Ugrás a tartalomhoz

Szodfridt József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szodfridt József
Született1860. március 19.
Adony
Elhunyt1936. március 1. (75 évesen)
Győr
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • köztisztviselő
  • földbirtokos
SablonWikidataSegítség

Szodfridt József[1] (Adony-Csongrád,[2] 1860. március 19.[3]Győr, 1936. március 1.[4]) magyar jogász, köztisztviselő, földbirtokos, 1912-től 1917-ig Győr vármegye és Győr főispánja.

Életútja

[szerkesztés]

Gimnáziumi tanulmányait a győri bencéseknél végezte, majd a Győri Királyi Jogakadémiára iratkozott be, ahol jogi és államtudományi vizsgáit 1882-ben tette le. Ezt követően a 11. huszárezredben leszolgálta önkéntesi évét, majd ausztriai, németországi és olaszországi tanulmányúton járt. Hazatérését követően, 1883. április 1-jétől a közigazgatásban helyezkedett el, rövid időre gyakornokként, majd 1883. október 1-jétől Győr vármegyei árvaszéki jegyző, 1886-tól vármegyei aljegyző, 1888. október 1-jétől árvaszéki ülnök (az elnökhelyettesek egyike) volt. 1890. október 1-jén a Győr vármegyei Tószigetcsilizközi járás főszolgabírójává nevezték ki. A tisztséget csaknem két évtizedig látta el, majd 1907-től a Győr vármegyei árvaszék elnöki tisztét töltötte be.[5]

Tisztviselői pályájával párhuzamosan az 1890-es évektől Abda déli részén, a Rábca jobb partján kiépítette szentkeresztpusztai uradalmát. A 460 (később 360) holdas birtokon lovat, szarvasmarhát és hízósertést tartottak, napi 350 liter tejjel látták el Győr lakosságát. A szántókon takarmányt és vetőmagot, az uradalmi szőlőtelepen rizling és saszla borszőlőt termesztettek, valamint tégla- és tetőcserépgyárat is létesítettek.[6]

Szodfridt 1910-ben csatlakozott a Nemzeti Munkapárt győri szervezetének vezetőségéhez, majd árvaszékelnöki feladatairól lemondva 1912 decemberében Győr vármegye és Győr szabad királyi város főispánja lett.[7] 1917 júniusában, miután Tisza István miniszterelnök lemondott és pártja is kiszorult a kormányzásból, az ország más munkapárti főispánjaihoz hasonlóan Szodfridt is beadta lemondását.[8] Élete hátralévő részében főként szentkeresztpusztai birtoka irányításának szentelte idejét,[3] de a közéletnek sem fordított hátat. 1920-tól 1931-ig ellátta a Rábaszabályozó Társulat elnöki feladatait,[9] 1928-ban a Győrvárosi és Megyei Takarékpénztár igazgatósági tagja,[10] 1929-ben a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete győri körzetének elnöke lett.[11] 1927-től Győr vármegye törvényhatósága, majd 1930-tól az egyesített Győr-Moson-Pozsony vármegye képviseletében tagja volt a magyar országgyűlés felsőházának, valamint a Királyi és Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróságnak.[12]

Érdemei elismeréseként kitüntették a Lipót-rend lovagkeresztjével, valamint a Magyar Vöröskereszt Díszjelvényével.[13] Irén nevű leánya Pitroff Pál íróhoz ment feleségül.[14] Hosszú betegség után, hetvenöt éves korában halt meg Győrött, március 4-én a szentkeresztpusztai családi sírboltban temették el.[15]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Családneve helyenként Szodtfridt alakban szerepel az utókor forrásaiban, de a korabeli közlések, cím- és névtárak következetesen a Szodfridt alakot használják.
  2. Csongrád puszta Szodfridt születésekor még Adony, 1877 után Pusztaszabolcs külterületéhez tartozott.
  3. a b GYÉL 2003
  4. Gyászrovat. Budapesti Hírlap, LVI. évf. 53. sz. (1936. március 4.) 12. o. A Győri életrajzi lexikon 1939-es dátuma téves.
  5. GYÉL 2003 ; Magyarország tiszti czím- és névtára XXVII. 1908. Budapest: M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1907. 92. o.  MFL 1930
  6. Borovszky 1910 :17., 19., 116–117.; Fűzfa 1998 :29–30.
  7. GYÉL 2003 ; MFL 1930
  8. Lemondanak a munkapárt főispánjai. Pesti Napló, LXVIII. évf. 149. sz. (1917. június 13.) 3. o.
  9. Rábaszabályozó-Társulat. Budapesti Közlöny, LIV. évf. 8. sz. (1920. január 11.) 9. o.; Magyarország tiszti cím- és névtára XXXVIII. 1927. Budapest: M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1926. 197. o.  
  10. Társascégek. Központi Értesítő, LIV. évf. 22. sz. (1929. május 30.) 362. o.
  11. A mezőgazdaság és a banktőke együttműködése. Budapesti Hírlap, XLIX. évf. 222. sz. (1929. október 1.) 18. o.
  12. Országgyülési almanach az 1927–1931. évi országgyülésre II. köt: Felsőház. Szerk. Freissberger Gyula. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 1927. 15. o.  ; Gazdák a felsőházban. Köztelek, 6. sz. (1930. január 19.) 78. o.
  13. MFL 1930
  14. Házasság. Az Ujság, XVI. évf. 69. sz. (1918. március 22.) 7. o.
  15. Gyászrovat. Budapesti Hírlap, LVI. évf. 53. sz. (1936. március 4.) 12. o.

Források

[szerkesztés]
  • Borovszky 1910: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája: A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája: Győr vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. [1910].  
  • Fűzfa 1998: Fűzfa Ottó: Abda: Históriánk – emlékek – reményeink. 2. jav. és bőv. kiadás. [Abda]: Abda Község Önkormányzata. 1998. ISBN 963-03-4119-0  
  • GYÉL 2003: Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. 51. o. ISBN 9632121155
  • MFL 1930: A magyar feltámadás lexikona: A magyar legujabb kor története. Szerk. SZentmiklóssy Géza. Budapest: A Magyar Feltámadás Lexikona. 1930. 1048. o.