Sóskútfalu
| Sóskútfalu (Sulz im Burgenland) | |
 | |
| A Festetics-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Németszentgrót-Sóskútfalu része |
| Járás | Németszentgrót |
| Alapítás éve | 1361 |
| Polgármester | Wilhelm Pammer (ÖVP) |
| Irányítószám | 7542 |
| Körzethívószám | 03328 |
| Forgalmi rendszám | GS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 228 m |
| Terület | 5,42 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 04′ 33″, k. h. 16° 16′ 10″47.075900°N 16.269300°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 33″, k. h. 16° 16′ 10″47.075900°N 16.269300°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sóskútfalu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sóskútfalu (németül Sulz im Burgenland, horvátul Šeškut) Németszentgrót-Sóskútfalu településrésze Ausztriában Burgenland (magyarul Felsőőrvidék) tartományban a Németújvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Németújvártól 4 km-re északnyugatra a Zickenbach völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]Sóskútfalva ásványvízforrásait már a rómaiak is ismerték. Az itt talált római pénzérmék és szobortöredékek budapesti múzeumokba kerültek. A település 1361-ben még "Kapasfalua" néven tűnik fel először az írott forrásokban. 1388-ban "Kapasfalva", 1469-ban azonban már "Soskwth", 1496-ban pedig "Soskwth alio nomine Kwpasfalwa" néven szerepel. Ásványvízforrásait 1496-ban említik először. Ismert birtokosai 1541-ben Sóskuty Benedek, 1543-ban a Jakabházy Sallér család, 1627-ben Jakabházy Sallér István. 1636-ban Batthyány Ádámnak mészégetője működött itt. 1815-ben gróf Festetics Györgyné született Jakabházy Sallér Judit kastélyt építtetett ide. A szép park közepén emelkedő kastély egykor számos híres fürdővendégnek adott otthont. 1817-ben megnyílt a fürdő is a nagyközönség előtt. Ásványvízét 1825-ben elemezték először. 1905-ben ásványvízpalackozó üzemet alapítottak itt és a vizet az egész monarchia területére szállították. A fürdőélet lendülete az első világháború után alábbhagyott és a település egyszerű faluvá süllyedt.
Vályi András szerint " SÓSKÚT. Vas Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Német Sz. Gróthoz közel, mellynek filiája; határja szoros, és közép termésű."[1]
Fényes Elek szerint " Sóskut, német falu, Vas vmegyében, a németujvári uradalomban, 200 kath. lak., és mészégetéssel. Ut. p. Szombathely. A falu mellett egy gyönyörü regényes völgyben van 2 savanyuviz forrása és fördőintézete, melly erősen látogattatik. Használ ez ásványviz a tüdő, gége, vizellethólyag, és bélnyálkásságban, köszvényben, májdugulásban, aranyérben."[2]
Vas vármegye monográfiája szerint " Sóskut, kis fürdőhely, ásványvízforrással. Házszám 80, lélekszám 508. Lakosai horvát- és németajkúak, vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája Német-Szt.-Gróth, távírója Német-Ujvár. Fürdője már a rómaiak korában ismeretes volt. Itt van Festetich Judit grófnő régi kastélya, továbbá a község határában kőbánya és mészégetők. A lakosok olvasókört tartanak fenn. A XVI. században már református temploma volt."[3]
1910-ben 507, többségben német lakosa volt, jelentős horvát kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Németújvári járásához tartozott. A trianoni békeszerződés Ausztriához csatolta. A második világháború alatt Sóskútfalu kastélya hadikórházként működött. 1971-ben Németszentgrótot, Sóskútfalut és Őzgödört egy községben egyesítették.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A sóskútfalvi Festetics-kastélyt 1815-ben gróf Festetics Györgyné született Jakabházy Sallér Judit építtette klasszicista stílusban.
- Ásványvízforrásainak gyógyerejét csak a 18. század végén fedezték fel újra, vizét 1825-ben vegyelemezték, nemsokára fürdőház és vendégházak épültek a források mellé. Három forrása közül egy ivásra, kettő fürdésre szolgál. Az ásványvizet 1956-tól után az ekkor alapított németújvári Güssinger Mineralwasser AG palackozza és forgalmazza.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Németszentgrót-Sóskútfalu hivatalos oldala (németül)
- Sóskútfalu a dél-burgenlandi települések honlapján (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
