Stanisław Wyspiański

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stanisław Wyspiański
Önarckép 1902-ből
Önarckép 1902-ből
Született 1869. január 15.
Krakkó
Elhunyt 1907. november 28. (38 évesen)
Krakkó
Állampolgársága Lengyelország
Nemzetisége Lengyelország lengyel
Foglalkozása
Iskolái Krakkói Képzőművészeti Akadémia
Jagelló Egyetem
Académie Colarossi

Stanisław Wyspiański az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat.
Anyaság (1905)
Az Atyaisten – a krakkói Szent Ferenc templom üvegablaka
Emlékműve Krakkóban

Stanisław Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóműművész volt; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója.

Élete[szerkesztés]

Wyspiański Krakkóban született 1869. január 15-én. Ebben a városban tanult festészetet a Képzőművészeti Akadémián (Wladyslaw Luszczkiewicz és Jan Matejko tanítványaként), történelmet, művészettörténetet és irodalmat pedig a Jagelló Egyetemen. 1898-90 között a krakkói Życie (Élet) művészeti vezetője volt. 1890-ben Németországban, Svájcban és Franciaországban járt tanulmányúton. Ez után 1891–94 között Párizsban tanult az Académie Colarossin. Itt ismerkedett meg a Nabis-csoporttal és Paul Gauguinnel. 1904-től a krakkói akadémián volt tanár. Szülővárosában halt meg 1907. november 28-án.

Munkássága[szerkesztés]

Wyspiański első alkotói korszakának első évtizedében (1890-1900) főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. 1889-ben Jan Matejko segédjeként vett részt a ferencesek krakkói templomának festésében; ekkor fordult érdeklődése a dekoratív festészet és festett üvegablakok felé. Ez utóbbi tervei közül csak az imént említett Szent Ferenc-templom ablakai – Az elemek, Szent Salome, Szent Ferenc, Az Atyaisten és a Legyél! – készültek el (1897–1902). Egyéb tervei közé tartozott a waweli székesegyházba (1900–02) és a lembergi székesegyházba (1892–94) szánt üvegablakok, azonban ezek végül csak tervek maradtak. Ebben az alkotói korszakában számos könyvet is illusztrált.

Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt. Harminchét drámája közül a két legfontosabb:

  • Menyegző (1901) – ezt költő barátja, Lucjan Rydel esküvője ihlette, de a népi mitológia alakjait megidézve a korabeli lengyel társadalom vitáiról szól;
  • Akropolisz (1904)

Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ilyen az Odüsszeusz hazatérése és Akhilleusz története. Ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit. Ilyen műve a Warszawianka, a Lelewel és a Novemberi éj.

Drámái magyarul[szerkesztés]

  • Menyegző című művét leginkább Andrzej Wajda 1972-es filmjéből ismerhetjük. A műben feltűnik Stańczyk, a reneszánsz kori udvari bolond alakja is.

A Novemberi éjt 1994–95-ös szezonban a szolnoki Szigligeti Színház ban játszották, majd 2007. június 12-én mutatta be a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem 3. évfolyamának színész osztálya.

  • Kötetben magyarul megjelent drámái: Drámák (Menyegző – Novemberi éj – Odüsszeusz hazatérése). Budapest, Európa Kiadó, 1989 (fordította: Spiró György)

Emlékezete[szerkesztés]

  • Szülővárosában emlékmúzeum található és emlékműve áll.
  • Arcképe egy, a forgalomból már kivont lengyel bankjegyen is szerepelt (10 000 złoty, forgalomban 1987–1996).
  • IC vonat van róla elnevezve.
  • Lengyelországban 2007-et (halálának századik évfordulója alkalmából) Stanisław Wyspiański évévé nyilvánították.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat.