Szávay Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szávay Gyula
Szávay Gyula.png
Élete
Született 1861. augusztus 29.
Zenta
Elhunyt 1935. május 1. (73 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szávay Gyula témájú médiaállományokat.

Szávay Gyula (Zenta, 1861. augusztus 29.Budapest, 1935. május 1.) költő, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság (1910) és a Petőfi Társaság (1902) tagja, utóbbinak 1920–1925 között főtitkára.

Pályája[szerkesztés]

Középiskoláit Szegeden végezte, utána Győrött jogot tanult. 1883-ban Győr városánál lett közigazgatási gyakornok, majd rendőrfogalmazó, alkapitány, községbíró, aljegyző, tiszteletbeli főjegyző. Az 1890-ben alakult győri kereskedelmi és iparkamara titkárává választotta, ekkor a városi közszolgálattól megvált. 1899 őszén a győri kereskedelmi és iparkamara küldötteként részt vett a philadelphiai nemzetközi kereskedelmi kongresszuson és kiállításon, Amerikában. 1905-ben a debreceni kereskedelmi és iparkamara titkára lett, 1920-tól a budapesti kereskedelmi és iparkamara titkára volt. Huszonöt éven át a Vidéki Hírlapírók Szövetségének elnöki tisztségét is viselte. Tiszteletbeli tagja volt a soproni irodalmi és művészeti körnek, rendes tagja a szegedi Dugonics Társaságnak.

Több verseskötete és verses drámája, valamint néhány tanulmánya jelent meg. Szerkesztette a Grabonciás Diákot (1883–1887), a Győri Híradót (1884), megalapította és szerkesztette a Győri Hírlapot, később szerkesztette a Debreceni Nagyújságot.

Költői munkássága[szerkesztés]

Gyorsan, könnyen írt, a hagyományos verselés híve volt. Kerülte a mélyebb gondolatiságot, a szimbolista kifejezésmódot. Témáinak egy részét aktuális események sugallták. Írásaiból derűs életérzés sugárzik, költeményeit humor, könnyed hang jellemzi. Lírai munkásságát 1924-ben a Petőfi Társaság Petőfi nagydíjával tüntették ki.

Drámai munkáit több helyen játszották. Dózsa Györgyről szóló, továbbá a Martinovicsok című tragédiája akadémiai pályadíjat nyert: az előbbit Verő Györggyel, az utóbbit Géczy Istvánnal együtt írta.

Munkáiból[szerkesztés]

  • Költemények Első kötet. Győr, 1884
  • Költemények Budapest, 1892
  • Ujabb verses könyve Győr, 1897
  • A győri első takarékpénztár ötvenéves története 1844–1894; Győr, 1894
  • Győr Monográfia a város jelenkorából, a történelmi idők érintésével. Győr, 1896.
  • Az első lépés Verses színjáték egy felvonásban. A Magyar Színház megnyitására. (1897. október 16). Kézirat, Győr, év n.
  • Dramolettek I. A munka Drámai költemény. II. Parnasszus pusztulása Komédia. Győr, év n.
  • Amerikáról A philadelphiai nemzetközi kereskedelmi kongresszus és kiállítás alkalmából. Győr, 1900
  • Túl a tengeren Tanulmányok, karcolatok Amerikáról. Budapest, 1900
  • Ujabb versek. Jucikától a lobogóig Győr, 1902
  • Ünnepi versek, apró színjátékok Győr, 1902
  • Vitézi énekek és más újabb versek Debrecen, 1905
  • A Boszporusz Színmű 1 felvonásban
  • Csokonai köszöntése és 12 más beszéd Debrecen, 1905
  • A regéci kis harang. (Jön a fejedelem!) Ünnepi színjáték két képben. Debrecen, 1906
  • Szép Ilonka Daljáték 3 felvonásban. Vörösmarty költeménye nyomán írta Sz. Gy., zenéje Vágó Gézától. Debrecen, 1906. (Bemutatója a budapesti Király Színházban 1906. október 10-én.)
  • Az ezüst pohár és más újabb versek Budapest, 1908
  • Világosság Mesejáték. Debrecen, 1908 (Géczy Istvánnal)
  • A két leander Versek. Debrecen, 1910
  • Dózsa György Tragédia. Budapest, 1914
  • Petőfi Ünnepi színjáték. Budapest, 1923 (Géczy Istvánnal)
  • Lavotta Színmű. Fővárosi Nyári Színház: 1923 (Géczy Istvánnal).

Források[szerkesztés]