Szita Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szita Károly
Szita Károly.jpg
Kaposvár polgármestere
Hivatali idő
1994. december 11. hivatalban
Előd Szabados Péter
Utód hivatalban

Született 1956október 27. (63 éves)
Kaposvár
Párt Fidesz

Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Szita Károly témájú médiaállományokat.

Szita Károly (Kaposvár, 1956. október 27. –) magyar politikus, Kaposvár történetének leghosszabb ideig hivatalban levő polgármestere,[1] a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke.[2]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1990-től négy éven át Kaposvár alpolgármestere volt, majd 1994-től a Fidesz-KDNP támogatásával, a szavazatok több mint 66%-ának elnyerésével a megyeszékhely polgármestere lett. Hivatalába 1998-ban, majd 2002-ben 73,24%-os,[3] 2006-ban 66,26%-os,[4] 2010-ben 77,12%-os,[5] 2014-ben pedig 65,57%-os[6] eredménnyel újraválasztották. Ez utóbbi ugyan gyengébb, mint a korábbi évek eredménye, de még így is az ország 23 megyei jogú városának polgármestere közül ő kapta a legnagyobb arányban a szavazatokat.[7] 2019-ben 56,43%-os eredménnyel hetedszer is polgármesterré választották.[8]

1998-tól 2002-ig országgyűlési képviselő. 2002-ben listáról jutott a parlamentbe, de az év végén lemondott mandátumáról.[9] Korábban a Megyei Jogú Városok Szövetségének ügyvezető alelnöke, később társelnöke volt, 2014-től elnöke.[2]

Eredmények polgármestersége idején[szerkesztés]

Szita Károly 1994-től vezeti Kaposvárt. Ez alatt az idő alatt számos nagy változás történt a városban.

A Berzsenyi Dániel utca nyugati oldalán elterülő Szokola-berek rendbetételével egyrészt kialakították a Városligetet, másrészt több hipermarket és nagy áruház (Tesco, OBI, Kaposvár Plaza) nyílt meg a területen. Több másik áruházlánc is épített üzletet Kaposváron, és felújították a nagypiacot is. A Kossuth teret 2003-ban elzárták a forgalom elől és dísztérré alakították, és itt is, ahogy városszerte több helyen, szökőkutakat létesítettek. Később a Teleki, az Ady Endre és a Noszlopy Gáspár utca is sétálóutcává alakult, utóbbi korlátozott gépjárműforgalommal. A külső városrészek lakótelepei közül többet úgynevezett „mintalakóteleppé” alakítottak, valamint számos panelház új hőszigetelést kapott. Új lakóterületek létesültek a Kecelhegyen, Tüskevár nyugati felében és a kisgáti városrészben. Átalakították az Európa parkot és a Nagy Imre teret, a kórházat tömbösítették és felújították, a felszabadult déli tömb helyén pedig „okosparkot” alakítottak ki. A Németh István fasorban díszsétányt alakítottak ki. Elindult az éveken át tartó, Bereczk Sándor egykori városi főmérnökről elnevezett út- és járdafelújítási program.

A külső városrészekben ipari parkok létesültek, új gyárak épültek, a régiek átalakultak. A várostól keletre új szennyvíztisztító épült. A vasútállomás és a buszpályaudvarok átalakításával, új gyalogos és kerékpáros felüljáró építésével kialakult a Kaposvári Közlekedési Központ. A Kapos folyón, a nyugati városrészben árvíztározó létesült. Elindult a házhoz menő hulladékgyűjtés (a „kék kukák”) rendszere. A távhőrendszerbe több új közintézményt vontak be, napelemparkok épültek, a helyi járatú buszokat gázüzeműre cserélték. A felhasznált gáz egy része a cukorgyárból érkező biogáz. Elindult a város első kerékpármegosztó rendszere, a Kaposvári Tekergő.

2000-ben jött létre több intézmény összevonásával a Kaposvári Egyetem, kezdetben kettő, később már négy karral. A Kisgáton új középiskolai kollégium létesült, a Táncsics Gimnzáiumot, valamint több általános iskolát és óvodát felújítottak.

Bővítették a Rákóczi Stadiont, felújításra került a sportcsarnok és felépült a Kaposvár Aréna. A Donner északi részén bővült a fürdő és egy új versenyuszoda is megnyílt. A Cserben új orvosi rendelő épült.

Új, országos jelentőségű rendezvények indultak útjukra Kaposváron, többek között a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, a Rippl-Rónai Fesztivál, a Kaposvári Mézfesztivál és a Miénk a város. Az egykori Szivárvány mozi épületét Szivárvány Kultúrpalota néven felújították és kibővítették, és új épületet kapott az Együd Árpád Kulturális Központ is. Állami támogatással felújították és kibővítették a Csiky Gergely Színház épületét. A Rippl-Rónai-villát felújították, kertjében több tízezer nárciszt ültettek el. A Deseda tó körül kerékpárút épült, látogathatóvá vált a desedai arborétum, a tóparton megnyílt a Fekete István Látogatóközpont, kilátó, hidak és játszóterek épültek. A városban több „központi” (nagyobb) játszóteret is kialakítottak.

Kritikák, vitás ügyek[szerkesztés]

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által kiadott iratokra hivatkozva 2005-ben jelent meg a sajtóban a hír, hogy Szita Károly 1980 és 1989 között, „Krakus Péter” fedőnév alatt, a Somogy megyei III/II. (kémelhárító) osztálynak dolgozott. Szita Károly tagadta a vádakat, és azt nyilatkozta, hogy a megjelent iratok hamisak, és visszaéltek a személyes adataival.[10] Ungváry Krisztián történész vizsgálta a dossziéban szereplő nem nyilvános jelentéseket is, amelyről a Népszabadságban publikált. A történész szerint az ügynök feladata volt a laktanyák körzetében tartózkodó külföldiek megfigyelése és hazai kapcsolatainak felderítése. Ungváry úgy találta, hogy ezen kívül jelentett például az egyik disszidálni szándékozó barátjáról is, és a lengyelországi ellenállás közmegítéléséről is informálta tartótisztjeit. Ungváry szerint jelentéseivel Szita feltehetően nem okozott kárt senkinek.[11] Szita Károly ügyvédje a megjelent cikkre reagálva újból leszögezte, hogy a bizonyítékként szolgáló iratok hamisak, és már korábban megtették a szükséges jogi lépéseket, és hivatali hatalommal való visszaélés illetve államtitoksértés miatt feljelentéssel éltek a Legfőbb Ügyészségen. Rágalmazásért, becsületsértésért, jó hírnév megsértéséért viszont nem, így a levéltár által nyilvánosságra hozott dokumentumok valódiságát az Ügyészség nem vizsgálta, és a nyomozást végül vádemelés nélkül lezárták.[12]

A helyi ellenzék gyakran szóvá teszi, hogy a város nagyobb beruházásait sokszor nem a helyi cégek kivitelezik, hanem sok esetben, több tízmilliárd forint értékben a Zala megyei ZÁÉV.

Szita Károly 2016-ban jelentette be, hogy Kaposvár mellett építi fel gumihulladék-újrahasznosító üzemét a Homatech Zrt. Az ellenzék ellenkampányba kezdett, rendszeresen környezetszennyező „gumiégetőnek” nevezve az üzemet (bár a tervezett vegyipari folyamat valójában pirolízis, nem égetés lett volna), míg a polgármester kitartott amellett, hogy a beruházás az ellenzék állításaival szemben nem környezetszennyező, hanem éppen a környezet védelmét szolgálja. Az ellenzék aláírásgyűjtést és népszavazást kezdeményezett, ezért még a szavazás megtartása előtt a város szerződést bontott a Homatechhel, és mégsem épült fel az üzem.[13]

Könyvek[szerkesztés]

  • Szeretem Kaposvárt! Szita Károllyal, Kaposvár polgármesterével beszélget Fülöp Zsuzsanna; Kairosz, Bp., 2007 (Magyarnak lenni)
  • Egy kaposvári; Kaposvár Polgáraiért Egyesület, Kaposvár, 2015

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kaposvári polgármestermustra. Kaposvár Most, 2018. április 23. (Hozzáférés: 2018. április 23.)
  2. a b Szita Károly lett a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke. Kaposvár Most, 2014. december 12. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  3. A 2002-es eredmény
  4. A 2006-os eredmény
  5. A 2010-es eredmény. [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 17.)
  6. A 2014-es eredmény
  7. Szita: dolgozunk tovább, pénteken alakuló ülés. Kaposvár Most, 2014. október 13. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  8. Kaposvár települési választás eredményei. valasztas.hu, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2019. október 14.)
  9. Szita Károly lemond mandátumáról
  10. Szita titkos megbízott volt a III/II-nél. Index.hu, 2005. február 2. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  11. Dokumentumokkal bizonyítják Szita Károly ügynökmúltját. hvg.hu, 2005. július 4. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  12. Szita Károly kaposvári polgármester arcéle - Az alkalmazkodás mestere. Magyar Narancs, 2011. október 13. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  13. A helyiek ellenkezése miatt nem épül gumihulladék-feldolgozó Kaposváron. Magyar Idők, 2016. július 23. (Hozzáférés: 2019. október 15.)
  14. Csernák Árpád: Búvópatak-est 2006. Búvópatak, V. évf. 9. sz. (2006) 18. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]