Szávay Zoltán
| Szávay Zoltán | |
| Élete | |
| Született | 1885. december 6. Győr |
| Elhunyt | 1930. július 19. (44 évesen) Budapest |
| Szülei | Szávay Gyula |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Szávay Zoltán (Győr, 1885. december 6. – Budapest, 1930. július 19.) magyar költő, sakkozó, sportvezető.
Életútja, munkássága[szerkesztés]
Jogi tanulmányait Lipcsében és Kolozsvárott végezte. 1906-ban Debrecenben élt.[1] 1907-ben Temesvárra került, ahol több éven át volt az ottani Kereskedelmi és Iparkamara másodtitkára. Itt jelent meg első verseskötete Március címmel. A helyi lapokban több cikket írt Ady Endre védelmében.
1919-ben hagyta el Temesvárt, és Budapestre költözött, később néhány évre visszament Romániába, de 1924-ben végleg Budapesten telepedett le.
A temesvári Arany János Társaság 1910-ben, a budapesti Petőfi Társaság 1920-ban választotta tagjai sorába.
1930-ban a finn-magyar atlétikai viadalon fotoriporterként működött közre, ahol meghűlt, ágynak esett, és néhány nap múlva tüdőgyulladás végzett vele. Sírját a Kerepesi temető felső részén 1944 nyarán egy repülőtámadás elpusztította.[2]
Sakkozói, sportvezetői munkássága[szerkesztés]
Székely Jenővel és Chalupetzky Ferenccel együtt részese volt a Győri Sakk-kör létrehozásának, amely az első nemzeti mesterversenyt rendezte 1906-ban.[2] Ezen a versenyen az utolsó helyen végzett.[3] 1910-ben részt vett a hamburgi nemzetközi sakkverseny B-főtornáján, ahol Abonyi Istvánnal holtversenyben az 5–6. helyen végzett.[4]
1912-ben tagja volt a Temesvári Sakk-körnek, de versenyen nem indult. 1919-es Budapestre visszaköltözése után vetette bele magát ismét a sakkéletbe, és az egyik alapítója volt a Magyar Sakkegyesületnek.[5] Az 1920. évi amatőr bajnokságon, amelyen mesterek nem indulhattak, az első helyen végzett olyan későbbi erős mesterek előtt, mint Havasi Kornél és Steiner Endre.[2] 1921 februárjában Savielly Tartakowerrel holtversenyben végzett az első helyen a Magyar Sakk Egylet versenyén.[6] Romániába történő ideiglenes elköltözése után a Magyar Sakkegyesület hamarosan feloszlott.
Végleges magyarországi letelepedését követően 1925-ben a Budai Sakkozó Társaság tagja lett, és itt kezdte meg sportszervezői munkásságát. Választmányi tag, intéző, csapatkapitány, majd alelnök lett. A Magyar Sakkszövetségnek is alelnöke, majd 1928 őszén megbízott csapatkapitánya lett. Jelentős szerepe volt a budapesti csapatbajnokságok megszervezésében. Ő alapította a Szávay-kupát 20 fős csapatok részvételével, amellyel a tömegsport fejlődését szolgálta. 1930 júniusában ő vezette Bécsbe a 30 fős Budapest-válogatottat, amely 17–13-ra nyert. Halála előtti utolsó jelentős ténykedése volt, hogy előteremtette a hamburgi sakkolimpiára utazó magyar válogatott számára szükséges költségeket. Az olimpián már nem tudott részt venni váratlan és tragikus halála miatt.[2]
Művei[szerkesztés]
- Március (versek, Temesvár, 1907);
- A hetedik szoba (versek, Budapest, 1913);
- Eleven újság. Tarka-barka háborús színjáték (Temesvár, 1915);
- Játék egy pár régi rímmel (versek, Budapest, 1917);
- Arad és a Balkán (tanulmány, Temesvár, 1917);
- Az ismeretlen út (versek, Budapest, 1929);
- Hullanak a falevelek (nótáskönyv, Budapest, 1929).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Balla Zoltán (1906. augusztus 12.). „I. nemzeti sakkverseny Győrött”. Pesti Hírlap 28 (221), 36–37. o.
- ↑ a b c d dr. Vajda Árpád (1960. október). „Dr. Szávay Zoltán (1885–1930)”. Magyar Sakkélet, 156–157. o.
- ↑ szerk.: Barcza Gedeon, Földeák Árpád: Magyar Sakktörténet 3.. Budapest: Sport Könyvkiadó, 148–149. o.. ISBN 963 253 321 6 (1989)
- ↑ szerk.: Barcza Gedeon, Földeák Árpád: Magyar Sakktörténet 3.. Budapest: Sport Könyvkiadó, 208. o.. ISBN 963 253 321 6 (1989)
- ↑ Más helyen Magyar Sakk Egylet néven hivatkoznak rá.
- ↑ szerk.: Barcza Gedeon, Földeák Árpád: Magyar Sakktörténet 3.. Budapest: Sport Könyvkiadó, 126. o.. ISBN 963 253 321 6 (1989)
Források[szerkesztés]
- dr. Vajda Árpád (1960. október). „Dr. Szávay Zoltán (1885–1930)”. Magyar Sakkélet, 156–157. o.
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információk[szerkesztés]
- Dsida Jenő: Öt verskötet. Erdélyi Helikon, 1930/2.
.svg){kind=small}