Harmónium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harmónium
Egy 1930-as évelbeli harmónium Hollandiából
Egy 1930-as évelbeli harmónium Hollandiából

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmónium témájú médiaállományokat.

A harmónium egy zongorához, vagy inkább pianínóhoz külsőre igen hasonlító, felépítése és működése szempontjából az orgonával rokon, billentyűs hangszer. Levegővel (fúvó- vagy szívószerkezettel) és úgynevezettt átcsapó nyelvekkel működik.

Története[szerkesztés]

Először 1780-ban a szentpétervári Kirschengh nevű orgonaépítő mester készített hasonló elven, vagyis átcsapó nyelvvel működő orgona-regisztereket. Majd 30 évvel később, 1810-ban G. J. Gremier kísérletezett egy - a harmónium előfutárának nevezett - hangszerrel, amelyet orgue expressifnek nevezett el, mert hangszerének hangja az orgonáénak merevségével szemben dinamikailag hajlítható, expresszív volt. Ugyanebben az évben, vagyis 1810-ben Debain elkészítette a mai formájában ismert harmóniumot (ő is nevezte el így), melyet 1840-ben szabadalmaztatott.

Szabadalom[szerkesztés]

Debain szabadalma tartalmaz néhány fontos, jelenleg is több hangszernél használatos technikai újítást is, mint a nyelvek kalapáccsal történő megütése, vagy a lenyomott billentyűk rögzítése.

Zeneművek, zeneszerzők, akik komponáltak harmóniumra[szerkesztés]

  • César Franck
  • Alphonse Mustel[1] (l'Orgue-expressif ou Harmonium, 1-2 köt., 1903)
  • Paul Hassenstein (Schule für das Normal-Harmonium, 1904)
  • S. Karg-Elert (Die Kunst des Registrierens, tankönyv, 1911)

Források[szerkesztés]