Guido Adler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Guido Adler
GuidoAdler.png
Született 1855. november 1.[1][2][3][4][5]
Ivančice[6][7][8]
Elhunyt 1941. február 15. (85 évesen)[1][3][4][5][9]
Bécs[10]
Állampolgársága
Gyermekei Melanie Karoline Adler
Foglalkozása
Iskolái Bécsi Egyetem
Sírhelye Wiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Guido Adler témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Guido Adler (Ivančice, 1855. november 1.Bécs, 1941. február 15.[12]) osztrák zenetörténész, író.

Élete[szerkesztés]

Apja, Joachim Adler orvos volt, 1857-ben hunyt el tífuszban. A betegséget egyik betegétől kapta el, ezért feleségének, Franciska Adlernek meghagyta, hogy "soha ne hagyja, hogy akár egyik gyermekünk orvos legyen".[13]

Adler a Bécsi Egyetemen, ezzel egy időben (1868-1874) a Bécsi Zeneakadémián tanult, ez utóbbiban fő tantárgya a zongora, a zeneelmélet és a kompozíció volt, tanárai Anton Bruckner és Otto Dessoff voltak. A konzervatóriumot 1874-ben végezte el. 1878-ban jogi, 1880-ban filozófiai doktorátust szerzett. Zenetörténeti disszertációjának címe Die Grundklassen der Christlich-Abendländischen Musik bis 1600.

1883-ban a Bécsi Egyetemen zenetörténetet adott elő, ekkor írta meg Eine Studie zur Geschichte der Harmonie című munkáját, amely a Sitzungsberichte der Philosophisch-Historischen Klasse der Wiener Academie der Wissenschaften című sorozatban jelent meg. 1884-ben Friedrich Chrysander és Philipp Spitta közreműködésével megalapította a Vierteljahresschrift für Musikwissenschaft című zenetörténelmi szaklapot, amelynek első száma első cikkét ő írta meg Umfang, Methode und Ziel der Musikwissenschaft (1885). A cikkben a zenetudományt két alterületre, historische Musikwissenschaft-ra (történelmi zenetudomány) és systetematische Musikwissenschaft-ra (rendszerező zenetudomány) osztotta. Ez utóbbi magába foglalta a később önálló tudománnyá vált összehasonlító zenetudományt is. Noha ez a felosztás nem pontosan felel meg a mai gyakorlatnak, az európai zenetudomány nagyjából követi, az észak-amerikai gyakorlattal pedig jobbára azonos.[14]

1885-ben az akkor alapított prágai Német Egyetem zenetörténeti és zeneelméleti professzora lett, 1898-ban visszatért Bécsbe, ahol a Bécsi Egyetemen Eduard Hanslick utóda lett. Tanítványai voltak többek közt Anton Webern és Karel Navrátil zeneszerzők is. 1886-ban jelent meg Die Wiederholung und Nachahmung in der Mehrstimmigkeit, 1888-ban Ein Satz eines Unbekannten Beethovenischen Klavierkoncerts című munkája. 1892 és 1893 közt szerkesztette a III. Ferdinánd, I. Lipót és I. József zenei munkáit tartalmazó köteteket.[15] 1894 és 1938 közt a Denkmäler der Tonkunst in Österreich című lap szerkesztője volt; a folyóirat mindmáig a zenetörténet egyik legfontosabb forrása. Adler volt az első zenetörténész, aki kutatásai során erőteljesen hangsúlyozta a stíluskritikát, ez leginkább az általa 1924-től szerkesztett Handbuch der Musikgeschichte című kiadványban figyelhető meg.[16]

Az 1938-as Anschluss után kénytelen volt lemondani a Denkmäler der Tonkunst in Österreich szerkesztői tisztéről. Halálát követően könyvtárát lányától, Melanie Karoline Adlertől elvették,[17][18] s beolvasztották a Bécsi Egyetem könyvtárába.[19] A második világháború végén a könyvtár nagy részét visszaadták a fiának. Az anyag legnagyobb része ma a Georgia Egyetemen található az Amerikai Egyesült Államokban, néhány fontos kötet a Harvard Egyetem gyűjteményébe került.[20]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  8. Digitalizované pobytové přihlášky pražského policejního ředitelství (konskripce) 1850-1914. (Hozzáférés: 2021. január 6.)
  9. Brockhaus (német nyelven)
  10. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  11. deduced from category
  12. Randel, Don Michael, ed.. Adler, Guido, The Harvard biographical dictionary of music. Cambridge, Massachusetts: Belknap Press of Harvard Univ. Press, 5. o. (1996). ISBN 0-674-37299-9 
  13. Adler, Tom, and Anika Scott. Lost to the World. 1st ed. USA: XLibris, 2003.
  14. Erica Mugglestone, "Guido Adler's 'The Scope, Method, and Aim of Musicology' (1885): An English Translation with an Historico-Analytical Commentary," Yearbook for Traditional Music vol. 13 (1981), 1-21.
  15. Adler, Guido. Musikalishe Werke der Kaiser Ferdinand III., Leopold I., and Joseph I.,. Vienna, Austria: Antaria & Company (1892) 
  16. https://www.britannica.com/biography/Guido-Adler
  17. Melanie Karoline Adler: "Ausgezeichnete Herren beraten mich", doew.at. Retrieved 4 August 2019.
  18. Melanie Karoline Adler (1888–1942), uibk.ac.at. Retrieved 4 August 2019.
  19. Rick Gekoski, Lost, Stolen or Shredded: Stories of Missing Works of Art and Literature, Profile Books, 2013, chapter 11,"Lost to the World: The Library of Guido Adler".
  20. Guido Adler - Musicology Then and Now at Harvard University Symposium, Exhibitions, & Concert on Friday, October 13, 2017 Archiválva 2020. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, harvard.edu. Retrieved 4 August 2019.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guido Adler című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap