Ugrás a tartalomhoz

Szilágyi Loránd (történész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágyi Loránd
Született1908. augusztus 24.
Hajdúnánás
Elhunyt1974. május 28. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1930)
SablonWikidataSegítség

Szilágyi Loránd (Hajdúnánás, 1908. augusztus 24.Budapest, 1974. május 28.) magyar történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a történelemtudományok kandidátusa.

Élete

[szerkesztés]

Szilágyi Loránd 1908-ban született Hajdúnánáson, Szilágyi Dezső és Kopácsy Mária fiaként.[1] 1930-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát az Eötvös Collegium tagjaként, majd a Bécsi Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasaként Bécsben tanult és kutatott. 1932 és 1940 között a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára, illetve a Magyar Országos Levéltár levéltári tisztje volt. 1939-ben magántanári képesítést szerzett, és 1951-ig a Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve az ELTE BTK-n az oklevéltan és kormányzattörténet magántanára volt, 1940 és 1944 között pedig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a történelem segédtudományainak nyilvános rendkívüli tanáraként is dolgozott. 1941-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1949-ben tanácskozó tagja lett. 1951-től 1969-ig az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszékének egyetemi tanára volt. 1952-ben a történelemtudományok kandidátusa lett.[2][3]

Kutatási területe a középkori és kora újkori művelődés-, kormányzat- és igazgatástörténet, illetve az írástörténet volt, valamint összehasonlító írástörténettel, a középkori magyar adminisztráció, a magyar törvénykezés és a törvények történetével foglalkozott. Nevéhez fűződik az Anonymus-kérdés általánosan elfogadott megoldása, mely szerint a névtelen szerző III. Béla jegyzője volt, és Anonymust Péter esztergomi préposttal azonosította. Mátyás Flórián kutatásai nyomán elindulva megállapította, hogy a Gesta Hungarorum 1196 és 1203 között keletkezhetett.[1]

Felesége Weinpolter Ilona Erzsébet volt, három gyermekük született. 1974-ben hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új köztemetőben nyugszik. A Magyar Tudományos Akadémia 1989-ben visszaállította levelező tagságát.[1]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458–1526 (Bp., 1930)
  • Az Anonymus-kérdés revíziója (Századok, 1937. 1–2. sz.)
  • Összehasonlító írástörténet (Századok, 1943)
  • P. Magister és módszere (Magyar Nyelv, 1947. 2., 3., 4. sz.)
  • Bevezetés a történelem forrásaiba (egyetemi jegyzet, Bp., 1951)
  • Forrástanulmányok (egyetemi jegyzet, Bp., 1950)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Szilágyi Loránd - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
  2. Szilágyi Loránd | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
  3. Szilágyi Loránd (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2009. május 30. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)

Források

[szerkesztés]