Chalupetzky Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chalupetzky Ferenc
Személyes adatok
Születési dátum1886. április 6.
Születési helyMagyaróvár
Halálozási dátum1951. augusztus 19. (65 évesen)
Halálozási helyGyőr
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
Címsakkmester, levelezési mester
Legmagasabb Élő-pontszám2307[1]

Chalupetzky Ferenc (Magyaróvár, 1886. április 6. – Győr, 1951. augusztus 19.) magyar sakkmester, levelezési mester, újságíró, szakíró, sakkszervező, rendőrkapitány, győri városbíró.

Az első komoly hazai szaklap, az 1911 és 1913 között Győrben megjelenő Magyar Sakkújság kiadója és szerkesztője.[2] Negyven éven át volt a Győri Sakk-kör vezetője.[3] Az 1911-ben megalakult Magyar Sakkszövetség titkára,[4] majd az 1921-ben újjáalakult Magyar Sakkszövetség alelnöke.[5][6][7] 1938-ban az akkori 32 magyar sakkmester egyike volt.[8] 1921−1949 között a Magyar Sakkvilág főmunkatársa volt. Mintegy harminc sakk-könyv írása fűződik a nevéhez.

Életpályája[szerkesztés]

Chalupetzky Miksa és Nuscher Teréz gyermeke. A mosonmagyaróvári Kegyestanítórendi gimnáziumba járt 1896−1899 között, majd a győri Bencés gimnáziumban érettségizett 1904-ben. Ezt követően 1906-ig Budapesten, 1908-ig Kolozsvárott hallgatott jogot. 1920-ig a győri rendőrségnél dolgozott. 30 éves korától Győr városának, majd később az egész megyének a rendőrkapitánya. Ezt követően 1920-tól majdnem 30 éven át városbíró.[9]

Felesége Walter Erzsébet, egy gyerekük született, László.

Sírja a győri Nádorvárosi temetőben található, amely 2010-ben a Nemzeti Sírkert része lett.[10][11]

Sakkpályafutása[szerkesztés]

A sakkjátékkal 14 éves korában a bencés gimnáziumban ismerkedett meg, 1904-ben már a Győri Sakk-kör tagjai között olvasható a neve. Elsősorban a levelezési sakkban ért el sikereket, első levelezési játszmáját 1902-ben játszotta. 1905-ben egy 18 résztvevős nemzetközi levelezési versenyen közvetlenül az élboly mögött végzett. 1912-ig 11 levelezési versenyen ért el valamilyen dobogós helyezést. Első volt a Magyar Sakk-Lap, a Pesti Napló és a Győri Sakk-kör (1905—1910) levelezési versenyein, a Wiener Schachzeitung (1911) két versenyén, a Reichspost nemzetközi levelezési versenyén és a Schweizerische Schachzeitung II. nemzetközi versenyén.[12]

A tábla melletti sakkban 1908-ban Prágában érte el élete legjobb eredményét a második hely megszerzésével. A versenyen toronymagasan vezetett, amikor megbetegedett, és az utolsó három játszmáját elvesztette, így szorult a második helyre. Ezzel maradt le a sakkmesteri címről, amelyet csak az első helyezettnek adományoztak oda.[5]

A gyakorlati játékban is mesteri erővel rendelkezett, amit az 1908-as prágai eredménye mellett az 1925. évi győri vegyes mesterverseny első dija és az 1932. évi szolnoki verseny IV—VI. helyezése is igazolt, kiemelkedő sikereit a levelezési játék és a szervezés terén aratta.

1935-ben az elődöntők során tagja volt az első európai levelezési sakkolimpiát végül megnyerő magyar válogatottnak. 1936-ban a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség levelezési mester címmel tüntette ki.[13]

Sakkszervezőként[szerkesztés]

A Győri Sakk-kör titkáraként neki köszönhető az 1906-os győri nemzeti mesterverseny megszervezése, amely az első magyar sakkbajnokságként került be a sakktörténelembe. Ő szervezte 1911-ben a budapesti mesterversenyt, az 1924-es és 1930-as győri nemzetközi versenyeket. Elkészítette az 1924-es győri verseny tornakönyvét, amely nemcsak a versenyről készített anyaga, hanem a magyar sakktörténetről készített összeállítása miatt is világhírű lett. 1945 után a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége felsődunántúli kerületének elnökévé választották.[5]

Sakkszakíróként[szerkesztés]

1911−13-ban a Magyar Sakkújság kiadója és szerkesztője, 1921-től a Magyar Sakkvilág főmunkatársa. Harmincnál több szakkönyvet írt.

Korszakos jelentőségűnek tartják az 1924-es győri nemzetközi mesterversenyről készített 616 oldalas tornakönyvét,[14] amelyet minden idők egyik legjelentősebb és legjobb magyar sakk-könyvének tartanak.[3] Világszerte ismertté tette a nevét a Fernschachbuch és a Capablanca sakkozói pályafutását megörökítő hatalmas munka.[15]

Cikkei, elméleti dolgozatai és elemzései jelentek meg a Wiener Schachzeitungban, a Deutsches Wochenschachban, a Schweizerische Schachzeitungban, rovata volt a Győri Hírlapban és a Zászlónk című ifjúsági lapban.

Könyvei, jelentősebb publikációi[szerkesztés]

  • A győri sakkverseny tornakönyve (társszerzőkkel, Kecskemét, 1925);
  • dr. Tartakower: A debreceni nemzetközi sakkverseny 1925. Maróczy jubiláris verseny (fordította Chalupetzky Ferenc), Kecskemét, 1926.
  • Ausgewählte Partien des Karlsbader Grossturniers (1929)
  • A Siesta-szanatórium nemzetközi sakkversenye Budapest, 1928. szeptember 20—október 1. Maróczy Géza közreműködésével szerk. Chalupetzky Ferenc és Tóth László (1929)
  • Das erste italienische Grossturnier San Remo 1930. Der Rekordsieg Dr. Aljechins (társszerző Tóth László)
  • Die Schacholympiade von Hamburg, 1930. (társszerző Tóth László)
  • Dr. Aljechin sakkszemlélete (1931)
  • Das grosse Ferntournier des Internationalen Fernschachbundes (Kecskemét, 1932);
  • Nemzeti mesterverseny (1932) (A Magyar Sakkvilág könyvtára III. kötete)
  • Nimzowitsch. Jellemrajzi kísérlet (társszerző Becker Albert)
  • Lieder ohne Worte aus dem 1942 Jahre;
  • Capablanca sakkozói pályafutása és játszmái (Magyar Sakkvilág kiadása, Kecskemét, 1943);
  • Capablanca veszít (társszerző: Tóth László), Kecskemét
  • Egykor és most (1946) (társszerző Barcza Gedeon)
  • Internationales Tschigorin Gedenkturnier (Moskau, 1947.);
  • A fehér ember játéka — visszaemlékezései és 150 játszmája (1902 —1924.) (Kecskemét, 1948)[16]
  • Az ismeretlen Aljechin (Kecskemét, 1948) (társszerző Tóth László)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Historikus pontszámítás szerint
  2. ↑ (1911) „Magyar Sakkujság − A "Magyar Sakkszövetség" hivatalos közlönye”. Magyar Sakkujság 1 (1), 1. o.  
  3. ↑ a b Papp Márió (2006. november 1.). „Tisztelgés egy el nem hibázott élet előtt”. Magyar Sakkvilág 4 (11), 21. o.  
  4. ↑ (1911. augusztus 13.) „Magyar Sakkszövetség”. Magyar Sakkvilág 1 (9), 129−130. o.  
  5. ↑ a b c (1986. június 20.) „Száz éve született Chalupetzky Ferenc”. Sakkélet 36 (6), 165. o.  
  6. ↑ (1934) „A Magyar Sakkszövetség Közgyűlése”. Budapesti Sakkújság 1 (2), 28. o.  
  7. ↑ (1938. március 1.) „A Magyar Sakkszövetség Közgyűlése”. Magyar Sakkvilág 23 (3), 73−76. o.  
  8. ↑ (1938. december 1.) „Szerkesztői üzenet”. Magyar Sakkvilág 23 (12), 321. o.  
  9. ↑ Chalupetzky Ferenc. gyorikonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  10. ↑ Moson Megyei Életrajzi Lexikon Chalupetzky Ferenc. Huszár Gál Városi Könyvtár. [2018. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  11. ↑ Nemzeti Sírhelyek. Nemzeti Örökség Intézete
  12. ↑ Tóth László (1951. szeptember). „Chalupetzky Ferenc (1886−1951)”. Magyar Sakkélet 1 (9), 195. o.  
  13. ↑ Négyesi György (1996). „Chalupetzky Ferenc (1886−1951)”. Levelezési Sakkhíradó 30 (1−2), 10. o.  
  14. ↑ (1925. június 28.) „A győri sakkverseny tornakönyve”. Kecskeméti Közlöny 7 (145), 5. o.  
  15. ↑ Tóth László (1951. szeptember). „Chalupetzky Ferenc (1886−1951)”. Magyar Sakkélet 1 (9), 195. o.  
  16. ↑ dr. Vajda Árpád (1948. április 1.). „A fehér ember játéka”. Magyar Sakkvilág 33 (4), 93−94. o.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Chalupetzky_Ferenc&oldid=25184498”