Szibériai maréna

Szibériai maréna
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Protacanthopterygii Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes) Család: Lazacfélék (Salmonidae) Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae) Nem: Coregonus Faj: C. pidschian
Tudományos név
Coregonus pidschian Gmelin, 1789
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szibériai maréna témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai maréna témájú kategóriát.

A szibériai maréna (Coregonus pidschian) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A szibériai maréna élőhelye Alaszka, Szibéria Észak-Oroszországig, Finnország és Norvégia északi tájai; Svédország középső tájai és a lengyel partvidék; az Alpokban a Genfi-tó, a Thuner-tó („kis talajmaréna”), Boden-tó, Ammer-tó, Chiemsee.

Megjelenése

A hal teste karcsú, heringszerű (a puffadt, erősen felfúvódott hasú példányok nagy mélységből valók), feje kicsi, kúp alakú, orra hegyes. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. Szemei nagyok. Szűk szájnyílása csak a szem elülső széléig nyúlik, alsó állású; felső állcsontja viszonylag keskeny és hosszú. Az első kopoltyúíven 15-29 (többnyire körülbelül 20) igen rövid kopoltyútüske van. Hátának színezete a kékeszöldtől az olíváig változik, oldala és hasa ezüstösen csillogó. Testhossza 15-35 centiméter (Alpok), legfeljebb 50 centiméterig.

Életmódja

E halfaj északi elterjedési területének képviselői vándoralakok, ívás idején felfelé úsznak a folyókban; a déli részeken állandóan a folyókban, illetve tavakban élnek. Az említett alpesi tavakban mélyvízi halak, csak ívás idején és az őszi hónapokban jönnek valamivel közelebb a felszínhez. Tápláléka apró talajlakók, de kevés planktont is fogyaszt.

Szaporodása

Az ívás ideje élőhelyüktől függően erősen változó; gyakran már nyáron, többnyire mégis szeptember és január között ívnak. A fiatalok 3-4 évesen ivarérettek.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8