Székelyhidi László (matematikus, 1977)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Székelyhidi László
László Székelyhidi.jpg
Életrajzi adatok
Született1977. április 17. (41 éves)
Debrecen
SzüleiSzékelyhidi László
Szakmai kitüntetések
  • Oberwolfach-díj
  • Gottfried Wilhelm Leibniz-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyhidi László témájú médiaállományokat.

Ifj. Székelyhidi László (Debrecen, 1977. április 17. –) magyar matematikus, szakterülete a parciális differenciálegyenletek és a variációszámítás.

Életútja[szerkesztés]

Matematikus szülők gyermeke, édesapja id. Székelyhidi László professzor, Gábor öccse (1981) szintén matematikus. Apja Hamburgban és Kuvaitban volt vendégelőadó, így ott is járt iskolákba. Később az Oxfordi Egyetemen tanult matematikát, ahol 2000-ben Gibbs-díjat kapott, majd 2003-ban a lipcsei Max-Planck-Institut für Mathematik in den Naturwissenschaftenben Stefan Müllernél matematikai tudományokból „Elliptikus regularitás versus rank-one konvexitás” témában doktori címet szerzett. Ezt követően posztdoktori ösztöndíjasként dolgozott a Princetoni Egyetemen, a Max-Planckon és az ETH Zürichen. 2005-től 2007-ig az ETH-n óraadó, 2007–2011 között a Bonni Egyetem, 2011 óta pedig a Lipcsei Egyetem tanára.

Manfred Feilmeierrel, Oberwolfach, 2011

Camillo De Lellisszel közösen egyszerűsítette az Euler-egyenleteket,[1][2] bizonyította a Scheffer–Shnirelman-paradoxont (Vladimir Scheffer 1993, Alexander Shnirelman 1997),[3][4] a két-dimenziós Euler-egyenleteket az összenyomhatatlan ideális folyadékokban (külső erők nélkül). Ez kimondja, hogy vannak olyan matematikai megoldások, amelyek hirtelen külső gerjesztés nélkül nyugodt állapotról viharos állapotba lenghetnek ki, az összes fizikai tapasztalattal szemben (ezzel megszegve az energiatörvényeket).[5] Ehhez a konvex integráció új módszerével gyenge megoldásokat dolgoztak ki az Euler-egyenletek segítségével, John Forbes Nash Jr. és Nicolaas Kuiper 1950-es évek közepén az izometrikus beágyazódásról készített régebbi munkáira alapozva.[6]

2008-2013 között a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia és a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia közös Ifjúsági Akadémiájának tagja volt.

2011-ben Nicola Giglivel együtt elnyerte az Oberwolfach-díjat. 2014-ben meghívott előadó volt a szöuli ICM-en (The h-principle and turbulence). 2017-ben ERC Consolidator Grantot, 2018-ban Gottfried-Wilhelm-Leibniz-díjat kapott.[7]

Írásai (válogatás)[szerkesztés]

  • The regularity of critical points of polyconvex functionals. Arch. Ration. Mech. Anal. 172 (2004), no. 1, 133–152.
  • De Lellisszel közösen: The Euler equations as a differential inclusion. Ann. of Math. (2) 170 (2009), no. 3, 1417–1436.
  • De Lellisszel közösen: Dissipative continuous Euler flows. Invent. Math. 193 (2013), no. 2, 377–407.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. De Lellis, Szekelyhidi, The Euler equation as differential inclusion, Ann. of Math., 170, 2009, 1417–1436
  2. De Lellis, Szekelyhidi On admissibility criteria for weak solutions of the Euler equations, Arch. Rat. Mech. Anal., 195, 2010, 225-260
  3. Vladimir Scheffer On inviscid flow with compact support in space-time, J. Geom. Anal. 3, 1993, 343-401
  4. A. Shnirelman On the non-uniqueness of weak solution of the Euler equation, Comm. Pure Appl. Math., 50, 1997, 1261–1286
  5. Cédric Villani Paradoxe de Scheffer-Shnirelman revu sous l´angle de l´integration convexe, d’après C. De Lellis et L. Szekelyhidi, Seminaire Bourbaki, Nr. 1001, November 2008
  6. Nash szerint Mihail Leonyidovics Gromov elméletét továbbfejlesztve
  7. Index.hu: Magyar matematikus kapott rangos német tudományos díjat 2018. január 9.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a László Székelyhidi című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]