Stanisław Wyspiański

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stanisław Wyspiański
Önarckép 1902-ből
Önarckép 1902-ből
Született 1869. január 15.
Krakkó
Elhunyt 1907. november 28. (38 évesen)
Krakkó
Nemzetisége Lengyelország lengyel
Foglalkozása
Iskolái Krakkói Képzőművészeti Akadémia
Jagelló Egyetem
Académie Colarossi

Stanisław Wyspiański az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat.
Anyaság (1905)
Az Atyaisten – a krakkói Szent Ferenc templom üvegablaka
Emlékműve Krakkóban

Stanisław Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóműművész volt; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója.

Élete[szerkesztés]

Wyspiański Krakkóban született 1869. január 15-én. Ebben a városban tanult festészetet a Képzőművészeti Akadémián (Wladyslaw Luszczkiewicz és Jan Matejko tanítványaként), történelmet, művészettörténetet és irodalmat pedig a Jagelló Egyetemen. 1898-90 között a krakkói Życie (Élet) művészeti vezetője volt. 1890-ben Németországban, Svájcban és Franciaországban járt tanulmányúton. Ez után 1891–94 között Párizsban tanult az Académie Colarossin. Itt ismerkedett meg a Nabis-csoporttal és Paul Gauguinnel. 1904-től a krakkói akadémián volt tanár. Szülővárosában halt meg 1907. november 28-án.

Munkássága[szerkesztés]

Wyspiański első alkotói korszakának első évtizedében (1890-1900) főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. 1889-ben Jan Matejko segédjeként vett részt a ferencesek krakkói templomának festésében; ekkor fordult érdeklődése a dekoratív festészet és festett üvegablakok felé. Ez utóbbi tervei közül csak az imént említett Szent Ferenc-templom ablakai – Az elemek, Szent Salome, Szent Ferenc, Az Atyaisten és a Legyél! – készültek el (1897–1902). Egyéb tervei közé tartozott a waweli székesegyházba (1900–02) és a lembergi székesegyházba (1892–94) szánt üvegablakok, azonban ezek végül csak tervek maradtak. Ebben az alkotói korszakában számos könyvet is illusztrált.

Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt. Harminchét drámája közül a két legfontosabb:

  • Menyegző (1901) – ezt költő barátja, Lucjan Rydel esküvője ihlette, de a népi mitológia alakjait megidézve a korabeli lengyel társadalom vitáiról szól;
  • Akropolisz (1904)

Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ilyen az Odüsszeusz hazatérése és Akhilleusz története. Ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit. Ilyen műve a Warszawianka, a Lelewel és a Novemberi éj.

Drámái magyarul[szerkesztés]

  • Menyegző című művét leginkább Andrzej Wajda 1972-es filmjéből ismerhetjük. A műben feltűnik Stańczyk, a reneszánsz kori udvari bolond alakja is.

A Novemberi éjt 1994–95-ös szezonban a szolnoki Szigligeti Színház ban játszották, majd 2007. június 12-én mutatta be a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón a Színház- és Filmművészeti Egyetem 3. évfolyamának színész osztálya.

  • Kötetben magyarul megjelent drámái: Drámák (Menyegző – Novemberi éj – Odüsszeusz hazatérése). Budapest, Európa Kiadó, 1989 (fordította: Spiró György)

Emlékezete[szerkesztés]

  • Szülővárosában emlékmúzeum található és emlékműve áll.
  • Arcképe egy, a forgalomból már kivont lengyel bankjegyen is szerepelt (10 000 złoty, forgalomban 1987–1996).
  • IC vonat van róla elnevezve.
  • Lengyelországban 2007-et (halálának századik évfordulója alkalmából) Stanisław Wyspiański évévé nyilvánították.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Wyspiański témájú médiaállományokat.