Suisse Romande Zenekar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suisse Romande Zenekar
Információk
EredetSvájc
Alapítva1918
Műfajkomolyzene
KiadóDecca Records
KarmesterJonathan Nott

A Suisse Romande Zenekar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Suisse Romande Zenekar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Suisse Romande Zenekar, hivatalos nevén Orchestre de la Suisse Romande, rövid neve OSR, Ernest Ansermet által 1918-ban Svájcban alapított genfi székhelyű szimfonikus zenekar, a kettős feladatkört betöltő együttes egyfelől a svájci rádió és tv társaság, a Radio-Télévision Suisse Romande zenekara, emellett a genfi színház, a Grand Théâtre de Genève operatársulatának zenekaraként is működik, állandó koncertjeinek helyszíne a genfi Victoria Hall.

Története[szerkesztés]

A zenekart a később világhírűvé vált svájci karmester, Ernest Ansermet alapította 1918-ban, a kezdetben 48 zenekari taggal működő OSR kezdetekkori évadja csupán hat hónapból állt, a zenekar tagjai részben svájci, német, osztrák és olasz zenészek voltak, majd Ansermet fokozatosan átalakította a zenekart, melynek eredményeképp 1946-ban a tagok 80%-a már svájci volt.[1] A szimfonikus zenekar megalakulásakor Genfben és Lausanne-ban, valamint Svájc kisebb városaiban adott koncertet, majd az együttes 1938-ban a lausanne-i székhelyű svájci rádiózenekarral összeolvadt, ezáltal a svájci rádiótársaság zenekara is lett (Radio-Télévision Suisse Romande), ennek köszönhetően rendszeres koncertjeiket ettől kezdően már a nemzeti rádiótársaság is közvetíti.[1]

Az együttest alapító Ansermet az alapítástól egészen 1967-ig a zenekar zenei igazgatója maradt, s vezetése alatt exkluzív szerződést kötöttek a Decca-val, mely eredményeképp 1947-től a Decca számára több mint 100 felvételt készítettek,[2] ezen túlmenően más lemeztársaságok égisze alatt is adtak ki lemezeket, a jelenlegi elsőszámú lemeztársaságuk a PentaTone, mellyel évi két három lemezt adnak közre.

Megalakulásuk óta Európa jelentős koncerthelyszínein léptek fel, Berlin, London, Bécs, Salzburg, Párizs, Budapest és Amszterdam,[2] majd első tengerentúli fellépésük 1967-ben Ansermet vezetése alatt Kaliforniában volt,[3] azóta Japánban, Kínában, Dél-Amerikában is turnéztak.

Az OSR a francia szerzők, köztük Maurice Ravel, César Franck, és Claude Debussy szinte valamennyi jelentős művét lemezre vette, számos díjat elnyerve ezzel,[4] ugyanakkor az együttes a legnevesebb kortárs zeneszerzők műveinek ősbemutatóját is játszotta, mint Debussy, Darius Milhaud, Igor Stravinsky és svájci zeneszerzőkét, köztük Arthur Honegger és Frank Martin műveit.

A Suisse Romande Zenekar állandó szerepléseinek helyszíne Genfen kívül jelenleg Lausanne-ban a Théâtre de Beaulieu.

A fennállásának lassan százéves évfordulóját ünneplő szimfonikus zenekar az alábbi vezető karmesterekkel dolgozott együtt:

Vezető karmesterek[szerkesztés]

  • 1918–1967: Ernest Ansermet, a zenekar alapító karmestere
  • 1967–1970: Paul Kletzki
  • 1970–1980: Wolfgang Sawallisch
  • 1980–1985: Horst Stein
  • 1985–1997: Armin Jordan
  • 1997–2002: Fabio Luisi
  • 2002–2005: Pinchas Steinberg
  • 2005–2012: Marek Janowski
  • 2012–2015: Neeme Järvi
  • 2015–2016: vezető karmester nélkül
  • 2017- Jonathan Nott

Galéria[szerkesztés]

A Victoria Hall
A Victoria Hall

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Potts, Joseph E. (November 1955). "European Radio Orchestras. III". The Musical Times. 96 (1353): 584–586. JSTOR 937470.
  2. a b A zenekar honlapja. [2017. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 10.)
  3. RAYMOND ERICSON: Music: The Suisse Romande at Expo 67; Ansermet Leads Last of Montreal Concerts Honegger's 'Liturgical' Symphony Is Played. The New York Times, 1967. június 23. (Hozzáférés: 2017. április 10.)
  4. Encyclopædia Britannica - „Orchestre de la Suisse Romande”

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Orchestre de la Suisse Romande című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.