Szászy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szászy István
Született 1899. december 1.
Budapest
Elhunyt 1976. április 10. (76 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nemzetközi jogász,
jogtudós,
kodifikátor,
akadémikus

Szászy István (Budapest, 1899. december 1. – Budapest, 1976. április 10.) nemzetközi jogász, jogtudós, kodifikátor, az MTA levelező tagja.

Élete[szerkesztés]

Apja Szászy Béla jogász, jogakadémiai tanár volt, aki 1913-ban az Igazságügyi Minisztérium munkatársaként részt vett a Magán Jogi Törvényjavaslat második szövegének a kidolgozásában, 1922-ben pedig igazságügyi államtitkárként az ötödik szöveget kidolgozó kodifikációs bizottságot vezette. Szászy Béla 1919-ben rövid ideig a miniszteri tisztséget is betöltötte.

István 1917-ben a Trefort utcai gimnáziumban érettségizett. Ugyanebben az évben katonai szolgálatra jelentkezett. A galíciai és olasz fronton harcolt, a padovai fegyverszünetet követően négy hónapos hadifogságba került. 1918-1922 között a Magyar Királyi Tudományegyetemen jogot hallgatott. 1923-1924-ig Párizsban az École des Sciences Politiques diplomáciai és a Sorbonne jogi tagozatán tanult. Hazatérte után Budapesten 1925-ben diplomáciai, 1926-ban egységes bírói-ügyvédi szakvizsgát tett. 1926-1937 között törvényszéki, illetve ítélőtáblai rangban az Igazságügyi Minisztérium nemzetközi jogi osztályán dolgozott.

1931-ben a budapesti egyetemen nemzetközi magánjogból egyetemi magántanárként habilitált. 1934-ben előadói meghívást kapott a londoni Grotius Society-től és a hágai Academie de Droit International-tól. 1938-tól 1941 végéig a függetlenné vált egyiptomi kormány meghívására tagja volt a Nemzetközi Vegyes Bíróságnak, melynek joghatósága a külföldiek egymás közötti, valamint a külföldiek és az egyiptomiak közötti perekre terjedt ki. Szászy a bírói munka mellett a francia Eduard Lamberttel együttműködve részt vett az egyiptomi polgári törvénykönyv tervezetének elkészítésében is.

1942-1945 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen rendkívüli egyetemi tanári beosztásban magánjogot oktatott. Ezt követően 1950-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen mint nyilvános, rendes tanár adott elő, 1947-től az I. számú Magánjogi Tanszéket is vezette. Közben az igazságügyminiszter felkérésére elkészítette a magyar nemzetközi magánjogi törvénytervezetét (129 §), melyet 1948-ban megjelentetett.

1949-ben nem írta alá a Mindszenty József hercegprímást elítélő nyilatkozatot. Ötvenegy éves korában nyugdíjazták. Az 1950-es években Réczei László támogatásával szakfordítói munkákból élt, 1956-ban Nizsalovszky Endre állt ki mellette.

1963-ban az Institut de Droit International előbb levelező, majd 1965-ben rendes tagjává választotta. 1964-ben és 1973-ban újra vendégelőadónak hívta a hágai Academie de Droit International. A hatvanas évektől rendszeresen felszólalt az intézet kongresszusain (Edinburgh, Zágráb, Róma).

1976-ban autóbalesetben hunyt el, a leányfalui temetőben nyugszik.

Értékelése[szerkesztés]

Asztalos László szerint „magánjogi oktatása széles körű külföldi joganyag rendszeres ismertetésén alapult, de kevésbé volt szerencsés angolszász eredetű analitikus szemlélete. Jogösszehasonlító tevékenysége, mely a Szladits iskola hagyományain alapult, s a felszabadulás előtt haladónak volt tekinthető, a felszabadulás után már nem mindig elégítette ki a szükségleteket. A különböző társadalmi rendszerek joga közötti lényeges különbségek megmutatására már kevésbé terjedt ki a figyelme.”

Karlócai János írja: „Szászy István tudományos kutatásait és ezekből levont megállapításait annyira nagyra tartották, hogy a nemzetközi munkajogról írott kézikönyve előbb jelent meg Leydenben angolul, majd 1969-ben Budapesten magyarul.”

Források[szerkesztés]

  • Karlócai János: Szászy István 1899-1976. In memoriam. Magyar Jog 1976/7. 929-935. o.
  • Burián László: Szászy István 1899-1976. Magyar Jogtudósok II. Szerk. Hamza Gábor. Budapest, 2001. 148-168. o.
  • Szászy Istvánné: „Számum kerekedik”. Singer és Wolf, 1942.
  • Asztalos László: A civilisztika oktatásának és tudományának fejlődése a budapesti egyetemen 1945-1970. Polgári Jogi Tanulmányok 2. ELTE ÁJTK Polgári Jogi Tanszék, Bp., 1973. 23 és 24. o.

Fontosabb publikációi[szerkesztés]

  • Az államok közötti utódlás elmélete. Grill Károly Kiadó Vállalata, Budapest 1928, 719 o.
  • A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban. Tébe Könyvkiadó, Budapest 1929, 329 o.
  • Nemzetközi magánjog, MTA, Budapest, 1938.
  • A kötelmi jog általános tanai. Grill Károly Kiadó Vállalata, Budapest 1943, 325 o.
  • Magyar Nemzetközi Magánjog Törvénytervezet és Indokolás. Egyetemi Nyomda, Budapest 1948.
  • Az európai népi demokráciák nemzetközi magánjoga. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 318 o. (angolul megjelent 1964-ben)
  • Nemzetközi Polgári Eljárásjog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963. 751 o. (angolul megjelent 1967-ben)
  • Nemzetközi Munkajog – Összehasonlító tanulmány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969. 667 o.
  • Jogszabályütközések. A nemzetközi magánjog és a rokon jogágak alapelvei a szocialista, a tőkés és a fejlődő országokban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. 568 o. (angolul megjelent 1974-ben)