Stanisław Wyspiański
| Stanisław Wyspiański | |
 | |
| Önarcképe (1902) | |
| Született | Stanisław Mateusz Ignacy Wyspiański[1] 1869. január 15. Krakkó |
| Elhunyt | 1907. november 28. (38 évesen) Krakkó |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége |  lengyel |
| Házastársa | Teodora Wyspiańska[2] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Franciszek Wyspiański |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Krakkói Képzőművészeti Akadémia Jagelló Egyetem Académie Colarossi |
| Sírhelye | Crypt of Merit at Skałka |
 | |
| Stanisław Wyspiański aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat. | |
Stanisław Mateusz Ignacy Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész volt; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Wyspiański Krakkóban született 1869. január 15-én. Ebben a városban tanult festészetet a Krakkói Képzőművészeti Akadémián (Władysław Łuszczkiewicz és Jan Matejko tanítványaként), történelmet, művészettörténetet és irodalmat pedig a Jagelló Egyetemen. 1898-90 között a krakkói Życie (Élet) művészeti vezetője volt. 1890-ben Németországban, Svájcban és Franciaországban járt tanulmányúton. Ez után 1891–94 között Párizsban tanult az Académie Colarossin. Itt ismerkedett meg a Nabis csoporttal és Paul Gauguinnel.
1900-ban feleségül vette Teofila Pytkównát, az esküvőt a Szent Flórián-templomban tartották. 1904-től a krakkói akadémián volt tanár. Szülővárosában halt meg 1907. november 28-án.
Munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Wyspiański első alkotói korszakának első évtizedében (1890–1900) főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. 1889-ben Jan Matejko segédjeként vett részt a ferencesek krakkói templomának festésében; ekkor fordult érdeklődése a dekoratív festészet és festett üvegablakok felé. Ez utóbbi tervei közül csak az imént említett Szent Ferenc-templom ablakai – Az elemek, Szent Salome, Szent Ferenc, Az Atyaisten és a Legyél! – készültek el (1897–1902). Egyéb tervei közé tartozott a waweli székesegyházba (1900–02) és a lembergi székesegyházba (1892–94) szánt üvegablakok, azonban ezek végül csak tervek maradtak. Ebben az alkotói korszakában számos könyvet is illusztrált. Több képén ábrázolta a Visztulát és a város parkját, a Plantyt.
Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt. Harminchét drámája közül a két legfontosabb:
- Menyegző (1901) – ezt költő barátja, Lucjan Rydel esküvője ihlette, de a népi mitológia alakjait megidézve a korabeli lengyel társadalom vitáiról szól;
- Akropolisz (1904)
Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ilyen az Odüsszeusz hazatérése és Akhilleusz története. Ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit. Ilyen műve a Warszawianka, a Lelewel és a Novemberi éj.
Drámái magyarul
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Menyegző című művét leginkább Andrzej Wajda 1972-es filmjéből ismerhetjük. A műben feltűnik Stańczyk, a reneszánsz kori udvari bolond alakja is.
- A 2006-os Őszi Fesztiválon az Adam Mickiewicz Intézet, a Lengyel Színházi Intézet és budapesti Lengyel Intézet támogatásával a Maladype Színház–Bárka Színház színpadra vitte egyik legfontosabb drámáját, az Akropolisz-t.
A Novemberi éjt 1994–95-ös szezonban a szolnoki Szigligeti Színház ban játszották, majd 2007. június 12-én mutatta be a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem 3. évfolyamának színész osztálya.
Nyomtatásban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Menyegző; ford. Dávid Csaba, bev. Spiró György; in: Színház, 1979/júl.
- Drámák (Menyegző; Novemberi éj; Odüsszeusz hazatérése); vál., ford., utószó, jegyz. Spiró György; Európa, Bp., 1989
Emlékezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szülővárosában emlékmúzeum található és emlékműve áll.
- Arcképe egy, a forgalomból már kivont lengyel bankjegyen is szerepelt (10 000 złoty, forgalomban 1987–1996).
- IC vonat van róla elnevezve.
- Lengyelországban 2007-et (halálának századik évfordulója alkalmából) Stanisław Wyspiański évévé nyilvánították.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Lengyel Intézet|Platan Galéria
- POSZT 2009/IX. Pécs[halott link]
- Zsótér Sándor
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 726. o. ISBN 963-9257-19-2
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Dávid Csaba: Város és költője; Argumentum, Bp., 2007
