Szibériai maréna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szibériai maréna
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Protacanthopterygii
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae)
Nem: Coregonus
Faj: C. pidschian
Tudományos név
Coregonus pidschian
Gmelin, 1789
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szibériai maréna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai maréna témájú kategóriát.

A szibériai maréna (Coregonus pidschian) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A szibériai maréna élőhelye Alaszka, Szibéria Észak-Oroszországig, Finnország és Norvégia északi tájai; Svédország középső tájai és a lengyel partvidék; az Alpokban a Genfi-tó, a Thuner-tó („kis talajmaréna”), Boden-tó, Ammer-tó, Chiemsee.

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste karcsú, heringszerű (a puffadt, erősen felfúvódott hasú példányok nagy mélységből valók), feje kicsi, kúp alakú, orra hegyes. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. Szemei nagyok. Szűk szájnyílása csak a szem elülső széléig nyúlik, alsó állású; felső állcsontja viszonylag keskeny és hosszú. Az első kopoltyúíven 15-29 (többnyire körülbelül 20) igen rövid kopoltyútüske van. Hátának színezete a kékeszöldtől az olíváig változik, oldala és hasa ezüstösen csillogó. Testhossza 15-35 centiméter (Alpok), legfeljebb 50 centiméterig.

Életmódja[szerkesztés]

E halfaj északi elterjedési területének képviselői vándoralakok, ívás idején felfelé úsznak a folyókban; a déli részeken állandóan a folyókban, illetve tavakban élnek. Az említett alpesi tavakban mélyvízi halak, csak ívás idején és az őszi hónapokban jönnek valamivel közelebb a felszínhez. Tápláléka apró talajlakók, de kevés planktont is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívás ideje élőhelyüktől függően erősen változó; gyakran már nyáron, többnyire mégis szeptember és január között ívnak. A fiatalok 3-4 évesen ivarérettek.

Források[szerkesztés]