Szanda vára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szanda vára
Szandavár légifotón
Szandavár légifotón
Ország Magyarország
Mai település Szandaváralja (Szanda része)
Tszf. magasság529 m

Épült 1301 előtt
Elhagyták 1551
(magyarok lerombolták)
Állapota rom
Építőanyaga
Elhelyezkedése
Szanda vára (Magyarország)
Szanda vára
Szanda vára
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 54′ 41″, k. h. 19° 25′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 41″, k. h. 19° 25′ 21″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szanda vára témájú médiaállományokat.

A Cserhát 529 méter magas vulkáni csúcsán fekszik Szandavár romja.

Szanda központjából jó órányi gyaloglás után érhető el, a községen átvezető 2124-es út felől; Bercel irányából (délkelet felől) egy gépjárművel is járható út, a 2138-as útból kiágazó 21 157-es út vezet a romterület közelében lévő kőbányákhoz, amely út végpontjától a várrom lényegesen rövidebb úton is elérhető.

Szanda vára légi fotón

A vár rövid története[szerkesztés]

Nem tudni, hogy ki és mikor építtethette a kővár korai magját.

1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. Mivel ők részt vettek Nápolyi László trónkövetelő oldalán a lázadásban, a győztes Zsigmond elkobozta, és feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adta át, aki a befolyt jövedelmekből tartotta fenn fényes udvartartását.

A 16. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai.

Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. Tinódi Lantos Sebestyén tollából maradt fenn a párbaj leírása, melyből megtudhatjuk, hogy a szemben álló felek vitézül harcoltak, így végül mindketten a maguk igazát bizonygatva tértek haza saját várukba.

A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még várat magára.

Képgaléria[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]