Ugrás a tartalomhoz

Szabó Gyula (színművész, 1883–1962)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó Gyula
Született1883. január 31.
Alsójára
Elhunyt1962. augusztus 18. (79 évesen)
Budapest VIII. kerülete
Foglalkozásaénekes
SablonWikidataSegítség

Szabó Gyula (Alsójára, 1883. január 31.Budapest, Józsefváros, 1962. augusztus 18.)[1] színész, operaénekes (bariton).

Pályafutása

[szerkesztés]

Szabó Albert és Kerekes Anna fiaként született. Kolozsváron tett érettségi vizsgát. Tanulmányait a mezőgazdasági akadémián folytatta, azonban színházi élményei miatt a színészi pályát választotta, beiratkozott a budapesti Nemzeti Színház akadémiájára. Itt Csortos Gyula osztálytársa volt, Mály Gerővel lakott egy szobában. 1903-ban kapott működési engedélyt, pályafutását 1904-ben kezdte. Játszott Győrben, Cegléden, Szentesen, Aradon, Kalocsán, Nagyváradon és Debrecenben, később a budapesti Magyar Színházban és a Városi Színházban.

1924-ben mivel magyar útlevéllel ment Csehszlovákiából Romániába, Fekete Mihály társulatvezető szerezte meg számára a játszási engedélyt, amelyet 56110/1924 szám alatt állítottak ki számára. Egyúttal a román állampolgárságot is fel akarta venni. 1932-ben Marosvásárhelyen operakoncertet adott.

1935. február 14-én a Ferencvárosban házasságot kötött a nála nyolc évvel fiatalabb Seh Margit Vilma Annával, Seh László és Bakacs Mária lányával.[2] Az 1930-as években Vecsésre költözött családjával, ahol a Koczián-féle házban lakott a Zrínyi utcában és innen járt be a színházba és a filmgyárba. Támogatta az Andrássy-telepi színjátszókat és maga is gyakorta lépett fel jótékonysági céllal. 1945-ben feddést kapott az igazolóbizottságtól.[3] A második világháborút követően Cegléden, Szolnokon, valamint a budapesti Magyar Színházban játszott és filmekben is szerepelt. 71 éves korában Major Tamás szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Jubileuma alkalmából a Volpone főszerepét alakította, a Katona József Színházban.

Főként epizódszerepeket játszott, nagybajuszú, szikár népi figurák szerepében láthatta a közönség, karakterisztikus figuráját a rendezők kedvelték. Egy filmfelvétel során napszúrást kapott, ami végzetesnek bizonyult. Elhunyt 1962-ben, életének 80., művészi pályának 60. évében. Szolnokon helyezték örök nyugalomra.

Színházi szerepei

[szerkesztés]

Filmjei

[szerkesztés]
  • Akit elkap az ár (1940) – Mihály, ispán
  • Lesz, ami lesz (1941)
  • Ne kérdezd, ki voltam (1941)
  • Egy éjszaka Erdélyben (1941)
  • Az utolsó dal (1941)
  • Szép csillag (1942)
  • Fráter Loránd (1942)
  • Jelmezbál (1942)
  • Szeptember végén (1942)
  • Fekete hajnal (1943)
  • Sárga kaszinó (1943)
  • Makrancos hölgy (1943)
  • Magyar Kívánsághangver­seny (1943)
  • Féltékenység (1943)
  • Muki (1943)
  • Futótűz (1943)
  • Zenélő malom (1943)
  • Aranypáva (1943)
  • Kettesben (1943)
  • Fény és árnyék (1943)
  • Házassággal kezdődik (1943)
  • Boldog idők (1943)

Működési adatai

[szerkesztés]
  • 1920: Arad (Róna Dezső társulata)
  • 1922/23: Temesvár (Szabó Pál társulata)
  • 1923: Marosvásárhely (Kardos Andor társulata)
  • 1924/25: Temesvár, Arad, Lugos (Fekete Mihály társulata)
  • 1925/26: Brassó, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Dicsőszentmárton, Kézdivásárhely (Gáspár Jenő társulata)
  • 1926: Orsova, Karánsebes (Maurer Béla társulata)
  • 1938/39: Arad (Szendrey Mihály társulata)
  • 1939/40: Nagyenyed és kisebb települések (Jódy Károly társulata)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Mudrák József – Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006. 287. old., 349. old. (pótlás)
  • Kötő József: Közhasznú esmeretek tára. Színjátszó személyek Erdélyben (1919-1940). Kolozsvár, Polis, 2009. 204. old.
  • Somogyi Lajos: Vecsési életrajzi lexikon és eseménynaptár 1786-1995. [Vecsés], DZL-Kiadó, 1995. 108-109. old.
  • Hangosfilm
  • IMDb
  • Gyászjelentése