Stefania Turkewich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Stefania Turkewich
Stefania Turkewich.jpg
Életrajzi adatok
Született 1898. április 25.
Lviv
Elhunyt 1977. április 8. (78 évesen)[1]
Cambridge
Iskolái
Pályafutás
Hangszer
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefania Turkewich témájú médiaállományokat.

Stefania Turkewich, ukránul Sztefanyija Ivanyivna Turkevics (1898. április 25., Lviv, Ausztria-Magyarország1977. április 8., Cambridge, Egyesült Királyság) ukrán zeneszerző, zongorista és zenetudós, Ukrajna első női zeneszerzője.[2] Munkáit a szovjet időszakban betiltották.

Életrajza[szerkesztés]

Gyermekkora[szerkesztés]

Sztefanyija nagyapja (Lev Turkevics) és apja (Ivan Turkevics) papok voltak. Édesanyja, Szofija Kormosiv zongorista volt, aki Karol Mikulinál és Vilém Kurznál tanult, valamint a fiatal Szolomija Kruselnicka kíséretében lépett fel.[3] Sztefanyija zongorán, hárfán és harmóniumon játszott.

Később a zeneszerző így emlékezett gyermekkorára és a zene iránti szeretetére:

„Mindennek középpontjában anyám volt, aki csodálatosan zongorázott. Gyerekként nagyon szerettem hallgatni a játékát. Aztán egy otthoni szalonzenekart indítottunk. Így játszottunk: apám nagybőgőn, anyám zongorán, Lonyo csellón, én a harmóniumon, Marijka és Zenko hegedűn. Apa családi kórust is elindított. Ezek voltak az első lépések a zene világába. Apám soha nem sajnálta a pénzt a zenei képzésünkre.[4]

Tanulmányai[szerkesztés]

Középső sor balról jobbra: Irena lánytestvér, Lev testvér (ütővel), Sztefanyija, 1915 körül

Zenei tanulmányait Vaszil Barvinszkijnél kezdte. 1914 és 1916 között Bécsben Vilém Kurznál tanult zongorázni. Az első világháború után Adolf Hibinszkijnél folytatta tanulmányait a Lvivi Egyetemen, mellette látogatta a Lvivi Konzervatórium zeneelméleti előadásait is.[4]

1919-ben szerezte első zenei darabját, a Liturgiát, amelyet többször előadtak a lvivi Szent György-székesegyházban.[3] 1921-ben a Bécsi Egyetemen Guido Adlernél, a Bécsi Zenei és Előadóművészeti Egyetemen Joseph Marxnál tanult, utóbbi helyen 1923-ban tanári diplomát szerzett.[3]

1925-ben házasságot kötött Robert Liszovszkijjal, majd Berlinbe utaztak, ahol 1927–1930 között éltek. Ebben az időben Arnold Schönbergnél és Franz Schrekernél tanult. 1927-ben, még Lvivben megszületett lánya, Zoja.[3]

1930-ban Prágába utazott, ahol a a Károly Egyetemen Zdeněk Nejedlýnél, míg a a Prágai Konzervatóriumban Otakar Šínnél tanult. Emellett a zeneművészeti akadémián zeneszerzést is tanult Vítězslav Nováknál. 1933 őszétől zongorázást tanított és Prágai Konzervatóriumban zongorakísérőként dolgozott. 1934-ben védte meg doktori disszertációját, amelynek témája az ukrán folklór az orosz operákban volt.[4] 1934-ben zenetudományi doktori fokozatot kapott a prágai Ukrán Szabadegyetemen, ezzel ő lett az első nő az akkor lengyel fennhatóság alatt áll Galíciában, aki doktori fokozatot szerzett.

Visszatérve Lvivbe, 1934-től a második világháború kezdetéig zeneelmélet- és zongoratanárként dolgozott a Lvivi Konzervatóriumban, tagja lett az Ukrán Professzionális Zenészek Szövetségének.[3] 1937-ben másodszor is megházasodott. Második férje Narciz Lukjanovics orvos és pszichiáter volt, aki írással is foglalkozott.

Második világháború[szerkesztés]

1939 őszén a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében Nyugat-Ukrajna szovjet megszállás alá került. Ezután Sztefanyija oktatóként és koncertmesterként dolgozott a Lvivi Operaházban, majd 1940–1941 között a Lvivi Konzervatórium docense volt. A konzervatórium bezárása és a német megszállás után az Állami Zeneiskolában folytatta a tanítást. 1944 tavaszán családjával Bécsbe költözött. A szovjetek elől menekülve 1946-ban Ausztria déli részére költöztek, majd onnan Olaszországba, mentek, ahol a férje orvosként dolgozott a brit katonai parancsnokságon.

Angliai időszak[szerkesztés]

1946 őszén férjével együtt az Egyesült Királyságba költöztek. 1947-től 1951-ig Brightonban, 1951–1952-ben Londonban, 1952), 1952–1962 között Barrow Gurney-ben, Bristol közelében, 1962-től 1973-ig az észak-írországi Belfastban, 1973-tól haláláig Cambridge-ben élt.[3]

Az 1940-es évek végén visszatért az alkotó munkához, ettől az időtől kezdve írta művei nagy részét. Rendszeresen adott zongorakoncerteket, 1957-ben például egy koncertsorozatot adott az angliai ukrán közösségeknek, 1959-ben pedig zongorahangversenyt adott Bristolban. Tagja volt a Női Zeneszerzők és Zenészek Brit Társaságának, amely 1972-ig működött.[3]

Az Okszana szive című operáját – amely egy lány történetét meséli el mitológiai alakokkal egy elvarázsolt erdőben, miközben elveszett testvéreit keresi – 1970-ben a kanadai Winnipegben, a Centennial Concert Hallban mutatták be húga, Irena Turkevycz-Martynec művészi irányítása alatt.[5][6]

1977. április 8-án hunyt el az angliai Cambridge-ben.

Szerzeményei[szerkesztés]

Szimfonikus művek[szerkesztés]

  • 1. szimfónia (1. Симфонія) – 1937
  • 2. Симфонія nem. 2. a) - 1. szimfónia 2 (a) - 1952 2. Симфонія nem. 2 (b) (2-гий варіант) - 1. szimfónia 2 (b) (2. verzió)
  • 3. Симфонієта - Symphoniette – 1956
  • Három szimfonikus vázlat (Три Симфонічні Ескізи) – 1975
  • La Vita szimfonikus vers (Симфонічна поема «La Vitа»)
  • Space Symphony – 1972
  • Суіта для подвійного струнного оркестру - Lakosztály kettős vonós zenekar számára
  • Fantasy a kettős vonós zenekar számára

Balettek[szerkesztés]

  • Руки - A lány elszáradt kezekkel – Bristol, 1957
  • Перли - A nyaklánc
  • Весна (Дитячий балет) - Tavasz - (Gyerek balett) 1934–35
  • Мавка (a) - Mavka – 'The Forest nimfa' – 1964-7 – Belfast
  • Мавка (b) - Mavka – 'The Forest nimfa' – 1964-7 – Belfast
  • Страхопуд - Madárijesztő – 1976

Operák[szerkesztés]

  • Мавка - Mavka - (befejezetlen) a Leszja Ukrainka erdei dala alapján
  • «Цар Ох» або Серце Оксани – Okh cár vagy Oksana szíve – 1960
  • «Куць» - A fiatal ördög
  • «Яринний городчик» - növényi telek (1969)

Kórusművek[szerkesztés]

  • 1919. évi
  • Zsoltárok Septickijhez (Псалом Шептицькому)
  • До Бою
  • Триптих
  • Колискова (А-а, котика нема) 1946

Hangszeres művek[szerkesztés]

  • szeptember 1935 - szonáta hegedűre és zongorára
  • (a) 1960–1706-os évek - Vonósnégyes
  • (b) Cтрунний квартет 1960–1970 - Vonósnégyes
  • Тріо для скрипки, альта і віолончела 1960–1970 - Trió hegedűre, brácsára és csellóra
  • Квінтет для двох скрипок, альта, віолончела фортепіано 1960–1970 - Zongorakvintett
  • Тріо для флейти, кларнету, фагота 1972 - Vonóstrió

Zongoraművek[szerkesztés]

  • Варіації на Українську тему 1932 - Variációk egy ukrán témára
  • Фантазія: Суїта фортепянна на Українські теми - Fantázia: Lakosztály zongorára ukrán témákra 1940
  • Імпромпту - Impromptu 1962
  • Гротеск - Groteszk 1964
  • Гірська сюїта - Mountain Suite 1966–1968
  • Цикл п'єс для дітей - Darabciklus gyerekeknek 1936–1946
  • Українські коляди та щедрівки - Ukrán énekek
  • Вістку голосить - Jó üzenetek
  • Karácsony a Harlequinnel, 1971

Egyéb[szerkesztés]

  • I. Серце - Szív - Egyéni hang zenekarral
  • II. Лорелеї - Lorelei - Narrátor, harmonikus és zongora 1919 - Leszja Ukrainka szavai
  • III. Március - 1912. május
  • IV. Тема народної пісні - Népdal témák
  • V. На Майдані - Függetlenség tér – Zongoradarab
  • Vi. Не піду до леса з конечкамі - Лемківська пісня – Lemky dal énekhangra és vonósokra

Művészi öröksége[szerkesztés]

Kompozíciói modernek, de emlékeztetnek az ukrán népdalokra, amikor nem expresszionista. Az 1970-es években folytatta a zeneszerzést.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Stefania Turkewytsch, T/Turkewytsch-Lissowska
  2. Ukrainian Art Song Project – Stefania Turkewich. [2016. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
  3. a b c d e f g Житкевич, Анатолій: Елегія життя. MICT. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
  4. a b c Павлишин, Степанія Стефанівна. Перша українська композиторка: Стефанія Туркевич-Лісовська-Лукіянович, БаК, Lviv 2004
  5. Marunchak, M.H. The Ukrainian Canadians: A History. Ukrainian Free Academy of Sciences, Winnipeg, Ottawa, 1970, page 677.
  6. Winnipeg Free Press, June 6, 1970

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stefania Turkewich című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Сокіл-Рудницька М. Пам’яті Стефанії Лукіянович // Вільне Слово. – Торонто, 1977. – 9 і 16 липня. – С. 3.
  • Вовк В. Парастас для Стефанії Туркевич-Лукіянович // Наше Життя. – Нью-Йорк, 1992. – Ч. 5. – С. 6–9.
  • Стельмащук Р. Забутий львівський композитор-неокласик (штрихи до творчого портрета Стефанії Туркевич) // Музика Галичини (Musica Galiciana) / Матеріали Другої міжнародної конференції. – Львів, 1999. – С. 276–281.
  • Павлишин С. Перша українська композиторка // Наше Життя. – Нью-Йорк, 2004. – Ч. 1. – С. 14–16.
  • Павлишин С. Перша українська композиторка: Стефанія Туркевич-Лісовська-Лукіянович. – Львів, 2004.
  • Карась Г. Статика і динаміка жанру дитячої опери у творчості композиторів української діаспори ХХ ст. // Вісник Державної академії керівних кадрів культури і мистецтв. – Київ, 2010. – No. 2. – С. 89–93.
  • Яців Р. Роберт Лісовський (1893–1982): дух лінії. – Львів, 2015. – С. 11, 13, 79–84, 91.

További információk[szerkesztés]