Nemzetközi magánjog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A nemzetközi magánjog szabályozza - többek között - két vagy több két állam polgárai, jogi személyei közötti polgári jogi ügyleteket, illetve az ezekre alkalmazandó jogot. (Ebben különbözik a nemzetközi jogtól, pontosabban a nemzetközi közjogtól, amelynek a tárgyát alapvetően az államok közötti kapcsolatok képzik.)

A nemzetközi magánjog tárgya[szerkesztés]

Szászy István írta 1938-ban, Nemzetközi magánjog című művében:

„Az állami jogrendszernek mindazonáltal számolnia kell a nemzetközi érintkezés kívánalmaival és idegen jogrendszerek létével. Ezért, ha a magánjogi tényállásnak külföldi vonatkozásai vannak, ha a tényállásban szereplő személyek külföldi állam polgárok vagy külföldön laknak, ha a tényállás egészben vagy részben külföldön valósul meg vagy ott kell kifejtenie hatásait vagy ha a jogosult igényét belföldi tényállás alapján külföldön érvényesíti vagy érvényesítette, felmerül a kérdés, hogy a jog-viszony helyes rendezése céljából melyik állam joga legyen az irányadó. A magánjogi tényállásnak ilyetén, több állam területével szemben fennálló vonatkozásait nevezzük a jogszabályok „összeütközésének“ (collisio statutorum), a különböző államok jogszabályai térbeli összeütközéseinek megoldására szolgáló jogszabályokat pedig, szemben az anyagi magánjogi szabá­lyokkal (a Sachnormákkal), nemzetközi magánjogi szabályoknak vagy nemzetközi magánjogi kollíziós normáknak, e kollíziós normák összességét végül nemzetközi magánjognak.[1]

Az 1979. évi 13. tvr.[szerkesztés]

A törvényerejű rendelet célja és hatálya[szerkesztés]

Az 1979. évi 13. tvr. célja "a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy

    • melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne alkalmazható,
    • milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában.[2]

Nem lehet alkalmazni az 1979. évi 13. tvr-t olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz.[3]

A szellemi alkotások jogáról[szerkesztés]

A tvr. III. fejezetének címe: "Szellemi alkotások joga". Ezen belül a 19. § a "Szerzői jog" alcímet, a 20. § az "Iparjogvédelmi jog" alcímet viseli.

A szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik.[4]

A feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetőleg ahol a bejelentést megtették.Ezt a szabályt kell értelemszerűen alkalmazni más iparjogvédelmi jogokra (ipari mintaoltalom, védjegy stb.) is.[5]

A hatályos 2017. évi XXVIII. törvény[szerkesztés]

Általános rendelkezések[szerkesztés]

A törvény 1. és 2. §§-ai rendelkeznek a törvény hatályáról.

„1. § E törvény határozza meg, hogy külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokban a) melyik állam jogát kell alkalmazni, b) milyen szabályok szerint állapítják meg a magyar bíróságok joghatóságukat és milyen eljárási szabályok alapján járnak el, valamint c) milyen feltételekkel ismerhetők el és hajthatók végre a külföldi bíróságok által hozott határozatok.

2. § E törvény rendelkezéseit olyan kérdésekben kell alkalmazni, amelyek nem tartoznak az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés hatálya alá.[6]

Vissza- és továbbutalás[szerkesztés]

Ha a nemzetközi magánjogról szóló törvénynek az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályai külföldi jogra utalnak, a külföldi jognak a kérdést közvetlenül rendező anyagi jogi szabályait kell alkalmazni.[7]

Ha az alkalmazandó külföldi jogot e törvény értelmében az állampolgárság határozza meg és a külföldi jog kollíziós szabálya

  • a) a magyar jogra utal vissza, a magyar anyagi jogot kell alkalmazni;
  • b) egy másik külföldi jogra utal tovább, ennek a jognak az anyagi jogi szabályait kell alkalmazni.[8]

A szellemi tulajdonjogról[szerkesztés]

A törvény VI. Fejezete szól a szellemi tulajdonjogról. A pont címe: "25. Szerzői és iparjogvédelmi jogok".

A szerzői jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területére a védelmet igénylik.[9]

Iparjogvédelmi jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben az oltalmat megadták, illetve ahol a bejelentést megtették.[10]

Az új törvény koncepciója[11] ezzel kapcsolatban a következőket rögzíti:

„XI. Szerzői jog és iparjogvédelem
55. A Koncepció szerint a törvény lényegét tekintve fenntartja a hatályos kollíziós jogi szabályt. Ennek értelmében a szellemi tulajdon két részterülete, a szerzői jog és az iparjogvédelem továbbra is önálló kapcsolószabályt kap. A szerzői jogok védelme kapcsán a lex loci protectionis, míg az iparjogvédelemnél, a szabadalmi jogot is ideértve, a lex originis kapcsolóelve érvényesül. A normavilágosság követelményének megfelelően az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokban mindkét részterület vonatkozásában indokolt külön nevesíteni az adott szellemi tulajdonjogi jogosultság egyes részaspektusait (keletkezés, tartalom, védelem, megszűnés), amire nézve az alkalmazandó jog kiterjed. A hatályos Kódex szövegezésével összefüggésben felmerült polémiára tekintettel a törvényben indokolt a lex loci protectionis helyes értelmezését tükröző megfogalmazás alkalmazása, eszerint a szerzői jogok elbírálására nézve annak az államnak a joga irányadó, amelynek a területére a védelmet igénylik. Az eljárásjogi vonatkozást illetően, a kizárt magyar joghatóság a külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatban szintén megmarad (hatályos Kódex 62/C. § f) pont). Ezzel szemben a belföldi iparvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó kizárólagos magyar joghatóságot megállapító szabály a törvényben nem szerepel, mivel e kérdéskört a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Brüsszel Ia. rendelet) lefedi (24. cikk 4. bekezdés).[12]

Források[szerkesztés]

  • 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról
  • 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról (Hatályba lépés: 2018. január 1.)[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://real-eod.mtak.hu/3177/1/MTA_Konyvek_176821_000805255.pdf
  2. 1979. évi 13. tvr. 1. §
  3. 1979. évi 13. tvr. 2. §
  4. 1979. évi 13. tvr. 19. §
  5. 1979. évi 13. tvr. 20. § (1) és (2) bek.
  6. 2017. évi XXVII. törvény 1. és 2. §
  7. 2017. évi XXVIII. törvény 5. § (1) bek.
  8. 2017. évi XXVIII. törvény 5. § (2) bek.
  9. 2017. évi XXVIII. törvény 48. §
  10. 2017. évi XXVIII. törvény 49. §
  11. 1673/2016. (XI. 29.) Korm. határozat az új nemzetközi magánjogi törvény koncepciójáról
  12. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A16H1673.KOR&timeshift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT
  13. 2017. évi XXVIII. törvény 125. §

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap