Szemere Miklós (diplomata)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szemere Miklós
Szemere Miklós diplomata.jpg
Született 1856. április 21.[1]
Kisazar
Elhunyt 1919. augusztus 20. (63 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Theresianum
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemere Miklós témájú médiaállományokat.

Szemerei Szemere Miklós (Kisazar, 1856. április 21.Bécs, 1919. augusztus 20.) magyar író, jogász, diplomata, császári és királyi kamarás, lótenyésztő, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

Szemere István és oroszlánosi Töröss Mária fia. Tanulmányait a bécsi Tereziánumban, majd Budapesten, Genfben, Kolozsvárt, Londonban és Oxfordban végezte. Budapesti egyetemi hallgató korában tagja volt annak a diákküldöttségnek, amely 1876-ban Abdul Kerim basának a magyar ifjúság díszkardját vitte. Tanulmányainak befejezése után a diplomáciai pályára lépett és azon tíz évig működött a monarchia párizsi, szentpétervári és római nagykövetségeinél.

Midőn a diplomáciai pályától visszavonult, közgazdasági ügyekben keletre utazott. Ezután állandóan Budapesten lakott s a helyi előkelő társaságban vezérszerepet vitt. Ő elevenítette fel a Wesselényi vívókört. Több röpiratával közfeltűnést keltett. 1897-ben ő mondta a Nemzeti Casino Széchenyi-bankettjén a pohárköszöntőt, amely közbeszéd tárgya lett. Az 1896. évi általános választásnál a krassói választókerületben lépett fel, de az ellenfél erőszakoskodása láttára visszalépett és a politikai életben nem szerepelt, hanem majdnem kizárólag lótenyésztéssel foglalkozott. Híres magyar versenyistálló tulajdonos volt. 1903-tól Pusztaszentlőrincen lövőháza állt, melyben nagy céllövő versenyeket rendezett.

1901-ben a tasnádi kerület választotta képviselőnek szabadelvű programmal. A Szabadelvű Pártból 1904 végén kilépett és a disszidensekhez csatlakozott. 1905-ben az időközi választáskor és az 1906. évi általános választások alkalmával a köbölkúti kerület mandátumát nyerte el. Az alkotmánypárt híve, s tagja volt a véderő bizottságnak. Bírta a Medzsidije, Szent Lázár és Szent Móric rendeket.

Magánélete[szerkesztés]

A század végén a pesti éjszakában közismert volt hazárd-és kártyajáték szeretetéről, az Európa-hírű király utcai Kék Macska mulató-és bordélyház rendszeres vendége.[2]

A japán eredetű cselgáncs magyarországi meghonosítója, az ő meghívására érkezett Budapestre 1906-ban Kano Dzsigoro egyik tanítványa, Kicsiszaburo Szaszaki (Sasaki Kichisaburo) mester, aki a BEAC sportegyesületben megkezdte a sport oktatását és népszerűsítését.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Fair play. Budapest, 1896. (Röpirat).
  • Fiatal véreim. U. ott, 1897.
  • Széchenyi pohárköszöntő. U. ott, 1897.
  • Ideál. U. ott, 1898. (Előszó. Szabadkőmívesség. Sajtó. Judaizmus. Szoczializmus).
  • Négy országgyűlési beszéd. U. ott, 1902. (Homstead. Az ifjúság nevelése. Ujságíró iskola. Honvédelmi nevelés. Németül: U. ott, 1902).
  • Országgyűlési beszéd a hadseregről 1903. febr. 27. U. ott. (Németül. U. ott).
  • A fenséges uralkodóház figyelmébe. U. ott, 1903.
  • Az osztrák-magyar-görög konvencioról. Interpellácio a delegációban 1903. decz. 15. U. ott.
  • A hármas szövetségről. (Beszéd a delegációban 1904. márcz. 6.). U. ott. (Németül és francziául is).
  • Pohárköszöntő. (Gróf Eszterházy Ferenczre és Kisfaludy Sándorra Tatán, 1904. márcz. 6.). U. ott.
  • Civillista és politika. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1904.
  • Sántha Dezső pártelnökhöz Tasnádon. (Nyílt levél a szabadelvű pártból való kilépéséről 1904.) U. ott.
  • A széki kerület választó polgáraihoz. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1905. jan. 12.
  • Ave Caesar. Budapest, Légrády Nyomda, 1906. (Különnyomat a Pesti Hírlapból. Németül: U. ott. 1906).
  • Szózat a köbölkuti kerület választóihoz. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1906. márcz. 5.
  • Tények logikája. U. ott, 1906. márcz. 25. U. ott, 1906.
  • Szózat a köbölkuti kerület választóihoz. U. ott, 1906. ápr. 15.
  • Pohárköszöntő. (Elmondotta franczia nyelven az általa a két delegációnak a bécsi Sacher-kertben adott díszlakomán 1906. jún. 15.). U. ott.
  • Felszólalások Bécsben. (A delegáczióban 1906.) U. ott.
  • Sürgős interpellácziója a sajtóügyben a miniszterelnökhöz 1906. okt. 10. U. ott, 1906.
  • Delegációban tartott beszéde a Balkánról 1906. dec. 21. U. ott. (Németül U. ott).
  • Szóimádás. Esztergom, 1907. szept. 1. (Röpirat).
  • Gr. Batthyányi Elemér érdemei. Bpest. (Beszéd a lovaregylet közgyűlésén 1907. decz. 14).
  • Külügyi beszéd a delegációban 1908. febr. 8. U. ott.
  • Hadügyi interpelláció a delegációban 1908. febr. 11. U. ott.
  • Tengerészeti beszéd a delegációban. 1908. febr. 14. U. ott. (Franciául is).
  • Lovaregyleti tagtársaimhoz! U. ott, 1908. ápr. 3. (Németül is).
  • A választókhoz: beszéd. Budapest, Hornyánszky Viktor, 1910.
  • Általános választójog – nők nélkül. Budapest, Élet Nyomda, 1912.
  • Szemere Miklós külpolitikai nyilatkozatai. 1903-1918. Budapest, A Cél, 1918.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Budapest XVIII. kerületében utca, és két telep őrzi a nevét. (Miklóstelep, Szemere-telep.)
  • Krúdy Gyula róla mintázta Alvinczi Eduárd alakját A vörös postakocsi, Őszi utazások a vörös postakocsin és Valakit elvisz az ördög c. regényeiben.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14816.htm, Szemere Miklós, 2017. október 9.
  2. Index2 (magyar nyelven). Index.hu. (Hozzáférés: 2017. április 20.)
  3. http://www.judoinfo.hu/index.php/a-judo-mainmenu-52/dzsd-haznkban-othermenu-55
  4. Alvinczi Eduárd | Irodalmi alakok lexikona | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szemere Miklós játszik - Látványtérképek
  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Sturm-féle országgyűlési almanach 1906-1911. Szerk. Fabró Henrik, Ujlaki József. Bp., 1906.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Bp., 1905. Révai és Salamon ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.