Szputnyik–2
| Szputnyik–2 | |
.jpg) | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | RKK Enyergija |
| Gyártó | OKB–1 |
| Típus | technológiai, kutató |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1957. november 3. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
| Hordozórakéta | Szputnyik |
| Visszatérés dátuma | 1958. április 14. |
| Élettartam | 162 nap |
| Tömeg | 508,3 kg |
| Pályaelemek | |
| Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
| Pályamagasság | 212 / 1660 km |
| Excentricitás | 0,098921 |
| Inklináció | 65,33° |
| Periódus | 403,2 perc |
| COSPAR azonosító | 1957-002A |
| SCN | 00003 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szputnyik–2 (oroszul: Спутник–2) vagy PSZ–2 szovjet műhold, melyet 1957. november 3-án indítottak. Ez volt a Föld körüli pályára állított második űreszköz, és az első olyan űrjármű, amely élőlényt szállított a fedélzetén. A világűrbeli súlytalanság állapotába került első élőlény egy Lajka nevű kutya volt.[1]
A küldetés menete[szerkesztés]
A Szputnyik–2-t 1957. november 3-án indították a bajkonuri űrrepülőtérről egy Szputnyik hordozórakétával. A műhold pályája 7306×211 km-es, elnyújtott elliptikus pálya volt, a pályasík hajlásszöge 65,33°. A műhold keringési ideje 103,7 perc volt. A pálya elérése után az orrkúp sikeresen levált, de az „A” blokk nem különült el úgy, ahogyan azt tervezték. Ez a hiba megakadályozta a hőmérséklet-szabályozó rendszer működését, ezenkívül a hőszigetelés is megsérült. A belső hőmérséklet elérte a 40 °C-ot, így feltételezések szerint a műhold utasa, Lajka kutya csak 4–5 órát élhetett. A műhold 162 nappal a start után, 1958. április 14-én belépett a Föld légkörébe és elégett.
Jellemzői[szerkesztés]
Az 508,3 kg induló tömegű Szputnyik–2 műhold 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas, kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti kutyát vitt magával. Így Lajka kutya lett a világűrbe felemelkedett első Földlakó.
A televíziós felvételeket, melyeken kutyák láthatóak a Szputnyik–5 fedélzetén, sokszor tévesen mutatják a Szputnyik–2 kapcsán, mivel a jármű felszereléséhez nem tartozott videókamera.
Az első élőlény Föld körüli pályán Lajka kutya – eredeti nevén Kudrjavka –, egy 6 kg-os nőstény terrier volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára zselés formában. Lajka egy hámot viselt az anyagcsere-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az utas biztonságos visszajuttatására a Földre nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de a kutya néhány órán belül túlmelegedésben elpusztult. Ezt azonban csak 2002-ben hozták nyilvánosságra. Ez a kutatás szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő szervezet a világűrben.
A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv[szerkesztés]
Szputnyik–2 – amíg eléggé északon volt ahhoz, hogy a szovjetek a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a Van Allen sugárzási övet. Később Harry Messel ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a kód kiadására, és az ausztrálok sem adták ki az adatokat. 1958-ban mégis együttműködve, megerősítették az Explorer–1, 3 és 4 kutatási eredményeit.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- A Szputnyik–2 a NASA oldalán Szputnyik–2 (angol nyelven). nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
|
Elődje: |
Szputnyik–2 |
Utódja: |
