatosan két hét alatt végezték el. Hamar világossá vált, hogy a 150 játékossal megsokasodtak a feladatok, és ráadásul, hogy híre ment a játéknak, özönleni kezdtek az új játékosok. Ekkor a Beholder Bt. még Tihor néhány négyzetméteres szobájában működött. Nappal az utasítások betáplálása, fordulók nyomtatása és borítékolása történt, este pedig a programozás és fejlesztés. Napi szinten ekkor még 30-40 fordulót tudtak csak kezelni. A technika is szűk keresztmetszet volt. Nem volt optimális a rendszer se, mert a játékos mozgáshoz készült térkép képi formátum volt és a betáplálás és a nyomtatás közvetlenül egymás után történt. A nyomtató maximális kapacitása négy lap volt percenként, de némi fejlesztés után már az emberi erőforrás lett a rendszer gyenge pontja. Nyilvánvalóvá vált hogy kevés a két ember, és alkalmazottakra is szükség van. A játékot ismerő emberre volt szükségük, aki tudott válaszolni a játékosok felmerülő kérdéseire, így a cég első alkalmazottja a játékban kezdetek óta részt vevő Erdős Árpád lett, aki lelkesedésben felhasználói adatbázist készített a játékról (térkép, szörnyek, tárgyak stb.), és ezt megosztotta más játékosokkal. Erdős továbbra is játékos is volt egyben, így ügyeltek, hogy a fejlesztésekről minél kevesebbet tudjon. Később megszokott részévé vált a TF-nek az e fajta rajongói tudásbázisok megosztása. Gőzerővel folyik a fejlesztés is, és a készítőknek komoly erőfeszítés kell, hogy lépést tartsanak az egyre népszerűbb játék megnövekedett igényeivel. Kisebb fejlesztői pánikot okoz, amikor a hatalmas játéktéren keleten tevékenykedő játékosok közösségi tevékenységeik közben felvetik a nyugati expedíció ötletét és a „Nyomuljunk keletre!” felhívással egyes karakterek megindulnak egyenes vonalban keletre ahelyett, hogy lassan felfedeznék környezetüket. A játék mező keleti fele egész egyszerűen még nem készült el ekkor, és nem is akarták elkapkodni, hiszen a játék későbbi fejlődésének kellett szabad mozgástér. Hogy mentsék a helyzetet, gyorsan létrehoznak a szigetet kettészelő csatornát, amelyben hemzsegnek a vízi szörnyek és úszási képesség híján áthatolhatatlan.

Az első évek után[szerkesztés]

A játék sikere a ’90-es évek második felében is töretlen maradt. Folyamatosan fejlesztették a kerettörténetet. Új ellenfelek és istenek kerültek a játékba. A Túlélők Földjével kapcsolatban gyűjtögetős kártyajáték jelent meg, a „Hatalom Kártyái Kártyajáték”, és saját regények is.

Túlélők Földje off-line – vagyis internetet nem használó – játék rendszerben kialakultak az egymást személyesen nem ismerő embereket összekapcsoló közösségek. A játékosok közötti kapcsolattartás a fordulókkal együtt postázott és a cég által tovább küldött levelekben történt. A játék izgalmához társul a postai küldemény várása, amely külön sajátossága a műfajnak.[3] A játékban is megjelennek az úgynevezett „Közös tudatok”, ahol a karakterek egyesülnek egy cél érdekében. A Beholder Kft. évente kétszer élő találkozókat is szervez, nagy sikerrel. Az összejövetelek lehetőséget adnak a játékosok személyes találkozásához, a készítőkkel való megbeszélésekhez, és a karakterek megmérettetéséhez az úgynevezett „Alanori Olimpia” keretében. A másik kommunikációs csatorna a cég saját belső kiadványa, a „Ghalla News” lett. Hamarosan egy külön lakást kellett bérelni a vállalkozásnak, mert a kis szobát már kinőtte. Az egyszerre 5000 játékos karakter mozgását kezelni tudó rendszerben folyamatos volt az új játékosok érkezése és valamelyest a régiek lemorzsolódása. A játék csúcsán több ezer ügyfél játszott a rendszerben hétről-hétre és voltak olyanok, akik egyszerre több játékos karaktert is mozgattak.

Mára – érthető módon – a levelezős szerepjáték jelentősége csökkent és így a játékosok száma is. A játék 2014-ben még mindig működik, bár a játékosok közönséges levél helyett már e-mailben olvashatják el aktuális kalandjaikat. Olyan játékosok is vannak, akik több mint tíz éve játszanak folyamatosan a Túlélők Földjén. A Beholder Kft. elmondása szerint jelenleg azon dolgozik, hogy a teljes játékot újraírja online, böngészőből játszható verzióként.

A játék fantázia világa[szerkesztés]

A korszakra jellemzően a játék fantázia világa az akkor meghatározó amerikai Dungeons & Dragons szerepjáték inspirációjára készült. A cég neve a Beholder is egy D&D szörny volt.

Technikai szempontból fontos volt, hogy kezelhető legyen a játék így a játékosok egy félszigeten, „A Túlélők földjén” (Nyugati része Erdauin, keleti része Yaurr) kalandoznak, ami 700.000 négyzetmérföld területű, vagyis ennek megfelelő játékmező lett. Az alaptörténet szerint egy világégés után a kalandozó túlélők erre a csodálatos mód épen maradt szörnyektől hemzsegő területre érkeznek. Ennek értelmében a szárazföld felőli rész (kelet) nem lakható lezárt terület.

A háttértörténet első verziója szerint itt kell boldogulniuk a játékosoknak. Mint minden klasszikus szerepjáték világnak itt is több Istenség oltalmát választhatják a kalandozók, amelyek különböző jellemtípust képviselnek.

Ghalla istenei:

  • Raia: Jóság és a fény istene.
  • Elenios: A bűbáj istene.
  • Sheran: Természet semleges istene
  • Fairlight: Semleges varázsló istenség. Ezenfelül egy ún. „D&D élet kaland játékban” Tihor Miklós által játszott varázsló karakter neve is volt.
  • Tharr: A háború semleges harci istene.
  • Leah: Gonosz halál istenség.
  • Dornodon: A TF legfiatalabb istene, eredeti nevén Nord, egy hataloméhes mágus volt, aki tűzvihart szabadított Ghallára, a TF világára. Istenné vált az elpusztultak lelki energiájának köszönhetően, és ő lett a tüzek ura.

Később, a játék fejlesztése során - ilyenkor megszokott módon - bonyolódott a történet és megalkottak három ős istenséget: Rhatt (Abszolút jóság istene), Bufa (Művészetek, tréfa, szerelem istennője) és Chara-din (A pusztítás ura, és káoszisten)-t. (Több információ ezen istenekről Brian McAllister (Makó Katalin) Kitaszítottak, valamint Átkozottak című műveiben.)

A játékosok által választható karakterek pedig a következők:[4]

  • Emberek
  • Elfek: Klasszikus szerepjáték faj. (TF-beli őshazájuk Laralien, amit Nord tűzvihara elpusztított, majd a vad mágia újrateremtette egy makroorganizmusként. (Forrás: Brian McAllister: Két világ közt című regénye))
  • Törpék: Klasszikus szerepjáték faj.
  • Árnymanók: Leginkább a D&D „surranójának” megfelelő faj. Gyenge, de ügyes, jó tolvajok.
  • Trollok: Klasszikus szerepjáték faj. Jól regenerálódó, erős, tompa agyú lény.
  • Gnómok: Klasszikus szerepjáték faj. Gyenge, de okos lény, Ghalla, és a Túlélők Földjének legkiválóbb feltalálói/mágusai.
  • Alakváltók: Alakjukat időlegesen változtatni képes faj. Képességeik lassabban fejlődnek.
  • Kobuderák: Harcművész, ügyes faj.
  • Mutánsok: Dornodon tűzvihara után néhány sok értelmes lény eltorzult, mivel a tűzvihar hihetetlen méretű vad mágiát szabadított Ghallára. Ők kifejezetten torz, pikkelyes-szarvas lények, hihetetlen pszi-képességekkel.

A TF világának szörnyei esetén fontos volt, hogy elrugaszkodjanak a D&D kifejezésektől, hogy a későbbi jogi vitákat elkerüljék. Itt az alkotók elengedték fantáziájukat így születtek meg az olyan szörnyek, mint: rambó bogár, démontetű, bolhakutya, gyilkos mókus, kőszáli disznó vagy kaffogó hebrencs, joviális mikroszockó, orbitális mackósajt, vagy akár a trosnyogó szakóca. A harc mente és technikája nagy vonalakban megfelelt a klasszikus szerepjáték szabályoknak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hívatkozások[szerkesztés]