Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi magánjog

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nemzetközi magánjog szabályozza - többek között - két vagy több állam polgárai, jogi személyei közötti polgári jogi ügyleteket, illetve az ezekre alkalmazandó jogot. (Ebben különbözik a nemzetközi jogtól, pontosabban a nemzetközi közjogtól, amelynek a tárgyát alapvetően az államok közötti kapcsolatok képzik.)

Tárgya

[szerkesztés]

Szászy István írta 1938-ban, Nemzetközi magánjog című művében:

„Az állami jogrendszernek mindazonáltal számolnia kell a nemzetközi érintkezés kívánalmaival és idegen jogrendszerek létével. Ezért, ha a magánjogi tényállásnak külföldi vonatkozásai vannak, ha a tényállásban szereplő személyek külföldi állam polgárok vagy külföldön laknak, ha a tényállás egészben vagy részben külföldön valósul meg vagy ott kell kifejtenie hatásait vagy ha a jogosult igényét belföldi tényállás alapján külföldön érvényesíti vagy érvényesítette, felmerül a kérdés, hogy a jog-viszony helyes rendezése céljából melyik állam joga legyen az irányadó. A magánjogi tényállásnak ilyetén, több állam területével szemben fennálló vonatkozásait nevezzük a jogszabályok „összeütközésének“ (collisio statutorum), a különböző államok jogszabályai térbeli összeütközéseinek megoldására szolgáló jogszabályokat pedig, szemben az anyagi magánjogi szabá­lyokkal (a Sachnormákkal), nemzetközi magánjogi szabályoknak vagy nemzetközi magánjogi kollíziós normáknak, e kollíziós normák összességét végül nemzetközi magánjognak.[1]

Az 1979. évi 13. tvr.

[szerkesztés]

A törvényerejű rendelet célja és hatálya

[szerkesztés]

Az 1979. évi 13. tvr. célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy

    • melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne alkalmazható,
    • milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában.[2]

Az 1979. évi 13. tvr. alkalmazása kizárt volt olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz.[3]

A szellemi alkotások jogáról

[szerkesztés]

A tvr. III. fejezetének címe: "Szellemi alkotások joga". Ezen belül a 19. § a "Szerzői jog" alcímet, a 20. § az "Iparjogvédelmi jog" alcímet viseli.

A szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik.[4]

A feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetőleg ahol a bejelentést megtették.Ezt a szabályt kell értelemszerűen alkalmazni más iparjogvédelmi jogokra (ipari mintaoltalom, védjegy stb.) is.[5]

A hatályos 2017. évi XXVIII. törvény

[szerkesztés]

Általános rendelkezések

[szerkesztés]

A törvény 1. és 2. §§-ai rendelkeznek a törvény hatályáról.

„1. § E törvény határozza meg, hogy külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokban a) melyik állam jogát kell alkalmazni, b) milyen szabályok szerint állapítják meg a magyar bíróságok joghatóságukat és milyen eljárási szabályok alapján járnak el, valamint c) milyen feltételekkel ismerhetők el és hajthatók végre a külföldi bíróságok által hozott határozatok.

2. § E törvény rendelkezéseit olyan kérdésekben kell alkalmazni, amelyek nem tartoznak az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés hatálya alá.[6]

Vissza- és továbbutalás

[szerkesztés]

Ha a nemzetközi magánjogról szóló törvénynek az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályai külföldi jogra utalnak, a külföldi jognak a kérdést közvetlenül rendező anyagi jogi szabályait kell alkalmazni.[7]

Ha az alkalmazandó külföldi jogot e törvény értelmében az állampolgárság határozza meg és a külföldi jog kollíziós szabálya

  • a) a magyar jogra utal vissza, a magyar anyagi jogot kell alkalmazni;
  • b) egy másik külföldi jogra utal tovább, ennek a jognak az anyagi jogi szabályait kell alkalmazni.[8]

A szellemi tulajdonjogról

[szerkesztés]

A törvény VI. Fejezete szól a szellemi tulajdonjogról. A pont címe: "25. Szerzői és iparjogvédelmi jogok".

A szerzői jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területére a védelmet igénylik.[9]

Iparjogvédelmi jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben az oltalmat megadták, illetve ahol a bejelentést megtették.[10]

Az új törvény koncepciója[11] lényegében fenntartja a korábbi kollíziós szabályt, ezzel kapcsolatban a következőket rögzíti:

„A szerzői jogok védelme kapcsán a lex loci protectionis, míg az iparjogvédelemnél, a szabadalmi jogot is ideértve, a lex originis kapcsolóelve érvényesül.”

– XI. Szerzői jog és iparjogvédelem[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://real-eod.mtak.hu/3177/1/MTA_Konyvek_176821_000805255.pdf
  2. 1979. évi 13. tvr. 1. §
  3. 1979. évi 13. tvr. 2. §
  4. 1979. évi 13. tvr. 19. §
  5. 1979. évi 13. tvr. 20. § (1) és (2) bek.
  6. 2017. évi XXVII. törvény 1. és 2. §
  7. 2017. évi XXVIII. törvény 5. § (1) bek.
  8. 2017. évi XXVIII. törvény 5. § (2) bek.
  9. 2017. évi XXVIII. törvény 48. §
  10. 2017. évi XXVIII. törvény 49. §
  11. 1673/2016. (XI. 29.) Korm. határozat az új nemzetközi magánjogi törvény koncepciójáról, 55. pont
  12. 1673/2016. (XI. 29.) Korm. határozat XI. Szerzői jog és iparjogvédelem

Források

[szerkesztés]
  • 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról (Hatályon kívül helyezte: 2017. évi XXVIII. törvény 134. § a). Hatálytalan: 2018. január 1-től.)
  • 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról (rövidítése: Nmj. tv.; hatályba lépés: 2018. január 1.)[1]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  1. 2017. évi XXVIII. törvény 125. §