Török Pál (református lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Török Pál
Török Pál (1808-1883).jpg
Született 1808. június 29.
Alsóvárad
Elhunyt 1883. október 7. (75 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész,
szuperintendens
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Török Pál témájú médiaállományokat.
Török Pál sírja a Kerepesi temetőben.

Török Pál (Alsóvárad, 1808. június 29.Budapest, 1883. október 7.) magyar református lelkész, szuperintendens, királyi tanácsos,[1] Török József orvos bátyja.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, Török József, református lelkész volt Alsóváradon. Török Pál a tanulmányait a selmeci líceumban s a debreceni főiskolán végezte, utóbbinak 17 éves korában lett a növendéke. Itt bölcseletet, hittant és mellékesen jogot is hallgatott. Egyidejűleg mint a szónoklati és költészeti osztály köztanítója működött, 1832-ben a kisújszállási református gimnáziumhoz hívták meg igazgató tanárnak. E hivatalának oly kitűnően megfelelt, hogy közkedveltsége folytán három évvel később ugyanott lelkésszé választották. Hat évi ott lakás után, ami alatt már sok cikket írt a lapokba, 1839-ben a fővárosi református egyház hívta meg lelkészének az elhalt Bátory Gábor szuperintendens helyébe, s ettől fogva kezdődik magasabb szinten fontosabb szereplése. Amikor Török az állást elfoglalta, a még akkor alig pár ezer tagot számláló pesti fiatal református egyház ügyei a legnagyobb fejetlenségben voltak és a (Kálvin téri) templom építéséből eredő adósságok oly teherrel nehezedtek reá, hogy csődtől kellett félteni. Török erélyére és ügyességére volt szükség, hogy az akkor még erőtlen, fővárosi református egyházat nemcsak megmentse, hanem nagymértékben gyarapítsa is. Nagy szorgalommal és kitartással rendezte a zavaros ügyeket, kiegyenlítette a terheket, sőt, mintaszerű kormányzása alatt tőkét is gyűjtött a számára. 1845-ben a pesti egyházmegye esperese, majd 1849-ben főesperese lett, 1860-ban pedig a protestáns autonómia győzelme után a dunamelléki egyházkerület szuperintendensévé választották.

1842-ben kollégájával, Székács Józseffel, akivel bensőséges barátságban is volt, megalapították a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot és gondosan, szabad szellemben szerkesztették 1848-ig. Török 1841-ben maga megindította az Egyházi beszédek tára című gyűjteményt, melyben több jeles egyházi beszéde jelent meg. Másik gyűjteményes nagy munkáját ugyancsak Székáccsal adta ki mint Protestáns lelkészi tárt, a gyakorlati lelkészet körében előforduló egyházi munkálatok gyűjteményét. A lezajlott szabadságharc után következett néma időkben már ritkábban szerepel az irodalom terén, mert előbb mint esperesnek, majd mint püspöknek az egyház ekkoriban sokszor bonyolult, kényes ügyei foglalták le minden idejét. A pesti református teológiai intézet és a virágzó főgimnázium főképpen az ő szilárd kitartásának és fáradozásainak köszönheti létét. 1854-ben folyamodott a kormányhoz, egyelőre csak egy teológiai intézet megnyitásáért. 1855-ben személyesen ment fel Bécsbe az ügyet sürgetni, s új eréllyel fogott a pénzgyűjtéshez. E buzgalom eredménye lett aztán, hogy 1855 októberében megnyílt a teológiai intézet - 1859-ben pedig a főgimnázium. Később, ismét gyűjtés útján, kedvező alkalommal olcsó áron megvették a híres Ráday-könyvtárat, megszerezték Baldacci báró, majd a Balassa-féle és több más kisebb-nagyobb alapítványt. Eközben sok küzdelmet kellett vívnia, főleg a kecskeméti nagy és befolyásos református egyház körül csoportosuló érdekekkel. Nagy harcok bontakoztak ki, amelyeket ő maga élénk, részint igen éles tollal, hitelesen írt le Korrajzok a dunamelléki helvét hitvallású egyházkerület életköréből, fő tekintettel a kecskeméti és pesti főiskolák ügyére című polemikus könyvében (Pest, 1858). Korrajzai nagy vitát váltottak ki a kecskeméti egyházban (A kecskeméti ref. egyház felelete Török Korrajzaira, Kecskemét, 1859), sok nyilatkozatra, körlevélre stb. adtak alkalmat. Török Pálnak végül sikerült az egyházkerülettel elfogadtatnia azon elképzelését, hogy Budapesten teológiai, Kecskeméten jogi, Nagykőrösön pedig tanárképző intézet, míg főgimnázium mindhárom helyen létesüljön. Törököt 1860-ban az autonómiáját visszanyert egyházkerület püspökké választotta és a király tanácsosi címmel is felruházta.

Szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot Székács Józseffel 1842-48., a Protestáns Lelkészi Tárt ugyancsak Székáccsal (1854-55. és 1858. I. kötetét); a Lelki Kincstárt (1860-61.) Pesten. Kiadta: az Egyházi beszédek c. vállalat két kötetét (1841-45., melyben saját dolgozataiból is közölt) és a Maklári Pap Lajos Bibliai egyezményes szótárát. Pest, 1855. (2. kiadás. Bpest, 1874.).

Emlékezete[szerkesztés]

Munkái[szerkesztés]

  • Mindnyájan egy vagyunk. Egyházi beszéd. Pest, 1841.
  • Egyházi beszéd gróf Teleki József gyászünnepén. U. ott, 1855.
  • Korrajzok a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életéről, melyeket fő tekintettel a kecskeméti s pesti főiskolák ügyére előterjeszt. U. ott, 1858.
  • Gróf Széchenyi István érdemei a magyarhoni protestantismura nézve. U. ott, 1860.
  • Gyászbeszéd Zsarnay Lajos temetésén. Sárospatak, 1866.
  • Felavató beszéd Pap Gábor püspök hivatalába iktatása alkalmával. Pápa, 1875.
  • Emlékbeszéd, melyet Deák Ferencz halotti gyászünnepélyén a budapesti ref. templomban márcz. 12. 1876. tartott. Bpest. 1876.
  • Halotti beszédek és imádk. Id. Szathmári Király Pál halotti gyásztisztességtételekor Budapesten, 1879. febr. 4. U. ott, 1879

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bokor József (szerk.). Török, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. február 25. 

Források[szerkesztés]